2022. július 27 - augusztus 6.:

VI. Erdélyi ,,mackónéző” hajtányozás. Idén Petya sajnos nem tartott velünk, viszont Jocó újra csatlakozni tudott, így négyen indultunk neki az útnak a bátyámmal és Ákival. Ezek az utak abszolút nem a sörről, a sörözésről szólnak, így még soha nem írtam róluk részletes beszámolót, de ezúttal kivételt teszek, ha már egyszer végigjegyzeteltem az utat.

Első nap Moldovita felé vettük az irányt. A borongós időben sok érdekes dolgot láttunk útközben. Eiffel tornyot, papír rendőrautót, Mátészalkát, egy bácsit aki elhúzta a mixerkocsit, sok-sok fekvőrendőrt, ágyúkat, kézműves sört a besztercei MOL kútnál, gólyákat és szarvast a háztetőn, cici formájú hegyeket. Közben Jocó mesélt a búzában úszásról és majdnem kipróbálta a friss tejcsit közvetlenül tőgyből fogyasztva, legalábbis elméletben. Meg is beszéltük, hogy ha hűtve szeretné(nk), jégaksit kell rá tenni, ha melegebben, akkor öngyújtóval kell aláfűteni. Moldovitára érve megvártuk a beérkező vonatot és beszéltünk kapcsolattartónkkal, Fábián Miklóssal, aki most ezt a kisvasutat irányítja telepvezetőként és mozdonyvezetőként egyaránt. Egyúttal persze körbefotóztuk a telephelyet és a beérkező vonatot, majd utána a már megszokottnak mondható szállásunkra mentünk, a Vranis Panzióba, ahol vacsorára a tejfölös, erdei gombás csirke mellé egy sörnek látszó tárgyat is elfogyasztottam.

8570. Stella Artois. 5/11,25%-os világos lager. 11 év alatt csak 1 tizedet butítottak rajta, mondhatnánk, ez tök jó az utóbbi évek tendenciáját figyelembe véve, de annyira vizes, üres, hogy az már vérlázító egy ,,prémium” sör esetén! Egyébként ezzel együtt még mindig meg van a jellegzetes Stella íze, csak durván lebutítva.

A személyzet elég érdekesen ügyködött. Bár Ákival egyértelműen más jellegű kaját kértünk, gyakorlatilag az övéhez is ugyanaz a gombamártás került, csak disznyó alapra. Szerencsére mind a kettő finom volt! Az viszont csúcs, hogy annyira bekavarodott a pincér csaj, bár csak hárman vacsoráztunk, sikerült négy adag kaját kihoznia, mivel a bratyómnak a köretet utólag kértük ki, ő meg úgy értelmezte, hogy kérünk egy köret nélküli és egy köretes gordonkát is. Sebaj, elfogyott!

Este Slovan-Fradi BL selejtező visszavágó volt. Szerencsére Jocó szobájában bejött az M4 a tévén, így együtt néztük a szenzációs 1:4-es sikerünket, legurítva közben a benzinkúton vett söröcskét.

8571. Nemteana Premium Lager. 6,5/15%-os félbarna lager Románvásárból.  Hááát, sokkal pocsékabb volt, mint a meccs, de még mindig jobb így, mint ha fordítva lett volna! Totál el volt oxidálódva.

Másnap reggel korán kellett indulnunk, hogy még az első vonat előtt tudjunk hajtányozni, így kihagytuk a reggelit a szálláson és egy kisboltban vettünk kaját. Nagyon finom túrósbatyut sikerült venni. Aztán feldobtuk a hajtányt és mentünk két kört a felső szakaszon.

Jocó: ,,Válj eggyé az úttal! Neki sikerült!” (Volt egy kilapított egér az úton.)

Hajtányozás után vonatra vadásztunk útközben élesre töltött fényképezőgépekkel, majd vonatoztunk egyet. Ettem disznószárnyat, tőtikét a végállomáson lévő vigalmi negyedben. Remek volt mindkettő! Kicsit Miklós és az árus kis csajok is felültek a hajtányra. Aztán az utolsó vonat után még végigmentünk a pályán, ezúttal teljes hosszában. Igaz ehhez vagy 20 métert az aszfalton is kellett mennünk a hajtánnyal a fennakadások elkerülése végett, de megérte! Az este megint meccsnézéssel zárult. A Vidi és a Várda is továbbjutott a Konferencialigában. Valamikor éjszaka megérkeztek ideiglenes útitársaink is, Fülöp András és párja Tímea. Szerencsére recepció zárás után is sikerült elfoglalniuk a szobájukat, csak fizetés nélkül, így kicsit kellemetlen volt reggel nyitás előtt lelépnünk, mivel megint sietnünk kellett Moldovitára, hogy reggel még Andrásék is tudjanak egyet hajtányozni. Jocó csúzlival akart átjutni a hegyen. Úgy kétségtelenül gyorsabban értünk volna át, de hát végül csak maradt a szokásos hegyi szerpentin. Közben megállapítottuk, hogy a meredek hegyoldalakban tutira féloldalas tehenek vannak, akik leborulnának, ha fordítva engednék ki őket. Egy kört sikerült még mennünk az első vonat előtt, majd mielőtt tovább indultunk volna kajáltunk egyet megint a vigalmi zónában. Én füstölt halat ettem töltött krumplival egy egész jó sör társaságában.

8572. Velkopopovicky Kozel. 4,6/11,25%-os világos lager. Román gyártású, az Ursus valamelyik gyárában készült. Meglepő módon ez nincs annyira lebutítva, mint ahogy az összes többi román gyári sör.

Következő utunk Szászrégenbe vezetett. Ott volt szállásunk a másnapi tekei hajtányozás előtt. Azért előtte még persze megálltunk az előző szállásnál, hogy Andrásék rendezni tudják a cechet. Elég lazán kezelte a dolgot a személyzet! Útközben megálltunk egy aprócska benzinkútnál. Hintáztunk, jégkrémeztünk a pötymörgő esőben. A szállásunk egész korrektnek tűnt igaz, rendesen megsétáltattak minket oda-vissza, mire kiderült, hogy hol tudunk bejelentkezni. Egy város széli bazi nagy hotelben szálltunk meg, aminek fura mód nem volt rendes recepciója. Elmászkálni már nem volt kedvünk, így a saját éttermükben vacsoráztunk, ami már be volt rendezve a másnapi lagzira. Én kíváncsiságból egy a neve alapján Mátrai Borzashoz hasonló kaját rendeltem, végül tényleg az volt, elfogadható minőségben igaz a köret, az étlap szerint gombás, zöldséges rizs natúrra sikeredett. Az üveges román Heineken amit mellé ittam viszont kritikán aluli volt. Amíg vártuk a kaját berepült egy madár az étterembe. Elég otthonosan mozgott odabent. Felcsipegetett egy kis maradékot innen-onnan. Visszatérve a szobáinkba megállapítottam, hogy az ágyam tiszta volt, a kanapé viszont elég retvás. A TV-hez nem volt távirányító, de voltak magyar adók, így meg tudtam nézni a Honvéd - ZTE (0:1) bajnokit. A telóm közben sajnos kezdte megadni magát!

Reggelit egy Lidlben vettünk, majd Teke felé vettük az irányt. Az egykori állomásfőnök, Sanyi bácsi és felesége szerencsére jól vannak! Beszélgettünk egy kicsit, aztán mind a két hajtányt feldobva nekiindultunk annak a pályának, amely az évek során már annyiszor kigolyózott minket! Ezúttal szerencsével jártunk, komolyabb műszaki probléma nélkül, gondtalanul tudtunk hajtányozni oda-vissza a csodálatos, változatos vidéken. Volt, hogy ,,vonatként” összekapcsolva a két hajtányt utaztunk. Az évek óta akadályt jelentő vezetősínt lekötöttük, egy kisebb fát eltakarítottunk a sínekről, visszafelé jövet egy kis esőt is kaptunk, de összességében idén minden remekül alakult Tekén. Ezúttal a gaz sem volt olyan brutális az alsó szakaszon. Miután felpakoltuk a hajtányokat a közeli benzinkútnál kicsit megmosakodtunk. Én egyúttal vettem egy sört, amit útközben legurítottam.

8573. Ursus Premium. 5,/11,2%-os. 2011-ben 11,6-os volt, 2017-ben 11,4-es. Szép csendesen butítgatják le. Mostanra már ez is pocsék lett, pedig pár éve még a kedvenc román gyári söreim közé tartozott!

Következő állomáshelyünk Szováta volt. Itt mindig több napot szoktunk eltölteni, lehetőség szerint a Maros Villában megszállva, mint ezúttal is. A vacsorát a Kicsi Gombába terveztük, de a szakadó eső miatt végül a szálláshoz tartozó Kál Étteremben költöttük el. A remek sült oldalasom mellé egy fekete Silvát ittam. Ez talán mostanában nem változott, de már rég nem az, ami sok évvel ezelőtt volt! A paprika lekvárnak titulált trutyi, amit a húshoz adtak édes volt, így azt inkább kihagytam.
Másnap reggel egy masszív svédasztalos reggelit toltunk, aztán igyekeztünk az első vonathoz, hogy felférjünk igaz, előző nap már telefonon bejelentkeztünk rá. Itt Carmen és férje mindig szívesen látnak minket. Jó volt látni náluk a fejlődést! Beszereztek még egy gőzöst, ami egyelőre még nem üzemképes, leaszfaltozták a parkolót, felújították az állomás épületet. Van már rendes pénztár. Egyre csak szépülnek és jó látni, hogy közben az utasok továbbra is tódulnak, ha csak kicsit is jó az idő! Most kaptunk ugyan egy kis esőt útközben, de ennél nagyobb bajunk soha se legyen! Vármezőn ezúttal már lángost is lehetett kapni. Vesztemre kipróbáltam! Arany árban volt, előre ki volt sütve, ráadásul mivel a zömében román utasok többsége édesen, lekvárral, vagy nutellával szereti, sózva se nagyon volt, fokhagymát meg soha sem látott, így sajttal és tejföllel sem nyújtott valami nagy élvezetet! Visszaérve Szovátára András és Tímea elköszöntek tőlünk, sajnos csak erre a pár napra tudtak csatlakozni! Szimpatikus párocska! András szerintem még egészséges módon vasútbolond, Tímea pedig igyekszik pozitívan hozzáállni párja hobbijához, a kedvéért még várandósan is bevállalta a hosszú zötykölődést úton és vasúton egyaránt. Mi még egy kicsit maradtunk a vasútállomáson. Műszaki probléma miatt lecserélték a gőzöst dízelre. Amíg élek sajnálni fogom, hogy nem videóztam le a mozdony beindítását! Meggyújtottak egy fáklya szerűséget, majd a mozdony oldalánál, a motortér szélén ki-be húzogatták egy a motorhoz tartozó üregben, miközben próbáltak ráindítani a vezetőfülkéből. Sikerült nekik a hajmeresztő mutatvány!
Ezt követően az ilyenkor szokásos Nyárád-völgyi szafari helyett, részben az esős idő miatt ezúttal csendes pihenőt tartottunk. Kis netezés, szunyókálás, majd Jocóval megnéztük a Forma 1-es Magyar Nagydíjat. Verstappen a 10. helyről győzött. A Ferrari megint elcseszte! Közben bedobtunk 1-1 PU-t.  Ezen a napon már sikerült a Kicsi Gombában vacsoráznunk. A sertés szűz hamar elveszítette az ártatlanságát orális módon, egy fekete Ursus társaságában.

Estére nekiálltunk fényképeket betölteni. Jól jött, hogy kivételesen magammal vittem a laptopot. Aztán megnéztük a Fradi meccset. Kínszenvedve nyomtuk le 1:0-ra a Puskást. Közös szobánk volt Jocóval, ami két részből állt és két TV volt benne. Vicces volt, amikor kiderült, hogy az ő távirányítója az én TV-met is vezérli! Egész éjjel zuhogott az eső! Sőt, még másnap a reggeli idején is. Mivel egész napos hajtányozást terveztünk, próbáltunk kaját vinni  magunkkal az útra. Hát, nem volt egyszerű! A környékbeli kisboltokban vagy egyáltalán nem volt pékáru, vagy csak valami előrecsomagolt, nem túl bizalomgerjesztő akadt. Az utánfutóval meg macerás volt a rendes ABC parkolójában megállni, de azért megoldottuk valahogy! A lényeg, hogy sikerült egész nap hajtányoznunk a Szováta - Vármező szakaszon! Hol esett az eső, hol sütött a nap, de mi nem zavartattuk magunkat! Szerencsére a hajtány fedele mindkettőtől egész jól megvédett minket. A vacsi megint a Gombában volt, ezúttal oldalast ettem sörmentesen. Hiába pazar a konyhájuk, sörből csak gyáriakat tartanak, az összes többi kint megismert étteremmel egyetemben, amikhez ezúttal nem volt gusztusom. Inkább ittam egy colát, aztán sör helyett egy szravasgombás csíki chipssel bűnöztem estére.

A reggel pechesen indult! Nekem kicsit, egy fiatal, éppen repülni tanuló galambnak nagyon! Elgázolták szegényt a szemem láttára. Nem tudom, hogy mi volt a levegőben, de két napja meg Jocó nézte végig, ahogy egy kutyát elüt a vonat. Szomorú események, de segíteni nem tudtunk rajtuk, így nem hagytuk, hogy hosszan beárnyékolják ezek az események a hangulatunkat!  Útrakeltünk következő állomáshelyünk felé útközben három megállót tartva. Először Ákosfalván álltunk meg, ahol az egykori kisvasútból egyre kevesebb látszódik, egyre jobban benövi a növényzet, majd Marosvásárhelyen néztünk szét, ahol egy rövidke kisvasút található az állatkert környékén. Sajnos a neten fellelhető infók nem voltak róla túl pontosak, 600 helyett 1000 mm-es nyomtávú és nem közlekedik minden nap, ezen a napon sem ment, így be kellett érnünk egy kis nézelődéssel és egy kürtős kaláccsal. Volt egyébként anno egy ,,rendes” kisvasút is Marosvásárhelyen, aminek megtaláltuk a nyomát a nagyvasút állomásnál. Estére aztán Alsószolcsván szálltunk meg egy színvonalas, ám eléggé eldugott Panzióban, a Villa Gherman-ban. Itt a vacsorát már előre telefonon ki kellett választani, pontosabban megmondták, hogy mi van, oszt jó’ van! Rántott hús krumplipürével és csemegeuborkával, meg palacsinta. Jól volt elkészítve, de baromira túlárazták! Italt meg se kérdezték, hogy kérünk-e mellé valamit, lerendeztek minket egy kancsó ivóvízzel. Elég komoly nyelvi nehézségek akadtak, csak egyetlen hölgy beszélt angolul, aki nem volt ott folyamatosan, a többiek meg meg se próbáltak érdemben kommunikálni velünk. Viszont estére volt M4 Sport a TV-ben!

Reggel hiába jeleztük, hogy mikorra kérjük a reggelit, sokat kellet rá várni, ráadásul nem is ízlett mindenkinek. Szerintem finom volt igaz, ezt is jócskán túlárazták. Az elhúzódott kajálás miatt lekéstük az első, egyben egyetlen napi kisvonatot, így vadászhattunk rá menet közben, futottunk a főnök, Rospapa után aki a mozdonyt vezette. Szerencsére végül sikerült vele egyeztetnünk a nyelvi nehézségek ellenére, telefonon Fábián Miklóst is bevontuk a társalgásba, aki segített fordítani. Végül jó nagy késéssel, de feltehettük a hajtányt erre a pályára is és még így is jó sokat tudtunk hajtányozni a nap hátralevő részében Aranyoslonka és Alsószolcsva között. A félúton túl lévő forrásként használt vízesésnél egyre jobban kezd kiépülni a vendéglátás. Itt is ettem egy lángost, ami sajnos szintén előresütött volt, de mégis sokkal jobb, mint amilyen a Vármezői. Itt a fokhagyma sem hiányzott róla. A nap egyetlen kisebb negatívuma annyi volt, hogy az első itteni hajtányozásunkkor még tiszta pályaszakasz egy része idén már sajnos nem volt járható. Csak a függőhídig jár a kisvonat. Mi azért egy darabon belehajtottunk a gazba, hátha. Hááát, nem kellett volna! Rövidgatyában nem túl egészséges, ha az embert mindenféle tüskés ágak csapkodják! Erre a napra baromi meleg is lett, de ezekkel együtt is remek napot zártunk! Az előző napi tapasztalat alapján vacsorát ezúttal nem kértem, inkább a vízesésnél vettem egy jó adag micset friss kenyérrel, amit a Qarabag - Fradi meccs alatt toltam be. Nagyon pocsék játékkal értünk el egy 1:1-es döntetlent, ami végülis nem olyan rossz eredmény idegenben. Persze ezt is Jocóval együtt néztük, miközben megittunk két sört, amiket ő választott egy közeli kisboltban. Én nem vettem semmilyet, mert hűtőnk nem volt és nem bíztam benne, hogy elég hidegek maradnak a meccskezdésig. Tévedtem!     

A sima Heineken maradt 5/11,4%-os, de akkor is sokkal rosszabb, mint régen volt!

8574. Heineken Silver. 4/9,5%-os világos hulladék. Reméltem, hogy legalább román gyártású, hogy érdekességként kerüljön fel a listámra, de csak forgalmazóként szerepelnek rajta és nincs megjelölve, hogy a Heineken melyik gyárában pancsolták. Nem tudom, hogy ez a ,,sör”, vagy a meccs volt rosszabb?!

A nyelvi nehézségek miatt a másnapi reggelit nem sikerült időben lemondanunk, így volt egy kis mosolyszünet a háziakkal a távozásunk előtt, de valahogy csak túlélték a dolgot! Betértünk újra az előző napi kisboltba, ahol döbbenet, de nem lehetett érdemi pékárut kapni! Viszont a boltos hölgy nagyon kedves volt! Tudott angolul, szeretett volna nekünk meleg reggelit intézni, de arra sajnos nem értünk rá, így végül nekünk adta a saját, frissen megkezdett szeletelt kenyerét ajándékba. Menet közben még Aranyosbánya központjában is megálltunk, ott végre találtunk kicsit komolyabb ABC-t is, de abban sem volt érdemi pékáru kínálat! Végül itt is egy lángos mellett kötöttem ki, baromi olcsón egy kis büfékocsiból felszolgálva. Azért siettünk egyébként, hogy az áthidalandó távolság megtételén felül útközben a Topánfalva - Abrudbánya szakaszon is tudjunk hajtányozni egyet. Kettő lett belőle. Ez az a rész, ahol pár éve a túlsó végéről indulva belefutottunk egy hatalmas cigánytelepbe és elleptek minket a szertelen kis rajkók, miután felakadt a hajtányunk a pályán. Azóta egy nagy áradás sajnos elmosta szerencsétleneket! Még azt a keveset is, amit magukénak mondhattak! Idén vonatközlekedés nem volt a szakaszon, így szabadon hajtányozhattunk, azért a putrik környékét inkább elkerülve. Még odafelé menet láttunk egy hatalmas kéményt egy hegy tetején árválkodni. Mi lehetett a funkciója? Nem messze tőle egy gőzöst is, kiállítva. Nagyszeben volt egébként a napi végállomásunk. Itt a szállást igen csak megszívtuk! A neten foglalt teljesen az óvárosban volt, így még utánfutó nélkül sem tudtunk volna leparkolni, nem hogy futóval együtt, a másodiknak gyorsan kinézettnél ugyan volt parkoló, de nem zárták le a vendégek részére így se ott, se a környéken nem sikerült megállnunk, aztán végül a harmadiknak talált hely vált be, jó nagy saját, zárt parkolóval. Igaz, már csak a tetőtérben voltak szabad szobáik, ahol éppen nem működött a légkondi, így elég izzasztó estéink voltak, de egyéb tekintetben jó szállásnak bizonyult, bár az ajtónyitó kártyával is meggyűlt később a bajunk egy programozási hiba miatt. A közelben ajánlottak nekünk egy éttermet, ahova kisvártatva elhúztunk vacsorázni. Isteni volt a göngyölt disznyó gombamártással és ,,arany” burgonyával! A sör hozzá? Hááát...    

8575. Ciuc Premium. 5/11,3%-os világos lager. 11,5°B-os volt még 2011-ben. Látszólag nem nagy különbség, de már ezt a Csíkit is teljesen lebutították! Pár éve még szerettem, mostanra már ez is pocsékká vált!

Másnap a reggelivel szerencsénk volt! Mivel egy nagylétszámú csoport is tartózkodott a szálláson, egész korrekt svédasztalos kínálatból válogathattunk. Utána elindultunk, hogy megkeressük a nagyszebeni kisvasutat, ami valójában onnan nem messze, két falu között található jelenleg. Ez is, mint a meglátogatott többi kisvasút, egy sok 10, vagy akár 100 km-es egykori, ma már nem működő vasút egy kitisztított, felújított kis szakaszán üzemel turisztikai célzattal, magánszemélyek által működtetve. Mint mindenhova ahol szükséges volt, ide is sikerült előre bejelentkeznünk, e-mailben, így nyugodtan tettük fel a hajtányt a pályára. Három kört is futottunk a pályavonalában nem túl izgalmas, majdnem nyílegyenes szakaszon ahol viszont a szép kultúrtáj és a távolban feltűnő dombok, hegyek látványa kárpótolt minket. Menet közben a kisvasút tulajával is találkoztunk, a füvet nyírta az állomás környékén, így vele is el tudtunk kicsit beszélgetni az angol nyelv segítségével, egyúttal bejelentkezve a másnapi kisvonatozásra. Összességében ez a nap is remekre sikeredett a nagy meleg ellenére. Láttunk őzeket, sokféle madarat, lovakat, teheneket, kecskéket, birkákat. Persze ilyen állatok a többi kisvasút mentén is fel-fel bukkantak. Áki talált egy muflon koponyát. (Lehet, hogy birka volt, de ki számolja?) Végül összességében a 6 kisvasúton 318 km-t hajtányoztunk a túra során. Napközben láttunk a távolból egy erődtemplomot, ahova később elkocsikáztunk. Szerencsénk volt, mert a belső udvarának egy része nyitva volt, éppen egy rendezvényre készülődtek az önkéntesek akik egyébként gondolom a felújításán munkálkodhatnak. Aztán visszamenet a szállásra tartottunk egy nagybevásárlást egy Auchan-ban, ahol egész impozáns sörpakkot sikerült begyűjtenem itthonra. Mivel kitikkadva tértünk be az áruházba, első dolgom volt, hogy felpattintsak 3 üdcsit a szállásra menet. Az első még az áruház parkolójában elfogyott. Kettő lett új a listára.

8576. Ursus Cooler Fara Alcool Grepfrut. Grapefruitos alkoholmentes radler. Nem tetszett az íze. IPA-ban szeretem a grapefruit ízét, radlerokban nem.

8577. Ursus Cooler Fara Alcool Cireşe. Cseresznyés alkoholmentes radler. Mivel imádom a cserkót ez sokkal jobb volt, de azért a már régebben listázott sima citromos volt a nyerő üdítőital a három közül.

Miután visszaértünk a szállásra jött a korábban már említett ajtónyitó kártya mizéria. Mivel a kakasülőn voltunk fent, elég kellemetlen volt, hogy nem sikerült bejutnunk a szobánkba. Jocóé és az enyém nem működött. Szerencsére a takarítónő besegített, rohant egy kört a kedvünkért és hozott egy mindent nyitó kártyát, amivel átmenetileg megoldotta a problémánkat, majd később a recepción is intézkedtek. Így hát elmentünk vacsorázni az előző esti helyre, ahol ezúttal sem fogadtak minket a román pincérlányok túl nagy szeretettel, bár talán egy kicsit enyhültek az arcvonásaik attól, hogy igyekeztem legalább pár szót románul szólni hozzájuk. Ezúttal viszont kaját rosszul választottam! A bárány sült meglehetősen rágós volt! Igaz előtte a krumplileves viszont remek, pikáns főzetnek bizonyult, ráadásul abból igen kiadós adagot adtak. Estére még nekiálltunk fényképeket cserélgetni. Piszok meleg volt a szobákban! Végül bealudtam a Vasas-Paks (2:2) meccsen, amit a laptopon tudtam nézni, mivel pechemre az én szobámban nem jött be annyi TV adó, mint Jocónál, állítólag valami bekötési hiba miatt.

A második reggelink itt már igen visszafogottra sikeredett! A csoport már nem volt itt, így felejtőssé vált a svédasztal, előre leadott stüklista alapján kaptuk a flamót, bár nem sikerült mindent eltalálniuk! Ezt kisvonatozás követte az előző nap végighajtányozott pályán. A fűtőházba is beengedtek minket, ahol egy töredék gőzmozdonyt is láthattunk. Azt hittem elsőre, csak kvázi dísznek vették meg, hogy egyszer kiállítsák, de nem, határozott céljuk, hogy apránként felújítják! Két diesel mozdonyuk van egyébként, s mivel az újabbal valami gebasz volt, rögtön láthattunk egy mozdonycserét, miközben egyszer csak befutott egy lábpedálos hajtány egy sráccal és egy fickóval. Mint kiderült, hajtánnyal is rendelkeznek a helyiek. Az egyik fedeles kocsiban utaztunk, amiben állítható az ülések támlájának iránya. Nagy ötlet! Így mindig menetirányba fordítható, vagy ha többen utaznak együtt, akkor egymás felé. Ügyes találmány! A végállomáson igyekeztek ,,programot” szervezni az utasoknak az ott tartózkodás idejére. Kinyitották a vasút kis ajándékboltját és helyi termelők portékájából is lehetett vásárolni a sebtében felállított ideiglenes asztalkáknál. A vonatozás befejeztével elköszöntünk vendéglátónktól és még visszamentünk Nagyszebenbe. Megkerestük a nagyvasút mellett lévő gőzmozdony kiállítást. Nem volt teljesen egyértelmű, hogy hogyan és mennyiért lehet belépni a területére, a portás bácsi először valami igazolványt akart kérni tőlünk, de miután látta, hogy külföldi turisták vagyunk beérte némi kp-val is, amit egyébként mi magunktól ajánlottunk fel, nem ő kérte. Csak annyit mondott, hogy ne menjünk az üzemi területre, mert nem volt tőle elválasztva a múzeumi rész, aztán magunkra hagyott minket. A gőzhajtás után a kézi hajtásé lett újra a főszerep. No nem hajtányozás formájában! A Brukenthal Múzeumban található érmeprést kerestük fel a kedvemért kockáztatva a tilosban parkolást a szűk óvárosi utcákban, amit ezúton is külön köszönök a bátyámnak!

Innen már aztán hazafelé vettük az irányt. Szívesen írnám, hogy csendes utunk volt, de sajnos nem! Kétszer kaptunk durrdefektet az utánfutón még a román autópályán haladva! Az elsőnél talán még mintha lett is volna valami az útburkolaton, később több helyen is láttunk gumicafatokat sőt, még egy  katonai konvoj is leállt a pálya mentén durrdefekt miatt, szóval nem csak mi jártunk pórul, a másodikat meg valószínűleg az első utáni extra terhelés okozhatta, ami az akkor még épen megmaradt kerékre nehezedett. Kétszer kellett lehajtót találnunk, hogy biztonsgosan félre tudjunk állni. Először csak cirka 3 km-t kellett araszolnunk a leállósávban a kerékcseréig, másodszorra viszont mentünk vagy 15 km-t, mire félre tudtunk állni. Eközben egyszer még egy rendőrautó is besorolt elénk és próbált biztatni minket, hogy kövessük, de végül elhúztak faképnél hagyva minket. Valószínűleg nem látták, hogy defektes kerék miatt poroszkálunk, vagy csak egyszerűen nem érdekelte őket. A második durrdefekt után már gumist kellett Sanyinak és Ákinak keresnie szombat késő délután, míg Jocóval mi ketten az utánfutót őriztük. Szerencsére egész hamar sikerült hála talán annak, hogy évtizedekig pocsék utak voltak Erdélyben, így eszméletlen sok gumijavító található az országban, ráadásul hozzá vannak szokva, hogy sokszor hétvégén is kopogtatnak az ajtajukon. Az emberünk éppen bográcsozáshoz készült, de szerencsére ezzel együtt sem hagyott minket cserben! Az első gumicsere után még egyszer visszamentünk hozzá, hogy a tartalék abroncsot is kicseréltessük, így egy kis vékonyka biztonságérzettel indultunk tovább, jó pár órás késéssel, amit még a határon lévő torlódás is megfejelt. A lényeg, hogy végül épségben hazaértünk és egy nagyszerű túrát zártunk! Remélem, hogy jövőre újra neki tudunk majd indulni!

2022. július 19-25.:

Tavaly elmaradt a szokásos nyári sörfőzde túránk, idén szerencsére sikerült összehoznunk! Egy keszthelyi bulival kötöttük össze, amire Igibácsi hívott meg minket. Az oda- és a visszaúton főzdézgettünk ezúttal. A nulladik napon már elmentem Csabihoz. Tamásunk kijött elém a buszhoz, együtt sétáltunk el Csabihoz. Közben megrökönyödve néztük, hogy valahol a közelben gyanúsan felgyulladt valami, aminek nem kellett volna! Hamarosan el is húzott mellettünk egy tűzoltó autó. Szerencsére gyorsan eloltották a lángokat. Na, palackoztunk egyet.  A bodzás búzát. Üvegmosással kezdtünk amíg Csabi visszavitte Levit. Addig is saját söröket ittunk, majd Csabi visszatérte után előkerült egy ukrán csoda.

8522. Med. 7,3%-os erősen komlózott mézes sör. A Mad és az ukrán Varvar Brew közös gyermeke, kiállásképpen az ukránok mellett. Mostanában több ilyen sör is napvilágot látott. Finom cucc lett belőle.

Tamás feleségének, Erzsóknak hála finom, házi sütésű lángost vacsorázhattunk. Annyi eszem nem volt, amikor a bolt előtt sétáltunk el Csabihoz jövet, hogy beugorjak tejfölért, így sajttal, füstölt kolbásszal és sok lila hagymával, zöldségekkel ettük. Így is remek volt! Ezúton is köszönet érte Erzsók! Aztán nekiláttunk a palackozásnak. Közben már jól ismert és ismeretlen sörök váltogatták egymást, ahogy ez már csak lenni szokott Bicskén...

8523. Flannel Sexual. 8,4%-os duplán hidegkolmózott kveik dupla IPA fenyőrüggyel és citromhéjjal a Mad-től. Jól van összerakva, de egy egész dobozzal nekem túl sok lenne belőle. Atom fenyős!

8524. Mango Bay Supreme. 7,5%-os milkshake pale ale a Mad-től. Rátettek egy lapáttal az alap változatra. Nem rossz, de nem dobott nagyot.

8525. Beer is in the Air. 5,2%-os hidegkomlózott lager a Brewing Wibes gerilla sörfőzőktől. Lagernek is finom volt és a hidegkomlózása is jól sikerült.

A pali végeztével, miután Tamás elhagyott minket nekiálltunk útvonalat tervezni a túrára. Wright és Ratajski meg őrült csatát vívott közben a Wold Match Play-en. Persze a sörök is folytak tovább!

8526. Smokey Blinder. 8,1%-os imperial rauchbier a HopTop-tól. Füstölt hal illata volt. Az ízében is az jött, csak még ráadásul édesre is sikeredett. Mi a f@szért volt ez ilyen kib@aszottul édes?! Rémálmaimban ne jöjjön elő! (Még így utólag, a listázáskor rágondolva is felfordul tőle a gyomrom! Mindjárt bontok is valami jó keserű sört ami még csak véletlenül sem füstös!)

8527. Ribizli. A Viharsarok Sörfőzde 4,2%-os ribizlis ale-je. Kicsit büdös, de az íze nem rossz. Viszont ez nem sör! Ha mi tudunk gyümölcsös sört főzni adalék nélkül, akkor ők miért nem? Tömény ribizliszörp. Fel kellett volna tolni szódával!

8528. PINA colada. ,,Nyalj bele az élvezetbe!” Biztat rá a címke felirata. 4,9%-os ananászos ale a One Beernek főzve. Elég csokis, vagy talán karamellás. Hááát, meg lettem volna nélküle.

8529. First Hippie. 4,8%-os pale ale. Jó kis gyümölcsös aromájú cucc.

Ku...va fáradt vagyok! Nem gondoltam, hogy éjjel fél kettes lefekvés lesz a mai napból!

Éjszaka savtenger, reggel 1 órával későbbi kelés a tervezettnél. Nem szeretem Csabit!

Nagy nehezen összelapátoltuk magunkat és útra keltünk. Csabinak szerencséje volt, vezetett. Nekem muszáj volt napközben is innom! Útközben láttunk egy Barkast, amin Borkas Fröccsbusz felirat volt. Jó ötlet! Első állomásunk Etyek lett. Három vadi új sörük volt, meg rengeteg címkéjük ami az utóbbi időkben változott, így rendesen feltankoltunk náluk. A címkéket ajándékba kaptuk, de igyekeztük ezt kompenzálni egy szép kis sörpakk megvásárlásával.

8530. Hip-Hopper. Amint beültünk a kocsiba felpattintottam ezt a hoplagert. Kutyaharapást szőrivel, tartja a mondás. Háát, nagyjából működött a dolog. Nagyon finom kis söröcske volt.

Nem mentünk messzire Etyekről. Biatorbágy volt a következő állomáshelyünk, mivel Csabi még az ottani Guri Serházban nem járt, nekem pedig hiányzott a saját logós poharuk. Szerencsére ott értük a tulajt, akivel előre lebeszéltem a pohárvásárlást, így sikeresen vettük ezt az ,,akadályt” is. Találkozhattunk volna az idősebb Urbán Imrével, mint utólag kiderült pont akkor szállított oda friss sörkészletet, de sajnos nem láttuk, hogy ő volt a volánnál. Végül egy pohár Black Ball után, pár flaska elviteles sörrel és egy pohárral távoztunk Zirc irányába.

Odaérve szomorúan tapasztaltam, hogy az apátság ajándékboltjában ezúttal poharakat nem lehet vásárolni. ,,Csak” a teljesen új címkés söreiket tudtuk megvenni. Utána beültünk a pár napja megnyílt sörházukba, ahol egy újdonságot találtam csapolva.   

8531. 2023 (Veszprém Söre). Belga ale-nek titulálták akkor. Hivatalosan még nem volt neve, a munkanevét írtam a zárójelbe. Azóta közben lezárult a pályázat. A nem túl fantáziadús 2023 nevet kapta. A lényeg, hogy egy nagyon frankó kerek, harmonikus söröcskét főztek Zircen!

Ha már ott voltunk kajáltunk is egyet. Rántott sajtfalatkákat toltunk. Finomak voltak, de nekem kicsit nehezen mentek le. Tartott még a másnap... Igazság szerint miattam tettünk kitérőt Zirc felé és ilyen szempontból dolgavégezetlenül távoztunk. Az utóbbi időben több fajta új poharat is posztoltak a bejegyzéseiknél, de mint kiderült, ezekből csak bemutató példányok álltak rendelkezésre. Mondjuk, ha nem lettem volna annyira másnapos, akkor megpróbáltam volna ki sztendapolni belőlük legalább egy darabot, de igazság szerint élni se nagyon volt kedvem.

Tovább haladva Pannonhalmáról, pontosabban a Ravaszdon lévő sörfőzdéjükről le kellett mondanunk, kicsúsztunk a nyitvatartási idejükből. Bakonybélnél még próbálkozhattunk volna, de úgy voltunk vele, hogy úgyis megyünk Győrzámolyba, ahol a söreik készülnek. Utólag lehet, hogy megért volna egy kis kitérőt még így is, de sebaj! Így a következő megállónk Győrújbaráton, a Vaskakas Sörfőzde lett. Itt sajnos címke vételi lehetőség jelenleg nincs, Simacsek kollégára bízta a sörfőzde a címkék terjesztését, csak hát tőle nehéz őket megkapni... No mindegy! Bevásároltunk az új, dobozos kiszerelésű söreikből és benéztünk a sörfőzdébe, ahol éppen egy házi sörfőző díjnyertes sörének születésébe pillanthattunk bele, vele is váltva pár szót. Menet közben azt is megtudtuk, hogy éppen főzőház váltás közben vannak, nagyobb kapacitásúra cserélik a jelenlegit.

A Mighty Millersnél nem tudtak fogadni minket, így innen a győri szállásunkra mentünk, ahol már vártak minket szombathelyi barátaink, Erdélyi Tomi és Gombás Miki. Tamásunk esetében mázli volt, hogy pont erre a napra tervezett bicajos kirándulást a környékre és nagyon ürültünk neki, hogy végül Mikit is sikerült rábeszélnie, hogy csatlakozzon, még ha csak rövidebb időre is! Érdekes kereszteződés van a szálláshely előtt, így tekeregtünk egy kicsit Csabival, de végül sikerült révbe érnünk. Gyorsan felvettük barátainkat és még kocsival kiugrottunk Győrzámolyba, a Bors Serfőzdébe. Olyan fürgék voltunk, hogy még pár percet várnunk is kellett a sörözőjük nyitásáig, ahol aztán jót beszélgettünk Bors Lacival, aki szokás szerint bőségesen ellátott minket a címkéivel és bár fogyóban voltak a poharai, azért azokból is sikerült vásárolnom párat. Sajnos nem mind olyan verzió volt, amit éppen kerestem volna, de hát örüljünk annak ami van és ne amiatt búslakodjunk, amihez nem sikerült hozzájutnunk! Két kanyar sör után Miki kérte volna a harmadikat, de nem feszíthettük már tovább sofőrünk, Csabi tűrőképességét, így jó pár üveges sör vásárlása után újra a szállás felé vettük az irányt, ahol lecuccolva és letéve az autót végre Csabi is belekortyolhatott első sörébe, mi meg a sokadikba, amit Miki előrelátóan flakonba csapolva kért ki a sörfőzdében.

Aztán innen már gyalog indultunk tovább. Miki sajnos a vasútállomás felé vette útját, mi viszont hárman a Lima Pub felé, ahol hamarosan unokatestvéremmel, Tomival és fiával, Marcival is találkoztunk. Győrben élnek, így sajnos nagyon ritkán látjuk egymást! Jó volt egy kicsit együtt lógni a srácokkal! Kár, hogy Tomi párja Melinda nem tudott csatlakozni hozzánk, de már annak is nagyon örültem, hogy a fiúkkal össze tudtuk hozni a találkát! Együtt néztük végig a Fradi-Slovan BL selejtezőt, amit sajnos elveszítettünk! (Szerencsére most már, amikor e sorokat papírra vetem tudjuk, hogy a visszavágón viszont sikerült legyalulnunk őket!) A Lima személyzete nagyon kedves volt! Csak a mi kedvünkért állítottak csatasorba egy TV-t a meccs nézéséhez, amire végül a netes közvetítést sikerült behozniuk, ami gyakran szakadozott, de így is nagyon hálásak voltunk érte! Mindeközben szinte a teljes csapolt sör kínálatukat végigkóstoltuk, amik közül kettő lett újdonság.

8532. Rodeo. 4,5%-os Reketye session IPA. Nem jegyzeteltem róla semmit, de biztos jó volt.

8533. Human Experiment Twenty Eight. Csapolva talán most először ittam HE-t a Brew Your Mind-tól. Szokás szerint minőségi darab volt különösebb újdonság nélkül.

A meccs utána az Apátúr Sörfőzdébe mentünk tovább. Sajnos Tomiék ide már nem tértek be velünk! Hosszú nap után és előtt álltak, így fájó szívvel, de elbúcsúztam(tunk) tőlük!

Itt még teljesen feltérképezetlen terepre tévedtünk Csabival, így tobzódtunk az újdonságokban.

8534. Novícius. 5%-os pilzeni. Tök kellemes világos lager. Nem túl keserű, így talán a pilzeni megjelölés túlzó rá, de a lényeg, hogy egy szépen összerakott alap lager sör.

8535. Perjel. 5%-os bajor búza. Nem hozta a banánosságot, de korrekt darab.

,,Mi az? Csak írtam Stefinek, hogy szopjon lovat. És? Küldte a képet Ráróról? Azt hiszem, most vesztettük el Stefit! Neeeem! Szereti a lovat!”

8536. Magiszter. 5,5%-os barna ale. Édeskés, kicsit vékony, cseh-szlovák stílusú barna söröcske. Lehetne jobb, de fogyasztható.

8537. Fráter. 6,6%-os IPA, illetve elvileg NE IPA. Tök jó testes, gyümölcsös főzet.

Itt ért véget a csapolt sör szortimentjük. Még két sörük volt elérhető palackban, amiket meglepő módon csak úgy voltak hajlandóak kiadni, hogy előtte felbontották, így a végén kénytelenek voltuk eljönni úgy, hogy Csabival fejenként 2-2 bontott sörünk volt a szállásig vezető útra. Tamásunk már nem kívánta az isteni nedűt.

Egyébként minőség megőrzési problémákra hivatkozva nem adták k a a söröket kupakolva, nehogy valaki napokkal később bontsa meg őket és rossz véleményt alkosson róluk. Hááát, maradjunk annyiban, hogy mi azért mindent elhoztunk tőlük, amit csak lehetett!

8538. Subiaco. Az egyik üvegbe egy 5%-os szezon volt bezárva, pontosabban pont, hogy nem volt bezárva. Jó kis karakteres, fűszeres söröcskét ismerhettünk meg személyében ami nekem így éjszakába hajlóan, az elfogyasztott sokféle sör után túl intenzívnek hatott. Ezzel együtt mindenképpen egy jó kis sör.

8539. Roráte. 5,5%-os stout volt a másik üvegben. Ezt már éjszaka nem tudtam meginni, így végül kiváló reggeli stout lett belőle. Még jó, hogy volt hűtőszekrény a szállásunkon! Nem bántam, hogy így alakult, mert reggel,  tiszta fejjel sokkal jobban tudtam élvezni az értékeit.

Azt kell mondjam, hogy az előzetes hírekkel ellentétben kifejezetten kellemes söröket főznek Győr belvárosában! Már csak a poháreladás terén kellene némi rugalmasságot mutatniuk és teljes lehetne a gyűjtő ember öröme a meglátogatásuk után, alternatív megoldások nélkül is!

Túránk második napján Tamástól sajnos korán búcsút kellett, hogy vegyünk. Mi Csabival egy kis reggeli vásárlás után Fertőrákos felé vettük az irányt. Szerettünk volna Fertőhomokra is benézni a Hegykői Sörfőzdéhez, de ők sajnos most nem tudtak fogadni minket. A Kroisnál viszont nagyon kedves vendéglátásban volt részünk. Megnéztük a szép kis főzdét és a főzdekocsmát, elbeszélgettünk múltjáról, jelenéről és jövőjéről. Vettünk pár finom söröcskét és kaptunk egy halom címkét.

Innen Csempeszkopácsra mentünk tovább, a Krenner Sörfőzdébe, ahol szintén szíveslátásban volt részünk. A sörfőzde itt is nagyon takaros, s mivel szálláslehetőséggel is kombinált, nagy lehetőségek rejlenek benne, amit igyekeznek is kiaknázni. Nagyon szép környezetben helyezkedik el az egész komplexum, ahol akár egy remek kis sörfőzde látogatós klubos bulit is lehetne egyszer tartani. Mivel a kertbe kihelyezett sörcsapok be voltak élesítve, itt kóstolót is kaptam, nem is akármilyet!

8540. Krenner Bürgermeister. Nagyszerűen összerakott klasszikus pilzeni világos szűretlen kivitelben. Az új sörfőzdék közül nagyon kevés tud ebből a típusból ilyen finomat csinálni! Bár kérhettem volna IPA-t is, úgy éreztem, hogy a már két napi intenzív sörözés után jobban fog most csúszni egy ilyen egyszerűbb ízvilágú dolog. Igazam volt, sikerült eltalálnom!

8541. Krenner Ribizlis Lambic. No igen! Még Győrben mondta Tamás barátunk, hogy ezt semmiképpen se hagyjuk ki! Egy abszolút klasszikus módon, spontán erjesztett ribizlis sörről van szó, amit Tamás talán sajt szagúnak, én inkább lábszagúnak titulálnék. A főzde első kísérlete a témában. Én már el is feledkeztem róla, de Csabi volt olyan kedves, hogy emlékeztetett rá, így nem hagyhattam ki! Egyébként így utólag örülök neki! Tulajdonképpen egy nagyon finom sör lett. A szaga ugyan penetráns, az ízét viszont a ribizliágy dominálta, így egy nagyon kellemes, csúszós kis savanyított söröcskét ismerhettem meg ezáltal.

Terveztem, hogy a túra során veszek majd pár sörös pólót feltölteni a készleteimet. Hát, ez volt az egyetlen hely, ahol eszembe is jutott, hogy rákérdezzek, így  innen egy nagyon korrekt árú, jó minőségű pólóval is gazdagabban távozhattam. Ide és a Kroishoz is Erdélyi Tamás barátunk protezsált be minket. Hálás köszönet neki és mind a két tulajdonosnak is a kedves fogadtatásért!

Aztán egy az eredeti programban nem, vagy csak feltételesen szereplő helyszínre mentünk tovább. Nagygörbőre tértünk be, az egykori rövid életű ottani sörfőzdénél a mai napig működő bajor stílusú étterembe. Sok jópofa sztori született már itt. Ezúttal sem hazudtolta meg magát a hely! Rajesh sajnos már nem dolgozik itt, de akadt helyette egy hasonló kaliberű, viszont nagyon cuki kislány, aki a pincéri feladatokat látta el. Próbáltam érdeklődni nála, hogy milyen sörük van, de csak odáig jutottunk, hogy olyan ,,hagyományos”. Kajáltunk egy jót. A ,,hagyományos” sör is finom volt.  Talán sümegi lehetett? Egyszer majd kiderítjük! Jó volt látni a tulajdonos bácsit is, szegény már nem mai gyerek, de még tartja magát. Egy két régi relikviát is sikerült begyűjtenünk, szóval mint mindig, most is elégedetten távoztunk innen.

Eredetileg még a Sörművek is erre a napra volt tervezve, de végül elnapoltuk, inkább mentünk egyből Keszthelyre Krisztián barátunkhoz, aki éppen élete első lecsóját főzte meg számunkra, amiről később kiderült, hogy igen jól sikerült! Nem mi voltunk az egyetlen első, vagy inkább nulladik napi vendégek, barátja András, becenevén Séf is csatlakozott hozzánk. Igibácsin látszódott, hogy szeretne mindenben a kedvünkben járni. Bár rengeteg sört vittünk magunkkal, amiket a túra során vásároltunk, ő is készült különlegességekkel, érdekességekkel. Amíg megpihentünk kicsit a nagy hőségben, addig ezeket kortyolgattuk beszélgetés közben.

8542. Grimbergen Double Ambrée. 6,5%-os félbarna, amit ezúttal Lengyelországban, a Carlsberg Polska főzött. Lengyel belgának egész jó volt.

8543. Grimbergen Rouge. 6-ról 5,5%-osra módosított erdei gyümölcsös változat. Ezt meg Franciaországban, Obernaiban gyártatták. Ilyen ez a ,,nagyszerű” globalizáció! Alapvetően ez sem okozott csalódást.

Ittunk közben Heinekent, Soproni IPA-t és Morettit is. Próbáltuk megnyugtatni Igibát, hogy nem vagyunk mi annyira válogatósak, mint amilyennek látszódunk. Igazság szerint mi így szép csendesen el is lettünk volna az este során, sörözgetve, beszélgetve, dartsot és vívó VB-t nézve a nappali viszonylagos hűvösében, de Krisz nagyon szerette volna, ha már ezen a napon is leugrunk a Keszthelyi Sörfsztiválra, így hát felkerekedtünk! Szerencsére nem volt messze, csak cirka háromnegyed órát kellett gyalogolnunk! Ott ittunk fóti Funny Bunnyt, szentandrási Laza Morált, miközben megállapításra került, hogy Prágában Nepomuki Szent János szobrát bele kell b..szni a Vltavába. De szóba került Pszicho Szilvi, Afrodité és egy vadi új hátitáska is. Ezzel nagyjából el is lőttük a puskaporunkat erre a napra. Szép lassan visszasétáltunk a kellemesen emelkedő úton Krisz otthonába, ahol kisvártatva nyugovóra is tértünk.

Másnap reggel forró kutyát reggeliztünk. Nem tud úgy virslit főzni senki, mint Krisztián! Mellé egy egyeki újdonságra gyújtottunk rá.

8544. Just For Fun Rye DIPA. 6,8/15,3%-os rozsos dupla IPA. Kellemesen keserű, lehetne élesztősebb. Az illata nem túl megnyerő. A maláta testében a rozs dominál.

,,Kicsit kihallatszanak a gondolataid! Vékony a szigetelés!”

Az első sörből szegény Csabi még kimaradt, mivel reggeli után újra autóba szálltunk. Igibá, Séf, Csabi és én elugrottunk Balatonszentgyörgyre, a Sörművek mintaboltjához, hogy feltankoljunk pár söröcskével. Egy jófej ,,mama” volt a boltban, aki próbált minket reklámanyagokkal is ellátni. Túl sok minden nem volt nála, de azt jó szívvel adta. Bevásárlás után sokat nem vacakoltunk, még a kocsiba ülés előtt felpattintottunk egy-egy söröcskét, miközben egy kisteher majdnem legyőzte a szelfizést!

8545. Beer of Babod. 4,7%-os szűrt pilzeni világos. Nagyon korrekt kis csúszós ivósör. Ez volt az egyik ami miatt mindenképpen szerettünk volna ide elugrani. Sajnos már csak az egyik verzióból tudtunk vásárolni!

Visszafelé még megálltunk alapanyag beszerzési célzattal a szombati bográcsozáshoz. Pacal, köröm, csülök, minden, mi szem s szájnak ingere! Még majdnem egy bevásárló kosarat is hazavittünk! Kis kiruccanásunk közben kiderült, hogy Krisz egyébként nem egy nagy navigáló művész! A saját utcája végén nem volt benne biztos, hogy merre kell fordulnunk! Visszaérve szép sorban pattantak fel a sörök, ezúttal már Csabi gigáját is megöntözve! Nem emlékezek meg mindegyikről, csak a listázandó darabokról.

8546. Groovy Edeck. Zöldveltelinis saison Etyekről. Savanyított sörösen büdös, de az íze klafa. Méltó tagja az etyeki boros sör sorozatnak.

8547. Zirci Apátsági Dubbel. 6,5%-os belga stílusú söröcske. Édeskés, maláta hangsúlyos, karamell malátás, kellemes.

Ebédre a pizza rendelés mellett döntöttünk. Egy megbízható alap szintet hozó közeli helyről lett beszerezve. Megtöltöttük a bendőnket, miközben Bogesz és Luidzsi is megérkezett! Ezzel majdnem teljessé vált a Tücsökpöcse Baráti Kör. Egyedül Stefi hiányzott (nagyon), de igazolt volt a távolléte, mert éppen gyerekeket gardírozott egy Erzsébet Táborban rajtunk kívül szinte mindenki nagy örömére.

Ez a nap volt elsősorban a fesztiválra szánva, így hamarosan őrült vágtába kezdtünk a tűző napon a Balaton part irányába. A Sümegi Sörfőzdét ismertté tevő Bacsó Andris barátunk ugyan invitált, hogy nézzük ki hozzá a strandra egy jó lángosra és pár söröcskére, a csapatunk nem igazán volt pancsolós kedvében, így a strandbelépő váltás helyett maradtunk továbbra is a sörfesztiválnál. Megérkezve egy remek Yeast Side NE IPA-val kezdtünk, miközben Katona Csaba sztendapját hallgattuk a bajor sörökről, a fesztivál tematikájához igazodva. Ajándék söröket is lehetett közben vadászni. Igibácsi ügyesen puskavégre kerített párat!

8548. Kocour Třešňový Porter. Ismerve a varnsdorfi söröket azt hittem, hogy ez egy jó kis harmonikus, elsősorban sörös ízvilágú cucc lesz, de helyette egy csömör meggyeset kaptunk. Alapvetően Séfé volt, remélem nem bánta meg, amiért kvázi rábeszéltem!

Kóstolgattunk még cseh és magyar kézműves söröket, miközben Krisz meghívott egy remek krumplis lángosra. Akkora volt, hogy segítséget kellett kérnem az elfogyasztásához!

Picit bóklásztunk még a környéken. Kimentünk a kikötőbe is. Én érméket préseltem és közben kiderítettük, hogy mikor lesz esélyünk a hétvégén valamelyik hajóról BAHART söröket vennünk.

8549. Ír Jellegű Vörös Sör. 4,8-as vörös lager. Er-Pé főzet, amit még a fesztiválról való visszaindulás előtt vállaltunk be. Volt már jobb vörös sörük Ludas Petiéknek, de a nyári hőségben ez is lecsúszott gond nélkül a negyedik háromnegyed órás kis túránk során.

8550. Szia Uram! Nyuszi Hopp. Bogesz hozta ezt a hoplagert amivel bekezdtünk visszaérkezésünk után. Figyelembe véve, hogy ez egy olcsósított kézműves sör a piac szélesítése érdekében, tulajdonképpen nem volt rossz.

8551. Teszt András Kappa. 04. Almás pastry ale. Hozta az almás pite ízvilágát, ami nagy kedvencem, édesanyám istenieket tudott sütni! Talán csak egy árnyalattal maradt el a Viharsarok hasonló főzetétől.

Durva, hogy Bogesz telóján még mindig meg van a horkolásom!

8552. Princessin Edeck. Királyleányka sparkling ale, ahogy az etyeki sörfőzde definiálta. Hááát, ez savanyú, baromira savanyú! Lehet, hogy direkt, lehet, hogy nem, minden esetre ez nem az én világom!

Közben bekapcsolódtunk újra a darts közvetítésbe, ami nem feltétlenül aratott osztatlan sikert, de úgy tűnt, hogy Igibácsit sikerült megnyernünk a sportág számára. Csendes kvaterkázással zártuk az estét a repkedő nyilak árnyékában.

Másnap délelőtt csere történt a csapat összeállításában. Séf sajnos nem tudott tovább maradni, viszont megismerhettük Krisztián még egy barátját, bőbeszédű Robit, aki hamar felvette a társaság ritmusát, vagy fordítva? Hozzánk méltóan szépen folytak a sörök és a bográcsozás előkészületei. Végszóra egy megfelelő méretű bográcshoz is sikerült hozzájutnunk, ami nagyban emelte a nap sikerének százalékos esélyét.

8553. Red Fox. 5,3%-os amerikai borostyán ale a Vaskakastól. Kellemes volt, egy fél árnyalat választotta el a bármikor szívesen fogyasztanám kategóriától.

8554. Király Világos Sör. Ez sem okozott csalódást. Literes PET palackos házi ivósör a 90-es évek stílusában. Nem is akart ennél több lenni, nem is kellett, hogy az legyen. Jól csúszott a nyári hőségben!

Én ekkor egy kis időre elváltam a társaságtól, pontosabban Bogesszal ketten léptünk le. A bakancslistámon szerepelt még a kikötőin kívül jó néhány keszthelyi érmeprés gép, amiket szerettem volna megtalálni. Elindultunk hát ketten, gyakorlatilag pont a déli legnagyobb melegben, amikor árnyék se nagyon enyhítette a nap erejét, hogy másik hobbim is kiteljesedhessen az út során. A Festetics Kastélynál kezdtünk, ahol az egyes hozzá tartozó múzeumokat is figyelembe véve 4 érmeprés gépet is sikerült megtalálnunk. Készültem aprópénzzel, de még így is pár idegen ember kedvességének köszönhettem, hogy minden lehetséges érmét sikerült kitekernem a gépek tárházából! Utána még a Turinform irodáig sétáltunk el, ahol szerencsére tudtak nekem pénzt váltani, így az ottani érmék sem maradtak ki a gyűjteményemből. Mindeközben jót beszélgettünk Bogival. Az egyik múzeum előtt sikeresen vettem egy 0,5-ös ásványvizet szerény 700,-Ft-ért, szóval minden szép és jó volt! Szép lassan visszasétáltunk a csapathoz és csatlakoztunk hozzájuk a kertben, ahol a viszonylagos árnyékban már javában főtt a körmös csülkös pacal pörkölt a kellemes afrikai hőségben.

8555. Mangós Sör. Az Er-Pé 4,8%-os mangós lagere. Számítottam rá, hogy durván édes lesz, így is volt. Gondoltam kitikkadva ennek ellenére gyorsan le fog csúszni. Hát ebben tévedtem! Meg kellett vágni valami sima világossal. Talán egy zámolyi volt éppen kéznél, de nem biztos. Lényeg, hogy az így kapott eredmény kellemesen fogyaszthatóvá vált.

8556. Just For Fun SMASH Kveik IPA. Ez már egy magasabb színvonal. Remek főzet Etyekről. Úgy érzem, hogy egyre kifinomultabbá kezdenek válni a söreik.

Bográcsozás közben persze ment a sztorizgatás. Krisz Robi barátja élen járt benne, de nekünk is jöttek elő régi szép emlékek, miközben egy kis zeneszó is színesítette a palettát. Számtalan sört bontottunk fel közben, köztük egy-két újdonsággal.

8557. Zirci Apátsági Promus. Ez sajnos csalódást okozott! Savanyodásnak volt indulva.

8558. Krenner Ginger Ride. No igen. Ez egy gyömbéres radler Csempeszkopácsról. Gyömbéres illat és íz jellemezte, ami nem meglepő, viszont nem volt se édes, se csípős a gyömbértől, ami mindenképpen pozitívum volt számomra. Ezzel együtt is ez a fűnyíró kategóriát hozta, de lehet, hogy nem is volt vele más a cél.

Közben szép lassan elkészült a kaja. Isteni lett! Tulajdonképpen a 40 fokban lehet, hogy alá se kellett volna gyújtani, úgyis megfőtt volna! A lényeg, hogy ennek ellenére nem lett leégetve és a fűszerezése is első osztályúra sikeredett! Nagyon jót kajáltunk belőle.

Aztán Bogesz, Lajos és Igibá úgy döntöttek, hogy bóklásznak egyet a környéken estefelé. Mi Csabival maradtunk a nappal biztonságában, a változatosság kedvéért  darts közvetítést nézni.

8559. Templárius. 9%-os imperial rye ale Szentandrásról. Édes, testes, harmonikus, jó.

8560. Honeymator. Mézes duplabak Etyekről. Nem édes sőt, meglepő módon kicsit fanyarkás! Lehet, hogy hordóérlelt változat volt, ami fölött átsiklottam? Nem kizárt!

8561. Just For Fun New Zealand Pils. Új-zélandi komlóval készült pilzeni világos Etyekről. Nem rossz koncepció. Sokszor nehéz az egyre változatosabb komlópalettáról választott alapanyagok káoszában kiigazodni! Amíg nem ismeri az ember az adott komló várható ízvilágát, addig nehezebb eldönteni, hogy egy adott sör íze mennyire köszönhető annak, mennyire tudatos, vagy éppen mennyire nem. Ettől persze még nem feltétlenül fog egy sör jobban ízleni, de jobban tudná értékelni benne az ember a céltudatosságot.  

8562. Berry White. Epres, bazsalikomos, milkshake gose a Vaskakastól. Hát igen! Ez messze nem az én ízlésvilágom!

A srácok közben visszaértek, csatlakoztak hozzánk. Ezt a napot is csendes beszélgetéssel, a képernyőn suhanó darts nyilak árnyékában zártuk.

Vasárnap reggel sajnos búcsút kellett intenünk egymásnak! Luidzsi még eljött velünk a vasútállomásig, ahonnan elsétáltunk újra a kikötőbe. Útközben levadásztunk még egy érmeprés gépet és még éppen elcsíptük az indulásra kész Kelént a kikötőben, hogy a büféjéből megvásároljunk pár garnitúrát a Hedonnál készülő BAHART sörökből. Sajnos a négyből csak két fajtát árultak, de azok beszerzésének is nagyon örültünk.

Ezután folytattuk sörfőzde túránkat. Pusztaszemesen kezdtünk a Kironál, ahol mindig szívesen látják az embert! Előre bejelentkezve még így vasárnap is, egy fárasztó szombati fesztiválozás után. Hálás köszönet érte csak úgy, mint a remek relikviákért!  

Utána Kaposváron jártunk, ahol ugyan a sörfőzde sörözője zárva volt, de az előzetes egyeztetésnek hála itt is kaphattunk címkéket, amiket a Volga Bisztróban vehettünk át.

Dombóvárra mindig szívesen megyünk! Az ő sörözőjük vasárnap is nyitva szokott lenni, ráadásul Kiss Laci barátunk is ráért pár percre csatlakozni hozzánk. Náluk mindig nagyszerű darabokkal gyarapodnak gyűjteményeink, de most Laci rátett még egy lapáttal. Jó volt látni, jó volt kicsit beszélgetni vele is!

Magyarhertelendre majdnem potyára mentünk. Bár Attilával leegyeztettünk egy kis mókacsomagot, végül nem tudtak róla a megadott sörözőben, de aztán egy kis nem tervezett kitérővel végül átugrottunk Orfűre, ahol azért a legújabb címkéjüket sörrel együtt be tudtuk szerezni. Legalább lett egy kis érdekes kóstolónk innen is.

Pécsre éppen csak hogy beugrottunk! A Steam Craft sörözője lett volna az egyik cél, de sajnos már csak zárás után értünk volna oda. Gocsál Pisti pécsi gyűjtő barátunknak köszönhetjük, hogy még sem távoztunk innen üres kézzel. Kár, hogy nem sok időnk jutott beszélgetésre, sajnos pláne nem egy baráti sörözésre!

Mecseknádasdra már így is jó későn értünk, ahol a Bagoly Gasztrokult Élménytér volt a célállomásunk. Ez foglalja magába a Karl Sörfőzdét, egy jó kis panziót, pékséget és nem utolsó sorban egy remek éttermet. Itt szálltunk meg és vettünk magunkhoz egy remek vacsorát. Én bevállalósan egy egészben sült csülköt kértem. Hááát szép küzdelem volt így estére, nem tagadom! A kaja mellé Luther 500-at, majd egy újdonságot is kóstoltunk az aktuálisan elég vékony helyi sörkínálatból.

8563. Borostyán. 4,5%-os hoplagernek titulált főzet. Félbarna lager sörnek kifejezetten finom volt, de a komlózása nem indokolta a típus megjelölést.

Másnap reggel, a kiadós tojásrántotta reggelink után, szintén az előzetes egyeztetésnek hála Bajer Móni is csatlakozott hozzánk. Rengeteg korábbi sörös címke közül válogathattuk ki szabadon, hogy melyeket szeretnénk megvásárolni és az új üveg alkalmatosságaikból is begyűjthettem párat, közben kicsit elbeszélgetve Mónival. Amióta megnyitották ezt az új helyüket most jártunk itt először. Jó volt kicsit eldiskurálni, bár szomorúan hallottuk, hogy emberhiány miatt a sörfőzést átmenetileg fel kellett, hogy függesszék. Így már viszont érthető volt a vékony saját sörválaszték.

Utolsó napunk útvonala röviden: Akasztó, Orgovány, Kerekegyháza, Táborfalva, Tápióbicske.

Akasztón nem jártunk szerencsével, mint kiderült, abbahagyták a sörfőzést a Kunstnál. Furcsállottuk is, hogy a palackozójukban Bomba energiaital töltését végezték éppen! Sajnos már se sört, se reklámanyagot nem tudtunk náluk beszerezni! Orgoványba azért ugrottunk be, hogy Bene Feri gyűjtő barátunkkal találkozzunk és átvegyünk tőle pár általa beszerzett relikviát. Ráadásul még egy szép kis sörpakkal is meglepett minket, köszönet érte! Kerekegyházára nem voltunk bejelentkezve, így ,,csak” a Spatenben tudtunk venni néhány flaska friss söröcskét. Táborfalván pedig meglepő módon zárt kapukra találtunk. Elég speciális nyitvatartással működik a sörözőjük, gondolom a helyi erők igényeihez igazítva. Végül újra megpihenhettünk a majd egy hetes erőltetett menet után Csabinál. Rohanva még akár haza is indulhattam volna az utolsó buszommal, de inkább szép csendben elsörözgettünk és elosztottuk a túra során begyűjtött relikviákat. Még Laci is csatlakozott hozzánk egy kis időre, bepótolva a palackozáskor elszalasztott találkozást. Jó pár sört megkóstoltunk. Csak az újdonságokat említem meg közülük.

8564. Green Coffee Lager. Világos kávés sör a Kroistól. Fincsi, hasonlít a miénkre.

8565. Brothers 4 Life. 7,5/19%-os dupla IPA a First és a Beer Brothers koprodukciójában. Kicsit komlóporos illat jellemezte, de alapvetően jó volt, bár elég savanyú lett tőle a szám.

8566. Zúzmara. 7%-os winter stout a Viharsaroktól. Laktóz, kandiscukor, keserű narancshéj, kardamom és szerecsendió is került bele. Mostanra szépen összeértek benne az ízek.

8567. Chaos. 5,6/12%-os duplán hidegkolmózott IPA a Kroistól. Ennek sajnos olyan volt az íze, mint az én elcseszett Galambomnak volt anno. Annak a leveles vadkomló adott anno kellemetlen zöld ízt. Ennél nem tudom, hogy mi lehetett a probléma. Lehet, hogy csak egyszerűen nem az én ízlésvilágom!

8568. Orfűi Pontyalávaló. Hoplager Kapucinus módra. Ezért mentünk el külön Orfőre. Kicsit füstösnek éreztem, a többiek nem. Nekik lehetett igazuk, mert hivatalosan nem volt benne füstölt maláta.

8569. Fruit Kiro. 5,1%-os birskörtés és korianders lager. Eddig azt se tudtam, hogy létezik olyan, hogy birskörte! Hááát, nem ez lesz a kedvenc gyümölcsöm valószínűleg! Ez bizonyult a nap és ezáltal a túra utolsó sörének.

Másnap reggel szép csendben haza vonultam a cuccaim felével. Hiába no, a buszozásnak is meg van a hátránya!

Összességében ezúttal is egy remek túrát sikerült összehoznunk! Sok szép darabbal gyarapodott a gyűjteményünk, találkoztunk pár régi kedves ismerőssel és baráttal és pár újra is szert tettünk. Köszönjük szépen ezúton is mindenkinek a szíveslátást! Annak meg külön örülök, hogy mindezt egy keszthelyi bulira tudtuk felfűzni! Köszönet a vendéglátásért Igibá!

2022. július 14.:

8521. Frootie Meggy Ale. 4,5%-os meggyes ale. A First fel nem vállalt projektje. Szerintem inkább gyári, mint kézműves minőség. Iható, de túl édes. Köszönöm Balázs a díszdobozos, poharas pakk beszerzését!

2022. július 11.:

Beerduo Zoli hívott a napokban, hogy ugorjak át hozzá egy kis kóstolóra. Mára tudtuk összehozni. Előtte még napközben lefőztem a rozsos sörömet egyedül, szárazon. Régóta húzódott már, ideje volt alágyújtani a malátáknak, aztán majd Hamarosan kiderül a Mezítelen Valóság! Zolinál többen is voltunk. Egy jó ismerőse két fiával ugrott át. Érdekes kis kóstolót rittyentett nekünk, amihez én is hozzájárultam 1-2 sörrel. Bár Zoli stílusának megfelelően kóstoló falatkákat is kaptunk, amiket az egyes sörök egy részével össze is próbáltunk, meglepő módon az ízpárokról ezúttal nem írtam fel semmit. Összehasonlítottuk Zoli legutóbbi Herr Weizenét az én Menyusommal. Nálam döntetlenre jöttek ki. Aztán ittunk két német főzetet is a témában. Egy bio változatot ami már listázott darab és kicsit leszerepelt, bár egy falat sós perec után sokat javult a megítélése és az alábbi főzetet:

8518. Innbräu Silberschatz Weisse. Oberberg-kirchenből, az Innbräu 5,1-es szűretlen bajor búzasöre. Illatos ahogy kell, klasszikus darab! Az ilyenekért imádom a bajor búzasöröket!

8519. Zlaty Bažant Svetlé. Na, erre nem számítottam! Vajon miért pont ebből hozott haza a Felvidékről Zoli egy kisebb rakattal? Régen 4,3-as volt, most már csak 3,9-es, de most a finomabb. Igazság szerint teljesen rendben volt. Az ilyen sörökért lehet szeretni a gyeszítkákat! Valószínűleg nagyon friss dobozolás lehetett.

Ezek után a három fajta majmos sör következett. Itthon a Sparban és a Pennyben is rendszeresen megfordulnak, de Zoli kintről hozta őket. Kár volt! Nem is pazarolnék rájuk több szót.

Volt némi telefon nyomkodás is a kóstoló közben, ráadásul hangosan, de nem volt vészes. Aztán kóstoltunk egy ezeréves, utolsó darab Döbrögit, ami sajnos már el volt oxidálódva erősen, majd egy Zoli féle Lúdas Matyi következett.

Zoli reakciója rá: ,,Óóóóóóó!”

Ismerőse reakciója erre (bocsánat, a nevét nem jegyeztem meg): ,,Ne te ózzál! Majd én ózok, te meg mesélj róla!”

8520. Döbrögi SzIPA 2.. Ez az az IPA, aminek a főzésénél én is jelen voltam Zolinál. Igazából ennek a megkóstolása volt a fő apropó számomra. Cirka 8%-os lehet. Enyhe illata van, de az érdekes. Malátahangsúlyos, szárazabb, mint a régebbi főzet. Mint ha füstös lenne az illata és az íze is, pedig nem került bele füstölt maláta. Zoli barátjának reakciója: ,,Ezt testesebbnek érzem. Mint egy disznótor!”

De olyan mondat is elhangzott, hogy: ,,Mint ha egy dublini kocsmában ülnénk.”

Hát igen, előkerült Zoli füstös fekete söréből is egy üveggel!

Még a végén repetáztunk egyet a SzIPA-ból, aztán szép lassan ki ki megkereste a maga útilapuját... Érdekes kóstolót zártunk!

 

2022. július 10.:

8516. Fruit Works - Apricot. 5,7%-os savanyított sör sárgabarackkal, vaníliával és gyömbérrel. Én csak a barackot éreztem benne, szerintem a többit elnyomta a plusz savanyítás, de így is kellemes sör volt. Brew Your Mind ugyebár.

8517. Giesinger Dunkles. 5,3%-os szűretlen bajor dunkel. A Giesingertől ittam már ezt a márkát, de az még a kis sörfőzdéjükből volt, ez meg már az azóta megnyílt sörgyárukból való. Elmarad a régitől, kicsit festőmalátásan fanyarkás. Persze lehet, hogy az előtte ivott savanyított sör tett rá, mert aztán ettem egy kis sajtot és mindjárt finomabb lett. Viktortól kaptam. Köszönet érte!

 

2022. július 9.:

Tegnap hoztam haza Csabitól a First új sörsorozatának első kiadását. Mivel az egyik doboz alja erőteljesen ki volt már dudorodva, jobbnak láttam, ha nem tárolgatom őket sokáig. Ma a seggükre is vertem!

8511. Világ Sörei 1. California Pale Ale. 4,7%-os, típusa a nevében csak úgy, mint a másik három esetében. Kellemes ivósör. Szerintem eddig főleg csak világos lagerekre használtam ezt a megnevezést, de miért is ne használhatnánk ale típusú sörökre is, ha egyszer igaz rájuk? Semmi extra, de jól van összerakva. Ez volt egyébként a dudorodós dobozban, de szerencsére nem volt megbuggyanva, nem is futott, csak durván habosodott, nehéz volt kitölteni.

8512. Világ Sörei 1. Japán Cseresznyés Búza. 4,5%-os. Ez is hozott egy jó, megbízható átlagot. Kicsit édesebb volt, mint ahogy én szeretem a gyümis söröket, de ennyi még bőven belefér.

8513. Világ Sörei 1. Új-Zélandi Maori New England IPA. 6%-os. Az az érzésem, hogy lassan ebből a típusból is kialakul az ivósör szint. Annak örülök, hogy nem volt túl édes. Nem hagyott bennem mély nyomokat, de jól esett.

8514. Világ Sörei 1. Paraguayi Maracuja Sour Ale. 5%-os. A savanyákkal elég sok bajom szokott lenni. Ezt most a szerethetők közé sorolnám. Nem vad a savanyúsága, bár szokás szerint feleslegesnek érzem benne a plusz savanyítást. Ezzel együtt egyáltalán nem esett rosszul

Mindent egybevetve lényegében azt hozta ez a négy sör amit vártam tőlük. Semmi extra ,de korrekt darab mindegyik.

8515. Human Experiment Twenty Seven. Ez már a Brew Your Mind 7,7%-os dupla IPA-ja. Beleillik a mai sörsorba. Ez is hozza amit vártam tőle, a BYM megszokott IPA ízvilágát. A korábbiaknál talán kicsit kevésbé édes ami nagy pozitívum, de a komlóprofiljában nem érzek semmi újat, semmi izgalmasat. Jó sör, oszt annyi!

2022. július 6-7.:

Hétközi bicskei kirándulás. Bepaliztak a srácok! Pontosabban lepaliztuk Csabinál Tamás sörét, meg bogiztunk egy romos lecsót. Ráadásul Csaba nap is volt. Meg kiruccanás Berénybe. Volt itt minden, mint a búcsúban! Még sörök is!

Kátán vett fel Csabi. Előtte még elugrottunk Zoli szüleihez. Átvettünk pár Zoli által küldött cuccot a faterjától. Bevásároltunk a Lidlben, aztán jöhetett az első sör Bicskén, rágcsa aprítás közben.

8481. Kraft 2022. 6%-os duplán hidegkomlózott West Coast IPA. A Horizontban készült a Kraft Sörfesztiválra. Laza kis ivósör. Gyorsan lehúztam.

8482. Collab - Easy Goin'. A Monyo és a Hop Heads 7,2%-os mangós, bergamotos hazy IPA-ja. A gyümölcsösség elnyomta benne az IPA-s jegyeket. Ez is húzóra ment le.

8483. Fekete Kincs. Érdekes módon volt már ezen a néven egy fekete sör, ez most világos. A Sima Brewing jegyzi mind a kettőt. 5,4%-os pale ale sulyommal, meg egy kis Kálium-szorbáttal. Édes illat, az ízének az eleje is az, a sulyom adta csavarral. Mondom: ,,Kis harcsaikra is érződik rajta”. Erre Csabi: ,,Annyit lestem a hűtőben, lehet, hogy lesőharcsa!”

8484. Hot Side of the Moon. 9,3/25,1%-os csokis chilis imperial stout. Fehér Nyúl, Wicked Water, Moersleutel közös főzet. Illata, alapíze nagyon tetszik! Kávés, csokis, aztán jön a chili, amit én ugye nem..., de az igazat megvallva nagyon szépen belesimult.

8485. Neoclass Stories Wit bier with juniper berries. 5,5%-os borókabogyós witbier a Sört-től, a Reketyében főzetve. Jó cucc, csak most nekem zavaróan édes. Csabit nem érheti az a vád, hogy túlhűti a söröket!

8486. Italom IPA. 6/15%-os 7 komlós IPA a Kroisból, az Italom szaküzletnek főzve. Laza kis cucc.

Gyulától már régebben kaptunk PZS söreiből párat. Most végre nekiálltunk megkóstolni őket.

Az 52. Kutyvasz Szelga Butyka elvileg már egy listázott darab. Legalábbis a sorszáma alapján. 5,6%-os gyömbéres belga tripel. Anno ezeket nem írtam fel róla, csak azt, hogy ,,székely belga”. Néha előfordul PZS-vel, hogy egy főzetből két verziót is csinál, így az is lehet, hogy valójában kétféle sörről van szó. Ha majd kiderül, hogy igen, akkor felveszem utólag a listára. Egyébként érezni lehetett rajta a gyömbért, de egyáltalán nem csípett. Édeskés volt.

Befutott Tamás!

8487. 57. Kutyvasz Sir Butyka Sir. Ez egy 6,9%-os chilis barna belga. Belesimul a chili, jó koncepció! Csak ez is egy nagyon édes sör ami alapvetően egy belgánál OK, csak nekem mostanság ez sok...

Közben internetes vadászatot indítottunk frigó témában. Futkároznak PZS sörei, kicsit már öregecskék. Csabi rákészült, de még így is épp hogy elcsípte a következőt.

8488. 50. Kutyvasz Butyka Elé. 7,7%-os strong ale. Csabi szerint klasszikus házi sör íze van. Szerintem meg jól hozta a strong ale-t.

Meg kell említenem a Guri Valhalla névre keresztelt fűszeres imperial stoutját is. Már listázott darab, de anno elsőre nekem nagyon nem jött be. Mostanra viszont szépen összeértek benne az ízek. Remek sör lett belőle!

8489. Puszta Karát No 1. 10,5%-os imperial stout szilvával és vaníliával az Ugartól. Jó, csak k..va édes! Utána egy AK keserűsége kész felüdülés volt!

8490. Mango No. 5. 5,5%-os gyümölcsös búzasör a Reketyétől. Laktóz, mangó, banán, papaya, guava és kókusz is került bele. Édes volt ez is.

8491. Unsafe Space. 4,9%-os smoothie stile Berliner Weisse a Madtől. Végre egy jó savanya sör!

Közben volt valami aranyköpés, de elszállt, csak úgy, mint a következő Kutyvasz!

8492. 55. Kutyvasz Veres Butyka. 6%-os belga tripel hibiszkusszal. Szanaszét futott! Nem baj! Elég volt belőle az egy korty, már bocsánat!

8493. Baszjad Ízűt. 4%-os grodziskie a Reketyéből. Szóval egy füstös búzasör. Abszolút típus azonosra sikeredett, azaz jó szar volt!

Közben az FC Tobollal játszott a Fradi BL selejtezőt. Félidőben 0:0. Szerintem már be vagyunk b@szva! Kint ejtőzünk kicsit. Csaba bátyánk és Laci is csatlakozott hozzánk.

,,Adj egy darab alufóliát, aztán b@szódj meg! Lacinak telibe vert üres korsója van!

8494. Horimono. 4,8%-os japán rizses lager a Madtől. Jó, csak édes az alapja, de a vége legalább keserű.

Le is nyomtuk gyorsan a palackozást! Laci lelépett, Tamás Jánosáldása egy Mariposa lett.

Utána a Tücsökpöcsén a leendő keszthelyi buliról beszélgettem a tancsibácsikkal, de Csabi nélkül. Ő buddházott kelj fel Jancsisan. Sebaj! Megiszom a sörét!

Másnap délelőtt átugrottunk Csabi szüleivel Jászberénybe hűtő vásárlási és egyéb célokkal. Volt egy kis üresjáratunk is. Csabi Miller - Hoegaarden, én fagyi - Hoegaarden vonalon fogyasztottam mindeközben. Aztán visszatértünk Bicskére.

8495. Zitronella. 5,6%-os citrushéjas szűretlen búzasör a HopTop-tól. Nincs mit szépíteni rajta, ez szar!

8496. First No Hazytation! 6,2%-os duplán hidegkomlózott New England IPA. A DDH nem jött rajta egyáltalán. Elég keserű és fanyar lett. Furcsa!

8497. First Voodoo. 5,6/14,7%-os IPA. Száraz, ráadásul fanyarkás ez is.

8498. Fehér Nyúl Pink Temptation. 6,7/15,4%-os vérnarancsos, mandarinos New England IPA. Ez jó! Köszönet érte Andi, Bea, Betti, Évi, Klári, Réka, Tünde és Villő!

Közben összedobtam egy pizzát. Ezt nem előző nap vacsorára szántuk eredetileg? A franc tudja! Mindegy!

8499. 58. Kutyvasz Sir Butyka Sir. 6,5%-os belga, chilis barna sör. Kilőtt a palackból. Meglehetősen édes. A chili harmonizál benne, de nekem így is sok.

8500. Dallas. 7%-os NE IPA a Reketyétől. Kellemes, de 12 egy tucat belőle és nem a kiemelkedő fajtából.

8501. Horizont Selfish Games 15 Wet Hopped IPA. 5,5/15,1%-os friss komlós IPA. Aromahangsúlyos, keserűség szinte egyáltalán nincs benne.

8502. Megaside. 5/13,2%-os IPA a Yeast Side-tól. Valószínűleg az Ugarban főzették. Közepesnek mondanám.

Ittunk egy már listázott Szilvásgombócot is. Nekem az nem jutott róla az eszembe, de finom volt. Fanyar, de testes, inkább meggyes. Közben a hűtő is megérkezett.

8503. Gourmet Stories 002 Winter Onion. 7,5%-os hagyma chutney-s imperial amber ale. A Sört jegyzi, a Reketyében főzették a Kéhli Vendéglőnek, vagy vendéglővel. Az illata annyira pástétomos, hogy szívem szerint kenyérre kenném! Az íze meglehetősen édes, ami üti a pástétomot! Ettől lehet, hogy tudnék hányni! Elég ritka, hogy egy sörnek nem csak sima 1-est adok, hanem még egy mínusz jelet is mellé írok!  Kellett utána a cola, pizza fertőtlenítés!

8504. First Big Boy. 13,5%-os imperial stout. Inkább tripla bak karaktere van. Kib@szottul édes! Cukorbomba!

8505. Dark Horse of Coffee. 6,7%-os kávés nitro stout a Mad-től. Sajnos nem ráztuk fel! Frankón kávés, csak kicsit zavaró a sűrített tej állaga.

8506. Citra Coast. 6/15%-os DDH citra hazy kveik IPA. Nagyon citromos ízvilágú lett a sok Citra komlótól, de azért nem rossz.

8507. Resolve Воля. 5%-os India pale kellerbier, jelentsen az bármit is, a Reketyétől. Nemtom mi ez, de kellemes. Az ukránok melletti kiállás jegyében készült.

A világos sörtől savanyú a szám! Nem nótáztunk, tényleg az volt. Közben valamikor a lecsót is feltettük a bográcsba.

,,A kutyák érzik a csípőset? Nem tudom, de papagájjal mosnám ki a szám!”

8508. Redcurrant Salmiakki Trifle. 9,5%-os imperial pastry sour ale a Mad-től. Ribizli, laktóz, vanília, édesgyökér, ánizs, szalmiáksó és só is van benne. Tiszta kémiaóra! Az ánizstól mentolos az illata és az íze is, ami zavar. Amúgy jó lenne.

Mivel k..vára ráérünk, lecsókrémet csinálunk! Fejszenyélen főtt lecsót.

8509. Take it Easy. Így tettünk! 5,5%-os New England pale ale a Hajnali Sörfőzőktől a Reketyéből. Jó kis lazulós söröcske.

Végül azért csak elkészültnek minősítettük a lecsót! 22 óra 47 perc. Becuccoltunk hát és kajáltunk egyet az utolsó sör mellé.

8510. Horizont Selfish Games 11 Raspberry Milk Stout. Vanília, málnapüré és laktóz is került ebbe a 7/19,8%-os milk stoutba. Málna illat ezerrel! Az íze viszont szépen beleolvadt a söröcskébe. Nem savanyú, nem édes. Málnás, de sörös. Fekete sörös. Remek!

Asszem, ilyen hétköznapokat máskor is el tudnék viselni!

2022. július 5.:

8480. Szöszi. A sajnálatos módon éppen a napokban bezárt zalaegerszegi Elf Sörfőzde 5%-os blonde ale-je. Május 19-én lejárt a szavatossága, de egy kis diszkrét futkározást leszámítva semmi baja. Kellemes, barackos illattal indított. Ízében is domináns, mint ha gyümölcsös sör lenne, pedig nem az. Kifejezetten édes, ami engem kicsit zavar. Azért alapjában véve jó kis sör. Nagy kár ezért a sörfőzdéért!

2022. július 3.:

8479. Schalchner Weisser Bock. A Wissbräu Schwendl 7,4%-os sötét búza bakja Tacherting / Schalchen-ből. Nem sikerült beletalálni vele a pillanatnyi hangulatomba. Meglehetősen édes volt, markánsan baksörös karakterrel, ami mondjuk érthető. Viktortól kaptam.

 

Oldal: 2022. júliusi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat