2020. augusztus 31.:

Viktornak hála bajor pakk érkezett! Éppen jókor, mert a csehekből már majdnem kifogytam! Persze mikor nem jön jól egy halom bajor söröcske?  

7261. Grünbacher Altweisse Gold. 5,3-as. ,,A Braumeister a szomszéd faluból...” Na, ezt vajon anno miért írtam ide piszkozatként? Már nem emlékszem, de biztos komoly oka volt! A lényeg, hogy jó sör!

7262. Mönchshof Hell. Kulmbachi 4,9%-os alap helles igen jól összerakva. Jól indult a bajor etap!

 

2020. augusztus 30.:

Viktor ezúttal nagy fiával, Kristóffal együtt látogatott meg. Sajnos nem voltak itt sokáig, de azért két sört így is megkóstoltunk. Persze csak ketten.  

7259. Blonde. A Pannonhalmán nem rég nyílt Apátsági Sörfőzde első söre, egy 5%-os belga világos. Az illata nem tetszett, de az íze kiegyensúlyozott, finom, hozta a stílusra jellemző jegyeket. Balázs barátomnak jár a köszönet a beszerzéséért!

7260. Hopgun. Ez az 5,1-es APA egy másik új sörfőzde, a kiskunhalasi Oasis főzete. A túránk során gyűjtöttem be. Ennek sem tetszett az illata, de finom, testes kis söröcske volt.

 

2020. augusztus 29.:

7258. Szögedi Ászok. A Sörker ‘96 Kft., amit általában mindenki csak Szögedi Sörfőzdeként emlegetett nem tartozott a kiemelkedő minőséget gyártó főzdék közé. Többen kifejezetten lehúzták mindegyik sörüket, szerintem volt időszak, amikor kifejezetten finomakat főztek. A Red Devil pedig nagy kedvencem volt. Azért beszélek róluk múlt időben, mert sajnos augusztus végével lehúzzák a rolót! Az ország egyik legnagyobb kisüzemi sörfőzdéje bezár. A Szögedi Ászokot sok éven át kóstoltam újra és újra. Anno lemaradt a listámról a még 4,8-as változata. Amit először felvettem, már az is 4,5-es volt, mint ez. Amiért most mégis újra listázom annak az az oka a búcsún túl, hogy a címke szerint az évek során kikerült belőle a kukoricadara, viszont sajnos belekerült a répacukor. Hát, ez a számomra utolsó flaska (sem) volt világverő darab, de ezzel együtt is nagyon sajnálom, hogy többet már nem lesz alkalmam megkóstolni!

 

2020. augusztus 27.:

7257. Samson 10°. 4,1%-os világos láger. Na, talán ez volt a cseh út során beszerzett sörök közül az egyetlen gyenge eresztés!

 

2020. augusztus 26.:

7254. Rizmajer Cortez. Sokat gondolkodtam rajta, hogy feltegyem-e újra ezt a kukoricás láger sört a listára. 2012-ben újdonságként is 5,5-es volt, mint most, de akkor még 12,5 Ballinggal, ami mostanra 13,5-re változott. Emiatt lehet, hogy alapból még nem kellene újra listáznom, de szerintem időközben sokat változott az íze és az én ízlésvilágomhoz képest nem pozitív irányba. Túl édes, túl domináns benne a kukorica adta negatív ízhatás, de a piac dönt! Ha már kukorica sör, akkor legyen rendesen az (gondolom)!

7255. Gambrinus Patron 12. A cseh vonalra visszatérve újra nem csalódtam. Ezt az 5,2%-os világos lágert is élvezettel fogyasztottam el.

7256. Klášter Premium Original. 5%-os pasztőrözött világos láger. 2011-ben a Csakajóból nem pasztőrözött változatban volt rendelhető. Akkor az ,,Original” szó még nem volt a nevéhez ragasztva. Úgy még jobb volt, de azért így sem okozott csalódást.

 

2020. augusztus 25.:

7253. Primus Vyčepní Světlé. 3,8-as világos láger Pilzenből. Ettől vártam a legkevesebbet. Majdnem meg se vettem, de végül nem bántam meg, hogy a bevásárló korsaramba tettem! Meglepően korrekt darab volt!

 

2020. augusztus 24.:

7251. Samson 11°. 4,7-es világos láger.

7252. Samson 12°. 5,1-es világos láger. Napok óta cseh világos lágereket kóstolgatok, még sem untam meg őket! Egy sörtípus, de eltérő ízek, gyakorlatilag kivétel nélkül jó minőségben.

 

2020. augusztus 23.:

7250. Klášter Original Ležák. 4,6/11%-os világos láger. Egy újabb jó minőségű, klasszikus cseh világos.

 

2020. augusztus 22.:

7247. Bertold 11%. Az Albert élelmiszer üzletlánc saját márkája a Pivovary Lobkowicztól. A Pivnici szerint Protivínből. 4,8%-os, kicsit édeskés, kellemesen komlózott, nagyon korrekt áruházlánci sör!

7248. Zlatopramen 11. Heineken Česká Republika. 4,9-es. 2010-ben még Ústí nad Labem-ből volt listázva, de 2011-ben bezárták a sörgyárat. A pivniciről van az infó a mostani gyárra, Velké Březnora. Ez is kicsit édeskés, de szépen komlózott. Kukoricás íznek nyoma sincs egyik cseh sörben sem! Igazából ittam már ezt többször is az évek során, de csak most néztem utána, hogy más, mint ami eddig listázva volt…

7249. Radegast Ryze Hořká. 5,1/12%-os, az előzőhöz képest kevésbé édes, viszonylag markánsan komlózott világos láger. Beleillett a napi sörsorba. Jól vizsgázott mind a három mai darab!

 

2020. augusztus 21.:

7244. Ostravar Original Vyčepní. Multi kezében lévő gyári tízes létére szerintem kifejezetten jó ez a 4,1-es világos láger.

7245. Ostravar 12 Ze Spilky. Az 5,1-es változattal is megvettek! Kár, hogy még a cseh utainkon belül is ritkán jutunk ostravai sörökhöz!

7246. Radegast Rázná Desítka. Ez a nošovicei 4,1-es sem végzett nálam rosszul. Csak egy árnyalattal volt gyengébb minőségű, mint az ostravai.

 

2020. augusztus 19.:

7243. Radegast Ratar. 4,3-as, vastagon komlózott cseh láger. Nekem kifejezetten bejött!

 

2020. augusztus 15-16.:

Program program hátán, ahogy én szeretem! Idén újra volt közösségi sörfőzés a Kolorbárban, ezúttal igen profi lebonyolításban a Beerduonak köszönhetően. Vasárnap reggel a kezdésnél még nem tudtam ott lenni, viszont a szombat esti előkészületekben Zoliéknál részt vettem. Láttam egy profi nedves maláta roppantást házi körülmények között, miközben persze megkóstoltunk pár sört apósával, egyben sörfőző társával, a duo másik felével közösen.

7237. Bandauer APA. Ajándékba kaptuk Bándon ezt a sört a főzdetúra alatt, mivel még nem volt meg a címkéje amikor ott jártunk. Hozott egy egész jó kis átlagot.

Zoli kapott pár érdekesnek ígérkező német sört, azok is felpattintásra kerültek.

7238. Veldensteiner Vollbier Hell. 5,1-es helles a Kaiser Bräutól Neuhausból. Meglehetősen intenzíven hozta a ,,kukoricás” ízhibát, illetve ahogy Zolitól megtanultam, egy lágernél hivatalosan ez nem számít ízhibának, de a lényeg, hogy nagyon érződött benne!

7239. Veldensteiner Rotbier. 5,4-es vörös láger. Ettől többet vártunk. Elég középszerűre sikeredett, ráadásul meglepő módon ebben is érződött ugyanaz az a nem odaillő íz.

7240. Kulmbacher Export.  5,4-es világos láger. Erről se tudok mást írni.

7241. Kuchlbauer Helles Bier. 5,2-e helles bier Abensbergből. Sajnos ez is ugyanazt a közepes minőségi szintet hozta, mint az előző három!

7242. GTI-mperial. 10,5%-os holland imperial stout Weertből a De Brouwschuurtól. Na, ez viszont pazarra sikeredett! Szépen harmonizált benne minden! A kávés, pörköltmalátás jegyek, a magas alkoholtartalom, az édeskésség, a komló keserű. Minden együtt egy szép kerek egészet alkotott. Mesés lezárása volt az estének!  

Másnap a Kolorban szerintem remekül sikerült a sörfőzés! Akit érdekelt, megkóstolhatta Zoliék IPA-ját, vaníliás stoutját és az éppen főzés alatt lévő bajor búzasörük előző főzetét, de Gentle Bastard is volt csapon, ami szerencsére szinte állandósult a kínálatban - részben Géza párjának, Szimonettának hála. Ráadásul egy hirtelen ötlettől vezérelve, a Guinnessről levett nitrogén palacknak hála a stout kipróbálhatóvá vált nitrós csapolással is. Ezt csak azért nem veszem fel különböző sörnek a listámra, mert tervben van, hogy egyszer lesz majd egy főzet, vagy legalábbis egy hordónyi belőle, ami nem csak az utolsó pillanatban kapja meg a nitrogént. Na, majd akkor! Az lesz majd az igazi, bár már így is remek lett! A grillburger most is kiváló volt, megismertünk két újabb környékbeli házi sörfőzőt, jó hangulatban telt el a nap! Szerencsére Csabi is el tudott jönni a főzésre! Szerintem érdekes új és hasznos információkkal gyarapodtunk mindketten a házi sörfőzés rejtelmeiről. Csak azt az egyet sajnálom, hogy - mint azóta már kiderült - a remekbe szabott végeredményről ő lemaradt, mert sajnos az egész csapolt formában lett közkinccsé téve, üvegbe ezúttal nem került egy csepp sem!  

 

2020. augusztus 14.:

7236. Březnák Ležák Staré Školy. 2011-ben már kóstoltam egy Březnák Ležákot. Az 5,1-es volt, ez 4,9-es. Nem tudom, hogy az akkorit cserélték-e le ere a verzióra, vagy ezt egy teljesen más sörnek szánták, de minden esetre a régebbi sokkal jobb volt!

 

2020. augusztus 13.:

Még a főzdetúra után is össze tudtunk futni Viktorral! Ha már így alakult, bontottunk egy-két, útközben beszerzett sört.

7234. Nem vagyok én Apáca. 5,4-ről 5,7 %-ra emelkedett ennek a barna meggyes Kapucinus sörnek az alkohol tartalma. Jó volt, csak nekem túl édes. Az 5,4-es anno egy árnyalattal jobban ízlett.

7235. Rizmajer Málnás Búza. Ennek is változott az alkohol tartalma, de drasztikusabban, 6,5-ről 5,5-re. Ez is jobban ízlett korábban, de itt már sajnos elég nagy lett a szakadék a két kóstolás eredménye között.

 

2020. augusztus 9-12.:

Főzdetúraaaaaa!!! Csabival minden évben tervezzük, de nem minden évben jön össze. Idén sikerült egy három naposat tartanunk. Ezúttal új útitársakkal, de régi barátokkal. Kelsch Robi és fia, Norbi tartottak velünk, illetve tulajdonképpen mi velük, mert Robertó vállalta a vezetést, ami igen nagy áldozat egy ilyen túra alatt! Az aktuális divatnak megfelelően természetesen nulladik napot is tartottunk. Már vasárnap délután elugrottam Csabihoz, illetve Csabiékhoz, mivel Levi fiával közösen múlattuk az időt. Begyümölcsöztük a 2020-as Ribiket, főztünk kukoricát és csurdítottunk egyet. Ó, de még milyet! Idén ez volt az egyetlen szalonnasütésem, ha jól számolom, pedig a Világ egyik legjobb kajája a csurdított kenyér sült szalonnával! A kiadós vacsorához egy kis sportolás is dukált. Csocsóztunk egy jót Lacival kiegészülve. Picit kóstolgattunk közben óvatba, persze azt Levi nélkül.

7208. Horizont Sour Series - 004 - Buddel Ship. 7,5%-os laktózos, fekete és piros ribizlis, áfonyás imperial sour ale. Teljesen vállalható történet volt! Ha erről szólnának a savanyított sörök, akkor semmi bajom nem lenne a témával!

7209. F19K Coronavirus. A Hara Punk válságsöre. 5,7-es APA, vagy IPA? Én is be akartam szállni a kezdeményezésbe, de végül lekéstem a rendelést, lemaradtam róla. Csabinak hála legalább megkóstolhattam. Korrekt cucc volt, szépen összerakva.

7210. Slow Life. A barcelonai La Pirata és a Monyo közös,  hordóban érlelt savanyája. Penetráns, ecetes szag és íz. Ehhez elég lett volna a Madhez átmenni a Monyóból, kár volt Spanyolországig utazniuk! Sajnálom a korsót, hogy el kell viselnie ezt az izét!

7211. Black Dog. A Vandal 5/12%-os stoutja. Kicsit szénsavasabb a kelleténél, de az íze jó. Kifejezetten KV-s, száraz, de nem fanyar.

7212. Két Hét. Sörbratyók saison. Ez igen betalált! Az utóbbi idők legjobb bicskén főzött söre. Abszolút típus azonos.

7213. Bungee. Amerikai búza ale a Vandaltól. Markánsan keserű, de a búza alapja is jól érezhető. Picit fanyarkás.

7214. All Together. A Monyo is megfőzte. Vetekszik minőségben a Brew Your Mind-éval. 6/15,7%-os IPA.

7215. Barrel Project - Neat. 11%-os imperial porter rozs whiskey hordóban érlelve a Mad-től. Van egy kis fanyarkássága, de nem teljesen száraz. Boros jellegű.

No, aztán másnap nekivágtunk az országnak! Logisztikai okokból Cegléden találkoztunk Robertóékkal és onnan indítottuk a túrát. Első megállónk Kerekegyházán volt a Domján Sörfőzdénél. Először a központban lévő sörözőjükhöz, az egykori ,,Spaten”-hez mentünk el, ahol beszereztünk pár flaska sört, - sajnos elég vékony volt az aktuális készlet - majd átugrottunk a sörfőzdéhez, ahol egy szép címke pakkal gazdagodtunk. Innen Kiskunhalas felé vettük az irányt menet közben természetesen megnyekkentve első söreinket Csabival. Először a régi jó ismerőshöz, a Hopfanatichoz mentünk, de sajnos zárva találtuk annak ellenére, hogy papíron nyitva kellett volna lenniük. Telefonon sikerült elérnem Kiss Tomit, de sajnos csak megerősíteni tudta, hogy aznap nem nyitnak ki. Kicsit csalódottan gurultunk át az új halasi főzdéhez, az Oasis-hez. Mivel nem voltunk bejelentkezve bizonytalan volt a látogatás eredménye, de végül szerencsésen alakult a történet. Váratlanul betoppanva is szívélyesen fogadtak minket, körbevezettek az impozáns sörfőzdében, ami kínai gyártású és első reklámanyagaikkal, címkéikkel is felvérteztek minket. Természetesen itt is vettünk egy szép sörpakkot, ami sajnos nem volt behűtve, de ennek ellenére felpattintottunk egy üveget kíváncsiságból.  

7216. Blond Hostess. Egyszerű, de korrekten összerakott, még langyosan is kellemes 5%-os világos láger. Egy fél kortyot Norbi is bevállalt belőle. Szerinte sajtos pufi utóízű.

Innen szerettünk volna Katymárra eljutni, de a korábbi ígéretekkel ellentétben aznap nem sikerült telefonon elérni senkit a sörfőzdéből, így potyára nem indultunk el feléjük, inkább átruccantunk egyből a Dunántúlra, elsőként Mecseknádasdra. Itt már szinte hagyománytiszteletből megebédeltünk a Schlossberg Étteremben aminek egyetlen hibája, hogy rendes sört nem tartanak, viszont a konyhájuk kitűnő, majd jöhetett egyik kedvenc sörfőzdénk, a Karl. Szokás szerint barátságos fogadtatásban és finom sörökben volt részünk, új címkék terén pedig náluk szinte mindig terülj, terülj asztalkám van. A címkék szemezgetése közben három újdonságot kóstoltunk.

7217. Gustva Doré. Kellemesen gyümölcsös, markánsan keserű, szépen összerakott APA.

7218. Anihop. Egy hopláger valakinek, valamilyen alkalomra készítve, ha jól emlékszem. A pontos részleteket sajnos nem írtam fel, de a lényeg, hogy kitűnő sör volt. Az utolsó palackokat csíptük el belőle (sajnos címke nélkül).

7219. Búzavirág. Citromfüves 5,5-es búzasör. Ez (talán) érthető módon fanyarkás volt, de alapvetően nem rossz koncepció.

Közben Norbi tüskével itta a limonádét a citromnak meg ribizli íze volt a kaktusztól.

Szívesen maradtunk volna még, de a sörfőzde túrák mindig erőltetett menetben zajlanak! Elindultunk Pécs felé azzal, hogy ha az igen késői időpont (cirka este 6 óra) ellenére pozitív visszajelzést kapunk Magyarhertelendről, akkor a Kapucinus felé vesszük az irányt. Itt el kell mondjam, hogy nagyon röstellem, de idén gyakorlatilag teljesen kimaradtam a túra szervezéséből! Egyszerűen nem maradt rá se időm, se energiám. A legtöbb melót már előzetesen is Robi barátunk vállalta, sok főzdéhez ő jelentkezett be. Így volt ez Magyarhertelenddel is, ahonnan annyit kértek tőlünk, hogy mielőtt mennénk egyeztessünk egy utolsót, hogy késő délután, kora este tudnak-e még fogadni minket, vagy csak másnap reggel. Mondanom sem kell, nekünk a másnap neccesebb lett volna, hiszen minden napra gazdag programot terveztünk, de bizony amikor Robertó telefonon beszélt - mint utólag kiderült Katával - kívülről hallgatva nagyon úgy tűnt, jobban ürülnének, ha ilyen későn már nem állítanánk be. Szerénységem tiltja, de Csabi a lelkemre kötötte, ne hagyjam ki a sztoriból, hogy ekkor Robi a telefonban megemlítette a nevemet, amire egyik pillanatról a másikra fordult a kocka és kitárult előttünk a sörfőzde kapuja a kései időpont ellenére is. Meg kell mondjam, nagyon jó érzés volt, számomra talán a túra legfelemelőbb pillanata, hogy Késmárky Attila és párja Kata ilyen szívélyesen fogadtak minket. Persze a telefonhívástól számítva még pár km hátra volt, így igyekeztünk minél hamarabb odaérni. A kedvünkért újra kinyitották a főzde kapuját, leültettek - hogy, hogy nem sörrel kínáltak minket - és egy jót beszélgettünk, miközben a nyitva lévő kapu láttán még mások is betértek a sörfőzdébe. Emancipátort ittunk a javaslatomra. Én már tudtam, hogy milyen finom sör, Csabi pedig elégedetten nyugtázta, hogy jól választottam. Nagyon barátságos ez a hely! Már anno amikor a gyűjtőklubbal itt jártunk akkor is nagyon jól éreztük magunkat, amióta pedig Attila és Kata átvették a sörfőzdét rengeteget fejlesztettek rajta. Akárhányszor visszatérünk mindig változik, fejlődik náluk valami. Csak két dolog állandó, a kedves fogadtatás és a finom sörök! Bár utóbbiak is változnak, hiszen mindig akad náluk (is) valami újdonság. Sokáig azért nem akartuk rabolni Attiláék idejét visszaélve a vendégszeretetükkel, így azért kisvártatva újra útra keltünk, miután felvérteztük magunkat söröcskével és egy pár igen különleges, értékes sörös relikviával, amiket ezúton is köszönök, köszönünk nekik! Annak ellenére, hogy már tényleg este felé járt az idő, valahol fél nyolc, nyolc között jártunk még volt egy tervezett állomásunk. Méghozzá egy eddig általunk még feltérképezetlen főzde, a pécsi Benga Beer. Útközben azért, hogy ki ne száradjunk, természetesen felpattintottunk egy-két Kapucinust, köztük egy újdonsággal.    

7220. Ribes Nigrum. Feketeribizlis félbarna búzasör 6,5%-os alkohol tartalommal. Ezt én nehezen tudom minősíteni, mivel eleve nem szeretem a fekete ribizli ízét, ráadásul ez aztán végképp nem az a sör, amit üvegből érdemes inni, de hát elvitt minket a hév... annyira, hogy utána küldünk még egy remek Illuminátort is. Pécsre érve, mivel mindannyian az anti GPS egylet oszlopos tagjai vagyunk elég sokat keringtünk, mire odataláltunk a Bengához. MÁV területen helyezkedik el, nem egyszerű megtalálni őket. Volt is Csabinak egy aranyköpése a keresgélés során: ,,Sose árt, ha tényleg utca az utca...!” No igen! Itt nem mindig volt az! Ezzel együtt ezen a napon már nem először volt nagy mázlink! A főzde egyik tulajdonosa, Kresák Gergely azért tudott minket ezen a késői órán még fogadni, mert tartott az aktuális napi sörfőzés. Pontosabban emiatt elvileg pont nem lett volna már ránk ideje, mivel rossz szokásunkhoz híven csúsztunk a megbeszéltekhez képest, de ennek ellenére barátsággal fogadott minket annak dacára, hogy még egyikünket sem ismerte személyesen korábbról. Végigkóstoltatta velünk mind a 4 fajta tartályban lévő sörüket, reklámanyagokkal is felvértezett minket miközben rengeteg érdekes dolgot mesélt a saját főzdéjükről és általában a sörfőzésről. Ritka, hogy még ennyi újdonsággal tudnak meglepni minket!

7221. Szomjas Tüzér. Világos láger ööööö, vagy pale ale? Nem tagadom, a véralkohol szintem(tünk) emelkedésével a jegyzeteléseim is egyre hézagosabbak lettek a nap során. Szóval egy kiváló világos!

7222. Kanta. NE Hopszkedzsöl pale ale. Lényegében egy New England IPA. Gergely elmondása szerint a jó komlózási technikának köszönhetően sokkal kevesebb alapanyagból tudták kihozni ezt a remek ízt, mint általában mások. Hiába, no, nem egyszerű történet ez a minőségi sörfőzés!

7223. Stunczorgó. Bajor búza. A harmadik Benga sör, a harmadik kiváló sör! Típus azonos, remek darab!

7224. Danic (Mangdarang). Gyümölcsös ale. Azért van egy zárójeles neve is, mert amikor kóstoltuk még nem dőlt el, melyiket adják neki. Igazság szerint bár azóta elég sok idő telt el mire ezeket a sorokat képernyőre vetem, nem találtam friss infót a neten, hogy végül melyiket választották. A lényeg, hogy ez is finom volt!

A Benga sörei egyébként egykori pécsi vendéglátó helyekről kapták a nevüket. Szép gondolat megőrizni őket ebben a formában az utókor számára! A beszélgetés közben azon túl, hogy sörfőzési praktikákkal is gyarapodtunk megtudtuk, hogy a helyi sörök Fejes László 4-nek gyártott Kaltenecker berendezésével készülnek ami eredetileg a bélapátfalvai sörfőzde volt, majd Samihoz került és tőle vették meg Gergőék. Miután hozzájuk került megkeresték a gyártót és megkérdezték mit tegyenek vele, hogyan használják. Az volt rá a válasz, hogy adják le vashulladéknak... És lám, mégis lehet ezzel a régi, eredeti formájában még kiforratlan, de továbbfejlesztett és nagy szakértelemmel használt berendezéssel kiváló söröket főzni és érlelni! Ennek a sörfőzdének a meglátogatása is nagy élmény volt!

Innen első szálláshelyünkre, Robertóék pécsi rokonaihoz vezetett az utunk. Béla bátyánk, vagy ahogy Robi hívja ,,Béci” már nagyon várt minket! Egy nagyon barátságos és igen bőbeszédű embert ismerhettünk meg személyében. Természetesen együtt is legurítottunk párat a nap során vásárolt sörökből - köztük egy újdonságot - végre a sofőrünk sem szomjazott tovább, s mindeközben a legnagyobb tiszteletem mellett meg kellett állapítanom, hogy Béla bátyánk elbeszéléseiből a Showder Klub évekig csemegézhetne. Mindeközben Vincent, a kutyus érdeklődve figyelte a fejleményeket. Csak azért a Karl sörért nagy kár, ami a lépcsőház bejárata előtt összetört!

7225. Maggie. Kapucinus meggyes láger 4,9 / 14,1%-os. Egy korrekten összerakott történet. Jól esett levezetésnek a nap végén.

Másnap reggel igyekeztünk minél hamarabb útra kelni. Újabb hosszú nap várt ránk. Próbáltunk lángosozni egyet a piac környékén, de nem találtunk lángossütőt, így egyéb alternatívák mellett döntöttünk, majd ezt követően első állomáshelyük a szekszárdi Brew Your Mind volt. Nagy reményekkel kerestük fel őket! Sokféle címkéjük és poharuk, korsójuk van, ráadásul igen finomak a söreik. Hááát, utólag kicsit megbántuk, hogy kitérőt tettünk miattuk! A főzde szép, a fogadtatás kicsit hűvös volt annak ellenére, hogy előre le volt beszélve az érkezésünk. Alig tudtunk venni valamit. Címkét egyáltalán nem, poharat meg pláne nem (egy fajta kivételével ami már meg volt) sőt, még sör is csak egy fajta volt bedobozolva igaz, az a Human Experiment sorozat aktuális darabja volt, ami szokás szerint igen kiválóra sikeredett. Minden esetre innen kicsit lelombozódva indultunk tovább Dombóvár felé, ahol viszont a szokásos baráti fogadtatásban volt részünk! Ide is Robertó beszélte le az érkezésünket. Még rá kellett csörögni Kiss Lacira útközben, minek során kiderült, hogy ő éppen úton van, de javasolta, hogy nézzünk be a gunarasi sörkertjükbe még a főzde előtt, ahol kedves felesége volt a pultban. Ő nem tudta, hogy érkezünk. Annyira jó látni ilyenkor, hogy váratlanul betoppanva is örömmel fogadnak minket! Ráadásul még vendégül is lettünk látva ki-ki a sörére, kávéjára, illetve fagyijára. Az már csak hab volt a tortán, hogy megvizslathattam egy különleges sörös korsót, ami a Kéktúra sörükhöz készült. Hú! Egyszer egy ilyet valahogy be kellene gyűjteni! Gunarasról aztán átruccantunk a bázisra, magához a sörfőzdéhez. A kedves pultos hölgy tudott az érkezésünkről, a címkepakkok már elő voltak készítve számunkra, ráadásul itt sem engedték kifizetni első söreinket. Túl sokat persze az idő szorítása miatt helyben nem tudtunk fogyasztani, az útra, illetve itthonra viszont alaposan bevásároltunk! Amilyen lehangoltan jöttünk el Szekszárdról, annyira feltöltődve, jókedvűen hagytuk el Dombóvárt! Sietni kellett tovább... Helyben egyébként világost és barnát ittunk, kiváló volt mind a kettő, útközben meg megkóstoltunk egy újdonságot.

7226. Kissler Málna - Gyömbér. 5,6 / 14,5%-os gyümölcsös láger. Ez olyan kis csajosan ivós volt.

Kaposvárra igyekeztünk egyébként. Az ottani sörfőzdében még soha sem jártunk. Tarthatatlan volt ez az állapot! Odaérve először a vendéglátó ipari egység felől közelítettünk a sétálóutcában s látva bezártságát kicsit meg is ijedtünk de a telefonos segítség itt is kapóra jött, az épület hátsó bejárata felől már bejutottunk és megint csak nagyon barátságos fogadtatásban volt részünk. Miközben megnéztük a sörfőzdét, felvérteződtünk reklámanyagokkal és elbeszélgettünk vendéglátónkkal kóstolgatni is nekiálltunk. Helyben egy sörüket kóstoltuk meg, aztán útközben tovább folytattuk a tesztelést, így zsinórban 6 fajta kaposvári itókát sikerült megkóstolnunk. Most először találkoztunk a söreikkel, így mind újdonság volt. Az igazat megvallva egyik sem volt rossz, de igazán kiemelkedő sem. Egy egyenletes, közepesnél jobb átlagot hoztak.

7227. Hansdonner Pils. Csabi nagyon dicsérte. Korrekt alap világos.

7228. Hansdonner IPA. Ez már egy picit savanyodásnak indult, de érződött még benne a jóság. Fénykorában jobban csúszott volna.

7229. Hansdonner Búza. Klasszikus bajor búza, kicsit az áruházlánci kategóriára hajazó minőségben, ami egy búzasörnél kiindulásnak azért egyébként nem rossz.

7230. Hansdonner Cherry. Hozta a szokásos, divatos meggysörös jegyeket.

7231. Hansdonner Málnás. Nem túl édes málnaszörp szódával. Csajos holmi. A málnások általában már csak ilyenek!

7232. Hansdonner Áfonyás. Lényegében erről is ugyanazt tudnám írni, mint az előzőről.

Közben ugyebár újra úton voltunk. Nem olyan rég nyílt Pusztaszemesen a Kiro Sörfőzde, őket vettük célba. Odaérve kívülről csak egy családi házat láttunk, házigazdánk invitálására betérve viszont már egy kis aprócska sörfőzdét. Egészen kicsi sörfőző berendezéssel, két érlelő tartállyal. Egy-egy tartály megtöltéséhez legalább 4 főzetre van szükség. Szóval egy igazán picurka kis főzdében jártunk, ahol viszont kétféle kiváló  csapolt sört is meg tudtunk kóstolni egy világost és egy vöröset. Nekem már ismerősek voltak, Csabinak még nem. Ő és Robertó elvitelre is bevásároltak. Mi anno Balázzsal és Fáczyval még az első korlátozások idején rendeltünk tőlük egy sörpakkot. Akkor sikerült megismernem őket. No, de nem volt megállás, robogtunk tovább! Még vártak minket Bándon, a Bandauer Sörfőzdénél. A tulaj sajnos nem volt otthon, ráadásul este 7 felé értünk oda, a főzde pedig egy takaros kis családi ház részét képezi ezért értelemszerűen megnézni már nem tudtuk, örültünk hogy egyáltalán volt a családból valaki aki hajlandó volt átadni nekünk az előre megrendelt söröket és a kért címkéket. Nem tartottuk fel őket sokáig. Megköszöntük a türelmüket és kedvességüket, majd elindultunk Zámolyra, útközben felvéve Bogesz barátunkat Fehérváron, akivel az utóbbi években sajnos ritkán tudunk együtt lógni, így jó volt legalább erre a kis időre közösen betérni a Pedróba. Szerencsére Zámolyon a sörfőzde nyitvatartása összhangban volt az étteremével így csapolt sört is tudtunk kóstolni és a bevásárlásnak sem volt akadálya, ráadásul szerencsénk volt, mert a tulajdonos, Szalai úr is bent volt, így vele is tudtunk kicsit beszélgetni és persze nagy öröm volt a méretes címke pakk is amit a rendelkezésünkre bocsátott, sok, sok újdonsággal. Helyben a mindig megbízható minőségű alap világost fogyasztottuk, majd miután újra útra keltünk egy IPA-t nyekkentettünk meg. Közeledtünk második szállásunkhoz amit szintén Robertónak köszönhettünk. Családjuk jó barátainál szállhattunk meg Velencefürdőn, ahol ráadásul még pazar vacsorában is részesültünk. Az újabb flaska Zámolyit már Robertóval és házigazdáinkkal közösen bontottuk meg az esti beszélgetéshez amihez egy rövid időre csatlakoztunk, majd nyugovóra tértünk hagyva, hogy Robi és Norbi nyugodtan beszélgethessen ritkán látott barátaikkal.

A harmadik napot Kápolnásnyéken kezdtük, a frissen megnyílt Nyéki Sörnél. Bár nem voltunk bejelentkezve, első szóra fogadtak minket és körbevezettek az igen látványosra sikeredett, csúcstechnológiás, ZIP’s által gyártott sörfőzdén. Csak azért maradt a végén hiányérzet bennünk, mert sajnos sört sem helyben kóstolni, sem venni nem tudtunk még és az egyetlen reklámanyaguk is egy szórólap volt. Túl korán mentünk. Még nem indult be náluk igazából az élet. Innen Martonvásár felé haladtunk tovább ahol ugyan egy 90-es évek béli sörfőzde már megszűnt, a közelmúltban viszont nyílt kettő. A Vandálnál kezdtünk. Ide is csak betoppantunk, mégis nagyon barátságos fogadtatásban volt részünk. Megnéztük a főzdét, feltankoltunk reklámanyaggal, aztán a vendéglátó részben a sörkészleteinket is kiegészítettük a helyi termésből. Egy újdonság is akadt, amit időtakarékosságból útközben kóstoltunk meg.

7233. White APA. Egy belga stílusú búzasör alapot komlóztak meg az átlagosnál markánsabban, így jött létre ez a kiváló söröcske.

A kóstolólista szempontjából itt akár le is zárhatnám az út történetét, mivel több újdonság már nem került terítékre, de természetesen ki nem hagynám egyik sörfőzdét sem a sztoriból! A másik helyi főzdénél, a Hop Island-nél sajnos nem jártunk sikerrel! Elbaszcsiztuk, mivel nem jelentkeztünk be előre, ők pedig csak ritkán vannak ott a főzdénél. Pedig volt is erről szó a pesti sörözőjükben, a Csapszékben amikor korábban ott jártunk, de hát akkor mi Csabival már igen emelkedett hangulatban voltunk és... Így csak kívülről tudtuk megvizslatni az épületet, amiben a sörfőzde található. Tárnokra is benéztünk. Régen hallottunk már a Bázis Sörfőzdéről. Hááát, sajnos semmi biztatót nem láttunk! Kihalt minden a főzde körül. A kapu zárva, semmi mozgás a telephelyen, tovább álltunk. Nagytarcsa felé véve az irányt jött az ötlet, nincs messze a Rizmajer a 0-ástól, ugorjunk be oda is. Pont belefutottunk Rizmajer Józsiba. Üdvözöltük egymást, de nem tartottuk fel, elég elfoglaltnak látszott. Ittunk egy kiváló, majdnem új sört, az Edge of Edent, amit korábban a Hopkin’s-al közösen készítettek és most újrafőztek, aztán bevásároltunk üveges és dobozos sörökből, majd már tényleg Nagytarcsa felé vettük az irányt, ahol először a már jól ismert és szeretett Reketyébe tértünk be, ahol most elsősorban címkékkel tankoltunk fel, mivel a söreiket szerencsére folyamatosan be tudjuk szerezni a szaküzletekből, majd elugrottunk a  második nagytarcsai sörfőzdéhez a Beertailorhoz is. Itt most jártunk először, bejelentkezve nem voltunk, így lutri volt az egész. Végül félsikerrel jártunk. A sörfőzdét nem nézhettük meg a járványhelyzetre való hivatkozással utasították el a kérésünket, viszont reklámanyagot tudtunk venni és kaptunk pár darab címkét is ajándékba. Innen még egy állomást vállaltunk be, Domonyt. Rossz szokásunkhoz híven későn és késve értünk oda, Szilvi csak miattunk maradt még bent, amit ezúton is nagyon szépen köszönünk! Finom sörök, sok-sok címke és kedves fogadtatás várt minket, mint mindig akármikor is jártunk a Bigfoot-nál.

A túra során sok-sok sört is begyűjtöttünk a gyűjteményeinket gyarapító relikviákon felül, így nagy könnyebbség volt számomra, hogy innen Gyöngyös felé vettük az irányt. Nem kellett tömegközlekedéssel hazabumliznom. Igazság szerint nem is ment volna. Miután lecuccoltunk, elharmadoltuk a három nap zsákmányát, majd barátaim is hazafelé vették az irányt. Remek túrát zártunk idén is! Robertónak a jó magyar utakon, naphosszat szárazon való vezetés miatt, nekünk Csabival a folyamatos sörözés végett, Norbinak pedig hármunk (na jó, főleg kettőnk) elviselése okán volt része ,,kemény kiképzésben”, de asszem, egyikünk sem bánta meg, hogy részt vett ezen a túrán! ;-)

 

2020. augusztus 5-7:

Na már most! Újra szabaddá váltak a határok - sajnos, mint ahogy számítani lehetett rá, csak átmenetileg -  így hát nem volt kérdés, hogy ki KELL menni Csehországba! Viktorral már egy ideje terveztük. Az igazat megvallva mindig tervezzük, amikor éppen nem ott vagyunk sőt, talán még olyankor is amikor kint vagyunk! No! Felmerült több úti cél neve. Főleg északi, észak-keleti cseh és morva városok. Végül némi variálás után Olomouc mellett döntöttünk.  Ezúttal úgy alakult, hogy Viktorék itthon voltak családostól, így kiutazni is együtt tudtunk Viktor, párja Orsi és én, valamint csatlakozni tudott hozzánk Gábor (Zsiráf) barátom is Klárával. Általában mindig megtervezem az utunk nagy részét. Feltérképezem a célállomást, sörözőket, sörfőzdéket keresek és az esetek többségében én foglalom a szállást. Most is majdnem így történt sőt, annak örömére, hogy itthon volt ezúttal Viktorral együtt keresgéltünk, tervezgettünk a neten. Az elhúzódó koronázási ünnepek miatt sajnos szinte az utolsó pillanatig bizonytalan volt, hogy lehet-e, szabad-e kiutazni egyáltalán, így azért végig volt egy jó adag bizonytalanság az egészben, emiatt elég későn lett lefoglalva a szállásunk, amit ezúttal végül nem én, nem mi választottunk. Nem biztos, hogy emiatt, de végül sikerült kicsit mellényúlni! Drága és alacsony színvonalú lett, utóbbi tekintetében gyakorlatilag szó szerint, de erről majd később és csak röviden, mert nem ez a lényeg! Két kocsival mentünk. Mi szinte toronyiránt, Zsiráfék autópályán. Ezúttal a rövidebb út bizonyult a hosszabbnak, amiben szerepet játszott többek között az a 8 falu is, amelyek teljesen egybe voltak nőve és a sok-sok útfelújítás, forgalom elterelés, amiket igen csak hiányosan tábláztak ki, de sebaj! Közben Zsiráfék már hamarabb kiértek és elkezdték feltérképezni a szállást és környékét. Előbbinél a megálmodói igen rosszul tervezték meg a tetőtéri lakás elrendezését. A fürdőkádat annyira a ferde rész alá tették be, hogy én csak bekucorogva, guggolva fértem bele, Zsiráf számára meg teljesen esélytelen volt a történet. Ezt belátta a szállásadónk is, így végül megkaptuk használatra a szomszéd lakás fürdőjét (is). Parkolni az udvaron viszont már nem lehetett, mert törik a kő! Na ennyit a nehézségekről! Gyorsan lecuccoltunk, aztán berongyoltunk a városba! Illetve tulajdonképpen a belváros szélén voltunk, így csak szépen kényelmesen elsétáltunk az elsőnek kinézett helyre, a Svijansky Šenkbe, ahová egészben sült csülök reményében tértünk be amellett, hogy Svijanykat mindig érdemes kóstolgatni. Szokás szerint a minimális cseh szókincsünkkel kezdtük a rendelést. A pincér kislány ennek megfelelően csehül válaszolt, ami viszont már megfogott minket. Elsőre úgy tűnt, hogy nem fog összejönni a csülközés, de szerencsére angolra váltva már sikerült megtárgyalni, hogy nincs semmi akadálya, csak várnunk kell rá 1-1,5 órát, abból meg mi baj lehet? Amíg vannak jó sörök...! Voltak! Az első már régebben listázott, de annyira jó volt, hogy megér egy misét, vagy legalább egy bővített mondatot. A Rytíř az egyik legjobb Svijany. Egy 12-es ami markáns, ízes, pont annyira keserű, amennyire egy pilzeninek lennie kell. A habja mint a tejszínhab, szerencsére csak állagra! Persze már nagyon szomjas voltam, de ez akkor is pazar volt! A második sör csak egy árnyalattal volt gyengébb, viszont már listázandó.

7184. Svijanský Fanda. 11-es řezané, azaz gyári rigó, bár itt csak simán félbarnának volt kiírva, szűretlenül, összességében sokkal gyengébb ízvilággal, de jó minőségben. Kis lágy cucc volt szépen összerakva, csak rossz sörrendben kóstolva.

Közben a csülkök is hamarabb megérkeztek a vártnál. Baromi nagy és pazar volt mind az 5 db! Nem hazudtak a képek, amiket a Guglin láttunk erről a helyről és a csüliről! Közben egy búza is lecsúszott, majd zárásnak jött még egy újdonság, egy alkalmi főzet.

7185. Svijanský Sváteční Ležák. 12-es ez is, mint a nyitó sör volt. Talán még egy árnyalattal jobb, szinte tökéletes világos láger. A nagybetűs SÖR!

Innen a Moritz Sörfőzdébe vezetett az utunk. Cirka 5 perc sétára lehetett. Szerencsére útközben az udvarló gorillák nem tettek kárt bennünk! A kiírás szerint 10-es, 11-es világos és 11-es félbarna volt csapon.

7186. Moritz 12° IPL. Ehhez képest az első söröm ez a 12-es lett, ami a pincér elmondása szerint egy India pale lager. Háááát, nem tudom, hogy az volt-e, de minden esetre egy igen jól összerakott világos láger volt, az biztos! Talán még többre értékeltem volna, ha nem egy a csülök szétcsapatása céljából kikért gyümölcsös csokitorta után pontoztam volna le! Agyaltam egy darabig, fel vegyem-e a listára, mert 2011-ben már kóstoltam 12-es világos lágert náluk, de olyan durván jobb volt annál a 9 évvel ezelőtti főzetnél, hogy végül elhittem a pincérnek, hogy ez valami más még akkor is, ha a típusmegjelölése igen csak túlzó volt.

7187. Moritz Polotmavá. Persze a félbarnát is ki kellett próbálni! Úgy jártam vele, mint a második Svijanyval. Ez is jó volt, csak baromira lágy az előtte ivotthoz képest.

Igazából el lehetett volna még itt egy darabig iszogatni, de úgy éreztük, talán érdemesebb kicsit lemozogni a csülköket, no meg hát a többiek először jártak Olomoucban, így kíváncsiak voltak az óvárosra és igazság szerint én is, mik ugranak be emlékként az előző két itteni látogatásomról. A szakóca formájú óváros közepén lévő Felső tér - jelentsen bármit is a neve - a város emblematikus központja. Pár nappal az utunk előtt a Cseh Sörök Barátai FB oldalon érdeklődtem a csoporttagoktól az aktuális viszonyok, sörözők, sörfőzdék felől. Mivel ott azt az infót kaptam, hogy az egész központ fel van túra, fel van állványozva kicsit féltem, hogy a többieknek nem lesz meg a megfelelő minőségű látvány élmény, de szerencsére túlzók voltak a hírek, csak a töredéke volt felújítás alatt, így teljesen élhető, élvezhető volt a látvány. Séta jobbra, séta balra, városfal, városkapu (egymástól függetlenül), alien és Predator, delfines, teknőcös szökőkút, sajtszaküzlet, volt ott minden! Még egy frekventált eldugott söröző is a Hospoda u Musea. A bejárati ajtó fogott meg először, ami egy tengeralattjáró belső ajtajára hajazott. Ránézésre zárva volt a hely, de az utcafronti ablakon át a félhomályban egyszer csak feltűnt egy alak a pultnál aki éppen egy újságot tett a fejére máig ismeretlen okokból. Ez felkeltette az érdeklődésemet így hát rávettem a többieket, hogy térjünk be egy sörre. Belépve cigaretta füst szag csapott meg minket minek hatására a többiekben tovább gyengült, bennem viszont egyre jobban erősödött az érzés, hogy itt inni kell egy sört, pedig rühellem a bagószagot, de mégis adott egyfajta nosztalgikus hangulatot... Természetesen a törzsvendégek az ilyen helyeken szokásos bizalmatlan tekintetekkel pásztáztak végig rajtunk, de a pultos lány az első meglepődését követően barátságosan szolgált ki minket. Staroprament csapolt, amit már évek óta kerülök, mert baromira lebutították, de persze ennek ellenére rákóstoltunk. S láss csodát! A 12-es Staro valami mennyei volt! Szerintem még fénykorában sem ízlett ennyire soha, már ha egyáltalán volt szerencsém még a fénykorában kóstolni! A korsója is szép volt, de azt sajnos nem sikerült elboltolni a kis bicebóca leányzótól minden jóindulata ellenére sem, mert azt a választ kaptam vásárlási szándékomra, hogy ,,majd este”, viszont tudtam, hogy ide sajnos már nem fogunk újra betérni, mert a többiek csak az én kedvemért vállalták be a helyet. Ezután néztük meg a Szt. Móric templomot. Rákerestem a neten, csak templomnak írják. Semmi dóm, semmi székesegyház, pedig jó nagy és gyönyörű szép. Útközben az egyik épületen egy kétnyelvű Bolyai János emléktáblát is találtunk. Következő sörforrásunknak az U Dvou Štrasidelt céloztuk meg, azaz a Két Szellemhez címzett sörözőt. Vigyázni a Gugli fordítóval! Hosszú í-vel írva, már Két Szívószálnak fordította! Viszont közvetlenül előtte volt egy másik szimpatikusnak tűnő söröző is, így azt sem hagytuk ki. Szerintem négyen négyféle sört kértünk, a pincér pedig a bizonytalanság legkisebb jele nélkül tette le mindenki elé a saját világos lágerét, így higgyük el, hogy én tényleg egy 11-es Ježeket ittam. A lényeg, hogy jó volt! Aztán viszont már tényleg a szellemes helyen folytattuk ahol trutnovi, topolnái és az Olomouchoz csatolt chomoutovi söröket kóstolhattunk.  

7188. Chomout Blondie. Fűszeres illatú és ízű világos ale. Nem tudtam eldönteni, hogy csak a komlótól, vagy egyéb hozzáadott összetevőktől lett ilyen. Érdekes, izgalmas volt, de igazából másabb íz világra számítottam.

7189. Chomout Ležák. 12-es világos láger. Diszkrétebben keserű, harmonikusan malátás főzet. Ez jobban bejött.

7190. Topolské Vyčepní. A Topolsky Pivovar 10-ese. Hozta amit kellett. Komlót is toltak bele rendesen, de volt hozzá elegendő maláta teste, hogy ne legyen széteső.

Az előzetes feltérképezés során a  neten azt láttuk hogy a Svátovaclavsky Pivovar csak 10-ig van nyitva, de szerencsére nem így volt, ezért következő állomásként hozzájuk is be tudtunk még térni, ahol két újdonságot sikerült hozzácsapnom a kóstolólistámhoz.  

7191. Vášek. Egy újabb alap 10-es amiben semmi kivetnivaló nincs, sőt!

7192. Mandarinka Speciál. Na jó! Elismerem, hogy ebbe a 13-as mandarinos sörbe csak azért kóstoltam bele, hogy gyarapodjon a listám, de meg kell mondjam, kifejezetten jó volt! Tolta rendesen a gyümölcsöt, de mellette igazi sör tudott maradni.

Az első napot ezzel lényegében le is zártuk. Bár lett volna még a közelben egy érdekesnek ígérkező söröző, de az igazat megvallva nem találtuk meg, így visszasétáltunk a szállásra és nyugovóra tértünk.

Másnap reggel Klára kedvesen igyekezett reggelit prezentálni számunkra. Igazából nem voltunk rá felkészülve sem lélekben, sem gyomorral, sem időintervallummal. Mire mindenki összeszedte magát már inkább a napi első úti célunk felé vettük volna az irányt. Szegény sofőrjeinkre (Viktorra és Klárára) még több órás szomjazás várt (nagyjából). Először a közeli Litovelbe gurultunk át, ahol sajnos a Covid miatt a sörgyárnál sem gyárlátogatásról, se a gyári krimóban való sörkóstolásról nem lehetett szó, ezért a város bájos főterének földszintről és az óratorony kilátójának hála magasból való megtekintésével vigasztalódtunk, no meg pár söröcskével a központban lévő étteremben, ahol kedvet kaptam egy kis rántott Kvarglihoz is. Meglepő módon a 6 csapolt sörük között 5 olyan volt, ami még nem szerepelt a listámon!   

7193. Litovel Kvasničák. 4,6%-os szűretlen világos láger. Ezt még az óratoronyba való felmenetel előtt gurítottuk le Viktorral a lelki egyensúlyunk helyreállítása érdekében. Semmi extrát nem tudott, de jól esett, bár olyan lassan csapolta ki a pultos lány, hogy majdnem lekéstük a toronylátogatást.

7194. Litovel Premium Dark. Meglepő módon Litovelben kétfajta barna lágert főznek. Ez az erősebb, 4,8%-os változat. Kicsit már savanykás volt az illata, az íze még egész jónak bizonyult.

7195. Maestro. Nitrogénnel csapolt világos láger. Látványnak jó, de íze szinte semmi nem volt. Abszolút felejthető, üres, unalmas darab.

7196. Litovel Gustav. Félbarna 13-as. Nem volt jó az illata. Az ízét középszerűnek mondanám.

7197. Litovel Free. Az alkoholmentes sörökre jellemzően édeskés, de nem durván. Viktor itta sofőrként, én csak belekóstoltam. Szerintem elviselhető volt, neki nem igazán csúszott. Meg kell mondjam, a litoveli sörök mindent egybevetve azért hagytak bennem némi hiányérzetet. Arra számítottam, hogy ott a forrásuk közelében sokkal jobbak lesznek!

Hogy ne csak a sörről szóljon az utunk - bár nekem az is bőven elég :-) - Litovelből elugrottunk a közeli Bouzov várához. Nekem igazság szerint nem nagyon jött be. Igazi turhista hely. Osztrák színekben pompázó felújított, kibővített, túlságosan is steril vár, különböző konstrukciójú lehúzós belépőkkel. Minden esetre legalább volt érmeprésük, így gyarapodott ez a gyűjteményem.

Itt egy kicsit szétszakadt a csapat. Gábor és Klára benevezett egy hosszabb várlátogatásra, ráadásul sajnos műszaki problémáik is akadtak a kocsival, illetve annak kerekeivel, így első körben csak hárman mentünk vissza Olomoucba és vettük be magunkat újra a belvárosba. Először a Retro Pivnicébe tértünk be. A pultos, aki egyben a tulaj is lehetett meglepődve tapasztalta, hogy bárki is betért hozzájuk nem sokkal nyitás után. Nehezen került elő, de utána barátságosan szolgált ki minket. Elvileg sokcsapos hely, de most sajnos csak kétféle csapolt sörük volt, így nem időztünk sokáig, pedig egyébként tök jó hangulatot árasztott a rengeteg 70-es, 80-as évekből való bútor a szekrénysortól a fotelokon át egészen egy komplett lehajtható üléses széksorig, amit talán egy moziból menthettek ki.

7198. Clock Summer Ale. Ez volt az egyik csapon lévő sör. Szépen összerakott, kellemesen komlózott, nem túl erős könnyed kis új hullámos söröcske.

Innen a harmadik belvárosi sörfőzdébe sétáltunk át, a Riegrovkába, amit többen lehúztak a Cseh Sörök Barátai oldalon. Kicsit féltem is tőle, szerencsére alaptalanul. Bár különösebben nem jött be a modern belső dizájnja, a kétféle tatár finom volt a söreik meg az előzetes hírükkel ellentétben szépen összerakottak.

7199. Riegrovka Echt Hořká 11°. Rögtön ez az első volt a legfinomabb. Egy nagyon klassz pilzeni.

7200. Riegrovka Tmavy Ležák 12°. Ez már sajnos savanyodásnak indult, vissza is lett víve, de eredetileg finom lehetett. Még érződött benne a kellemes alap íz, csak a savanykásság elvitte.

7201. Riegrovka Pomeranč. Úgy volt narancsos, hogy közben sör tudott maradni, ahogy én szeretem a gyümölcsös söröket.

7202. Riegrovka 12°. Ez a világos láger testesebb volt az első sörnél, viszont lágyabban komlózott. Ezzel is megvettek.

7203. Riegrovka IPA 14°. Vele sem volt semmi baj. Kicsit szűrtecskének tűnt, túlságosan le volt már tisztulva. A komló keserűje rendesen betapadt a számba.

Időközben Zsiráfék is visszaértek Olomoucba, így elugrottunk a szállásra, hogy ők is lecuccolhassanak, majd együtt vegyük újra nyakunkba a várost. Az U Kudejét vettük célba, ami egy hangulatos kis söröző kézműves és regionális cseh sörökkel, klasszikus cseh sörkorcsolyákkal, így a ,,kötelező” pácolt Hermelin se maradt ki az útból. Újdonság itt egyébként egy akadt.

7204. Special Lubricant IPA. Az ivančicei Man & Wolf gerilla formáció 12-es IPA-ja. Jól indult, de a végére kicsit kifulladt.

Innen kicsit fáradtan indultunk tovább. Nem volt még nagyon késő, így próbáltunk még új, felfedezetlen helyet találni, de az első ahova - a neten gyűjtött infók alapján - elsétáltunk nem igazán tetszett egyikünknek sem, pilzenis helyre nem volt kedve beülni a többieknek, ezért a Retro Pivnicébe tértünk volna vissza, hogy a többiek is lássák, de sajnos jóval a hivatalos záróra előtt már lakat volt az ajtaján. Lehet, hogy aznap mi voltunk az egyetlen vendégei. Végül úgy döntöttünk, hogy nem koslatunk tovább. Visszatértünk a szállásra, hogy erőt gyűjtsünk a hazaútra. Másnap reggel aztán újra elváltak útjaink. Mi Viktorral és Orsival alaposan bevásároltunk itthonra, majd visszafelé újra toronyiránt indultunk el megállva egy kis pihenőre Kromeřiž festői óvárosában, ahol egész véletlenül ott van a főtéren a Černý Orel Sörfőzde, amelynek éttermében megebédeltünk és végigkóstoltuk az aktuális sörkínálatot. Az alábbi három finomság volt csapon.

7205. Černý Orel Světlý ležák 11°. Egyedi, testes, kicsit füstös karakterű, vékonyan komlózott világos láger.

7206. Černý Orel Polotmavý ležák 12°. Erősen karamellás, diszkréten édeskés, óvatosan komlózott félbarna láger.

7207. Černý Orel Tmavý ležák 12°. Egy klasszikus csehszlovák barna láger a legjobbak közül. Mind a három sör első osztályú volt! Csak úgy, mint a ragacsos kulimásszal bevont sült csülök darabok.

Utána sétáltunk egyet a központban, betértünk egy-két templomba és papír írószer boltba, fagyiztunk egyet, majd ezt követően már tényleg hazafelé vettük az irányt.

Röviden összefoglalva ugyan voltak előre nem tervezett nehézségek az utunk során, de én ezekkel együtt is jól éreztem magam. Tudva azóta, hogy újra le vannak zárva a határok és bizonytalan, hogy mikor nyitják meg őket újra most még inkább érzem, hogy mennyire nagy szükségem volt erre a kiruccanásra! Viktor, Orsi, Gábor, Klára köszönöm, hogy velem tartottatok, illetve, hogy veletek tarthattam!

 

2020. augusztus 1.:

Bóklásztunk egy kicsit Pesten, mert az jó! Pazar dolgom volt! Egy közös reggeli piaci lángosozás után Viktor felvitt kocsival. Az első állomáson, a Rákosmenti Guri Serháznál találkoztunk Csabival. Ott még csak ketten tudtunk sörözni, így rövidre fogtuk. Utána még mindig kocsival átugrottunk a Lőrinci Guriba. Jelen állás szerint Guri Serház látogatásokban Csabi vezet, 10-9 oda. Itt átmenetileg elköszönt tőlünk Viktor, de csak azért, hogy letegye a kocsit és visszatérjen párjával, Orsival, így utána már négyen kóstolgattuk az aktuális kínálatot. Innen tovább már sajnos ők nem tartottak velünk, a Lőrinci Sörfőzdéhez Csabival ketten ugrottunk el 1-2 sétálós sörért, ahonnan a belváros, a Beer Brothers felé vettük az irányt, ahol legurult a nap első listázandó söre és végre sikerült legalább az egyik saját logós poharukat megvennem.

7182. Human Experiment Eleven. 8,8-as Dupla IPA a Brew Your Mind-tól. A szokásos BYM IPA ízvilágot hozta a megszokott magas minőségben.

Az Élesztőbe elsősorban Csabi válságsörének átvétele céljából ugrottunk át, de itt is akadt a sok csap között olyan, amiről újdonságot sikerült kóstolni, ráadásul tőlük is jött egy új pohár, méghozzá ajándékba. Plusz újra bővült a csapat, ezúttal Zsiráffal.

7183. Fehér Nyúl Psycho Cycle. 4,5-es session IPA. Kár, hogy nem jegyzeteltem menet közben! Emlékeim szerint hozta amit kellett. Egyébként ezzel a sörrel a Fehér Nyúl a Budapest Bike Maffiát támogatja, akik karitatív célokra használják fel a hozzájuk befolyt összeget.

Innen a Ráday utcában lévő Csapszéket vettük célba, a martonvásári Hop Island sörök lelőhelyét, de előtte még elcsábultunk menet közben néhány Szentandrási sörreklámos napernyő láttán. Később toltunk egy kínai kaját is, ami lassan hagyománnyá válik ezeken a túrákon, majd Csabitól elköszöntünk, Zsiráffal pedig a Columbo felé vettük az irányt, ahol már várt minket párja, Klára. Egy sör fért még bele (nagyjából) a napomba, aztán a Várkert Bazáron és a Lánchídon át gyalogosan jutottunk el a Deák térig, ahol elváltak útjaink. Jó kis napot zártunk! A felkeresett véndöglátó helyek mindegyike megérdemelne egy-egy részletesebb leírást, de ebbe a beszámolóba most ennyi fért bele...

 

2020. július 31.:

7181. ZIP’s Pék Sör. 4%-os kovászos kenyeres félbarna Miskolcról. Jó ideje pihent már a hűtőmben, kicsit féltem tőle. Alaptalanul. Szerintem ezt Miki szerezte be nekem. Viktorral kóstoltuk meg közösen. Teljesen vállalható koncepció.

 

2020. július 30.:

7177. Brunsvik Pils. Ezt a Vandált a keresztfiaméktól kaptam. 5/11,5%-os. Újdonsült kicsiktől ritka az ilyen jól sikerült pilzeni!

7178. Nopara Bike Beer. Könnyed 4,7%-os búzasör. Üdítő, frissítő, nem túl karakteres, de kellemes. Bicajozáshoz tényleg ideális lehet.

7179. Nopara Barackos Világos. 4,7%-os barackos láger. Nem vitték el nagyon csajos irányba. Korrekt történet. Ritka alkalom, amikor tiszafüredi söröket kóstolhatok. Ezeket is Balázsnak köszönhetem.

7180. Pyromania. Madben főzött változatban korábban még nem kóstoltam ezt a Rothbeer márkát. A keresztfiaimnak hála most igen. Mivel füstös sör, sokáig tartogattam, hátha Szabival együtt tudjuk majd megkóstolni, de tovább már nem mertem várni vele. Nem ez az a füstös sör, amitől a típus rajongója leszek, de alapvetően jólesett.

 

2020. július 28.:

7176. Hyperside. 7,5%-os dupla New England IPA a Yeast Side-tól. Ahogy azt az utóbbi időkben már megszokhattuk, ugaros bérfőzet. Beváltotta a hozzá fűzött reményeket! Nagyon jó recept, minőségi kivitelezésben. Ezt is Balázsnak köszönhetem.

 

2020. július 27.:

7174. Prince Classic. 4,5-os lengyel világos láger. Két okból nem haragszom Csabira azért, amiért rám tukmálta ezt a ,,különlegességet”. Egyrészt irgalmatlan sok valóban különleges sört köszönhet neki a kóstolólistám, másrészt van humorérzékem!

7175. Csárda. A hajdúböszörményi Hajdú Serház által a kilenclyukú hídnál lévő csárdának főzött 5%-os pincesör. Balázs barátomék arra jártak, neki köszönhetem, hogy én is megkóstolhattam. Többet vártam tőle. Amolyan közepesen jó gyári minőségnek mondanám.

 

2020. július 26.:

7173. Sterling Blonde. 4,2%-os tök egyszerű francia világos. Valószínűleg ez is Saint-Omerben készült. Kár volt átutaztatni fél Európán át!

 

2020. július 25.:

7172. Áfonyás Ale. Gabival beugrottunk a Sziesztába a legújabb békésszentandrási történetet megkóstolni. Felemás élményt nyújtott. Az íze pozitív, az ára negatív meglepetés volt. Kellemesen gyümölcsös, de igazi sör tudott maradni, viszont annyira drága, hogy önszántamból valószínűleg többet nem fogok belőle venni. Annyira azért nem az én ízlésvilágom. Egyúttal, ha már kint voltunk a városban bóklásztunk egy kicsit a törzshelyeink között, de több újdonságot nem kóstoltunk, így a folytatás részleteibe most nem mennék bele. Maradjunk annyiban, hogy jól sikerült délután és este volt!  

 

2020. július 23.:

7168. 972 Craft NeIPA. 5,5%-os székesfehérvári, elvileg New England IPA. Bogesztől kaptam ajándékba. Nem mondanám, hogy típus azonos, de azért alapvetően nem rossz sör.

7169. Sterling Blanche. A Sörfigyelő szerint Saint-Omerben készült ez a Balázs által beszerzett, az Auchanban forgalmazott 4,5%-os belga, illetve francia stílusú búzasör. Meglehetősen üres, vizes, könnyen felejthető, de azért iható.

7170. Lomža Dark. 4,5%-os lengyel barna sör a Penny kínálatából. Jól indult, de a végére nagyon megcsömörlöttem tőle! Nem tudom, van-e benne méz, mert nem volt energiám az apró betűket kisilabizálni, minden esetre az illata és az íze is meglehetősen mézes.

7171. Horizont Playground 003 New England IPA. Keresztfiaimtól, Petyától és Ricsitől kaptam még a névnapomra. 7,4%-os NE IPA. Szokatlan a Horizonttól, de szerintem ez a kísérleti főzetük nem lett igazán jó. Messze nem hozta azt, amit vártam tőle.

 

2020. július 22.:

7166. Király Családi Meggyes Sör. Tetszik, hogy balatonszentgyörgyi barátaink kicsit visszaléptek balatonberényi gyökereikhez és feltámasztották a Király márkanevet. Először egy sima világossal, most ezzel a meggyessel. Szerintem ez nagyon rendben van! Meló után, kitikkadva hazaérve pillanatok alatt lecsúszott. Soha rosszabbat!

7167. Orgoványi Meggyes. A Hopjäger lehet, hogy csak nevében változott, de a meggyesnél tutira megváltoztatták a receptet, így teljes értékű új tagja a listának. Nem éri el a Király szintjét, de ez is jól esett, pedig elvileg az első széria gyártási hibás, emiatt túlfejlődött lett. Szerencsére nem durrant el a doboz és a sör is kellemes maradt.

 

2020. július 20.:

Sajnos egyre gyakrabban késem le átszállásnál a buszt melóból hazafelé jövet! Általában ilyenkor a Hatvany Lajos Sörfőzdébe szoktam beülni egy pohár sörre, de legutóbb a Lidlbe ugrottam be, hogy hasznosan teljen az idő. Ez a három (számomra) újdonság esett le.

7163. Marston’s EPA. 3,6%-os angol stílusú világos ale Angliából. Meglehetősen üres és unalmas.

7164. Mount Eagle. 4,3%-os amerikai stílusú világos láger. A Beeradvocate oldal szerint a zwickaui Mauritius Brauerei terméke. Nem véletlen, hogy nincs ráírva a dobozra! Nagyon gyenge eresztés!

7165. Punk IPA. Így múlik el a Világ dicsősége! A Punk IPA 2011-ben egy tökéletes sör volt. Az nem lenne gond, hogy azóta 6-ról 5,6%-ra csökkent az alkohol tartalma, de ízvilágában is rendesen lebutították. Lidis sörnek tök jó, de Brew Dognak?! Kár érte! Illúzióromboló!  

 

2020. július 17-19.:

Ritka szép csapat jött össze erre a hétvégére Bicskén! Na jó, nem annyira szép, mint inkább nagy, de tényleg ritka az ilyen alkalom! Steff már péntek reggel megérkezett értem Gyöngyösre. Elhozta a Bálint által talált és általa átvett orosz sörfőzdének készült Osterbrau poharat egy emődi garázsvásárból, ami azóta gyűjteményem becses darabja. Hálás köszönet mindkettőjüknek! A piacon bedobtunk egy lángost, vettünk pár kézműves finomságot (sajtokat és kolbászt) rágcsának, aztán Tápióbicske felé vettük az irányt cirka 2 kg erdei gomba társaságában Seicikével. Mi voltunk az első érkezők. Hamarosan el is kezdődött a paprikás krumpli fedőnevű hadművelet, miközben nekiláttunk kóstolgatni.

7131. Nap IPA. A Brewthers Rizmajerben főzetett 4,3%-os session IPA-ja. Hozott egy jó átlagot a stíluson belül.

7132. XXXII. Kutyvasz Sörök Butyka Serital IPA. PZS főzte Gyulának és Gedy Robinak. Mi szokás szerint Gyulának köszönhetjük, hogy megkóstolhattuk! Illata nem sok, de az kellemes volt. Ízében viszont nagyon jól hozta az IPA-s jegyeket. Jól sikerült főzet.

7133. Donga - Sz mint Szamorodni. Az Ugar a Donga projekt keretében különböző tokajis hordókban érlelte 11%-os belga tripeljét. Érezni lehetett rajta a Szamorodnit és a hordó adta fanyarkásságot. Utóbbi nekem cseppet sem hiányzott, de összességében nem egy rossz koncepció.

7134. Donga - A mint Aszú. Ennek édeskésebb volt az illata és az íze is. Alkoholosabbnak tűnt, még sem éreztük rajta igazán az aszút, a bor adta ízt.

7135. Pusztai Dekadencia. Elméletileg ugyanaz az alap sör az Ugartól, csak szarvasgombával ízesítve. Ez is alkoholos. Csabi szerint a szamorodnisban azért nem éreztük annyira, mert elnyomta a savassága. Meglehet! Én a szarvasgombát nem éreztem rajta igaz, túl sokszor nem találkoztam eddigi életem során az ízével. Nekem egyáltalán nem jött be.

7136. Bandauer Bodzavirágos Ale. Mint a közelmúltban Gyulának hála kiderült, Bándon is van egy egészen kicsi kézműves sörfőzde. A 4 féle Bandauer sört tőle cseréltem Beerduokra. Ez a 4,8%-os, száraz, bodzás történet pont a Beerduo bodzás sörére emlékeztetett. Ekkor még friss lehetett, mert közel egy hónappal később a Beerduoval közösen újrakóstolva már nyomát sem találtuk a hasonlóságnak. Ekkor minden esetre kifejezetten ízlett. Jó zaccos volt az alja. Steff szerint Triflák úsztak benne, Csabi szerint Nessik.

7137. Bandauer Belgian Ale. Kellemes, 5,6%-os, a belga pilsekre emlékeztető, kesernyés főzet.

7138. Bandauer Irish Red. 5,5%-os vörös ale. Színében nem adta, de az íze nagyon korrekt volt. Száraz, komlós, talán kicsit túl száraz. A végén egy kis nem szeretem vadkomlós ízt is adott szerethető módon. Na ezt adjátok össze!

Steff: ,,Nyissuk ki a vasalódeszkákat! Álljunk ki magunkért!”

7139. MAD X Valhöll. Avagy ,,Vatnajökull, a la vatta jól kell!” Savanyított mézsör. Háááát! Nagyon kutya szaga volt, de az ízében a méz egész jól elnyomta a savanyát, ha nem forgatta meg nagyon az ember fia a szájában.

Nagyjából ekkoriban 1 percre, gyakorlatilag szó szerint csak 1 percre beugrott tábornok urunk Tamás és cimborája Dezső is. Több most nem fért bele nekik, de jól esett, hogy mégis vették a fáradtságot, hogy egy parolázásra betérjenek!

7140. Bandauer Porter. 5,1%-os főzet. A festőmaláta fanyarkássága sajnos benne volt, de nem rossz sör.

7141. Sramli. 4,8-as bajor búza a Hajnali Sörfőzőktől a Kroisban főzve. Ez nem hozta amit kellett volna! Túl fanyar, túl keserű, gyenge. Szerintem nem az lett, aminek szánták!

7142. Retrowawe. Az Invitro 6,5-es IPA-ja a Reketyében főzve. Jó, de semmi extra. Mondhatnám, uncsi.

7143. The Healer. Szintén Invitro főzet, egy 7,5-es stout a Reketyéből. Tök jó volt, de krumpliaprítás közben lemaradtam a bogrács felgyújtásáról! Pedig szép lehetett, ahogy Csabi és Steff elmesélték! Jó nagy lánggal égett az egész!

Lehet, hogy a füstjeleket követve, kisvártatva megérkezett a dunántúli különítmény, Bogesz, Luidzsi és Mózs, aki Krisztián. Nem volt szép Csabitól, hogy az általam vitt dinnyés sörrel kínálta meg őket először!  

7144. Fresh Melon. A Gyertyános gyümölcsös sörsorából még hiányzott a listámról, ezért bevállaltam annak ellenére, hogy nem szeretem a sárgadinnyét. A maga kategóriáján belül nem volt vele semmi baj, csak hát... Ezzel a sörrel váltottunk nagyobb kiszerelésekre a megduplázódott létszámra való tekintettel. Említettem már, hogy közben zuhogott az eső? Legalább nem kellett felönteni a papikrumplit annyi vízzel, amit egyébként ha már volt, megküldtük vargányával is rendesen.

7145. Szőke Tisza. Egy ideje már áll a sörfőzés Szolnokon a Söráriumban. Remélhetőleg nem végleg! Viszont végre újra vannak saját söreik igaz, bérfőzésben, Szentandráson készítve. A világosuk sose volt túl nagy szám, de most lecsúszott a fűnyíró kategóriába. Elég lehangoló!

7146. Szolnoki Olaj. A barnájuk egy fokkal jobb, de gyengébb, mint anno a helyben főzött változat volt.

7147. Zámolyi Málna Ízesítésű Világos. Az illata a szokásosnak mondható málnaszörp jegyeket hordozta, de ízében azért ott volt a sör.

7148. Lomža Radler 0,0%. Nem tudom, hogy került elő, de egy kis citrusos lazításnak elment.

7149. Yuhi Beer Bajor Pils. A nem rég nyílt nagykállói Juhász Sörfőzde 4,8%-os főzete. Igen egyszerű darab, talán kicsit túl egyszerű. Mata Mikinek köszönhetően kóstolhattuk meg.

7150. HopTop Eisbock. 11%-os, baknak bak, jó erős, zamatos, fűt, de nem lóg ki belőle különösebben az alkohol. Nagyon jó cucc!

Közben már újra odabent, megvacsorázva készült az egészborsos, köményes, befőttes gumis körözött Bogesz módra másnap reggelre, s azt a fontos információt is megtudtuk tőle, hogy  ,,Kaptam feles poharakat is, de decist.”

7151. Zentus Elder Sister. 3,5-es savanyított bodzás tünemény Szentesről. Azt pontosan nem rögzítettem, hogy melyik sör vonalában, de időközben Zoli is befutott. Erről a sörről pedig igen markáns véleményt alkotott: ,,Valaki nagyon durván kettétörte ezt a nőt!”. Mit ne mondjak, igaza volt!

7152. First Ruf Mich An. Típusát tekintve ,,hazy lager” akármit is jelentsen. Jó volt.

7153. Sakura. A Vandal a korábbi gerilla főzeteit követően megnyitotta saját sörfőzdéjét Martonvásáron. Bogeszék Bicskére jövet beugrottak hozzájuk és alaposan bevásároltak. Ennek köszönhetően elég sok sörük terítékre került a hétvégén. Ezzel kezdtünk. Meggyes, cseresznyés ale. Jó kis szörp, csak több szóda kellett volna hozzá!

7154. Vörös Ördög. Ez a 4,7-es ír vörös meglehetősen száraz, az előző sör után kifejezetten furcsa volt.

7155. Corner Büszke Piszke. Viharsarki barátaink piszkével ízesített sörét Balázs anno nagyon dícsérte A Konyhában. Hááááááááát...!

Ekkor már a nappaliban pihengetett a társaság, ami általában a vég kezdete, ha csak nincs tematikus nap, vagy valami meccs a TV-ben. Bogesz meglehetősen p..., furcsa kompozíciókat állított össze a fellelt játékfigurákból, majd akikben még volt hozzá elég lendület azok záró akkordként meglátogatták a Tápiót.

A második nap Bogesz körözöttje jó szolgálatot tett reggelire! Sokáig nem jegyzeteltem. Főleg ismerős söröket ittunk. Sörbratyók főzeteket, meg egyéb nagyobb kiszerelésű cuccokat. Átjött Csaba bátyánk, ezúttal üstben főztünk a 2 méretes kakasra való tekintettel, akik pörköltként születtek újjá. Csepi is befutott. Bogesz nekiállt tereprendezni. Túltengett benne az energia. Nem baj, majd Kormos úgyis a saját igényeihez alakítja újra az udvart! Szerencsére egy (két) birkanyírás is belefért az időbe! Bogesz kiélhette magát. Egész jól ment neki! Idővel Laci is csatlakozni tudott hozzánk. Bazi nagy csocsó csaták alakultak ki. Játékos cserére is szükség volt. Beállt Béla és ő lett a pálya királya! Először kukorica csutkából készült, majd bekeményített és fa-sza gyerekként újjászületett, még sem lett falábú!

7156. Zentus Bartók Újra Ale. 4,5-es APA. Illata gyümölcsös, mandarinos, ízében túl fanyar, a teste vékony a komlózásához. Azért alapvetően nem rossz.

7157. Szenilla. Sörbratyók vörös ale. Semmi baja nem volt, de azért nem fog felkerülni a legjobb saját sörök 10-es listájára.

7158. V2. Ő egy másik Sörbratyók vörös kísérlet. Elvileg ez csak a munkaneve lenne, de addig nyüstöltem szegény Csabit, hogy mi lesz a végleges, hogy végül úgy néz ki megtetszett neki és marad ez. A kettő közül ez a szimpatikusabb. Egy fokkal jobbra sikeredett Szenillánál.

A Csaba bátyánk és Krisztián által felügyelt, jó adag erdei gombával megküldött kakaspöri időközben elkészült. Én kiszaggattam szokás szerint az 1 kg lisztből a nokedlit. Csabi anyukája, Marika néni is ránk nézett. Majdnem el is küldte még Csabit lisztért! Ennyi emberre csak 1 kg nokedli???! ,,Vörösbort is tettetek bele?” ,,Igen.” ,,Érzem, mert jó keserű lett!”. Hááát, szerintünk nem, de anya csak egy van...! ;-)   

Estére bokros teendőink közé befért még egy sörpalackozás is. Ez azt jelenti, hogy valamikor üvegeket is mostunk a két nap során. Meglepő, de a fickós hidegkomlózott szezon NE IPA-s jegyeket hordozott.

7159. Augusta. Visszatértünk a Vandál szortimenthez. 5%-os witbier. Nekem túl fűszeres volt.

7160. Revrik. Az IPA-juk öregnek, hőkezeltnek tűnt. Talán pasztőrözik az üveges söreiket? Azóta jártunk náluk, de nem rémlik, hogy pasztőrözőt láttam volna a főzdében. Valószínűleg ,,csak” oxidálódott.

7161. Willibo. India pale lager. Na, ez már kifejezetten bejövős volt! Szépen hozta amit vártunk tőle.

7162. MAD X Brett by Numbers. A szokásos penetráns szag, de óvatosan íva tök vállalható. Amikor a végét bátran lehúztam megszívatott, úgy már szörnyű volt! Durva, hogy ezzel a savanyított IPA-val zártuk a szombatot! Persze nem így volt tervezve, de hát ember tervez, Buddha végez...! Ezúttal már én is elzarándokoltam a Tápióhoz.

A vasárnap reggelek általában már nem túl vidámak. Jó lett volna még tovább együtt lógni a srácokkal! Egy darabig elmolyoltunk, megreggeliztünk. Újra jó szolgálatot tett Bogesz körözöttje és Csabi ,,világhírű” rántottáját sem utasítottuk vissza. Aztán szép apránként elcsordogáltunk... Hazafelé már Csepivel jöttem. Beugrottunk Balázshoz is Árokra, persze pont zuhogott az eső, amikor átcuccoltunk, de sebaj! Megint egy jó kis hétvégét zártunk!

Ezeket meg már csak kommentár nélkül ideszúrom a jegyzeteim maradékából: ,,Cuppanj már rá b...szd meg!” Koós János és a Tarzan. ,,Enyhén fing szagú! Sőt, nem is enyhén!”  És akkor a WC használati rendről még nem is beszéltünk...!

 

2020. július 11-12.:

Volt egy kis klubos baráti összejövetelünk Pesten, a Legenda Centerben. Nem hivatalos gyűjtőtalálkozó szerény létszámmal. Cserélgettünk, lerendeztük az előre elboltolt  ügyleteinket, megittunk pár Legenda sört, én egy csülköt is bedobtam, aztán két vazsi barátommal, Tamással és Mikivel útra keltünk egy kis áfterpartit tartani. Hozzátenném, a nap ,,áfter” része nem jöhetett volna létre, ha Csabi és faterja nem viszik el a cuccom nagy részét Bicskére kocsival, ahonnan meg kisvártatva Csepi hozta el őket Gyöngyösre! Jó, ha van néhány jóbarát a spájzban! Köszi srácok! ;-)

7125. Cool Kiro. 5%-os világos láger Pusztaszemesről. Először a srácok szállására mentünk lecuccolni. Ott került megnyekkentésre. Kellemes darab volt. Fekete társával együtt segített kihúzni a Rádai utcáig, ahol csatlakoztunk Gyulához és Andihoz.

A Csapszékben remek söröket kóstoltunk, jót beszélgettünk. Második nekifutásra is nagyon szimpatikus volt a hely.

7126. Woodoo Child. A martonvásári Hop Island ,,toxic” stoutja 5,2%-os főzet igen szépen összerakva. Az első tőlük kóstolt sör, mert legutóbb éppen akkor voltam náluk, amikor ,,csak” egyéb főzdék sörei voltak csapon.

7127. Penguin Was Here. Még egy Hop Island, egy füstös IPA 6% alkohollal. Ugye nem vagyok füstös sör fan, de ez harmonikusra sikeredett. Ebben a leosztásban szimpatikus a játék.

7128. Waterfall. 4%-os Mad mead, azaz egy hidegkomlózott micromel. Mézsör. Hááát, én ezeket haszontalan dolgoknak tartom! Nem volt rossz, de ha van rendes sör is, akkor...

7129. Rise n Shine. Breakfast IPA. Nem tudom mitől reggeli ez az IPA, de a lényeg, hogy megvettek vele. Az igazat megvallva, mivel frissen nem jegyzetelgettem kellett egy kis nyomozás, mire kiderült, hogy ez volt az IPA-k közül amit kóstoltunk az aktuális csaplistáról, de arra határozottan emlékszem, hogy remek volt!

Eredetileg este haza akartam jönni, de annyira jó volt a hangulat, hogy nem igazán volt hozzá kedvem, s mivel barátaim két szállás lehetőséget is felajánlottak, hát fent maradtam! Gyuláéknál még persze szokás szerint bedobtunk pár sört, amik javarészt a feledés homályába vesznek. Emlékszem milyen típusú söröket ittunk, arra is, hogy milyenek voltak. Volt pl. egy kölsch, ami azért volt nagyon finom ,mert nem kölsch íze volt, akadt korrekt rendes kölsch is, ittunk szépen összerakott altbiert és egy finom IPA-t még az éjszaka folyamatosan megbolondítva sióagárdi Cabernet Sauvignonnal. Valószínűleg az első kölsch és az IPA lettek volna újak a listámra, de a telóm már le volt merülve, jegyzetelni meg nem volt kedvem, a címkék pedig másnap reggel mentek Gyuláék gyűjteményébe, így mire rákérdeztem, vajon miket ittunk, már késő volt.

7130. Nutbusters. A Hop Hooligans által a temesvári Berettaban főzött kókuszos vaníliás milksake IPA. Ez már másnap kora reggel került terítékre. Andi nélkül ezt sem tudtam volna utólag beazonosítani. Reggel 6-kor szerettem volna kelni, mivel igyekezni akartam haza a vasárnapi programjaim miatt. Nos, ez nem igazán sikerült! 7 óra körül azért már Andi második ébresztésére - a telóm ugye le volt merülve - már adtam életjelet. Ennek örömére Gyula mindjárt meg is nyekkentette ezt a sört egy kis sióagárdi rozé társaságában (A Cabernet éjszaka elfogyott). Pazar sör volt, a bor se sikerült rosszra, bár a vörös jobban ízlett, az gyakorlatilag tökéletes volt.

Pár korty után útra keltem hazafelé. Kornyadoztam a buszon, annyira aznapos voltam még, hogy aludni se tudtam. A sör-bor párosítás megtette a magáét mégis azon vettem észre magam, hogy bár baromi rosszul vagyok, mégis egyfolytában mosolygom, annyira jól sikerült ez a (bő) egynapos kis program.

 

2020. július 10.:

7124. Mahrs Bräu Pils. Német pilzeni. 4,9%-os Bambergből. Semmi extra. Jó.

 

2020. július 7.:

,,Jockey és Samantha megisznak egy üveg whiskyt és amit hugyoztak, abból főznek ilyen sört.” Z, azaz Nádudvari Zoli barátomnál jártam. Végre újra haza tudott jönni Svájcból! Összeültünk megint egy fénykép nézegetős, sörkóstolós, dumálós délutánra, estére vele, Schetman-nel és Viktor(káv)al. Sajnos kevesebb időt tudtam rászánni, mint ahogy terveztem, de azért szerintem jól sikerült ez a történet is! Szerencsére a kezdő idézet egy olyan sörnél hangzott el, ami már korábban listázva lett, így fedje jótékony homály a nevét! Egyébként nekem ízlett.   

7117. Eichoff Alkoholfrei. Svájci cucc Luzernből. Z szerint nagyságrendekkel jobb, mint a szamantás, nálam azért a másik irányba billen a mérleg nyelve és nem ,csak” azért, mert ez alkoholmentes. Száraz, fanyar, keserű és üres, édeskés illattal.

7118. Appenzeller Mielfiore. 4,6-os virágmézes sör. Kellemesen mézes, egy kis test hiányzik belőle. A magyar és a lengyel mézes sör stílus között van. Viktort a Negrora emlékeztette, Schatet ánizsra. (Ezek a vélemények mondjuk passzolnak egymáshoz.) Z szerint - idézem - ,,finom”. Tényleg jó volt.

7119. Boxer Old. 5%-os, szintén svájci történet. ,,Hiába komlózott” ízű. Kicsit üres. Azt hittem, testesebb lesz. Közben kiderült, hogy Schat 166 liter sörrel indult neki a karanténnak. Dicséretes előrelátás!

A korábban már listázott söröket rendre ki szoktam hagyni a leírásokból, de itt meg kell említenem a Dósai Világost egy kis öntömjénezés céljából. Schetman szereti, ha vakon kóstolunk. Van benne logika, mert így lehet felmérni, mennyire ismerjük fel az egyes sörtípusokat, ízjegyeket. Nem tudom igazán örüljek-e neki, vagy sajnáljam, hogy ezt a Dósait felismertem, mert bár az alap receptjeik jók ott Dózsán, igazából ez a jellegzetesen félrepasztőrözött íze miatt volt ismerős. Szóval az egyik szemem sír, a másik meg csipás...! Zolinak egy egykori jászdózsai pina jutott róla az eszébe. Azt nem tudom, hogy az ízéről, vagy csak Dózsáról.

7120. Cheap Lunch. Norvég 14%-os imperial stout mogyoróvajjal, csokival, vaníliával és karamellel. Lervig - Track Brewing közös főzet Stavangerből. Petyától és Ricsitől kaptam a névnapomra. Gondoltam meglepem vele a srácokat. Sikerült! Viktor: ,,Gyomorégetős konyakmeggy. Úgy fűt mint egy pálesz.” Zoli: ,,Csokilikőr sörrel.” Schet: Borsodi Bélíz.” Részemről a Schetman által hozott Dr. Gerard nápolyival együtt fogyasztva valami mesés! Schet ötlete volt, hogy kóstoljuk meg őket együtt. Tökéletes volt köztük a harmónia! Önmagában kicsit kilógott belőle az alkohol, de így együtt! Pazar párosítás!

7121. Orgoványi Hopjäger. 4,5% pilzeni. Elvileg ez az alap orgoványi világos sör, de új név, új csomagolási forma (dobozos), szóval felkerül a listára. Szőlős illatúnak találtam. Igazság szerint baromira nem ízlett. Viszont azóta itthon tiszta ízlelőbimbókkal újrakóstoltam, mivel Bene Feri gyűjtő cimborámnak köszönhetően több dobozzal is kaptam belőle és úgy már sokkal szimpatikusabb volt. Zolinál túl markáns sörök után kóstoltuk, így nem adtunk neki sok esélyt. Viktor: ,,Dugó (pince) íz. Fura fröccs.” Zoli meglepő módon füstösnek érezte.

7122. La Cuivrée. 4,5%-os svájci sör.  Saignelégier, BFM Sörfőzde. Kézműves történet. Erjedt almacefre illata, illetve szaga volt. A végére egészen megszoktam az ízét.

7123. Tropical Torpedo. 6%-os Sierra Nevada trópusi IPA. Kiütött belőle az alkohol a gyümölcsössége ellenére. Nem tudom, miért emlékeztette Viktort a Soproni IPA-ra. Illetve talán igen. A ,,rántott Algopirin” megjegyzés viszont azért már tényleg túlzásnak tűnt! :-)

Remélem, legközelebb folytatjuk srácok!

 

2020. július 6.:

7115. Pécsi Sör Bio Weissbier.

7116. Pécsi Sör Bio Pale Ale. Most divat - részben politikai okokból - fikázni a pécsi söröket, de szerintem tök jó mind a kettő! Szentpéteri Gabi barátom intézte a beszerzésüket egyenesen a sörgyárból. A búza abszolút típus azonos és a világos ale is szépen van összerakva. Terveztem az összekóstolásukat a sima, nem bio változataikkal, de ez végül elmaradt.

 

2020. július 4.:

Összehoztunk egy kis sörkóstolót nálam. Ezúttal igen szép csapat jött össze! Gabi, Szabi, Csepi, Petya, Ricsi és még Beerduo Zoli is csatlakoztak. A szokásos kézműves sajt-füstölt kolbász, friss kenyér kísérőket toltuk a sörök mellé. Teljesen tudománytalanul, kinek mi ahogy jólesett. Plusz a srácok megdobták egy kis hagyományos rágcsával a pakkot, nehogy kalóriahiányban szenvedjünk! Apránként gyűlt össze a társaság. Az elején még elkezdtem jegyzetelni, de aztán elengedtem a témát. Csak sodródtam az árral...! Pont ezen a héten rendeltünk egy nagyobbacska sörpakkot Miskolcról a Gyertyánosból, így - bár csak a pakk fele érkezett meg időben - ezek képezték a kóstoló gerincét. 7 emberre már kellettek a literes sörök, ráadásul szerencsére nem is akármilyenek voltak!   

7106. Wieninger Teisendorfer Hell. Még az elején belefért egy kisüveges, 5%-os bajor helles. Hozta, amit a típusnak hoznia kell, annál semmi többet.

7107. Hulvát. Ezt a 6-os EPA-t a cseh Podlesiben főzték. Csepi kapott ajándékba kollégájától két 0,75-ös üveg sört tőlük. Bedobta őket a kóstolóba. Jól tette!

7108. Galileo. 6%-os APA, Podlesi második söre. Ez talán egy fokkal még jobban ízlett. Minőségi darab volt mind a kettő!

7109. Gyertyános Irish Red Ale. A szinte végeláthatatlan gyümölcsös sörsor után most egyszerre több komolyabb sörrel jelentkeztek miskolci barátaink. Tulajdonképpen ezért is szántuk rá magunkat 4-en egy 42 literes sörpakk megrendelésére. Ez az ír vörös 4,6%-os és nagyon kellemesen, malátásan karakteres. Engem megvettek vele!

7110. Black Force. 5,5%-os  amerikai stout. Ez is nagyon jól lett összerakva! A csapat két legfiatalabb tagját ez a két markáns sör kicsit megviselte, szerencsére nekik jutott még Pécsi Tavaszi a hűtőben kárpótlásul, amit ügyesen megtaláltak, de a többség zabálta ezeket a különlegességeket! ;-)

7111. Gyertyános Pils Zero. Azért a többiek is kértek egy egyszerűbb, sima világos sört lazításként. Hááát, érdemi mennyiségben ,,csak” ez az alkoholmentes volt. Próbáltam úgy feltálalni nekik, hogy alapból ne jöjjenek rá, de sajnos elég igényesek hozzá, hogy kitöltéskor megnézzék, mi van a címkére írva, így lebuktam. Kellett is őket jócskán noszogatni, hogy azért kóstoljuk meg, de szerintem érdemes volt! A típuson belül kifejezetten vállalható darab.

7112. Gyertyános Biere de Garde. 5,5%-os ez a francia alapokon nyugvó főzet. Bár nem túl erős, mégis kilógott belőle az alkohol, de Zoli szerint ez természetes ennél a típusnál, mivel nem csak a maláták adják az alkoholtartalmát, testet pedig igazából főleg abból lehet nyerni egy sörnél. Minden esetre nekem ezzel együtt is ízlett.  

7113. Golden Búza. A Gyertyános bajor búzasöréről már 1-2 alkalommal lemaradtam. Most végre ezt is sikerült behúzni! Szépen összerakott, típus azonos főzet!

7114. Einbeck. Még egy bak sört is bevállaltak Miskolcon, ami itthon szerintem nem túl divatos típus. 5,5%-os, szóval erejét tekintve nem is biztos hogy bak, vagy talán a típus alsó határán mozoghat, de ízében szépen hozta amit kellett. Volt a gyertyános pakkban ennél jobb sör nem is egy, de ez is nagyon jólesett. Szerintem büszkék lehetnek mindegyik új sörükre (is)!

Nagyon jó volt ez a kis összeröffenés! A keményebbek még mentek tovább az éjszakába. Nekem erre a napra ennyi elég volt. :-)

 

2020. július 2.:

7104. Konrad Světlé Vyčepní. A Balázs - Auchan vonulat egyik darabja. Nagyon egyszerű, 3,8%-os, de legalább cseh. Érzem, hogy gagyi, de valahogy mégis jól esik, pedig el sem dobtam!

7105. Konrad Cherryk. Alkoholmentes cseresznyés láger. Hú! Én csípom a cserkós söröket, de ennek a gyümölcsössége brutálisan műre sikeredett! Az alapíze még csak hagyján, de a korty végén és az utóízében borzasztóan mű! Plusz a jellegzetes kellemetlen alkoholmenetes sör íz, szintén az utóízében. Magam sem értem, hogy miért, de megittam.

 

Oldal: 2020. júliusi és augusztusi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat