2020. február 28.:

6931. Edelmeister IPA. Nem sok jót hallottam erről a sörről, így már eleve fenntartásokkal álltam neki, de tulajdonképpen nekem egész kellemes élményt nyújtott. Persze nem volt igazi IPA karaktere, meglepően édesre sikeredett és a 4,7%-os alkohol tartalmával inkább session IPA-nak kellett volna elnevezniük, szóval messze nem típusazonos, de erre számítani lehett, hiszen egy nagygyári, sőt olcsó áruházlánci sör, amitől nem lehet csodákat várni. Szerintem nincs ezzel baj. Lengyel főzet, a Van Pur jegyzi.

6932. Perlenbacher Hefeweissbier. Közel három éve, amikor először találkoztam a márkával, azon egyértelműen fel volt tüntetve, hogy Frankfurtban készült. Ennek a dobozáról nem derül ki a pontos eredete, így egyelőre ugyanoda sorolom be. A korábbi 5,5-hez képest most már csak 5%-os, de sokkal jobb lett szerintem. Azt kell mondjam, meglepően finom olcsó áruházlánci búzasör létére!   

 

2020. február 25.:

6930. Adelskrone Hefe-Weissbier. 2015-ben sörfőzés közben már kóstoltunk ezen a néven sört Csabinál. Az is Oettingenben készült, csak azóta lebutították. Most 11,5 / 5%-os. Mit ne mondjak, nem lett jobb! A Penny Market saját márkája.

 

2020. február 22.:

Ma bowlingoztunk egy kicsit a srácokkal. A tervezett csapatból végül Petya, Ricsi és Niki, Gabi és Csepi tudtak eljönni. Nem mondom, hogy úgy ment a játék, ahogy szerettem volna, de a lényeg, hogy jó hangulatban telt az idő! Bowling után Gabi és Petya velem tartottak. Megnéztük nálam a Mezőkövesd - Fradi meccset. Ez lett a bejegyzés apropója is, mert így közben megkóstoltunk pár érdekesebb sört, többek között a Beerselection kínálatából, amik közül kettő új lett a listámra. A meccs amúgy katasztrofálisra sikeredett. Számítottam rá, hogy nehéz szülés lesz, de azért azt nem gondolotam, hogy egy sima hármassal küldenek minket haza!

6928. Autumn Trip. A Gála Művek 5,5%-os gluténmentes IPA-ja. Valószínűleg a Fehér Nyúlban lett főzve. Korrekt darab, az ínyenc rászorulók számára szerintem pláne jó.

6929. Hibernator. A skót Black Isle Brewing Co. 7%-os zab stoutja. Más, már listázott fekete sörök mellett került terítékre, mint a Keresztapa és a Chocolate Muerto. Nem vallott szégyent, pedig ez a két sör igen magasra tette a lécet!

A kóstolgatás túlnyúlt a meccsen, így belenéztünk még a Függetlenség Napja második részébe. Kialakult közben egy kis értelmetlen vita Gabival a film kapcsán, ami túl lett húzva. Ne haragudj Gabi, hogy túlreagáltam! Sajnálom! Azért összességében szerintem jó napot zártunk.

 

2020. február 19.:

Méltánytalanul ritkán említem meg, hogy az itthon kóstolásra kerülő hzai kézműves sörök jelentős többségét a Beerselection-ből szoktam beszerezni. Így történt ez a mai pakkal is.

6924. Cloudspotter. A Deal Breaker 1,8%-os hazy micro IPA-ja. A Horizontnál főzették. Ahogy felpattintottam az üveget, már kitöltés előtt is érződött a nagyszerű illata. Mesésre sikeredett a komlózása! Annyira harmonikus az alacsony alkoholtartalma ellenére, egyáltalán nem érződik rajta maláta test hiány. Ha a melóhelyeken lennének sör automaták, ahogy a németeknél szokás (volt?), akkor ilyen sörökkel kellene telerakni őket! Komplex sörélmény kevés alkohollal.

6925. Crazy Cow. 4,3%-os session IPA a Monyo és a Zing Burger koprodukciójában. Jó kis sör, de messze nem tud annyit, mint a nála sokkal alacsonyabb alkohol tartalmú előző itóka. Lehet, hogy egy markáns hamburger mellé jól passzolna, azért tervezték ilyenre?!

6926. Thorazine Sunrise. Deal Breaker 6,3%-os hidegkomlózott New Zealand IPA a Reketyében főzve. Ebből még 2015-ben készült az első főzet, az is a Reketyében. Akkor 6. Íz - Black Horn közös főzetként volt jegyezve. Nem ismerem a Deal Breaker csapatát, de gondolom kötődnek valamelyik ághoz. Az akkori főzet nekem jobban ízlett. Újdonság volt a Kohatu komló, új, izgalmas íz világot hozott. Ebben most nem éreztem semmi komolyat, izgalmasat, de korrekten lett összerakva.

6927. LD50 Series Simcoe. 7%-os hop burst IPA a Balkezestől. Horizontos bérfőzet, ha minden igaz. Azt hittem, sokkal intenzívebb illata lesz. A Simcoe komlót talán most már nevezhetjük a nagy klasszikusok egyikének. Ízét tekintve szokásához híven nagyon kellemes karaktert adott a sörnek.  

 

2020. február 18.:

6923. Citad Ella. Steff barátunk ötlete volt, hogy egyszer főzzünk egy lekváros sört. Karácsonykor megvalósítottuk Csabinál közösen. Búzasör alapú sárgabarack lekváros történet lett belőle. Ott voltam az átfejtésénél és a palackozásánál is. Először elég lehangoló íz élményt nyújtott, másodszor már elviselhetőbbnek tűnt. Aztán most, első rendes kóstolása során kellemes meglepetést okozott. Az átfejtéskor érzett tartósítószeres, cukrosan alkoholos íz nagyjából eltűnt, a barack aromái viszont szépen előjöttek belőle. A Sörbratyókkal együtt kóstoltuk meg igaz, én itthon, ők meg Bicskén egy újabb sör lefőzése közben. Mindenképpen jobb lett, mint amire számítottunk!

 

2020. február 15.:

Megjártuk az V. Madfestet és az V. Indoort Hókival és Zolival. A két rendezvény együtt 15 új sört hozott a listámra. A program részeként a Maglódi úton megnéztük a sörfőzdét is. Még anno a Főzdepark első Kraft Sörfesztiválja idején voltunk bent utoljára. Azóta sok változáson ment át a Mad. Gyakorlatilag már követhetetlen a tempójuk. Anyagilag mindenképpen! A Főzdepark közelében találkoztam a srácokkal. Terv szerint Zoli Csabival jött volna, de utóbbi cimborám farsangi időszak lévén séró vonalon erőteljesen át volt alakulva Hókuszpókká! Riszpekt, ahogy ékes magyarsággal mondani szokták, amiért az iskolai rendezvény után ezt a pesti napot is bevállalta alkalmi - egyébként szerintem igen előnyös - frizurájával! Először Zoli Drehere nyújtott enyhülést a szomjunkra, amit esetemben erőteljesen erősített a stadionos lángos, majd a Csabi által nekem is beszerzett két új Brew Your Mind főzet segített ki minket, amíg vártuk a hivatalos programkezdést.

6908. Fruit Works. Furcsa, hogy a Brew Your Mindnál nem sorszámozták ezt a sört, mert ugyanezen a néven korábban egy málnás goset dobtak piacra, most meg egy mangós, maracujás, sárgabarackos imperial goset. Finoman fogalmazva sem vagyok oda a savanya sörökért, ráadásul nem értem, miért kell besavanyítani egy goset, de ez ízlett.

6909. Human Experiment Eight. Na! Ezt az IPA-t már sorszámozták. Ez a kísérleti történetük is piszok jó lett. Megérdemelt volna egy poharat, de a szükség törvényt bontott...

A főzdelátogatásnak sajnos sör nélkül kezdtünk neki! Tanulság: legközelebb a második turnusra kell bejelentkezni, hogy addigra már legyen csapolt sörünk! ;-) No, azért gond nélkül átvészeltük a történetet, majd felvértezve magunkat pár vadi új pohárral megkóstoltunk néhány érdekességet a Mad aktuálisan elérhető szortimentjéből.

6910. Le Tits Now. Ez volt a legújabb cucc a placcon. A Mad és a Reketye közösen főzött New England IPA-ja. Engem már az illata megfogott az ízével meg pláne megvettek. Atom barackos volt. A végére talán már egy kicsit soknak éreztem az édeskésségét.

6911. Chocolate Muerto. Kakaós, fahéjas, chilis milk stout. Először nem értettem (értettük), hogy Balázst miért zavarta benne a chili korábban, mivel Zolival egyetértésben mind a hárman úgy éreztük, hogy csak diszkréten, éppen annyira jelenik meg benne, hogy kiemelje a csoki ízét, de azóta (mivel szokás szerint jelentős csúszással frissítem a listát) volt szerencsém a dobozos változatát is megkóstolni, aminél tényleg picivel erőteljesebb volt a chili íze, bár még így sem domináns.

6912. Send Dunes. 11%-os acerglyn lime chilli. Juharsziruppal készült méz sör. Zoli csípi az ilyeneket, azért is kérte ki. Én 43 évig meg voltam nélkülük, meg leszek a hátralévő időben is!

6913. Bourbon & Bourbon. A Mad Barrel Projectjének Bourbon whisky hordóban érlelt 13,5%-os árpabolra. Az ilyenekért érdemes elmenni egy-egy Madfestre, mert 6000,-Ft-ot nem adnék egy üveg sörért, de ennek az 1 dl-nek az árát három főre még be lehetett vállalni, ráadásul meg is érte. Nagyon komoly cucc! Akik (számomra továbbra is érthetetlen okból) olvassák időnként a soraim már jól tudják, hogy alapból nem szoktam nagy ízboncolgatásokba belemenni, ilyen sok sörös napokon meg pláne nem, pedig ez talán megérdemelte volna. Az biztos, hogy kávés és baromira erős volt.

6914. Meggyes Pite. Imperial pastry gose. Bírom ezeket a típus megjelöléseket! Nem tudom, mit jelentenek, de jól hangzanak! Masszív meggy illat és íz jellemezte. Engem megvettek vele, bár a Meggy Márka sokkal olcsóbb.

6915. Somlói Nodler. Jamaikai rumos hodóban érlelt 12,1%-os imperial stout. Már távozófélben voltunk, amikor ezt búcsúzóul Csabi kikérte. Mit ne mondjak, jól tette! Ez is a Barrel Project egyik darabja. Őrületes ízbomba!

Az Indoorra menet először kiegészült csapatunkat Zoli legidősebb csemetéjével, Bálinttal a Blahánál, majd kerestünk a közelben egy koronázatlan kínai gyorskajáldát, ahol dobtunk egy jó csing-csung flamót. Annyira családias kajálda volt, hogy a tulajok gyerekestől, mindenestől gyakorlatilag ott élték magánéletüket közvetlenül a vendégtér mögött, alatt. No, de visszatérve a sörös vonalra, miután ajtón belülre kerültünk hirtelen megcsapott minket a tömeg. Nem volt verekedés, csak úgy..... na! Erős fél órával a nyitás után már olyan nyomasztó tömegnyomor volt a fesztiválon, hogy sokáig csak pislogtunk és megilletődötten kóstolgattunk keresve a helyünket. Azért végül sikerült felvennünk a történet ritmusát és belelendültünk a témába!

6916. Sümegi BandIPA. Volt már ilyen nevű sör a listámon? Volt! Akkor is Mosaic komlóval készült? Nem! Citrával. Persze nem csak az ilyen háttér információk miatt, de milyen jó, hogy jó pár sörfőzdés barátunk van, köztük Bacsó András is?! Egyébként szépen adta a két komló közti különbséget ez a söröcske. A Citra eléggé letisztult íz világot szokott produkálni, a Mosaic komló meg nem véletlenül kapta ezt a nevet! Kellemesen kacifántos ízekkel találkoztunk.

6917. One More Bite. Úgy néz ki, a Kőszegi Sör márkát fel fogja váltani a LöWOLF. Ez a Horizontban főzetett märzen igen szépen lett összerakva! A mai magyar kézműves sörpiacon bátor dolog egy új márka kiépítését a sörsznobok körében nem annyira népszerű típussal elindítani, de ilyen jó minőségben szerintem működni fog a dolog!

A hangzavar ellenére, ami szinte lehetetlenné tette a telefonon való kapcsolattartást viszonylag hamar sikerült egymásra találnunk vazsi barátainkkal, Erdélyi Tomival és Gombás Mikivel, így az este nagy részében szerencsére együtt tudtuk múlati az időt és időközben átmenetileg Marján Lacival is összefutottunk.

6918. Goodbye, Sober Day. 8,5%-os dupla IPA. Nem tudnék belekötni. A srác, aki Sörműves Kezek néven gerillaként bérfőzeti nagyon nagy figura! Laza, bohém, de a sör receptjei nagyon ott vannak!

6919. Dupa Komlós Rozsos Ale. A Gellért Szálló berkein belül ellátogattunk Balatonszentgyörgyre. Tudom, ez hülyén hangzik, de akkor is! Király Gergőék is hoztak a fesztiválra újdonságot, ezt az alkalmi főzetet. Az extra komlózás amcsi stílusúvá tette, ami nagyon jól állt neki.

6920. Black Magic Fuckery. Mágikus fekete szarvas a Gugli fordító szerint. Nekem más jutott róla az eszembe, de legyen! Ez is Sörműves Kezek főzet. 16,6%-os imperial stout. Őrületes cucc! Amennyire tudom, ez volt az egyetlen sör a fesztiválon, amiért már a csapraverése előtt sorbanálltak az emberek, köztük mi is.

6921. Belgaside. Belga stílusú blonde ale Jászapátiból, illetve valószínűleg törökszentmiklósi bérfőzetben. Nem kérdeztünk rá a pontos eredetére. A lényeg, hogy nagyon szépen összerakott, típusazonos söröcskét ismerhettünk meg benne.

6922. Wolves in the Taproom. Ha pontosan jegyzeteltem, akkor ez lett az utolsó megkóstolt újdonság. A cseh Mazák sörfőzde American brown ale-je. Néha megéri kicsit kikacsintani a magyar kézműves sörpiacról. Ezúttal sem bántuk meg.

Persze kóstoltunk sok más, már ismert, listázott söröcskét, begyűjtöttünk pár érdekes sörös relikviát, megettük mások maradék tepertőjét és összefutottunk még néhány sörfőző ismerőssel, baráttal, bár egyébként sajnos a legtöbb standnál ismeretlen arcok csapolták a söröket. A végén a biztonsági személyzet határozottan, de udvariasan terelte ki a népet a termekből. Szerencsére mi közben az egyik oldalról át tudtunk slisszolni a másikra, én utolsóként barátaim keresése címszóval, így még hozzájutottunk 1-2 pohár extra söröcskéhez. Hóki konkrétan rárongyolt két gazdátlanul hagyott sörcsapra, amikből sajnos már csak pár csepp nemes italt sikerült kicsiholnia. Eredetileg úgy terveztem, hogy még az este hazaindulok Gyöngyösre, de a hangulat és a társaság magával ragadott, így éltem Zoli vendégszeretetével. A három villamos megállónyi távolságot végül sikerült hegymászás nélkül lesétálnunk. Zolinak szerencsére volt füldugója, a szomszédai pedig remélhetőleg nem jelentették fel csendháborításért! Szóval jó kis napot zártunk!

Még egy apróság a végére. Nem tudom szó szerint idézni, de nagyjából az alábbi történt: Csabit megszólította egy srác. ,,Korábban nem mertelek megszólítani, de most már ittam eleget. Tiéd a fesztivál legjobb sérója!”  

 

2020. február 11.:

6907. First Winter IPA. Szerencsére nem azért téli, mert fűszeres, bár az összetett komlózása azért elég kacifántossá teszi. Talán egy kicsit markánsabb maláta alappal harmonikusabb lehetett volna, de lehet, hogy csak túlokoskodom.

 

2020. február 8.:

Ez a nap azon ritka alkalmak egyike, amihez bejegyzést írok úgy, hogy nem kerül közben új sör listázásra. A fő apropó az, hogy Balogh Balázs barátunk (Sörök a konyhából) belépett a 40-esek táborába. Csabival hivatalosak voltunk a ,,megemlékezésre”. A jó hangulathoz a társaság mellett két hordó pazar Guri sör is hozzájárult. Sztahanov módjára fogasztottuk a Keresztapát időnként keresztezve őket egymással. A mellék apropó egy üveg 5 éves Black Mamma volt, az Élesztő - Hara' Punk - Lumen hármas Guriban főzetett 6%-os kávés stoutja. Urbán Imiék találtak belőle néhány palackkal elfekvőben, amiből egyet Balázsnak ajándékozott, ő pedig Csabival minket tisztelt meg azzal, hogy közösen kóstolhattuk meg. Már 2015-ben is remek, harmonikus sör volt. Az időközben eltelt 5 év alatt még jobban összeértek benne az ízek. Talán szárazabbá vált, ami érthető.  Páratlan élményt nyújtott! A buli részleteit hosszú lenne leírni, meg nem is biztos, hogy mindenre emlékszem belőle, de egy darabig még pár címszót, mondatot lejegyzeteltem nem bízva a szürkeállományomban. Azokat megosztanám veletek:

Fotózni nem szabad! Kósáné lábai! Vágott sörben előállítottam a Coca Colát! Alvajárók és torta kézzel! Majdnem csapoltam vágott sört, az első korty elkülönült! Csabi aláhorkolt Balázsnak...

Ezúton is Isten éltessen sokáig Balázs! :-)      

 

2020. február 3.:

Nagyobb, hosszadalmasabb listafrissítés közben általában igyekszem már korábban kóstolt söröket megnyekkenteni, de most közéjük csúszott ez a nagyszerű Brew Your Mind sör pár Szekszárdról. Csabinak köszönhetem a beszerzésüket.

6905. Only Memories. 7,1%-os IPA.

6906. No Memories. 8,7%-os dupla IPA. Mind a kettő remekül összerakott darab. Markánsak a gyümölcsös ízjegyeik, de mégis szépen harmonizálnak a komlókeserűvel. Utóbbi esetében ezúttal a ,,dupla” valóban pluszt adott a sörhöz, a gazdagabb maláta test mégjobban összesimította az ízeket. Nagyon itatta magát mind a kettő.

 

2020. január 24-26.:

Fél nap pihenés után Bicskének láttam! Hogy is volt ez a hétvége srácok? Egyrészt igen erős hetem volt, másrészt már megint jó sokára listázom, hogy a franc egyen meg! Az biztos, hogy a jászberényi Guri Serháznál találkoztunk Csabival, utána mentünk Tápióbicskére. Kátait vettünk, vagy most nem? Pénteken ketten kóstolgattunk. Csabi összedobott egy frankó rántottát vacsorára a saját háztáji tojásokból. Átfejtettük a lekváros sört. Ő érezte a búzasörös jegyeket rajta, én főleg tartósítószeresnek találtam elsőre és répacukrosan alkoholosnak. Ekkor még nem volt túl biztató! Másnap reggel úri dolgom volt! Szunyókálhattam, amíg Csabi elugrott jófajta bicskei lángosért. Aztán szépen el kezdtünk gyűlni. Tamás, Csepi, Szabi, Csaba bátyánk, Steff, Zoli. A sorrendben nem vagyok biztos! Készült a bográcsos kakas pörkölt. Sajnos Tamás nem tudta végigvinni családi program miatt, így a végére túl sok gazdája lett, sikerült is leégetnünk kicsit. A nokedlit már nem mertem beleszaggatni. Kivételesen a pálinka is előkerült annak, aki kért. Szerintem meg se cibáltuk rendesen a két születésnapos Csabi és Szabi fülét! Azért remélem, Isten sokáig fogja őket éltetni! Tamás utopenece remek volt! Sajt, kolbász rágcsának... A palackozást másnap délelőttre hagytuk. Az ünnepeltek megjárták a Zöld 6-ost is. Hiába no, nem volt elég sör Csabinál! Szabi haza is ment, meg nem is. Bogesz sajnos nem jött el! Laci (részben) és Balázs is a hiányzók táborát gyarapították. A hajam végre le lett túrva a picsába. Éjszaka még összedobtam egy tepsi pizzát a srácoknak kvázi mindenből, amit a konyhában találtam. A Tápiót is meglátogattuk éjszaka. Mindeközben elég gazdagon söröztük! Hazafelé megint úri dolgom volt! Steff és Szejcsike ismét hazahoztak. Köszönet érte! Jó bulinak kellett lennie, mert nem minden részletére emlékszem pontosan!   

6889. Robust Porter. Testes, krémes, kiegyensúlyozott, kiváló darab. A Guritól megszokott magas minőség.

6890. Kárpát Nohab Ketty. 8,5%-os belga golden strong ale a Fűtőháztól. Markáns, harmonikus, nagyon szép sör.

6891. Kárpát Szergej Blue Metal. 6,7%-os stout. Füstösnek tűnt. Jó sör, csak meg kellett vele barátkozni.

6892. Boggy Nights. Az észt Tanker és a Mad Scientist közös főzete. 4%-os törpemálnás berliner weisse. Hát, ha mindenáron savanyított söröket akarnak a főzdék csinálni, akkor ilyeneket. Így van értelme a sörtípusnak. Érzem rajta a plusz savanyítást, de egész jól passzol a gyümölcshöz és talán még sör is tudott maradni.

6893. Late Night Snack. A holland Frontaal és a Horizont közös főzete. 8,8-as ribizlis dupla IPA. New England IPA-ra hajazott az illata és az íze is. A gyümölcsöt a vége felé kezdte tolni. Az utolsó kortyra kicsit elég lett már belőle.

6894. Horizont Night Shift 2019 Caribbean Rum Barrel Aged. 11%-os, rumoshordóban érlelt Russian imperial stout. Ezek a horizontos RIS-ek nekem nagyon bejönnek!

6895. Mandarin IPA. A Yeast Side Ugarban főzetett 5,9-es citrusos IPA-ja. A címke szerint csak mandarin és narancshéj került bele. Ennek ellenére egy igazi fűszerbomba illatában és ízében egyaránt.

6896. Gingerbread Stout. 5,5-ös ,,mézeskalácsos” milk stout azonos forrásból. Tolja illatban és ízében is a mézeskalácsot, kivéve az édességét. Az igazat megvallva egyik főzet sem jött be. Csabit ez bántotta jobban, engem inkább a másik.

6897. Zentus Fat & Jolly Tinsel Holly. 7,6-os fűszeres porter. Belekortyoláskor fanyarkás illat csapott meg, de ízében nem éreztem. Inkább csak száraz. Fűszer túltengésem lett!

6898. Autistic Art IPA. A Horizon alkalmi palackozású IPA-ja jótékony célra, az Autistic Art Alapítvány támogatására. Minden bizonnyal ,,Gentle Bastard minőségben” készült. Remek sör nagyon jó célra!

6899. Vánoční D(á)reck. 5,1-es milk stout a nagyon külvárosi prágai sörfőzdéből. Nem okozott csalódást.

6900. Awake And Alive. 5,9-es rozsos IPA ugyanonnan. Ezt is megérte haza hurcibálni Csehországból.

6901. Hopfanatic IPA. Megtévesztő a neve. Egyrészt nem IPA, hanem hoplager, másrészt nem kiskunhalasi főzet, hanem gyöngyösi, Beerduo. Az archívumból kapott utolsó palack. Markánsan keserű, kicsit már túlpörgött, de jó.

6902. Hoppá. Angol porter. Ez is egy utolsó üveges Beerduo főzet. Mázli, hogy megkaphattam ezeket! Kicsit túlfejlődött már, de még így is nagyon jó volt.

6903. Beerduo Belga Búza. Az utolsó üveges szortiment utolsó darabja. Mivel régi főzet természetesen az üdeségét már elveszítette, de nem volt megromolva, még kifejezetten korrekt íz élményt nyújtott. Fénykorában remek lehetett.

6904. MAD X Flavour Police. 7,9-es gyümölcsös savanyított izé. Skandináv meggyel, szederrel, áfonyával és tonkababbal készült. Csak a meggy miatt volt iható számomra. Csepi hosszas gondolkodás után megsavanyodott borhoz hasonlította.  Hááát, nálunk ez nem nyerő!  

 

2020. január 19-23.:

Vannak, akik lefutják a maratont (nagyra becsülöm őket) és van aki - mint például én is - időnként maratoni sörtúrákba ,,keveredik”. Viktorral idén megismételtük a tavaly igen jól sikerült München - České Budejovice - Prága kiruccanást ezúttal kiegészülve Bölöny Jóska barátunkkal. Ráadásul Jóska és párja Erzsi meghívtak hozzájuk az indulás előtti napra, hogy együtt hangolódjunk az útra. Úgy is divat mostanság a nulladik nap tartása hosszabb rendezvények esetén! Szóval már vasárnap kora délután útrakeltem Érd felé, ahol finom ebéd és izgalmas sörök vártak. Gyorsan bele is csaptunk a lecsóba, illetve a brassóiba és a spéci sörök tömkelegébe.

6849. Giesinger Dunkel. Milyen kicsi a világ! Erzsi nem rég járt ebben a müncheni sörfőzdében, mi pedig többek között éppen oda is készültünk. Az általa, Jóska kedvéért hazacipelt söröknek hála kóstolhattuk meg ezt a  klasszikus íz világú darabot és még számos egyéb német finomságot.

A Hacker Pschorr Animatorával folytattuk a sört nem akármilyen kiszerelésben! Egy 2 literes magnum üveggel birkóztunk meg. Nagyszerű ez a duplabak! Talán még egy fokkal jobban ízlett, mint anno 2014-ben, amikor először találkoztam vele. A nagy méret duplán jól jött! Egyrészt szívesen fogyasztottunk nagyobb mennyiséget is ebből a remek főzetből, másrészt közben a férfi kézilabda válogatott VB meccsét is meg tudtuk nézni zavartalanul. Legyűrtük Szlovéniát! Majd utána egy kínai Tsingtaot is. Érdekes módon Hollandián keresztül érkezett Magyarországra.

6850. Cisk Premium Pilsner. A második máltai sör, amivel volt szerencsém találkozni. 5,5%-os világos láger. A populáris hazai gyári sörök szintjén mozgott.

6851. Flötzinger Festtags Bier - Weihnachten 2019. Egy 5,4%-os karácsonyi dunkel Rosenheimből. Meglehetősen száraz, kicsit boros jellegű, de alapvetően magán viselte a dunkel típus jegyeit.

6852. Barista Chocolate Quad. 11%-os kávés, csokoládés belga quadrupel az izegemi Kasteeltől. Tejcsokoládés illat és ízjegyek jellemezték. A végét kicsit fanyarkásnak éreztem. Kevés kávés sörnél tudják ezt kiküszöbölni. Ennél sem sikerült teljesen, bár az sem kizárt, hogy csak a kezdetben a kelleténél alacsonyabb hőmérséklete miatt éreztem annak, mivel ahogy melegedett csökkent a fanyarkássága. Ezzel együtt egy igen míves darab volt.

6853. Tölzer Weisse. A Tölzer Mühlfeldbräu 5,2%-os szűretlen világos búzasöre Bad Tölzből. Hozott egy jó átlagot, de ennek is volt egy kis kilógó fanyarkássága. Búzáknál sajnos előfordul.

6854. Schwarze Tinte. Azonos forrásból származó 6,2%-os stout. Kifejezetten finom sör volt, de azért a típus besorolásnál nagy segítséget nyújtott a címkén nagy nehezen megtalált stout felirat.

6855. Horst. 6,2%-os California brown ale Lenzkirchből. Furcsa névválasztás a típushoz képest, de a lényeg, hogy baromi jól rakták össze! Nagyon szép a komlózása és remek maláta testet tettek alá.

6856. Haderner Dunkles. A Münchner Girgbräu 5,4%-os szűretlen dunkelje. Én inkább vörös sör karaktert éreztem rajta, annak viszont remek.

6857. Zwergla Bier. A bambergi Privatbrauerei Fässla 6%-os dunkelje. Talán a típus általam megszokott alkohol tartalmánál kicsit erősebb, de ez egyáltalán nem ártott neki sőt, mivel maláta hangsúlyos típus, kifejezetten jól állt neki!

6858. Bizon Česky Speciál. A belga De Proef 8,5%-os tripelje. Szerintem inkább belga, mint cseh íz világú, de ez is egy remek darab. Nagyszerű zárás az első nap végére.

Rövid alvás után másnap hajnalban Erzsinek hála kényelmesen indultunk el Münchenbe. Először Kelenföldig kocsival, majd onnan vonattal. Csendes utunk volt. Erzsi szendvicsei és Jóska újhullámos Soproniai tartották bennünk a lelket +  a bóbiskolás, mert az előző este igen szépre sikeredett! Münchenbe érve pár perc várakozás után már meg is érkezett Viktor. Elsétáltunk az Augustiner emblematikus sörözőjébe, ami a Hauptbahnhoftól kezelhető távolságú sétára volt és bevettük magunkat. Remek búzasör, egy jófajta Edelstoff, hangulatos enteriőr, s ami a lényeg, végre újra együtt lógtunk Viktorral! Nagyon jóképű egészben sült csülkök is pihentek a pult mögött, de ezt a témát meghagytuk Budejovicére. Innen a Paulaner szintén belátható távolságon belül lévő, hasonlóan autentikus és tradicionális sörözője felé vettük az irányt átsétálva a Theresienwiesén, az Oktoberfest helyszínén, ami így télvíz idején egészen más arcát mutatta. Hallottam már róla, hogy csak a fesztivál idejére vannak felállítva a sátrak, házak, vurslik és virslik, de azért látni egészen más ezt a nagy, fizikailag és mentálisan is üres placcot, ami évente egyszer elképesztő élettel telik meg. A Paulaner felé haladva kaptuk a fülest Jóska bajor földre szakadt magyar barátjától, Harsay Harrytől, hogy zártkörű rendezvény miatt sajnos esélytelen a bejutásunk. Sebaj! Mivel Harry már várt minket, természetesen elsétáltunk odáig. Cirk 40 év után találkoztak újra egymással! Vannak azért jó tulajdonságai is a Facebooknak! Innen már négyen haladtunk tovább. Harry javaslatára a Paulaner egy másik sörházába mentünk el, pontosabban ő vitt el minket kocsival. Paulaner Nockherberg. Ez egy modernebb, saját sörfőzdével rendelkező intézménye a Paulanernek. A Bayern törzshelye. Teljesen más hangulatú, mint az a hely, amit Viktor betervezett, de én nem bántam. A helyi ízeknek mindig örülök és érdekes volt látni ezt is. Ha jól emlékszem Viktor szúrta ki a Bayern játékosát, Thomas Müllert, Jóska pedig nem volt rest odamenni hozzá autogramot kérni, így nekem is lett egy olyan deklim, amin rajta van az aláírása. Nem vagyok Bayern drukker, de egy érdekes emléknek jó lesz. No és akkor a helyben főzött sörök:

6859. Bulldog. 7,1%-os stout. Nem volt kiemelkedő darab, de korrekten volt összerakva, viszont az kiábrándító, hogy egy ilyen drága, puccos helyen nem csapolták ki rendesen a 0,5 litert!

6860. Bruder Barnabas. Kasszikus bajor dunkel. Ezt is jól rakták össze, de valami apróság hiányzott belőle ahhoz, hogy igazán elégedett legyek vele.

6861. Nockherberger Helles. Erről a bajor hellesről is ugyanaz mondható el.

Innen nem messze volt a Giesinger Bräu, ami eredetileg is benne volt Viktor terveiben. Ott folytattuk a kóstolgatást.

6862. Giesinger Weissbier. Abszolút klasszikus íz világú szűretlen bajor búza. Beletaláltak a közepébe.

6863. Giesinger Tank Top! Citrusos, csúszós, amolyan APA féleség.

6864. Giesinger Märzen. Markáns, de harmonikus főzet.

6865. Giesinger Simonius. Dunkel weizenbock. Ebben is szépen harmonizáltak az ízek. Karakteres, erős, de nem lógott ki belőle az alkohol.

Itt már egy kis kaját is toltam(tunk). Kértem egy kartoffelgulascht, amiről kiderült, hogy egy paradicsomos, zöldbabos, paprikáskrumpli lényegében, valami zöld trutyival, ami talán avocado krém lehetett. Kifejezetten tetszett, nem úgy az, hogy közben a sörömben találtam egy üvegszilánkot. Nem tudom, hogy került bele, mert a poharam ép volt. Közben persze jókat beszélgettünk. Jóskáéknak is volt mondanivalójuk egymásnak, nekünk meg mindig van Viktorral, s persze időnként össze is fonódtak a szálak. Harry történeteiben feltűnt egy Maserati vásárlás, egy stockholmi letartóztatás és egy rendőrnő segge is. Asszem, ez utóbbi kettő összefüggésben volt egymással...

Innen Harry elvitt minket Viktor kocsijához, majd már újra csak hárman útrakeltünk Forstern felé kis kitérővel. Elnéztünk még Maxlrainba. Az ottani sörgyár sörözője volt a cél. Sajnos mire odaértünk már bezártak, de sebaj, így is nagyon tartalmas napot zártunk!

Másnap igen rövid alvás után hajnalok hajnalán indultunk el České Budejovice felé. Az út nagyrészével nem volt gond, de kifogtunk egy talán cirka 20 km-es hegyes-völgyes szakaszt, ahol végig jégbordás volt az út. Háááát, nem irigyeltem Viktort! Gyökkettővel mentünk, de még így is meg-meg csúszott alattunk a kocsi. No azért épségben és időben megérkeztünk Budejovicébe. A kocsi ment a szervizbe utunk apropójaként, mi meg a belvárosba kicsit sörözgetni. Kora délelőtt sajnos már a cseheknél sem olyan könnyű nyitott kocsmahivatalt találni, így némi okostelefonos segítséggel az U Černého Koníčka felé vettük az irányt. Ez alap helyünk volt első, még klubos budejovicei utunk alkalmával, tavaly is betértünk, s szerencsére most is. A tankové Platánt nem lehetett kihagyni, aztán egy újdonságba is sikerült belekóstolnom.

6866. Zlatá Kráva Světly Speciál. Nepomuki klasszikus cseh világos speciál. Korrekt volt. Jó sör, jó helyen fogyasztva.

Innen már mehettünk a Pivovar Solnice éttermébe, ahol a csehektől szokatlan módon a személyzet összes tagja széles mosollyal, barátságos köszönéssel fogadott minket. Csülköztünk egy jót, megkóstoltuk a helyi söröket, vettem és ajándékba is kaptam korsót, szóval minden nagyon fain volt. Csak azt furcsállottam, hogy barna sörük nem volt, ami tapasztalataim szerint egyre jellemzőbb sajnos.

6867. Solnice 11. Egyszerű világos láger. Édeskés, nem túl markáns, de kellemes.

6868. Solnice Polotmavá 11. Félbarna láger. Ez sem volt túlspilázva, de korrekt, kiegyensúlyozott íz jellemezte.

6869. Solnice 12. No, ez a világos láger már karakteresebb, kesernyésebb, markánsabb volt.

6870. Solnice Irish Red Ale. 13.as vörös ale. Karamell malátás markáns alap, diszkrét keserűséggel fűszerezve. Kifejezetten szép darab. Nem volt túlhúzva az alap láger söreikhez képest. Szerintem egy átlagos, nem túl nyitott cseh sörfogyasztó számára is élvezhető karaktert adtak neki.

Innen Viktor már a kocsiért ment, mi Jóskával maradtunk az óvárosban. Benéztünk a közelben lévő másik sörfőzdébe, a Krajinská 27-be. A szervizelés kicsit csúszott, így itt jó pár pohár sört legurítottunk, amik közül rögtön az első új lett.

6871. Krajinská Tmavá. Finomak voltak a Solnice főzetei, de már nagyon vágytunk egy jó barna sörre, megkaptuk! Markánsan pörköltmalátás, remek barna láger!

Kicsit már megfáradva indultunk innen tovább Prága felé. Mi csak a söröktől, Viktor a hosszú várakozástól és a már eddig is hosszú és nehéz útviszonyok közötti vezetéstől. Szegénynek kemény útja volt Prágáig! Mi pihenhettünk útközben.

Odaérve először a Pivovar Lod volt a cél. Egy hajóra telepített sörfőzde igazi kuriózum, így szívesen tértünk vissza, s biztosak voltunk benne, hogy Jóskának is tetszeni fog. Így is történt, ráadásul a söreik is kellemesek voltak.

6872. Victory. Az IPA-juk még nem szerepelt a listámon. Pont ez volt a leggyengébb a kóstolt sörök közül, de azért ezzel sem volt semmi probléma.

Ezt követően lecuccoltunk a szokásos szálláshelyünkön és nekiindultunk a városnak. Mivel kora estére járt az idő, nem mentünk messzire, először a pár sarokra lévő U Slovanské Lípybe tértünk be ami ha nyitva van, nem szabad kihagyni. A 9 sörcsap közül néhányon mindig akad valami érdekes sör, s mint kiderült a marha tatárjuk is kiváló!

6873. Čestmír. 6%-os vörös IPA Brandys nad Labemből. Az illata korrekt, az íze kicsit vékony. Azért soha rosszabb vörös IPA-t!

6874. Hendrych Polotmav Speciál 13. 5,5%-os félbarna láger. Meglepően intenzív komló íz jellemzte. Igen ügyes holmi.

6875. Svatá Koza. Krásná Lipa Falkenstejn nevű sörfőzdéjének 6%-os bakja. Az ilyen sörökért érdemes kóstolgatni. Típusazonos, nagyszerű főzet.

A következő célpont egy új sörfőzde lett volna a Žižka-hegy túloldalán, Karlínban, így átsétáltunk a hegy alatt az alagúton. ,,Jíííííhauuuuuuuu!”

Sajnos a Pivo Karlín már zárva volt. Papíron még cirka 40-45 percig nyitva kellett volna lenniük, de nem volt bent egy fia vendég sem, így már javában a pénztár zárást végezte a személyzet. Azért kedvesen köszöntek, majd elhajtottak minket a p...csába. A hely amúgy elég csili-vili, kicsit talán túlméretezett. Mondjuk úgy, hogy optimista volt, aki pénzt feccölt bele! Ha legközelebb Prágában járunk ide azért szeretnék mindenképpen betérni!

B tervnek ott volt a közelben a Dva Kohouti. Ők továbbra is csak egy sima világos láger sört főznek igaz, azt magas minőségben és mellette vendégsöröket tartanak. Tele voltak Matuškákkal, pedig már rég elmúlt Szilveszter! Ezúttal szerencsénk volt, nem úgy, mint tavaly. Le tudtunk ülni, így elvoltunk egy jódarabig pár kiváló sör, egy kis olomouci sajt és némi nem túl jellegzetes ízű szalámi mellett.

6876. Hellcat. 8,4-es imperial IPA. Hát mit mondjak? Matuškáék nem igazán tudnak hibázni! Annyira bejövős volt, hogy Jóskával még verselni is kezdtünk tőle. Vigyázat, a következő sorokat gyengébb idegzetűeknek nem ajánlom!

,,Ez a sör kiváló! A Matuškától elvárható, de a Mistní pivo sem alávaló! IBU szintje igen magas, a Raptoron is túlívelő, kedvünket a felhőkbe repítő!”

Hosszú nap állt mögöttünk, ránk fért egy kis pihenés, hogy másnap újult erővel vessük bele magunkat a sörözésbe. Ezt először a Lajka Sörfőzdében tettük meg a ,,budai oldalon”. A 26-os villamos gyorsan odarepített minket. A reggeli virslink mellé végigkóstoltuk az aktuális csapolt szortimentet.

6877. Fabián. Az egyetlen vendégsör a csapjaikon Hostomicéből. Egy sima 10-es világos. Volt egy kis mellékíze, de nem volt rossz.

6878. Bělka. 12-es világos láger. Klasszikus darab az édeskésebb fajtából.

6879. Lajka IPA. 16 / 7,5%-os illatos, lágy, gyümölcsös, kerek.

6880. Miss Baker. 16 / 6,8%-os füstös extra stout. Illatában erősen füstös, ízében nem tolakodó, de markáns. A pörkölt malátát is jól tolta.

Következő utunk egy temetésre vezetett. A Novomestsky Pivovar búcsúnapjait élte, hát meglátogattuk még egyszer utoljára. Úttörők voltak a cseh kisüzemi sörfőzdék között, de turhista lehúzó hellyé váltak az évek során középszerű sörökkel, pofátlanul csaló pincérekkel, így én nem ejtek egyetlen könnycseppet sem értük! Érdekes volt látni, ahogy a zárás előtt pár nappal újra megtelt a hely, főleg az idősebb korosztály képviselőivel. A világos sörük most is felejthető volt, a napi leves ajánlat meg mondjuk úgy, hogy izgalmas. Az íze nem volt rossz, de a híg barna trutyiban úszó darálthúsról az jutott az eszembe, hogy valószínűleg összeöntötték az előző napi gulašok maradékait, ledarálták és összeforralták. Persze biztos nem, vagy mégis?! Mindegy! Innen visszatértünk a szállásra. Viktornak sajnos már csak pár órája volt Prágában így autóba ültünk és felkerestünk egy nagyon külvárosi sörfőzdét a Pivovar Řeporyjét. Fiatalos, félmodern hely az általunk kedvelt rusztikus jegyek nélkül. A pincérlány arcán látszott, - miután meghallott minket külföldiül beszélni - hogy azt is megbánta, hogy aznap felkelt. Gyorsan le is passzolt minket a kollégájának, aki viszont kedves, udvarias volt és még kommunikálni is lehetett vele. A rántott sajtjuk pazar és 6 fajta saját sört csapoltak. Összességében kifejezetten szimpatikus hely.

6881. Vilda. Ez a ,,gyeszítkájuk”. A legtöbb 10-es világoshoz hasonlóan ez se rossz, de nem túl meggyőző. Nagyon ritka, hogy valamelyik főzde ebből a kategóriából is kihozza a benne rejlő maximumot.

6882. Prefunda. A 12-est se rontották el, de ebből is egy árnyalattal kevesebbet hoztak ki, mint amit én a típustól és egy kis sörfőzdétől várok.

6883. Starostův Ležák. Ez a félbarnájuk. A leggyengébb az összes közül. Abszolút felejthető.

6884. Řeporyjské Tmavé. A 14-es barnájukkal előrébb jutottak, mint a világosokkal. Ezt megszerettem.

6885. Cemetery Flowers. Cascadian dark ale, ahogy ők besorlták. Na, ezt már igazán szépen rakták össze, gazdagon megkomlózták, a neve viszont kicsit bizarra sikeredett. Temetői virágok.

6886. Weizenbock. Érdekesre sikeredett. Nem jó pohárban szolgálták fel. Búzasörösből szerintem jobban megmutatta volna a karakterét.  Citrusos, citromhéjas jegyeket hordozott.

Ezt a főzdét követően sajnos elváltak útjaink! Viktor haza indult, mi pedig az óvárosba. Egy darabon bevitt minket, de akkora dugó alakult ki befelé, hogy nem akartuk tovább rabolni az idejét, így elköszöntünk és villamosra váltottunk. A Károly-híd környékéig mentünk, ahol belebotlottunk az U Rudolfinába. A nevét ismertem, mint régi klasszikus sörözőt, a sör ára ki volt írva, így nem kellett félnünk a turhista lehúzástól, hát betértünk egy Pilzenire. Utána sétáltunk még egy kicsit az óvárosban, majd bekukkantottunk a Tigrisbe. Ez az emblematikus hely számomra mindig más arcát mutatja. Volt, hogy nagyon jól éreztem itt magam, máskor meg a hátam közepére se kívántam. Most inkább az utóbbi hangulat alakult ki bennem. Zavart a tömegnyomor, zavart a nem szűnő erős zaj, amit az egymást túlkiabáló vendégek produkáltak. Utána az U Medvídku sörfőzdéjének nyugalmában kóstolgattunk tovább. Most nem volt semmi alkalmi sörük, csak a szokásos két alap, amik ezúttal sajnos nem voltak túl jólsikeredettek. Nem volt velük baj, csak régebben sokkal ütősebbek voltak. Ezután úgy döntöttünk, a szállás közelében folytatjuk a sörözést. Villamosra pattantunk, ahol egy banános bandita szórakoztatta a népet. Pontosabban egy önjelölt zenész, aki a produkcióját követően boldogan majszolta a fizetségül kapott banánt. Egy saroknyira a megállónktól felkeltette a figyelmünket egy diszkréten hirdetett kocsmahivatal, aminek nyitott ajtaját még így télvíz idején is csak egy függöny, vagy inkább lepedő takarta. Jóska benézett egy pillanatra, tesztelésre érdemesnek találta, így előbb lecuccoltunk a szálláson majd visszasétáltunk. A Pivotéka ŽižkOFF volt ez a hely, ahol aktuálisan Cobolis sörök voltak csapon.

6887. Cobolis Kazbeg. APA, ami sajnos már enyhén savanyodásnak indult. Nem volt kedvünk reklamálni, szép csendben megiszogattuk. Még éppen fogyasztható volt és Jóska előrelátóan csak kisadagokat kért belőle.

6888. Cobolis Red Fox. Vörös IPA. Ő egészséges volt. A komlózása szépen működött, de adhattak volna hozzá kicsit nagyobb testet.

Innen egy már jó bevált záró kocsmába tértünk be. A szálással slégan szemben lévő U Habáskůban korábban már érdekes élményeink voltak, az Únětickében pedig még soha nem csalódtunk sem a 10-esben, sem a 12-esben. Annyira jól éreztük magunkat, hogy újra verselni kezdtünk Jóskával, Viktornak ajánlva:

,,23:47 Únětickét mindenképp! Érted iszunk poharunkat emelve, a távol lévő jóbarátunk egészségére!”

Ismét egy tartalmas, ebből kifolyólag fárasztó nap végén jártunk, ezért úgy döntöttünk, ideje nyugovóra térnünk. Na, ekkor jöt a fekete leves! A szállásunk főbejárata záva. Kapukulcsunk nincs. A recepció teljes sötétségben van. Mindkét telefonszámukat hiába hívom! Kopogtatunk, dörömbölünk, semmi! Az utcán ragadtunk az éjszaka közepén! Jobb híján elkezdtünk másik szállást keresni. Egy sarokra volt egy hostel. Van szabad szoba? Van. Kivehető? Kivehető. OK! Adjunk egy útlevelet. Mondom nincs, de itt a személyim. Hát ők csak útlevéllel adhatnak ki szobát. Hááát, majdnem elküldtem a gyereket melegebb égtájakra! Kezdő recepciós volt, semmihez sem értett. Gondolták majd éjszaka csendben ellesz, úgy sem jön senki... Hát jött (volna...)!  No mindegy! Próálkoztunk tovább. Több szállásnál nem volt éjszakai recepció, volt ahol meg szóba se álltak velünk, de végül szerencsével jártunk! A Hotel Gloria előtt éppen kint dohányzott a recepciós hölgy és kollégája, vagy barátja. Megszólítottam, elmondtam, mi a problémánk. Beinvitáltak minket, ők is megpróbálták telefonon elérni a mi receppciónkat, majd amikor nem jártak sikerrel kaptunk ketten egy pöpec 3 ágyas szobát 1 főre kiszámlázva kedvezményesen, ráadásul reggelivel. A számlának hála a segítőkész hölgy nevét is meg tudom osztani veletek, Tatiana Melnikava volt a mi őrangyalunk. Megnyugodva, hogy nem kell kint a téli hidegben éjszakáznunk aludtunk egy jót, majd a reggeli után visszamentünk a szállásunkra, ahol elmeséltem éjszakai kálváriánkat. Igen csak zavarba jött a recepciós fickó. Sokszor találkoztunk már az elmúlt évek során, tudta hogy visszatérő vendég vagyok. Ígéretet kaptunk, hogy egy éjszakai szállás árát vissza fogják utalni a Bookingon keresztül. (Ez 2020.02.29-ig még nem történt meg! Azóta is megy a huzavona, az ígérgetés...)

No, de elengedve a történetet igyekeztünk még utolsó fél nappunkból kihozni a maximumot! Rendbetettük magunkat az újra birtokba vett szobánkban, majd úgy döntöttünk, hogy a vasútállomás közelében keresünk egy csehót vonatindulásig. Egyetlen helyet ismertem a közelben, így oda tértünk be. A Ferdinanda Novoměstská egy egyszerűen nagyszerű kisvendéglő, ahol finom söröket és jó kis kajákat lehet betolni. A Gugli fordító kolbászos borsólevesnek fordította azt amit elsőnek ettem, de talán a sárgaborsóhoz közelebb állt a történet, pontosabban valami zöldes-barnás sűrű trutyit kaptam, ami egyébként nagyon jóízű volt. Kikértem aztán a másodikat is, a klasszikus cseh étek, a sült kacsa, pároltkáposzta, knédli olcsósított változatát kacsa helyett csirkecombbal. Hibátlanul volt elkészítve. A világos Klášter és a barna Granát is jól csúszott hozzájuk, szóval kellemesen teltek utolsó óráink.

A hazaútra már csak egy sört vállaltunk be, egy-egy Svijanyt. Ideje volt már egy kis pihenőt adnunk a szervezetünknek. Nagyon tartalmas és a kis intermezzó ellenére is remek utat zártunk! Még sok hasonlót kívánok magunknak! A meglátogatott véndöglátó helyek tartalmasabb, részletesebb leírást érdemeltek volna! Erre sajnos nem vállalkozom, de a Facebookon létrehozott társoldalamra jó sok fényképet töltöttem fel az útról...

 

2020. január 11-12.:

Csepi barátom kapott egy izgalmas, ráadásul gyöngyösi eredetű sörpakkot ajándékba. Ez lett az apropója a hétvége sörkóstolójának. Eredetileg terveztünk hozzá egy kis kocsmázást is, de így utólag az már túl sok(k) lett volna! Nálam iszogattunk. Gabika és Csabi csatlakoztak hozzánk. ,,Záróráig” 31 fajta sörig jutottunk, amik közül még csak 6 volt eddig listázva, aztán másnap délelőtt Csabival ketten még rátoltunk 6-ot 4 újdonsággal. Közben a férfi kézilabda EB is jól indult, a tepsi pizza meg szépen elpárolgott, ahogy kell. Vasárnap estére meg jutott még egy kis nem várt, extra sörkóstoló is rám. Szóval sörös vonalon (is) tartalmasra sikeredett a hétvége!

6818. VI Wheat. 6%-os Belga, de elvileg nem belga búzasör egy hosszú, duplán ,,J” betűs településről, aminek most nincs kedvem kibetűzni a nevét. A táblázatokba majd pontosan lesz felvezetve. Az elején a citrusosság dominált benne. Utána azt írtam a jegyzeteimbe, hogy ,,hozza a stílust”, de ezt a witbierre értettem, pedig az összetevők alapján elvileg nem az. Mindegy! Finom. A keresztgyerkőceim Jézuskájának köszönhetem.

6819. Bersalis Tripel. Keresztfiamtól, Sanyótól kaptam a születésnapomra. Csabi szerint házisör illatú. Szerintem abszolút típusazonos, remek darab!

6820. Foam Climb. West Coast IPA a cseh Axiom Brewerytől. Az illata mesés, nagyon intenzív. Az íze se rossz, bár a vége kicsit vadkeserű.

6821. Fekete Péter Extra Stout. Ezt az emődi finomságot Mata Miki cimborámnak köszönhetem. Csabinak nem jött be. Nekem szimpatikus. Sűrű, nem túl markáns, de szerintem nagyon korrekt darab. Nitrós, ezért fel kellett volna rázni elvileg. Ez ugyan elmaradt, de legalább az egészet meg tudtuk inni és extra takarításra sem volt szükség!

6822. Carrotside. Sárgarépás búzasör a jászapáti Yeast Side Sörfőzdéből. Csabi anno frissen kóstolta. 2019. egyik legjobb sörének titulálta akkor. Sajnos én túl sokáig vártam a megnyekkentésével! Mostanra már megpunnyadt. A szavatossága is lejárt Szilveszterkor.

6823. Kísérleti Nyúl Punk Rabbit. A Hara Punk és a Fehér Nyúl közös története. Csokis, narancsos Russian imperial stout. Szolid 11,5%-os. Kicsit kiüt belőle az alkohol illatában és ízében egyaránt. Azért nem rossz.

6824. Gooseberry Madness. A Mad Scientis piszkés (egrese, pöszmétés, büszkés, köszmétés. ...) berliner weisséje. Balázs barátom nagyon dícsérte a Sörök a Konyhából blogján, ráadásul piszkés sörrrel még nem találkoztam, így én is kíváncsi lettem rá. Hááát, savanyítás nélkül rendben lenne. A plusz savanyaság sajnos elnyomta benne a gyümölcsösséget. Csabinak az előző sör után ez mondjuk kifejezetten jól esett, viszont, mint másnap reggel kiderült, ő nincs oda a RIS-ek ért.

6825. Horizont Caribbean Spirit. Rumoshordóban érlelt 9,5%-os árpabor. Gabi szerint karamellás Milka csoki. Hasonlít a mi, jelenleg már 3 éves árpaborunkra, a Zajos Tücsökre, csak talán nem annyira édeskés.

6826. Zámolyi Karácsonyi Barna Sör. Fahéjas barna láger. Tömény fahéj illat jellemezte. Csabi: ,,Az ilyen édesnek szánt savanya söröket nem szeretem. Hááát....!

Ez után következtek a gyönygösi újdonságok a Beerduo-tól, azaz Császár Zoltántól és apósától.

6827. Selymes Sour Ale. Meglepődtünk, mert egyáltalán nem savanyú! Inkább édeskés, malátás. Nagyon bejött így, hogy a típusból semmit nem hozott. Azóta beszélgettem erről a sörről megalkotójával. Azt mondta, eredetileg kifejezetten savanyú volt, később símult be. Nem igazán értem a dolgot, de a lényeg, hogy finom!

6828. Herr Weizen. 5%-os német búzasör. Kicsit furcsa karakterű, ezáltal egyedi, a búza jegyeket azért megfelelően hordozó söröcske. Lenin és Trockíj elvtársak jó sört főztek (Lásd a címkét, ha teheted...)!

6829. Julius Caesar. ,,Hétköznapi amerikai sör.” Tényleg az, amit a leírása takar. Egy klasszikus, jól összerakott világos sör.

6830. Dead Pony Club. Session IPA. Illatában, ízében is nagyon ott van! Remélem, egyszer majd mi is tudunk ilyen minőségű IPA-t főzni!

6831. Döbrögi 40. 7%-os amerikai IPA. Illatos, harmonikus íz világú, abszolút típusazonos főzet. Mesés!

6832. Algebra IPA2. Vörös IPA a négyzeten, csak nem tudom indexbe tenni a 2-est. Ámultam és bámultam, milyen remek sörök készülnek, készültek tőlem pár száz méterre!

6833. Belzebuth Tripel. Ez már francia sör a Brasserie Goudale-től. 8,5%-os. Abszolút tisztán, sallangmentesen hozza a tripelek íz világát. Remek darab.

6834. Paix Dieu. Még egy tripel, ezúttal belga kivitelben. 10%-os. Nagyon szép, egyedi formájú, dombornyomott csatos üvegbe fejtették. Az ilyen látványos csomagolásoknál nem ritka, hogy a belbeccsel komoly bajok vannak. No, ebben az esetben ilyesmiről szó sem volt! Kiváló, 10%-os főzet. Erős, de nem lóg ki belőle az alkohol. Ezt a két remeket is Csepi hozta a kóstolóra.

Az évzárós pesti bóklászás során sikerült begyűjteni a hármas pakk, alkalmi kiadású, Horizontban főzött Fradi söröket. Szerettem volna, ha Gabika mellett Szabi is itt van, amikor megkóstoljuk őket, de sajnos nem jött össz! Tovább rakosgatni viszont nem akartam.

6835. Fradi Búza. Megmondom az őszintét, a jegyzeteimbe alapból 10 pontot írtam mindegyikhez, ehhez is, de persze utána hozzátettem az íz és nem a szív alapján hozott pontszámaimat is. Ez a más néven már jól ismert 6%-os saison most is hozta a maga remek karakterét.

6836. Fradi APA. 4,5%-os történet. Ez most viszont elég középszerűre sikeredett, a Horizonttól meglepő módon!

6837. Fradi IPA. 6,5%-os főzet. Hőkezelt illata volt. Ahogy én ezt kimondtam Csepi rávágta, ,,és az íze is jó”. Lehet, félrehallott valamit? Az igazat megvallva összességében nekem is bejött.

6838. Tenzing. A cseh Axiom sörfőzde 7%-os portere. Csepi szerint egy kategóriával jobb, mint a Fekete Péter volt. Szerintem mind a kettő ugyanazt a magas minőséget hozta, a keresztgyerkőceimtől kapott pakk egyik üdvöskéjeként.

6839. Pilot Stout. A gyöngyösi Beerdou pakkjának záró darabja. Vékony, pörköltmalátás illat jellemezte. Kellemes, nem túl markáns, kicsit középszerűnek éreztük. A kis kiegészítő információs ,,tábláján ,,Fekete Péter” név szerepelt, de az Igazit még ezután főzték. Ez még csak egy kísérleti verzió volt.

6840. Mariposa Honduras Cristobal. Újabb sörfőző szezon, újabb bicskei Mari főzet, újabb kávé fajtával. Eddig mindegyik igen finomra sikeredett, ez is jó anyag, de egy fél árnyalattal talán elmarad a korábbiaktól. Száraz, kicsit KV-san fanyarkás.

A bátyáméktól kaptam egy izgalmasnak tűnő lengyel kézműves sörpakkot a Zakopánéban működő Browar-Watra szortimentjéből. Nem akarom előre lelőni a poént, de zárásként, akkor már egy ideje Gabi nélkül, mint menet közben lebuktam, utolsó kettőnek alkoholmentes söröket nyekkentettem meg a srácoknak.

6841. Zośka. Alkoholmentes láger. Furcsa mód nem a maláta, hanem az élesztő dominált benne. Kicsit fanyarkás, de alkohlomentes sörnek egész jó.

6842. ale! Hanka. Alkoholmentes IPA. Ezt írták a címkére, higgyük el! Csepi ezt már reggel itta meg. Csabi még leküldte húzóra egy cirka félórás hatásszünet után éjszaka. Ezzel zártuk a napot. Egyébként összességében nagyon hasonlított az előzőre. Semmi IPA-s nem volt benne.

6843. ale! Stasek. Miután reggel magunkhoz tértünk Csepi kisvártatva hazaindult. Ugye milyen jó, hogy éjszaka utoljára alkoholmentes sört nyekkentettem?! Ahogy írtam, reggel lehúzta. Nyugodt szívvel tehette, mert még így is simán kocsiba ülhetett. Semmi sem történik véletlenül az életben...! Na, de visszatérve erre a sörre, amit sajnos már csak Csabival ketten kóstoltunk! Először nagyon fanyar volt. Túl élesztős. Semmi IPA jellege nem volt hiába írták rá, hogy helles IPA. Talán a végén jött egy picit, némi jóindulattal...

6844. ale! Jasiek. Erre Weizen IPA volt írva. Felbontás után az üvegbe beleszagolva még éreztem egy kis búzás jelleget, utána viszont teljesen eltűnt. Ugyanúgy túl élesztős volt, csak ennek a fanyarkássága megmaradt a végéig.

6845. ale! Franek. Papíron emelték a tétet, ,,märzen IPA”. Hááát! Nem volt annyira fanyar, mint elődei, könnyebb volt kitölteni, nem pörgött túl annyira az üvegben, de alig volt íze. Meglehetősen jellegtelenre sikeredett. Egy picike malátásságot azért lehetett találni benne.

6846. Horizont Night Shift 2019 Tennessee Whiskey Barrel Aged. Tavaly nagyon bejött a Horizonnak a Night Shift RIS sorozata, ezért borsos áruk ellenére megvettem a két újat is belőlük. Az előző, nem túl meggyőző sörök után gondoltam, bontok valami tutit Csabinak, hogy ne szívassam tovább. Hááát, mint kiderült ő meg nem igazán csípi sem az árpaborokat, sem ezt a Russian imperial stout stílust. Kár! Szerintem ez a főzet is remek lett!

Igazából közben kifogytam a rendes sörökből, így más érdemi darabot nem is tudtam bontani. Ittunk még egy-két kommerszebb darabot, aztán kora délután Csabi is hazaindult. Azért a reggelivel még sikerült - akaratom ellenére - megszívatni! Elkészítttem életem, első, szerintem a világmindenség történetének legrosszabb rántottáját! Ha előre tudom, hogy ennyire pocsék, íztelen bóti tojásokat sikerült vennem, akkor ötször annyi szalonnát, hagymát és kolbászt tettem volna alájuk, hogy legyen valami rendes ízük. Ne haragudj Csabi! Nem direkt volt!

Kora délután aztán tartottam még egy kis sziesztát, majd miután sikerült újra életet és lelkesedést vernem magamba láttam, hogy öööööööö ... Nem!

Szóval ez úgy volt, hogy még este ráírtunk a Beerduo FB oldalára, miszerint tök karaj lenne találkozni személyesen, mert frankók a söreik. Erre még este Zoli válaszolt is, aminek nagyon megörültünk. Enyhe alkoholmámorban úszva persze pofátlanul megkérdeztem(tük), hogy esetleg vasárnap délelőtt nem érne-e rá. Kellemes meglepetés volt, hogy válasznak nem azt kaptuk, hogy XY!KZ??SPHÚZZZ!!, hanem egy nagyon pozitív visszajelzést, miszerint délelőtt nem ér rá, de délután jelezni fog, ha már elérhető.

Na! Szóval miután ez a jelzés elhangzott a Messengeren, pontosabban cirka 45 perccel utána, amikor felébredtem megbeszéltük, hogy negyek. Emberek! Hááááát! Hallottam, olvastam, képeken láttam már, hogy jó pár hazai házi sörfőző van, aki még nálunk is komolyabban veszi a témát, de látni egy ilyen jól átgondolt kis házi kézműves sörműhelyt és kiváló minőségű csapolt söröket kótolni otthoni keretek között, ez páratlan élmény volt! Ráadásul Zolival nagyon jól elbeszélgettünk. Nem tűnt többnek fél óránál, de lett az három is, mire  leszálltam szegény nyakáról. Piszkosul örülök, hogy egy ennyire maximalista, hobbi sörfőző mivoltában is profi, és emberileg is szimpatikus sörfőzőt ismerhettem meg Császár Zoltán személyében! Az meg már csak hab a tortán, hogy hangsúlyozom, CSAPOLVA, két újdonságot is kóstoltam tőle, tőlük.

6847. Döbrögi 80. Igazából ennek a remekbe szabott IPA-nak simán Döbrögi a neve. Azért került a 40 és a 80 a neve mögé, mert eltérő mennyiségben főzték le őket. Ettől még nem lennének különböző sörök, de módosítva lett kicsit a maláta alapjuk is. Ez utóbbi több karamell malátát kapott, a komlókeserű pedig diszkréten visszább lett fogva. Olyan szerencsés voltam, hogy a szombati 40-es kóstolás után itt össze is tudtam kóstolni a két főzetet. Nagy élmény volt! A 40-es is remek, de a 80-as nekem méginkább bejövős!

6848. Fekete Péter. Nem, nem, nem emődi sör! Beerduo. Ez az újabb változata Zoliék stoutjának. Mesés, kávésan vaníliás, vaníliásan kávés illat, harmonikus test jellemzi. Még fiatal, nem teljesen kikerekedett főzet, de már most is nagyszerű!

Nagy élmény volt megismerni a Beerduo boszorkány konyháját, sőt, az egész hétvége igen jól sikerült! Ráadásul a házi sörfőző jövő is biztatónak tűnik gyöngyösi vonalon...! ;-)

 

2020. január 10.:

6816. Karmi Classic. Alkoholmentes barna láger lengyel módra. Anno, az azóta már legendássá vált Első Pécsi Sörtúra alkalmával, a szálláson ittam életem első alkoholmentes barna sörét. Valaki a sörlapon feldobta, hogy egyáltalán létezik-e ilyen, így a csapat egyik tagja, aki hozzájutott, hozott egyet. Az is lengyel volt. Talán pont ez a sör? Nem tudom! Sajnos arra konkrétan már nem emlékszem hogy ki hozta. Az viszont kristálytisztán meg van, hogy az első korty után felütöttük házipálinkával! Előtte ittuk a Pécsi Sörfőzde barackpálinkás sörét, a Fuelt. Gondoltuk, ennek sem fog ártani... Háááát, nem volt az jó se így, se úgy! Ez a mostani töténet szintén nem nagy szám, de legalább eszembe juttatta ezt a régi szép emléket, ráadásul nagyon kedves ajándék volt a céges kari ajis történet utolsó darabjaként Andi kolléganőmtől. Köszönet érte! :-)

6817. Saint Etienne Blanche. Belga sör francia városnévre keresztelve. Persze lehet, hogy van ilyen nevű szent is. Illetve tuti kellene lennie. Mindegy! Witbier, illetve inkább biere blanche. Van egy árnyalatnyi különbség. Ezt keresztfiamnak, Sanyónak köszönhetem. A születésnapomra kaptam. :-) Kicsit furcsa volt a karaktere, de izgalmas. Amolyan ,,érdekes arcú...”  

 

2020. január 9.:

Hűtő ürítő projekt kellős közepén vagyok. Ha minden jól megy, pár nap múlva tiszta lappal (frigóval), tudom újrakezdeni a sörözgetést. Már, ha addigra lesz új sörkészletem! :-)

6811. Jankovich sour GrApple. Zöldaláms 4,4%-os berliner weisse. A Jankovich Étterem és Kúria és a ZIP’s közös gyermeke. Ezt el tudom fogadni, bár nem az én ízlés világom.

6812. ZIP's Séfsör No. 5- mck brummbeer. 6,5%-os feketeribizlis szezon. Macsinka Jánossal közösen találta ki a ZIP’s ezt a történetet. Hmmm. Bár nem szeretem a feketeribizli ízét, ez a sör még ennek ellenére is befogadható volt számomra.

6813. Szüret vol. 2. A Hajnali Sörfőzők Fertőrákoson, a Kroisban lefőzött mangós söre. A Beerselection oldal szerint New England IPA. A címkére nem írták rá a konkrét sör típust. Én nem tudom, hogy ez az-e, de jó! Fűszeres, harmonikus, kifejezetten jó!

6814. Plucking Elderflowers. A Horizont és a London Fields Brewery közös agyszüleménye. Hordóban érlelt bodzavirágos szezon. 5%-os. Az oldalam FB társoldalán Pif, aki nálam sokkal vájttorkúbb és mindig érdekel a véleménye kifejezetten dícsérte. Így utólag belegondolva értettem amit írt, de ettől függetlenül ez nem az én világom.

6815. Piperitum Mobile. 5%-os szecsuáni borsos szezon. Na, ez így a végére már teljesen kiverte nálam a biztosítékot! A szaga elviselhetetlen volt számomra, így nehezen szántam rá magam, hogy egyltalán belekortyoljak, de végül megtettem. Elsőre sokkal jobbnak tűnt az íze, mint a szaga, de a második korty után megforgatta a gyomromat, így végül a mosogatóban végezte!

 

2020. január 8.:

6810. Redd’s Malina i Granat. A céges kollegiális kari ajizás eredménye ez a lengyel 4,5%-os, mégis inkább radler jellegű málnás és gránátalmás ital. Andi kolléganőm Dzsízuszkája hozta férje, Péter segítségével. Meglepően visszafogott volt az íze még üdítőitalnak is.

 

2020. január 7.:

6805. Debreczeni Sör Barna Meggyes. 5%-os gyümölcsös láger. Bentragadt a hűtőmben. November 2-én lejárt a szavatossága. Érződött már benne egy kis kacifánt, de még ezzel együtt is kifejezetten ízlett.

6806. Debreczeni APA. Ugyanúgy jártam ezzel is. Már november 1-én lejárt a szavija. Ő sajnos nem bírta a gyűrődést, már megsavanyodott, pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá, mert amikor a sörfőzdében jártunk legutóbb csak egyetlen nappal voltunk ott korábban, mint ahogy palackba fejtették. Mata Miki gyűjtőcimborámnak köszönhetem mind a kettő beszerzését.

6807. Apátok Kedvence. 4%-os meggyes félbarna búzasör Zircről. Ezzel valami nagyon nem volt kóser! Elég bizarr karaktert mutatott! Azért köszi Steff és Csabi! ;-) A második üveget még jegelem...

6808. Horizont Pilot Series 19. Málnás, banános, tejcukros felső erjesztésű világos sör. Hááát, volt benne valami nem odaillő fanyarság. Nem tudtam eldönteni, hogy valamelyik összetevő természetes velejárója, vagy ízhiba, de a lényeg, hogy emiatt nem ízlett.

6809. Zentus Para-Celsus. Amikor az egyik 2016-os Főzdefeszten megjelentek új sörfőzdeként ez a sörük is kapható volt csapolva. Anno megvettek vele. Ez a főzet erősebb az akkorinál, 8%-os. Éreztem rajta, hogy valami jó cucc lenne, de sajnos ízhibásra sikeredett. Valószínűleg nem az egész főzet, hanem ez a palack sör lehetett sérült. Erre utal az is, hogy az üvegszáj peremének alsó része meglehetősen érdes. Használt palack lehetett.

 

2020. január 6.:

Megmondom az őszintét, egy jó kis képnézegetős délutánra, estére számítottam ezen a napon, ehhez képest egy jó kis képnézegetős délutánt, estét és éjszakát kaptam egy izgalmas sörkóstolóval. Második alkalommal sikerült svájcba szakadt barátom, Nádudvari Zoli és Schetman svájci vár témájú képnézegetős napjához csatlakoznom. Ha minden jól megy, ebből már hagyomány lesz! Már mint abból, hogy én is ott vagyok. Ráadásul még két cimbi, MDM Mezei Pisti és Takács Attila is csatlakoztak. Zoli Svájcból hozott kóstolni valókat, Schetman többek között norvég sörökkel lepett meg minket, Pistiék tálca Borsodija mellett pedig akadt még egy üveggel a saját sörükből is Zoli hűtőjében. Ja! Persze én is vittem pár érdekesebbnek ígérkező darabot. A srácok, Pisti kivételével saját bevallásuk szerint különböző mértékben, de nem igazi ínyencek, ha sörökről van szó, de ennek ellenére, vagy talán éppen ezért igen markáns vélemények fogalmazódtak meg egyes darabokról. Néha olyan tempóban záporoztak, hogy le se tudtam jegyzetelni mindet.

6793. Berentsens Juleöl. A norvég Egersundban lévő Berentsens Brygghus 4,7%-os félbarna karácsonyi lágere. Nem tagadom, nagyon meglepődtem, amikor Schetman elővarázsolta rögtön kezdésnek! Karamellás jegyeket hordozó, (szerintem) klasszikus félbarna stílusú söröcske. Korrekten összerakták, ráadásul a skandináv módihoz képest még az alkohol tartalma is rendben volt. Soha rosszabbat!

6794. Ueli Bier Reverenz. Ezt az 5%-os szűretlen svájci hellest Zoli repítette haza. A nap legjobb söreinek egyike volt. Az első kortynál még kicsit zavart az élesztős fanyarkássága az előző sör karamellás édeskéssége után, de aztán helyükre kerültek a dolgok és kifejezetten megkedveltem. A bázeli Brauerei Fischerstube üdvöskéje. Olyan igazi korsózgatós darab. 3-4 simán lecsúszna belőle.

6795. Appenzeller Hanfblüte. A Brauerei Locher 5,2%-os kenderes világos lágere. Persze ezt a svájcit is Zoli hozta, ami repcsin nem olyan egyszerű történet ám! Elég domináns volt benne a kender, illatában (inkább szagában) és ízében egyaránt. Pisti számára az első korty tejes jegyeket adott. Ahogy ezt kimondta belekortyoltam. Asszem, értem mire gondolt. Ahogy korábban egyetlen külföldi gyártású kenderes sör sem vette fel a versenyt a Kissler Kenderlelével, úgy ennek a főzetnek sem volt esélye.

6796. Szegfű Borso Zoltán? A Reketye 6,5%-os fűszeres saisonja. A szegfűborson kívül még korianderrel bolondították meg. Kicsit féltem tőle, de alaptalanul. Nem üt ki belőle a fűszerezés, szépen harmonizálnak benne az ízek. Remek darab! A többiek is egész pozitívan nyilatkoztak róla.

6797. Melonade. 6%-os görögdinnyés ale, szintén a Reketyétől. Engem inkább sárgadinnyére emlékeztetett a szaga. Én értettem benne a koncepciót, de egyáltalán nem jött be. A srácoknak is meg volt a véleménye! ,,Éretlen dinnye ízű.” ,,Uborkásnak eladható lenne.” ,,Földes héjú ubisali.” ,,Krumplihéjből kiülő keményítő.” Csak amit gyorsan le tudtam jegyzetelni. Attila egy beszédes mondtattal lerendezte: ,,Nem rossz, csak kevés benne az ecet!”

6798. Übergeil. A Sudden Death és a Mad közös, Camba Bavariánál főzött 8,5%-os duplán hidegkomlózott, dupla New England IPA-ja. Nem ez az első dupla IPA, aminél azt éreztem, hogy a dupla inkább elvesz belőle, mint hozzáad. A magasabb alkohol tartalom, az alkohol íze kicsit belepiszkált az egyéb összetevők, főleg az amúgy igen szép komlózás egyensúlyába. Schetman nagyon pozitívan meglátta benne a lehetőséget! Magasabb alkoholtartalmú sörből kvesebbet kell magával cipelnie az embernek ugyanannak az eredménynek az eléréséhez. Zoli savanyúnak, érezte, ami meglepő. Összességében jó darab.

Ezt követően jött egy a srácok körében osztatlan sikert arató Appenzeller Ginger Beer, amit korábban már kóstoltunk Schetmannel. Most is azt a számomra kicsit megdöbbentő, izgalmas, enyhén csípős ízt hozta, amit legutóbb. Aztán összehasonlítás képpen két skót gyömbér sörrel folytattuk, amiket keresztfiamtól, Sanyótól kaptam a születésnapomra.

6799. Crabbie’s Original. Edinburgh-ban készült 4%-os történet. Nem érződött úyg a gyömbér csípőssége rajta, mint a svájcin és valamivel édesebb is volt. Zoli: ,,Az előző a tökös, ez a kislány.” Minden esetre a kesernyésebb sörök között nekem jól jött egy kis kontrasztnak a másik két gyömbér sörrel együtt.

6800. Crabbie’s Raspberry. Ez a málnás változat is 4%-os. Abszolút a málna dominál az illatában és ízében egyaránt. Málnaszörp jellegű, Schet szerint műmálna. Én szerencsére kifejezetten szeretem a málnaszörpöt! :-)

Ha már málna, előkerült a hűtőből Pistiék saját főzete, egy málnás búzasör, amit már volt szerencsém kóstolni. Több mint egy éves, ráadásul olyan sörtípus, amit fiatalon érdemes fogyasztani, ezért már sajnos kicsit elfajzott szegényke, de azért a mélyén én még éreztem azokat az erényeket, amik miatt anno kifejezetten bejövős volt számomra.

6801. Zentus Scream for me Pumpkin. 6%-os sütőtökös, kurkumás saison Szentesről. No, ez rendesen kiverte a biztosítékot! Nem szeretem a sütőtök ízét, de így utólag baromira örültem volna, ha olyasmi ízt adott volna, mint a korábban kóstolt, markénsan sütőtökös főzetek. Eszméletlenül bizarr íze volt! Pisti szerint ,,mustáros worcester szószos”, Attila szerint csak szimplán,, trágyalé”.

6802. Frydenlund Fatöl. Dobozos ,,csapolt sör”. Angolul draught, csehül výčepní, norvégul fatöl. Tapasztalatom szerint az alacsonyabb minőségű világos láger sörök jelzője. Ez 4,5%-os az osloi Ringnestől. Schetman lepett meg vele minket, ráadásul duplán. Kicsit fokozandó a kóstolás ,,tétjét”, vaktesztre adta ki. Az átjött az ízéből, hogy egy közepes minőségű világos láger. Ennél messzemenőbb következtetéseket azért nem tudtam volna levonni az íze alapján. Nem volt vele különösebb baj.

6803. Snowman Selfie. A Monyo 5,8%-os vörös IPA-ja. Nekem bejött, bár a teste kicsit vékonyka volt, elvitte az ízét rendesen a komló, pontosabban a komlókeserű. A srácok finoman fogalmazva nem igazán voltak oda érte. Zoli úgy jellemezte, hogy: ,,rendelsz egy pizzát, amit szeretsz és telerakod kavicsokkal”. Szóval röviden, tömören, túl keserűnek érezték.

6804. Adelskrone Premium Pils. Ezt a 4,9 / 11,2%-os világos lágert is Schet bocsátotta vaktesztre. Mivel érződött rajta a malátatest nélküli viszonylagos erősség és a markáns, de vad komlókeserű, sikerült ráéreznem, hogy ez egy 5% körüli német gyártású áruházlánci világos láger sör. Mint kiderült a dobozról, az oettingeni Oettinger Brauerei tüneménye.

A kóstolgatások záró akkordjaként Schetman még egyszer próbára akart tenni minket. Sajnos elszúrtam a tervét, mert kitöltés előtt a sörösdobozt takaró szalvétát túl lelkesen igazítottam meg, így Pisti meglátta milyen sört rejt. Ráadásul kettőjük reakcióiból ki is lehetett következtetni, mi került terítékre. Kár, mert egyébként én is kiváncsi lettem volna rá, hányan ismerjük fel a Borsodit.

Persze nem csak sörözgettünk! Ahogy az elején már írtam, a nap fő témája Zoli svájci kirándulásainak képanyaga volt. Sajnos én nem tudtam végig kitartani a csapattal a másnapi melódiára való tekintettel, de így is jó pár érdekes, hangulatos, helyenként kifejezetten látványos helyet láthattam a képeken, amiket főleg Zoli hozzáfűzött kommentárai, élménybeszámolói tettek igazán érdekessé.

Toltunk közben pizzát is, így ez lett az utolsó, plusz egyedik kajával bűnözős napom az elmúlt két, két és fél hét során, amit cseppet sem bánok. Az Il Caminetto még mindig jól tolja a témát!

Remélem, legközelebb folytatjuk!

 

2020. január 5.:

6791. If I had a bear. A Hop Top, címke szerint malátával savanyított barna söre. Na, az meg mi a franckarika? Szerintem csak simán elcseszték. Olyan, mint ha beledőlt volna egy bazi nagy adag tömény citromlé, de Csabi barátom ennél sokkal szemléletesebben jellemezte, mivel véletlenül (?) úgy alakult, bár külön külön, mindketten otthon, de egy napon kóstoltuk meg. ,,Egyértelműen azt éreztem, hogy sír a sör. Elsírta nekem minden bánatát. Én megértettem, de nem tudtam neki semmi értelmeset mondani. Csak szótlanul igyekeztem minél előbb meginni, hogy így oldódjon meg ez a mindkettőnk számára kínos helyzet...”

6792. Progusta. A frankfurti Braufactum 6,8%-os IPA-ja. Elsőre kicsit furcsának tűnt, de aztán menet közben megbarátkoztam vele. Volt valami kis számomra érthetetlen karaktere. Az OK, hogy Citrával hidegkomlózták, de Mittelfrüh-vel is? Érdekes! Mindenképpen érdekes! Ezt a két izgalmas sört a kereszt gyerkőceimtől kaptam jó pár társukkal együtt. Köszönöm szépen! ;-)

 

2020. január 4.:

6790. Szarvasi Vörös Meggyes. Vörös sör alapú meggyes (szerintem) láger. 5 / 11,8%-os. Elég édes, persze a meggy a domináns az ízében, de azért a sörből is érezni valamit. Kifejezetten jól esett. A Belvárosi Csemegében találtam.

 

2020. január 1.:

6789. Bartóktóberfeszt. Volt egy fesztivál Budán, a Bartók Bélán. Arra főzte ezt a remek sört a Yeast Side. Csak annyi lett ráírva szerényen, hogy pilzeni, de a komlózása jócskán túlmutat ezen.

 

Oldal: 2020. januári és februári kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat