2012. június 30.:

Szép hétvége elébe néztünk, hatan öt felől indultunk el, hogy Kassai magyar barátunk, Adrián hétvégi házában, baráti társaságban üssük el együtt az időt a történelmi Abaúj-Torna vármegye területén. A Felvidéken már jóval korábban lehetőség nyílt rá, hogy adómentesen készíthessen sört otthon az ember, így vendéglátónk már rutinos sörfőzőként fogadott minket.

A történelmi hűség kedvéért azonban előbb még két, az út során elfogyasztott sört kell felvennem a listámra.

Miután némi kacskaringózás után Gyula Kriszt, Timit, engem és Szabit is felvette, Nyíregyháza felől, Tokajon át indultunk el északnak. Tokajon egy rövid bevásárlás során találtam az alábbi két listára valót, amiket a nagy melegre való tekintettel még útközben el is fogyasztottam:

1337-nek a Diósgyőriek Kőbányai sörét ittam, a DVTK-t. Sajnos ez inkább tartozik a fűnyíró sörök közé, mint sem a normál közép kategóriához.

1338-nak pedig egy szlovén vérnarancsos radlert majszoltam el ljubljanai felmenőkkel, Union Red Orange néven.

A fenti két itókával átvészelve az utat kora délután érkeztünk meg célállomásunkhoz. Bíztunk benne, hogy Adrián nem fog hagyni minket kiszáradni, amíg kivárjuk az általunk vitt számos magyar kézműves sör (Rizmajer, Palóc, Szögedi, Dósai, Békésszentandrási, stb...) lehűlését, de az nagyon kellemes meglepetés volt, hogy sokféle saját főzésű sörrel várt bennünket. Rövid időn belül el is kezdődött a nagy kóstoló, ami sok egyéb finomság mellett 7 új sört is adott a listám számára, az alábbiak szerint: 

(Itt kell megemlítenem, hogy Adrián, mivel egyelőre kísérletező fázisban tart a sörfőzés terén, nem adott nevet minden "ivadékának", ezért, hogy könnyebben meg tudjam őket különböztetni kénytelen voltam én részben, vagy egészében nevesíteni őket. Remélem Adi nem haragszol érte!)

Legelső szomjoltónk a Posthaer Reis Bier volt, ami egy 19% rizs + 81% árpa maláta tartalmú alsó erjesztésű, kellemesen fanyar szomjoltó itóka volt. Ezt már egyszer volt szerencsém kóstolni Gyulával közösen, így számunkra annyi volt benne az újdonság, hogy érettebb volt a korábbiakhoz képest.

A következő a rozsnyói Kaltenecker Sörfőzdében, 12 sörfőző (köztük Adrián) által közösen főzött Vörös Varnyú volt. Ez egy felső erjesztésű 13 B°-os vörös söröcske. Ő lett az 1339.

1340-nek a hétvége minden kétséget kizáróan legkülönlegesebb sörét kóstoltuk. Ez még Adrián szerint is nevet érdemelt, így a Pányoki Ütős-t kapta a keresztségben. Egy alsó erjesztésű, nagyon sűrű, édes, magas alkohol tartalmú, krémes állagú, barna desszert sör. Még hasonlót sem ittam (ittunk) soha! Nagyon finom, izgalmas itóka!  

A sörönkövetkező nemes nedű egy rizs-búza párosítás volt, amit én Posthaer Reis Weisse néven vettem fel a listámra 1341-nek. 15% rizs és 10% búza maláta hozzáadásával készült, felső erjesztésű sör 11,7 B°-al, 4,7% alkohol tartalommal. Ez is nagyon korrekt kis söröcske volt!

Közben Szabi pácolt, salátát készített, Krisz fát aprított, készülődött a csapat a grillezéshez, s persze tovább kóstolgattunk. Egy közepesnél jobb, de azért a kóstolt sörök közül általam az utolsó helyre sorolt sör került terítékre. A Posthaer Witbier-t ízleltük meg, ami egy felső erjesztésű, belga típusú, citrommal és naranccsal, valamint korianderrel ízesített búza sör volt 11,7 B°-al és 4,8% alkohol tartalommal. 1342.

Az 1343. egy újabb igazi unikum volt. Követve az Adrián által évekkel korábban felvett németes hangzású márkanevek vonalát a Posthaer Pfeffer nevet ruháztam rá (önkényesen), mivel ez egy fekete borssal ízesített söröcske volt. Egész pontosan 20 g / 20 liter arányban került törött bors ebbe az alsó erjesztésű habos bambiba. 

Sültek a húsok, csúsztak a különféle házisörök és szerencsére időközben Csaba barátunk is megérkezett, teljessé téve az aktuális létszámot.

Sőt, hamarosan Adi szomszédja, Donát is csatlakozott hozzánk, akivel néhány percre már az érkezésünkkor is találkoztunk. Így 8-asban folytattuk tovább a kóstolgatást + 9. a kihagyhatatlan Hektor, azaz Heki, aki egy igazi UV blöki a szomszédból.

1344-nek egy újabb búza - rizs kombináció került fel a listámra megbolondítva egy kis bodzával. Nem túl fantázia dúsan Posthaer Reis Weisse 2. Bodza névre kereszteltem. Nem volt már kedvem a bodza szót is németül "hozzácsapni" az elnevezéshez. :-) Ebbe a felső erjesztésű sörbe 10% búza maláta és 5% rizs került a 85% árpamaláta mellé, aminek eredményeként egy kellemes, bár a bodzától nem tervezetten fanyar ízű, 10,7 B°-ú, 4,3% alkohol tartalmú sört kaptunk. 

A "2." szám hozzáfűzése az előző sörhöz azért volt szükséges, mert ennek az alap változatát, a Posthaer Reis Weisse 2.-t is külön megkóstolhattuk, natúr változatba. Ez lett az 1345. a listámon. A világos sörök közül ez ízlett a legjobban, bár ennyi különlegesség között könnyű elveszíteni a fonalat...

Számos korábban már kóstolt sörrel, illetve a fentiek megízlelésének ismétlésével, jóízű beszélgetéssel, grillezéssel, falatozással és zenehallgatással telt el a nap, illetve este hátralevő része.

Másnap, bár délután haza kellett indulnunk, azért a nap jelentős részét még hasznosan töltöttük. Nyári konyha vakolás és két főzet sör elkészítése volt a menü. Utóbbiból, ha csak néhány percre is, de mindenki kivette a részét, hogy elmondhassa magáról: "Én már sört is főztem!" :-) Mind e közben Szabi gondoskodott a mindennapi betevőnkről, nagyon finom saslikot, vagy ha úgy tetszik rablóhúst sütött nekünk.

Hazaindulás előtt még meglátogattuk Doninál Heki "párjának" Vénusznak a kölykeit. Egyikük hamarosan Adi saját, külön bejáratú házőrzője lesz! :-)

Fájó volt a búcsú, szívesen maradtunk volna még, de a hétfő reggeli (hajnali) munkakezdés Damoklész kardjaként lógott a fejünk felett, így kénytelenek voltunk Adit és Csabát magára hagyni a félkész főzetekkel és a még hátralévő munkákkal együtt. Hazafelé még Tolcsván betértünk a Sveda Borházba. Tudom, hogy sörös oldalra nem illik a bor, de annyira finom tokaji nedűket kóstolgattunk a mindennapi fogyasztásra való, remek száraz és félédes boroktól a sok éve érlelődő fantasztikus aszu esszenciákig, hogy muszáj volt erről a kis megállónkról is megemlékeznem.

Reméljük mihamarabb lesz rá lehetőség, hogy megismételjük ezt a nagyszerű hétvégét! :-)

2012. június 28.:

1336. a Lidl üdvöskéje az alkoholmentes kategóriából: Argus Free. A többi Argust a RateBeer szerint Lengyelországban, Glubczycében gyártják, így gondolom ezt is.

2012. június 27.:

1335. a legújabb pécsi üdcsi: Pécsi Radler Málna. Nálam valahol a meggy és a szeder között van minőségben, de a citromot és a bodzát egyik sem éri el.

2012. június 26.:

1334. a Memento néven, kicsit magasabb alkohol tartalommal újjá született egykori Palóc barna Balassagyarmatról. A Gyöngyösön havonta megrendezésre kerülő Magyarok Vásárán bárki megveheti a sörfőzde többi sörével együtt, sőt olyankor csapolva is megkóstolható!

2012. június 24.:

Meccs nézéshez nem éppen a legmegfelelőbb kompozíció (egyébként sem), de vasárnap estére, a 4. negyeddöntőre úgy éreztem elegendőek lesznek ezek is:

1329. Karlsberg Mixery Iced Energy, egy energiaitalos sör Németországból, hogy ébren tudjak maradni.

1330. Amstel Bier 0,0, egy alkoholmentes holland "csoda" szájöblítés céljából.

1331. Bavaria 0,0% Premium Rosé, szintén holland alkoholmentes, de kellemesen gyümölcsös (málnás) búza radler.

1332. Gulpener Korenwolf Rosé, egy újabb málnás búza radler, némi alkohol tartalommal. 

1333. Oettinger Malz, amit nem tudom miért vettem meg anno, hiszen nem is szeretem az alkoholmentes erjesztetlen maláta italokat.

2012. június 23.:

A Lajosházán, a Mátravasút Kisvasúti Napján eltöltött remek délelőtt és délután után estére még egy kis sörkóstolóra is futotta az energiából. Viktor barátommal négy érdekesnek ígérkező sört kóstoltunk meg, amik közül kettő új is lett a listámon. Mindkettőt Amszterdamból hoztam még április végén:

1327. A san franciscoi Anchor Sörfőzde Humming Ale-je. Egy amerikai stílusú pale ale. Eddig 6 féle sört kóstoltam ebből a forrásból. Ez ízlett közülük a legjobban.

1328. A Coopers Extra Strong Vintage Ale 2011 volt, egy ausztrál sörkülönlegesség, egy évjáratolt erős borostyán színű ale Adelaide városából.  

2012. június 21.:

Zähringer German Premium Lager néven "sikerült" megkóstolnom egy újabb fűnyíró sört. Erdélyi Tamás Barátomtól hallottam először ezt a típus meghatározást. Remélem nem haragszik érte, amiért én is használom! A nem rég kóstolt radler változata jóval jobb minőségű volt. 1326-nak azért felfér a listára.

2012.június 20.:

Ha már Brand, legyen bak, vagy valami ilyesmi!

1324. Brand Lentebock (tavaszi világos bak)

1325. Brand Imperator (világos bak, az 500-as könyv oszlopos tagja)

2012. június 19.: 

Hajtányozás és hajtány tolás után estére nincs is jobb, mint egy kis pilzeni! Igaz holland kiadásban, kisüveges kiszerelésben, Wijlre városából, a Brand Sörgyárból, de azért jó minőségben:

1322. Brand Premium Pilsener

1323. Brand UP (Urtyp Pilsener)

Oldal: 2012. júniusi kóstolások 2.
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat