2014. augusztus 31.:

Gyula barátomnak köszönhetően néhány címkegyűjtés szempontjából érdekes sörrel öblíthettük le a torkunkat Szabival Fradi meccsek nézése közben. Háááát, mindkét csapatunk kikapott és söröket is ittunk már jobbakat.

2578. Tinódi Sörmester Világos. Balassagyarmati (jó) palóc világos sör.

2579. Szarvasi Sörmester Sötét Mágia. Vörös almás sör. Zárójelben az is rá van írva a címkéjére, hogy IPA, de ezzel igen csak vitatkoznék.

2580. Szarvasi Sörmester Meggyes Mámor. Hasonló íz világot nyújtott, mint almás elődje.

2581. Szarvasi Sörmester Vörös Paripa. Ír típusú vörös sör. Most nézem, hogy mindhárom címkéjén ott van zárójelben, hogy IPA. Érti ezt valaki?  

A fenti négy újdonságon kívül még egy érdekességet csapra vertünk. Budainé Erzsitől kaptam a korábban már felvezetett 15 éves sör mellett egy 22 éveset is. Amstel 1870. Eredeti, holland kiadás. Ezt már nem sikerül teljes egészében meginni. Úgy látszik, 15 év még belefér, 22 már nem. :-) Azért így is nagy köszönet érte! :-)

 

2014. augusztus 25.:

2577. Faxe Premium. Szabi barátom hívta fel erre a sörre a figyelmemet. Már régóta fájt rá a fogam és most végre elérhető közelségbe került a Lidi jóvoltából. Ha Szabi nem veszi észre, lemaradtam volna róla, mert ritkán járok a Lidl közelében, ráadásul meg is vette nekem, hogy ne kelljen e miatt még külön kitérőt tennem. A Szieszta Drink Team meccse alatt majszolgattam el. Nem kiemelkedő, de finom kis itóka. A csapat pedig majdnem jól játszott. 3-0 után a 4-4 nem a legjobb eredmény, de a játékuk nagyon sokat fejlődött az egy évvel ezelőttihez képest. Hajrá fiúk!

 

2014. augusztus 22-24.:

Egy újabb remek sörfőzős, betonozós hétvége Adrián barátunknál Gyulával és Taxissal, s hál’ Istennek már újra Donival. Adinak köszönhetően izgalmas söröket kóstolhattunk ezúttal is, hazafelé pedig Mályiban találtunk újdonságot.

2570. Posthaer Reis Bier (70). Egy újabb változat a rizses sörös témában. Finomra, kellemesen fanyarra sikeredett.

2571. Posthaer BPA (73). Bajor malátás pale ale. Tökéletes betonozó sör, sőt!

2572. Posthaer Bayern Lager (72). Alsó erjesztésű bajor söröcske. Nem rossz, de nekem kicsit fanyar volt. Nem íz hibás, csak másabb, mint amit én szeretek.

2573. Posthaer Bayern Lager (74). Hasonló stílusú sör, mint az előző, de egy malátás kivitelben. Ez már inkább a kedvemre való volt.

2574. Posthaer APA (71). Kolumbusz komlós amerikai világos ale. Az APA stílusra nagyon ráérzett Adi!

2575. Posthaer Milk Stout (67). Ezt az izgalmas sört még együtt főztük Adival. Akkor is, most is sokat tanultam tőle a sörfőzés mesterségéből.

2576. Big Cherry. Meggyes sör Mályiból. Nem jut eszembe annak a különleges meggynek a neve, amit Kazincbarcikán adnak a meggyes sörhöz, pedig a mályinak pont ilyen íze van. Elég szirupos, de nekem ízlett. Igazi konty alá való diszkrét sör ízzel.

 

2014. augusztus 21.:

2569. Egy kis baráti sörözgetés Szabiéknál egy újdonsággal: Fazon. Tibeer találmánya, egy saison IPA. Nem tudtuk eldönteni, hogy íz hibát érzünk benne, vagy ennek ennyire fanyarnak kell lennie, de azóta ezt is volt szerencsém újra kóstolni Adival és Gyulával. Szerintük (is) hibás ez a Legendában bérfőzött sör.

 

2014. augusztus 20.:

Az ember azt hinné, hogy egy rókagomba pörkölt nokedlival után már  újabb meleg kaja csinálásba nem bonyolódik egy napon belül, de  én ma mégis nekiálltam este farmotoros csirkecombot sütni mindennel, ami még volt itthon. Gondolom, az természetes, hogy sörrel locsolgattam. Közben, meg amik lecsúsztak, azok közül ez volt újdonság:   

2568. Repeta. A Golem Legendában főzött APA-ja. Nem szívesen, de ismét be kell skribálnom, hogy ez is egy íz hibás sör. Az a vicc, hogy relatíve jó pontszámot adtam neki még így is, mert „csak” enyhén érződik benne a mostanában sajnos annyira jellemző savankás íz hiba. (Ide kell tennem utólag egy megjegyzést, hogy amikor három nappal később kóstoltuk Adi barátomnál, nem éreztük benne ezt a kellemetlen mellékízt.)

 

2014. augusztus 18-19.:

Két nap sörfőzdejárás Tóth Csabával és Mata Mikivel. Idén Miki volt az áldozat, Csabával ketten kóstolgathattunk relikviagyűjtés közben. Számos helyen, sok finomsághoz volt szerencsénk, amik közül az alábbiak lettek újak a listámra:

2566. Apátsági Alt Bier. A Pannonhalmai Apátság nevével fémjelzett, éppen létesítés alatt álló sörfőzdének jászapátiban, a Gurinál főzött öreg söre. A hivatalos nevét még nem tudom, azért írtam annak, aminek. Minden esetre nagyszerű volt! 

2567. Orgoványi Jäger Világos Szűretlen. Nagyon kellemes meglepetés volt számunkra, hogy megengedték orgoványi barátaink, pontosabban idősebb Kovács Sándor, hogy miközben megnéztük a sörfőzdét a szűretlen világos sörből is kapjunk kóstolót. Nagyon szépen köszönjük! Remek volt!

Részletes élménybeszámolóra sajnos nincs időm az úttal kapcsolatban, de szeretném itt is, így is megköszönni minden kedves sörfőző ismerősünknek, barátunknak a szíves látást! Kiss Lászlónak Jászdózsán, Urbán Imrééknek és az ifjabb Lados sörfőzőjének Jászapátiban, Branda Gyulának Domonyban, Sörapunak Fóton, Jáki Andrásnak Pilisvörösváron, Táborfalván a sörfőző úrnak, Domján Istvánnak Kerekegyházán és Kovács Sándornak Orgoványban a remek relikviákat, a kedves fogadtatást, a finom söröket és a sok érdekes, hasznos információt! 

 

2014. augusztus 16.:

Szokatlan és kifejezetten izgalmas kóstolóban volt ma osztályrészem. Sorszámot sajnos nem kap, mert számomra meglepő módon a Sopronban főzött (azóta már jócskán lebutított) 5,3-as Kaiser Premium már szerepel a listámon (igaz, Kaiser Bier néven), de ez a palack akkor is megér egy bejegyzést. Nagynéném szomszédaitól, konkrétan Budai Jánosné, Erzsitől kaptam jó pár sörös relikvia, poharak, üvegek, alátétek, alátéttartó társaságában, amiket ezúton is nagyon szépen köszönök! :-) Ami ezt az üveg sört igazán különlegessé teszi nem az, hogy véletlenül holstenes dombornyomott üvegbe palackozták, hanem az, hogy 1999-es „évjáratú”, azaz 15 évvel ezelőtt járt le hivatalosan a szavatossága. Az első korty kicsit mellbevágó volt belőle, de aztán egészen megkedveltem az ízét. Hasonlított a jászdózsai világosnak azon főzeteire, amik a pasztőrözésnél egy furcsa, boros íz világba tolódtak el. Csak ennél ez a zamat a +15 évnek köszönhető és igen intenzív. Nagyon izgalmas kóstoló volt, ráadásul szintén Erzsiéknek köszönhetően vár még rám egy még öregebb, 22 éves sör is a hűtőben… :-)

 

2014. augusztus 10.:

2565. A Dreher 24 Lime – Málna már jó ideje pihent a hűtőmben. Nem vitt rá a lélek, hogy megkóstoljam. Nos, túl vagyok rajta! Ebben a melegben tulajdonképpen egy kis málnaszörp nem is olyan vészes itóka, de szerintem nem kellene ezt erőltetni. 

 

2014. augusztus 9.:

Jól sikerült lakásavató Gyurcinál + 1 új sör a listámra: ……………… amit majd felvezetek, ha Gyurci megírja nekem, mi volt a neve, mert elfelejtettem…2564.

 

2014. augusztus 8.:

Egyre szimpatikusabbak a Lidl sörakciói! Most hét cseh sört hozattak be, remek áron, amik között ráadásul akadt olyan is, amit még nem kóstoltam:

2562. Schwarzenberg, 4%-os pasztőrözött világos sör Protivínből. Kifejezetten jól esett.

2563. Rychtář Premium. Hlinsko 12-es üdvöskéje. Jó anyag.

 

2014. augusztus 7.:

Idén mindössze 2 üveg sört tudtam hazahozni Prágából, de azok nem akármilyenek!

2560. Trehszoszenszkoje Barhatnoje. Nagyszerű orosz barna sör.

2561. Tlusty Netopyr. Szenzációs rozs IPA a Pivovar Antoštól. Látványos csomagolás, tökéletes sör.

 

2014. augusztus 3-6.:

Prága 11-edszer. Ezúttal Csabi, Szabi, Csepi és Gabika társaságában.

Az indulás zökkenőmentes volt, mindenki időben érkezett, a szoros menetrend ellenére is kényelmesen elértük a nemzetközi járatot. Közvetlenül Győr után viszont sajnos lerobbant a buszunk, elfolyt a hűtővize. Kb. 10 perces melóval megjavították, csak az a 3 óra volt sok, amíg megvártuk a szakszerviz emberét. Ráadásul csak egyetlen kisüveg sörünk volt, amit Csabinak köszönhettünk.

2538. 1st Brew Pils. Nagyszerű, gazdagon és változatosan komlózott világos sör a Legendától.

Három és fél óra késéssel megérkezve Prágába, kicsit elgyötörten és nagyon szomjasan sétáltunk a busztól a szállás felé. Szerencsére a Viktor sörfőzde pont útba esett, így nagyszerű sörökkel olthattuk szomjunkat még a bejelentkezés előtt. A szobák elfoglalása után a késésre való tekintettel abban maradtunk, nem megyünk már be a belvárosba, maradtunk inkább Žižkovban. Először a szállás mellett kajáltunk egy jót, én konkrétan rántott sajtot, lekísérve egy kis 12-es Kozellal, aztán az u Slovanské Lípy 9 fajta csapolt sörével vigasztalódtunk, amik között számos újdonság is szerepelt.

2539. Zlatá Labuť. Píseki 11-es világos. Nem rossz, nem is túl nagy szám.

2540. Zeleny Zajíc. Kynšperki 11-es világos. Sajnos elég gyenge eresztés.    

2541. Kryštof. Remek kukoricasör Kladnoból. A Rizmajer Cortezének szüretlen változatára emlékeztetett.

2542. Radniční Ale. Angol stílusú IPA Jihlavából. Nem a sörgyárból, hanem a Radniční Sörfőzdéből. Ettől vártuk itt a legtöbbet, de sajnos meg volt savanyodva, így értékelhetetlenné vált. Az igazán szomorú az, hogy a „szakértő” személyzet megpróbálta bemagyarázni nekünk, ennek ilyennek kell lenni.

2543. Qásek. 12-es világos Ostravából. Sajnos ez sem volt túl nagy szám.

2544. Poddžbánská. Mutějovice testes félbarna söre.

2545. Mastník. Sedlčany 11-es világosa. Ez is csak középszerű.

Közben néhány csípős csirke szárny is terítékre került, amikhez tálban hoztak citromos meleg vizet kézmosónak, mint Bud Spencernek az Aranyeső Yuccában. A vécépumpa, mint papírtörlő tartó is igen stílusosra sikeredett.

2546. Svijanská 450. Jubileumi világos sör. Ezt már egy másik környékbeli krimóban kóstoltuk meg, ahová csak úgy találomra tértünk be. Alkalmi kiadásnak valami komolyabbat is összedobhattak volna.

2547. Svijanská Kněžna. Nagyszerű barna sör. Üvegből iszogattuk a szállás előtt, míg Gabikára vártunk az első eltűnése alkalmából.

Második napunkat egy gyors villamosozással kezdtük. Felcsavartunk a vár fölé, egészen az u Zelené Brany-ig. A szép emlékű tankból csapolt 10-es Gambrinus ezúttal csak halovány árnyéka volt önmagának, viszont a gombás sült hús isteni finomra sikeredett, csak úgy, mint a barátaim által fogyasztott sült kolbász. A pincérmama mogorvaságát egyébként azóta sem értem. Hozzászoktam már a morcos cseh pincérekhez, de ez a nénike folyamatosan minket bámult szúrós tekintettel. No, mindegy! Mi továbbálltunk és átsétáltunk a Szent Norbiba. Utólag azt kell mondanom, itt elkövettem egy hibát, nem néztem meg, beférnénk-e az üstök és a sörcsapok közelébe, egyből leültünk odakint, ráadásul a konyha ablakai elé, ahol bizony nem volt meg az a hangulat, ami elvarázsolhatta volna újonc cimboráimat. A sörök szokás szerint finomak voltak, bár ezúttal kicsit túlhűtöttek. Valószínűleg melegebb időre számítva lőtték be a csapokat. Norbi után Öki, néhány korsó remek 12-es Kozel és egy mesés pácolt Hermelin. Először kicsit fanyalogtak rá a cimborák, de miután megkóstolták, igen csak rákaptak ők is az ízére! A pincér itt is egyedi stílusú volt. Odament két üres korsó mellett beszélgető csajhoz, az egyiket diszkréten oldalba vágta „Pivo?” felkiáltással. A várat ezúttal alig érintettük, megpróbáltunk inkább a Vízilóba bejutni, ami ezúttal sajnos nem jött össze. Lefelé sétálva a Károly-híd irányába újra megszomjazva számomra váratlan fordulatot vett kiruccanásunk. Bevállalós barátaim fejenként egy-egy doboz 10-es Braník vásárlásával döbbentettek meg. Nagy duzzogva elmajszolgattam én is egyet a hídon átsétálva. Magam is meglepődtem rajta, de igazság szerint kifejezetten jól esett. Ráadásul, ahogy utólag megnéztem, valamiért ez a sör eddig rajta sem volt a listámon. 2548.

Visszaérve a „pesti” oldalra megpróbáltuk bevenni magunkat a Tigrisbe, de első nekifutásra sajnos nem sikerült, így a 3 Rózsában vigasztalódtunk. A közelmúltban nyílt sörfőzde kísérletező kedvének köszönhetően három remek újdonsággal is gyarapodott itt a listám.

2549. Single Hop Speciál. Egykomlós, jól sikerült világos söröcske.

2550. Vídeňské Červené. Sötét színű bécsi láger.

2551. Klášterní Speciál St. Jilji No.3. A sörfőzde kolostori stílusú sörének harmadik változata. Az elsőhöz volt szerencsém anno, a másodikról sajnos lemaradtam.  

Rózsa után újra Tigris. Második nekifutásra már befértünk! Remek Pilzneri, sörsajt, utopenec, mi kell még!

A Tigris után a Medvídku volt a cél, kis utcácskákon tekeregve haladtunk felé, miközben hagytuk magunkat ideiglenesen eltéríteni egy pardubicei söröket hirdető véndöglátóhely kedvéért. Egy kanyar Porter rendel! Ötből három finom, kettő savanyú. Szerencsére itt képben volt a csapos lány, azonnal, szó nélkül kicserélte a savanya söröket. Szabinak nem jött be ez a jó kis testes barnaság, így kikért helyette egy korsó világost, amit utólag külön köszönök neki, mert ez a Pernštein Vilém volt, ami még hiányzott a listámról, de azok után, hogy az övébe belekóstolhattam, már ez a fehér folt is a múlté. 2552.   

Ezek után betértünk még egy helyre. Őszintén szólva nem emlékszem, konkrétan milyen sör miatt. Minden esetre itt jött el a pillanat, - miközben azon ment a „vita”, hogy itt, vagy majd csak a Medvídkuban kajáljunk – amikor Gabika ismét fogta magát és lelépett. Értetlenül álltunk a dolog előtt. Egy részt nem volt rá semmi oka, másrészt előző este megígérte, hogy többet ilyen hülyeséget nem csinál, harmadrészt meg se nyelvtudása, se helyismerete nem volt. Ekkor azért még bíztam benne, hogy a telefonján lévő GPS-nek köszönhetően ezúttal is visszatalál majd a szállásra.

Mi végül áthúztunk a medvebocsokhoz, még éppen konyhazárás előtt sikerült kaját rendelnünk és legurítottunk egy korsó Medvídkovské Bílé-t, az első búzasört, amivel náluk találkoztam az évek során. 2553.

A zárórára való tekintettel ezúttal sem sikerült lentre beülnünk 1-1 korsó világos és barna Budvarra, amit nagyon sajnálok! Visszahúztunk villamossal a szálláshoz, beültünk a szemközti pince kocsmába és zárásnak legurítottunk még egy kis 12-es Unetickét, már akibe még belefért.

Gabika nélkül tértünk nyugovóra, ami nem volt túl megnyugtató, csak úgy, mint az sem, hogy éjszaka számtalanszor hívott, de egyszer sem sikerült értelmesen beszélnem vele, hogy visszataláljon a szállásra. „Már mindjárt ott vagyok.” „Most már tényleg itt vagyok.” Prága hotel.” Utoljára arra kértem, miután nagy nehezen kiderült, másik kerületben jár, hogy fogjon egy taxit és hívjon fel, majd én elmondom a sofőrnek, hogy hová kell jönnie, mivel képtelen volt rá, hogy megjegyezze a szállásunk igen bonyolult nevét (Hotel Prague City), csak úgy, mint ahogy az utca és a kerület nevét sem volt képes eltárolni a szürkeállományában.

Aztán lemerült a telefonja…

Délelőtt összeszedtük magunkat, megreggeliztünk a szállás mellett, majd elindultunk egy körútra a környéken, hátha belebotlunk ebbe az idiótába. Csak reméltük, hogy nem ütötték le hajnalban, részegen és nem fekszik valahol egy árokparton, vagy kórházban. Keringtünk két kerület között, időnként meg, meg állva egy-egy gyógy sörre. A régi szállásunk közelében, a metróállomásnál lévő kisvendéglőben belebotlottunk a Gambrinus Nepasterizovanéba. 2554. Jól esett volna, ha normális körülmények között ittuk volna. Aztán továbbállva az egykori Archie Hostel felé vettük az irányt. Mint kiderült, most már Prague Hostel a neve. Tuti, hogy Gabit ide hozta a taxi éjszaka! Viszont ekkor már valahol máshol járt, mi meg betértünk a vele szemben lévő vendéglőbe. Záviš Nefiltrované. Szűretlen 12-es világos Poličkából. 2555. Itt sem a sörrel volt a baj. Keringtünk tovább, visszaindulva a szállás felé, hátha mégis odatalált valahogy. Sajnos nem! Jobb ötletünk nem lévén, felhívtuk a nagykövetséget. Ott mondták, hogy hajnalban volt egy magyar fiatalember, aki beszállt egy taxiba, de nem tudta megmondani, hová akar menni. Még magyarul sem, a telefonba, amikor felhívta őket a taxi sofőr… Ennél többet sajnos nem tudtak segíteni. Nem volt mit tenni, újra elindultunk, ezúttal a másik irányba, hátha a buszállomás környéke, ahol leszálltunk, majd első este bóklásztunk ismerős lesz neki és ott marad, hogy megtalálhassuk. Rendőrautókat is láttunk, megnéztük, hátha miatta van a hacacáré, de (talán szerencsére) nem így volt, aztán megéhezve a több órás keringéstől betértünk a Victor sörfőzdébe a délután közepén megebédelni. Már az – egyébként isteni finom – kaja végén jártunk, amikor megcsörrent a telefonom.

Gabika!

Sikerült töltőt szereznie és végre, most már tiszta fejjel ki tudtam húzni belőle, merre jár. Elküldtem a TV toronyhoz, aztán érte mentünk. Meg lett a jómadár és szerencsére semmi baja!

Ha már a torony környékén jártunk, betértünk egy 9 sörös sörözőbe, levezetendő a mindegyikőnkben felhalmozódott feszültséget. Pontosabban előtte egy másikba, de oda csak addig, míg elállt az éppen aktuális zápor. Elmesélve merre járt, mi történt vele kiderült, jól gondoltuk, valóban azon a környéken bóklászott, ahol kerestük, sőt a szállás közelében is elhaladt, csak sajnos elkerültük egymást. Az alábbi sörökkel próbáltam(tunk) búfelejteni:

2556. Chotovinsky Ležák. 12-es világos egy 2011-ben alapított kis sörfőzdéből. Nem rossz, de azért gyúrhatnának még rajta egy kicsit. Egyelőre elég unalmas.

2557. Jeronym, szűretlen búzasör Želivből, a kolostori sörfőzdéből. Hmm, hasonlókat tudnék írni róla, mint az előzőről.

2558. Klášterní XIX. Bock, félbarna bak sör Klášter Hradiste Nad Jizerouból. Egész jól sikerült kis kompozíció.

Kicsit már kisimultabb vonásokkal visszatértünk a szállásra. Terv szerint Gabika lepihen, mi meg megpróbálunk még egy kicsit lazítani az utolsó prágai óráinkban, de ifjú titánunk új erőre kapott és úgy döntött, velünk tart. Maximálisan kihasználandó a hátralévő néhány óránkat megpróbáltunk a Sörmúzeumba betérni, ahol 30 fajta csapolt sör közt tobzódhattunk volna, de sajnos nem fértünk be, így némi hezitálás után a Vytopna felé vettük az irányt. Szerencsére csak két bliccelésnyire volt, de még így is kiszáradva értünk oda. Ötünknek 10 sört rendeltünk elkerülendő a várakozást. Sajnos nem egy vonat hozta ki őket, pedig szép hosszú szerelvény lett volna. Még néhány kör sör és egy adag isteni juhtúrós sztrapacska után visszatértünk a szállással szemközti hospodába. Nincs is jobb, mint amikor az ember kétlépésnyire az ágyától fogyaszthatja el az utolsó korsó isteni söröket, ráadásul én ezúttal újítani is tudtam, mert a 12-es helyett az Únětické Pivo 10°-ot választottam. 2559. A csapos srác már jól be volt csápolva, mi sem maradtunk el tőle nagyon. Szólt a zene angolul, csehül, németül, magyarul, ment az ökörködés kis időre végre elfeledve a mögöttünk álló nap nehézségeit.

Másnapi haza utunk már csendes volt. Relatíve kialudtuk magunkat, vettünk kaját az útra és szép csendesen hazacsorogtunk a buszokkal.

Összességében tartalmas út volt, sok szép emlékkel, rengeteg vidámsággal, sok finom sörrel, de a számomra szokásos mentális feltöltődést sajnos nem adta meg, talán nem kell kiemelnem, miért.

 

2014. augusztus 1.:

Két osztrák sör, amiket szintén Gábor barátomnak köszönhetek:

2536. Zipfer Drei. Mindössze 3%-os, mégis kerek, harmonikus ízű, kifejezetten finom sör. Jó tudni, hogy ilyen minőséget is lehet főzni szolid 3-as alkohol tartalommal!

2537. Stiegl Pale Ale. Ausztriát is elérte az ale típusú sörök lázának hulláma. Egész jó próbálkozás.

 

2014. július 31.:

Egy váratlanul adódott lehetőség, remek sörkóstoló Szentpéteri Gábor barátoméknál:

2530. Snowball. A dán To Öl szenzációsan jó saisonja. Az illata madártejre emlékeztetett. Markánsan komlós, mégis harmonikus, nagyszerűen megkomponált itóka.

2531. Heineken (nPA3INH). Görög cucc a szokásos íz világgal. Gyenge közepes.

2532. Bigleaf Maple Autumn Red. Őszi vörös sör juharsziruppal az USA-ból, az Anchortól. Egyáltalán nem ütött ki az ízéből a juharszirup. Nagyszerűen harmonizált a komló kesernyésségével, a maláta aromáival. Remek sör!

2533. Hercule Stout. 9%-os imperial stout belgiumból Hercule Poirot-nak címezve. Ez is szenzációsra sikeredett.

2534. Murauer Dunkel. Alig kóstoltam eddig osztrák barna söröket. Ez nagyon frankóra sikeredett. Kellemesen keserédes, kicsit talán csehszlovák stílusúnak mondanám.

2535. Edelweiss Hoamat Radler. Körtés búza radler. Meglepően finom!

 

2014. július 30.:

2528. Karlskrone Gold. Kellemesen keserű, teljesen korrekt ivó sör. Frankón lehetne belőle korsózgatni. Nagyné Kriszti kolléganőm lepett meg vele Németországból hazajőve. Nagyon szépen köszönöm! :-)  

2529. Moshi Moshi 15. A Brew Dog egyik legújabb üdvöskéje. Nem volt ráírva, milyen típusú, így lényegében zsákbamacskát vettem. Beleszagolva, első benyomásra azt mondtam volna róla, IPA, aztán belekortyoltam, de az íze nem győzött meg teljesen. Finom, de IPA-hoz képest alulkarakterizált. Aztán újra beleszagoltam. Másodjára már olyan illata volt, mint egy jól karban, illetve tisztán tartott disznóólnak, ami éppen csak annyira büdös, hogy az adott környezetben egyáltalán ne legyen zavaró. Persze egy sörnél azért korántsem szokványos ez a szag. Mindent egybevetve igen érdekes, izgalmas kóstoló volt!

 

2014. július 29.:

2527. Brixton Porter. A skót Brew Dog a változatosság kedvéért csinált egy klasszikus porter sört. Hmmm, nem rossz, de nekem kicsit túl savankás. Nem volt íz hibája, csak egyszerűen nem teljesen az, amit én szeretek.

 

2014. július 28.:

2526. Legenda Zéró. Az első hazai kézműves alkoholmentes sör, ha jól tudom. A gyömbér íze dominált benne, amolyan gyömbér üdcsi íze volt.

 

2014. július 24.:

2525. Bazooka a Legendától. Amióta először piacra dobták kíváncsi voltam rá, főleg az után, hogy Gyula barátom az egekbe magasztalta. Az első főzetről sajnos lemaradtam, ezt viszont elbaszcsizták! Olyan íz hibája volt, mint a mi három saját elcseszett sörünknek. 

 

2014. július 20.:

2524. Egy könnyed kis citromos üdcsi: Argus Radler. Nekem túl édes, de a kategóriáján belül nem rossz.

 

2014. július 11.:

2521. Stiegl Weisse Holunder Radler. Semmeringről hoztam ezt is. Azt hittem, sima búza sör. Itthon vettem észre, hogy bodzavirágos búza radler. Förtelmes. Képtelen voltam meginni.

Néhány bögre Ogre letúrása után úgy éreztem, vagyok annyira bevállalós, hogy utánuk küldjek egy Aranyásót. (Köllött a focis pohár, hát megvettem egy pakkot belőle.) No, de kétszer? Mindegy! Be is nyúltam a hűtőbe és lelkesen kivettem egy üveg Aranyásó…Mojirtót (2522). Háááát, mit mondjak? A lájm az még oké benne, de a mentolos íz! Húúúúúúú……!

2523. Pécsi Radler Bronz Rumos Szilvás. Érdekes és egyben lesújtó, mennyit kísérleteznek a radlerokkal Pécsett és milyen keveset törődnek azzal, hogy finom, rendes söröket főzzenek.

 

2014. július 10.:

2520. Gold Fox Beer. Az átlagosnál rosszabb fűnyíró sör(?!). A neten nem találtam róla semmit. Valószínűleg belga, vagy lengyel, igaz egyszer régebben Szegeden is készítettek ezen a néven egy főzetet. No, az biztos, sokkal jobb volt ennél! Minden esetre köszönet Bajnóczi Zsolti barátomnak az újabb listagyarapításért!

 

2014. július 5-7.:

Remek hosszú hétvége Dombóváron, Gunarason és Tápióbicskén! Az idei első sörfőzde látogatós bulink. Szép számban jöttünk össze, szokás szerint. A gunarasi üdülő övezetben volt a puritán, de barátságos szállásunk Csendes, Hangulatos, Kedves környék, tele Pihenéssel. Plusz a Kissler Sörkerttel, ahol az időnk nagy részét múlattuk, mulattuk. Gyula és Andi barátaimnak köszönhetően úri dolgom volt, házhoz szállítottak. Beiktattunk némi elő sörfőzde látogatást és még egy kis Gunaras nézést is tartottunk, majd csatlakoztunk az éppen akkor anti zsíroskenyerező barátainkhoz a Sörkertben. Bogesz, Csabi, Steff és Luigi éppen túl voltak a dibreszönijükön, mi meg ennek örömére nekiestünk az első, frankó, hűs világos Kisslerünknek. Utána irány a szállás és a Jóska barátunk által 30 emberre főzött remek bográcsgulyás. Aszitték a cimborák, viccelnek, amikor azt mondták, menjünk utánuk, megmutatják, hol a szállás, de mi bizony megtettük. Szépen döcögtünk kocsival a lelkesen slattyogók után. Elfoglaltuk a szobáinkat, kis kavarodás után, majd körbecsókoltuk korábban érkezett barátainkat. Neki se állok végig sorolni őket, szerencsére szép számmal voltak! Két hordó finom söröcske mosolygott ránk a mobil sörcsap árnyékában, ölég barátságos áron, egy Ősforrás és egy Holló, alias világos és barna. Ebben a sörendben is estünk nekik, én legalább is biztosan. :-) Ebéd után jött az előre beharangozott vetélkedő. Három csapat, sok izgalmas sörös kérdés egy kis ügyességi próba és remek eredmény. Dobogósok lettünk! Szépen csillogó bronzérmet nyert kiváló csapatom, minek hála megnyertük a bogrács tisztítás nemes feladatát. No, mondjuk ez elmaradt, de ígérem barátaim, az elkövetkezendő két alkalommal saját kezűleg duplán bepótolom! A verseny izgalmainak lecsengése után irány a Kissler Sörkert. Itt kapta meg a győztes csapat megérdemelt jutalmát. Egy kis Kissler söröcskét kellett felhörpinteniük, igaz egyszerre, egy műanyag tálból, szívószálak segítségével. Egyöntetűen állították, így is nagyon finom volt. Eredetileg relatíve rövid kiruccanásnak terveztük a sörkert látogatást, hiszen a szálláson ott várt minket a két hordó finom söröcske, de végül úgy alakult, hogy a sörözőben ragadtunk bőven éjszakába nyúlóan, házigazdáink nagy bánatára. :-) Nincs is jobb, mint egy VB negyeddöntőt megnézni 90%-ban! A világos és barna csapolt Kissler ugyanolyan finom volt természetesen, mint a szállásunkon, ráadásul itt üveges verzióban a teljes aktuális kínálat is elérhető volt. Gondolom, nem kell mondanom, éltünk is a lehetőséggel. Szépen kiittuk a hűtőt! Tulajdonképpen ennek köszönhetem a listám újdonságait is, mivel a rövid ideje már üvegpalackba töltött Kisslerek pasztőrözött formában kerülnek forgalomba. Az éppen készleten lévő öt fajtából négyet sikerült megízlelnem, elsősörben Gyula barátomnak köszönhetően, igaz itthonra is vettem mindből egy garnitúrát. A listám ezekkel gyarapodott:

2513. Kissler Ősforrás pasztőrözött. Gyengébbnek tűnt, mint az n.p. változat, de azóta már itthon is megízleltem, tök jó, igaz a keserűség 80%-át elvitte belőle Pasztőr Lajos barátunk + hozzáadta a maga sajátos ízét, csak úgy, mint a többihez.

2514. Kissler Ninkaszi Vágya pasztőrözött. Ezt sem tette tönkre a hőkezelés, bár kicsit gyengítette az ízét.

2515. Kissler Limeler. Lájmos pasztőrözött világos sör. A tulajdonos, Kiss László barátunk azt mondta, szerinte finom itóka, csak célszerű elsőnek kóstolni, tiszta fejjel. Hááát, azóta próbálkoztam ezzel a módszerrel is. Maradjunk annyiban, hogy engem még nem sikerült meggyőznie.

2516. Kissler Fito pasztőrözött. Homoktövises, bazsalikomos, mézes, vaníliás íz orgia. Erre is azt tudom mondani, hogy P.L. nélkül jobb lenne, sőt volt és lesz is, viszont vele együtt sokkal több emberhez juthat el, amiért örök hála néki!

A kiruccanás egyik meglepetése Házigazdáink ajándéka volt. Mindnyájan kaptunk egy-egy pakkot legújabb címkéikből. Ezúton is köszönet értük! Én egyébként is szerencsésnek mondhatom magam, mert a pult mögötti polc tetején lapuló két kerámia korsó egyikét megvásárolhattam e jeles estén, büszkén fogom gyűjteményem legértékesebb darabjai között elhelyezni! :-)

A remek este és a meg nem nézett 11-esek után szép csendben nyugovóra tért csapatunk kemény magja is, miután másnap reggel egy remek reggeli várt ránk, újra a Kissler Sörkertben. A finom debreceni mellé kiváló sörpárlatot is kaptunk ajándékba az Ősforrásból + ki-ki mit szeretett volna. Tea, KV, aszpirin… Én egy pohár sört választottam!

Reggeli és a szállás elhagyása után berobogtunk szépen konvojban - szokás szerint kicsit eltévedve - Dombóvárra a Sörfőzdébe. Ott ajándék korsó sörök, még további címkék és a sörfőzde régi üvegei, főzdelátogatás és persze Klubunk helyi erősség, Szűcs Feri bátyánk várt minket gyűjteménye legérdekesebb darabjaival.

Fájdalmas volt a búcsú, bár ezzel szomjazó sofőrünk, Bogesz nem biztos, hogy egyetértene. Minden esetre elindultunk hát Tápióbicske felé, útba ejtve Kiskunfélegyházát és Táborfalvát. A vájt fülűek ebből már kapásból tudják, hogy a Domján és a HBH sörfőzdét látogattuk meg. Előbbi belvárosi, vagy belfalui sörözőjében bevásároltunk a teljes készletből (amit később sikerült totál szétfagyasztanunk Bicskén :-(   ), majd mivel zárva volt a Domján étterem tovább indultunk Táborfalva felé. Ott a sörfőzdében szilárd táplálékra nem is számítottunk, viszont a két új sörre esem!

2517. HBH IPA. IPA-t főztek Táborfalván? Igen! Ráadásul pont a sörfőzővel volt szerencsénk beszélgetni a pult mellett. Szerinte az a jó, ha ilyen marad ez a sör továbbra is, hiszen az egyenletes minőség az igazi. Mi azt mondtuk, mondjuk, hogy azért még egy kicsit javulhatna, mielőtt az egyenletességre kezdenek el törekedni, de már így is finom volt.

2518. HBH Meggysör. Meggyes világos sör. Manapság ez divatos, mint tudjuk, de attól még nem feltétlenül jó mindenhol. No, itt az! A Rizmajer Konyakos meggyére hajaz egy kicsit. Gazdagon gyümölcsös, testes, erős söröcske. Sajnos reklámanyag még(?!) nem készült hozzájuk, viszont kaptunk pár darabot az egykori kecskeméti HBH sörfőzde címkéjéből, amiket ezúton is nagyon szépen köszönünk! Táborfalvára mindig öröm visszatérni!

Hogy is volt a folytatás? Tesó, másik bót, Bauer Sörfőzde, szegény Steff felpakolva a vonatra. A sörrend nem biztos. Közben még két helyen próbáltunk kajálni is, de nem sikerült. :-( Mindegy! Lett pacalunk, babunk, gombánk, meg egy zacskó csipszünk, ami megmentette az életemet. Hiába, nekem naponta minimum háromszor kell kajálnom! Letettük a lantot Tápióék Bicskéjén, szerintem ettünk is valamit, amire konkrétan nem emlékszem és ittunk még pár finom söröcskét. Bogesz úgy gurította le őket, mint aki egész nap nem ivott egy kortyot sem! ;-) Szólt a német metál ezerrel, pattantak felfelé a sörös palackok, Ordas meg szerencsére nem szokott össze-vissza kakkantani az udvaron, így nyugodt szívvel nyúlhattam el a közepén egy kis sziesztára a fűben. Egyszer csak eljött a térés ideje, no nem hit, hanem nyugovóra. Utána pedig jött a másnap. Semmi extra, csak egy sima, másik nap. Bár a mosolyunk nem volt teljesen őszinte reggel, szerintem az enyém csak azért nem, mert a Zöld Hatosban kezdtünk egy-egy üveg Dreherrel, illetve Pilznerive, ami akkor éppen baromira nem esett jól. Hiába, Bogesznak köll a KV reggelente, mi meg önfeláldozók vagyunk! A nagyszerű kezdés után elkezdtünk rácsot tenni a bogra. Szalonnakockázás, hagymaaprítás, pacal kiolvasztás, tűzrakás, indul a főzőcske. Ja, előtte valamikor még bevágtunk egy adag életmentő tojásrántottát! Köszi Csabikám! Elek Zoltán Rozsnyóra főzött, Bakter nevű árpaborával öblítettük le. (2519.) Hááát, bevállalós indulás volt! Szép lassan főddögélt a születésnapi – névnapi pacal, miközben a diófa árnyékában kóstolgattuk a jobbnál jobb kézműves söröket. (Akadt köztük néhány, ami talán listára kívánkozna, de előtte még egy kis nyomozást igényelnek.) Csabi szülei is csatlakoztak hozzánk, Csaba bátyánk velünk is tartott a főzésben és kóstolásban. Kicsit kényelmes tempóban, de jó hangulatban teltek az órák. Hiába, három nap folyamatos lumpolás az már a kemény fizikai munka kategóriába tartozik! Csabi önmegtartóztató életének köszönhetően volt szerencsénk az Aurora Borealist és a Menyust is újra kóstolnunk a saját söreink közül. Nem azért mondom, de még mindig kifejezetten finom mind a kettő. „Ebédre” újra át kellett ugrani az utca túloldalára. A KV mellé ezúttal én is a Pilznerit választottam. Meglepően jólesett. A pacal elkészült, füstölt csülökkel, gombával, a tervezettnél kicsit kevesebb babbal és több sóval. Nem tehetek róla, túl finom volt a babkonzerv, ráadásul alacsony párolgáshőjűt sikerült vennünk. ;-) Szerintem az enyhén sótlan krumplival éppen ideális kompozíciót sikerült előállítanunk. Én nagyon jóízűen laktam be belőle. Hamar elrohant ez a nap is. Igazság szerint este viszonylag hamar kidőltünk, de nem is baj, hiszen másnap már a jól megérdemelt munka várt rám. Reggel búcsút vettem barátaimtól és elindultam Atkár felé… Mindenkinek, aki így, vagy úgy részt vett a hétvégében köszönet a szép napokért! Bogesznak meg külön köszönöm a szerda éjszakai ébresztőt! :-) (A saját telómon észrevettem a turpisságot, de annyi eszem már nem volt, hogy a másikat is megnézzem…)

 

2014. július 4.:

2512. Borsodi Friss Málna. Na, ez azért már sokk a jóból! Gondoltam, megiszom utána a Dreher málnását is, de nem vitt rá a lélek. Majd eccer csak hirtelen…

 

2014. július 3.:

Gyümölcsnap! :-(

2507. Staročesko Lemon. Mondjuk, hogy poprádi citromos radler, bár gyakorlatilag tuti, hogy nem ott készül. Egyébként iható.

2508. Falken Berg Citrom. Pécsi szmöttyenet. Hááááát, túl vagyok rajta.

2509. Ursus Cooler Fara Alcool. No, ez még ráadásul alkohol menetes is. Román radler. Jobb, mint az előző volt.

2510. Stiegl Radler Grapefruit. Újra országot váltottam és ezúttal citrus fajtát is. Ezt Semmeringen szereztem be.

2511. Valentins Weissbier Grapefruit. A gyümi maradt, az ország újra változott. Öt radler öt országból. Háááát, ha másért nem, ezért relatíve érdekes volt a kóstoló.

 

2014. július 02.:

Ezt igazából június 29-én kóstoltam meg, de már amúgy is alig tudtam bezsúfolni a májusi, júniusi kóstolásokat egy oldalra (ezért is nem teszek fel képeket túl gyakran), így inkább júliushoz vezetem fel, az egyszerűség kedvéért: Ursus Cooler. Román citromos radler elviselhető minőségben, ki tudja, a SabMiller melyik gyárából. Kalmár Józsitól gyűjtöttem be ezt is. 2505.

Reméltem, hogy a hétvégén találkozni fogok Kelsch Robi barátommal, de sajnos az élet, pontosabban szólva a meló közbeszólt! Már jó pár hónapja tervezünk egy közös sörözést, ami egyben kóstoló is lenne, de sajnos nem akar összejönni! Két egyiptomi sört is tartogattam a közös „degusztációra”, de bánatomban ma az egyiket megnyekkentettem. Meister Max. A Heineken egyiptomi gyárának 8% alkohol tartalmú világos bak söre. Háááát, nem magamat akarom menteni, de Robertó barátom nem veszítettél vele semmit! Borzasztóan domináns benne az alkohol íz! A másikkal viszont tényleg szeretnélek megvárni! 2506.  

 

Oldal: 2014 júliusi és augusztusi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat