2013. szeptember 30.:

Továbbra is a „Szentföldön” maradva:

1973. St. Lucas Félbarna, belga típusú ale. Az erősebb belga sörök alkohol tartalom intervallumának alsó határa környékén lévő 6-6,5-es, mégis markáns, testes kis itóka igen összetett ízzel.

1974. St. Lucas Tripel. Szintén belga típusú, hogy a megalkotója szavaival éljek, „mézes színű” söröcske. Ezektől mindig félek, hogy túlságosan ki fog belőlük érződni az alkohol. Ezúttal felesleges volt az aggodalmam! Bár nem mondanám teljesen harmonikusnak, összességében kifejezetten jó főzet ez is.

 

2013. szeptember 29.:

Húúúúú! Öt nap után végre újra IGAZI sörök a tarsolyomban! Hosszú vacillálás után rászántam magam, hogy egyedül kezdjem megkóstolni a legújabb St. Lucas söröket. Sajnos még vagy két hétig esélyem sem lesz rá, hogy összetoborozzak nálam egy sorkóstolót, addig pedig nem bírtam volna kivárni! :-) Gerilla sörfőző Szent barátaink kitettek magukért! Megint remek sörökkel rukkoltak elő!

1970. St. Lucas Fűszeres Búza. Miközben kitöltöttem azon gondolkodtam, normális vagyok én?! Gyümölcsös izéket ittam előtte, amiket már nagyon untam és akkor pont egy ízesített cuccal kezdek?! Naná! Ez igazi búza sör! Nem tudom, mit főztek, vagy érleltek bele, de cseppet sem ártott neki a pilzenisen markáns komlózását meg egyenesen imádom! Nagyszerű főzet!

1971. St. Lucas Tölgyfahordós Bak. Istenem! Na, igen! Pont az ilyen sörök miatt kezdtem el a listámat vezetni! Kérek még!

1972. St. Lucas IPA. Az IPA-k a kedvenceim s mivel egyre többet van szerencsém megkóstolni közülük, fokozatosan válok mindinkább kritikussá velük szemben. Ezt a főzetet nem kell bántani, sőt! :-) Remek! :-) Szereznem kell egy harmadik garnitúrát is, hogy Csepi is megkóstolhassa! :-)

Most kell erősnek lennem! Nagy a kísértés, hogy megbontsak még egy fajtát, de nem szabad! Egy napra, itthoni kóstolóra ennyi is elég! Majd folytatom holnap! :-)  

 

2013. szeptember 28.:

Anno, amikor elkezdtem jegyzetelni, miket kóstoltam az volt a cél, hogy megörökítsem, milyen isteni söröket volt szerencsém megízlelni az évek során. Persze, mivel az ember mindig új és új sörökkel próbálkozik, időnként belenyúl kevésbé jókba is, de azért nagyjából ki lehet szűrni, mik a gagyik és melyek azok, amik ígéretesek. Viszont ahogy múlik az idő, egyre inkább azon kapom magam, hogy egy-egy alkalommal a minőségnél fontosabb a lista gyarapodása. Szerencsére azért még nem veszek meg minden 3%-os sz…rt, de pl. Prágából hajövet, Brnoban bevásárolva is fontosabb volt az, milyen új sört találok a polcon, mint az, hogy mindenképpen csak jó sört hozzak haza. Ennek „köszönhető” az is, hogy például szűretlen búza Krušovicét nem vettem, mert Prágában már ittam, viszont a Pardál Ovo Bezové lazán belekerült a kosaramba, még úgy is, hogy sejtettem, nem várhatok túl sokat ettől a České Budejovicében készült bodzavirágos radlertól. Igaz, ha néhány koronával több lett volna még nálam…, de nem volt! Így most ezzel a lónyállal „gazdagodott” a listám. Persze lehet, csak éppen rossz pillanatban bontottam meg és a maga kategóriájában ez egy jó kis üdcsi akar lenni, nem tudom! Mindegy! Azért az a szűretlen búza most sokkal jobban esett volna! 1969.

 

2013. szeptember 25.:

Az ember mit meg nem tesz egy új magyar sörös címkéért! Én például most arra vetemedtem, hogy megvettem, sőt, meg is ittam egy remek 4%-os borsodi Riesenbrau-t. Klasszikus fűnyíró sör. Nem tehetek róla! Kellett az a címke! Viszont legalább szép emlékeket idézett fel! Az azóta már legendássá vált Első Pécsi Sörtúrát, amikor is szombat reggel a december eleji nulla fok körüli időben a helyi piacon kolbászoztunk és ittuk üvegből a remek világos és barna magyarhertelendi Kapucinus söröket. Amikor egy percre elhallgatott mindenki és én megtörvén a csendet, annyit mondtam, „akkor most beszéljünk a fociról” a szomszéd könyöklőtől egy enyhén illuminált úriember indult el felénk lelkesen egy doboz Riesenbraut morzsolgatva az Arany Csapat játékosainak neveit sorolva „Bozsik, Puskás, Hidegkuti, …”. Szép volt, jó volt, meg kellene már ismételni! 1968 fajtánál járok. Ja! Azért biztos, ami biztos leöblítettem egy Vidróczkival, hogy ne csak az emlékeim, a szám íze is jó legyen! :-)    

 

2013. szeptember 24.:

Az utolsó német fecske a hűtőmből:

1967. Neumarkter Lammsbräu Zzzisch. Edel Pils típusú, kiváló 4,7-es világos sör. Szívesen megzuttyantanám vele a hűtőmet!

 

2013. szeptember 23.:

Még egy kis német söröcske:

1965. Franziskaner Weissbier Royal Edition 2. Évjáratolt, 6%-os szűretlen világos búzasör. Finom darab. Kár, hogy az első kiadásról lemaradtam! :-)

1966. Dunkles Radler a Schlossbrauerei Au-Hallertauból. Barna citromos radler. Hmmm, egynek elment, mint üdcsi.

 

2013. szeptember 19.:

Sajnos nem tudtam elmenni a pilisvörösvári Rotburger Sörfőzde jubileumi sörfesztiváljára, de Szarka Gyula barátom begyűjtött nekem egy jókora flaskával az ünnepi sörükből, a 10% körüli alkohol tartalmú szűretlen világos Rotburger Hexe-ből. Bizonytalan volt, hogy fog eljutni hozzám időben, mielőtt még tönkremenne a 2 literes flakonban. Eszembe jutott, megkérem Pesten lakó kollégámat, Csiklya Gézát, vegye át nekem Gyulától. Géza vérbeli Fradista, lehet rá számítani! :-) Ezúton is nagyon szépen köszönöm mindkettőjüknek a segítséget! Jó lett volna társaságban megkóstolni, de úgy alakult, hogy egyedül nyekkentettem meg. Nagyon finom volt, bár egymagamra igen kemény adagnak bizonyult a 2 liter! :-) 1964. 

 

2013. szeptember 18.:

Nem enged a göthösség. Drasztikusabb módszerekre van szükség! Nincs mese, eljött a búzasör kúra ideje!

1961. Augustiner Weissbier. Szűretlen világos búza sör. Nem rossz, nem is nagy szám.

1962. Holledauer Weisse. Au-Hallertau szűretlen világos búza söre. Ez már egy fokkal jobb.

1963. Eine Bayern Halbe. M. Hubauer, München-Gräfelfing. Szűretlen világos búza sör. Ez a legfinomabb a három közül!

 

2013. szeptember 17.:

1960. Augustinerbräu Dunkel. Szerintem már mondanom sem kell, ez is Viktortól van. :-) Asszem a jövőben az egyszerűség kedvéért inkább azt írom meg, ha lesz olyan német söröm, ami nem tőle van. :-) Általában félek a bajor barna söröktől, mert volt pár rossz tapasztalatom, de ez finom volt.

 

2013. szeptember 15:

Lemaradtam a Rotburger Sörfőzde 20 éves jubileumi bulijáról, a Fradi kézis lányainak BL selejtezőiről, a moziról a kereszt gyerkőcökkel és még a gyöngyösi bolhapiacról is. Viktor barátom és családja viszont ritkán jár erre, a velük való találkozást már nem hagyhattam ki! Nem tudom, mit szedtem össze, de egy hete nem is söröztem. Szóval most már mindenképpen rám fért egy kis kóstolgatás! Kell a sok B vitamin féle a legyengült szervezetnek! Együtt bontottunk meg néhány érdekesnek tűnő sört, amik közül kettő lett új.

1958. Pécsi Classic. Elvileg ez a régebben csak csapolva mért Pécsi Sör dobozos változata, de szerintem kicsit lebutított verzió. Minden esetre az alkohol tartalma annyi, mint a sima Szaloné, de az íze sokkal jobb. Semmi extra, de nekem kifejezetten jól esett.

1959. Alakor. Nem az első, de magyar BIO sör. Mivel 51% az alakor búza tartalma, elvileg ez búzasör. Az íze igen spéci. Viktor szerint nem rossz, nekem nem jött be.    

 

2013. szeptember 6-7.:

6. Főzdefeszt. Őrület! Én már ezt nem bírom! :-) Nem tudom, hivatalosan hány sör volt megkóstolható, de én két nap alatt 30 olyat ízleltem meg, amit előtte még soha és ezek közül csak 3 nem volt kapható a feszten.

Melóból, közvetlenül Árokszállásról indultam pénteken. Még be kellett ugranom a LochNess Pubba, a Szerb utcába, mert egy héttel korábban lebeszéltem egy alátét cserét. Nem az a srác volt szolgálatban, akivel anno megbeszéltem a bótot, de a hölgy, aki fogadott – bár nem hallott rólam – legalább olyan konstruktív volt. „Randevu Sörbár”, ez szerepel sörkeksz gyűjteményem legújabb darabján. A helyén most egy Magyarországi Sörcikkgyűjtő Klub-os dekli várja a kíváncsi tekinteteket. Ki tudja, idővel talán még új klubtársakra is találhatunk általa! Mindenesetre megtisztelő, hogy most már ez a remek kis kocsma is hirdeti a létünket!

No, de ideje volt nekilátni a kóstolgatásnak! A Kálvin tér felől megkezdve felfedező utamat először PPPéterbe és osztrák alátétgyűjtő barátunkba, Leopoldba botlottam bele a Szabó Ervin téren, majd az Üllői Mézes Gyömbér Sör-be (1928.). Anno Szarvason és Kalocsán is nagyon finom mézes gyömbér sört főztek. Valami hasonló íz élményben reménykedtem most is, de sajnos elmaradt. Azért nem rossz, de nem fog a kedvenceim közé tartozni. A szomszédságában volt a Legenda boszorkánykonyhájának kihelyezett állomása. Náluk szokás szerint Szandi mosolygós arca fogadta az ismerős és az ismeretlen érdeklődőket egyaránt. Rengeteg fajta sör volt csapon, de olyan egy sem, amit még nem kóstoltam, így náluk üveges itókákkal vérteztem fel magam. Füge Sörrel, Ribizli Sörrel és Birsalma Sörrel. Legendás barátainkra mindig számíthatunk! Ezúttal sem jöttek el otthonról címkék nélkül. Most én voltam a szerencsés, aki először dézsmálhatta meg a pakkot, miközben hál’ Istennek hosszas keresgélés nélkül is egymásba botlottunk a cimborákkal, Jóskával, Krisszel és Csabával, sőt békésszentandrási barátunk, Sanyi is felbukkant, ő is izgalmas sörökre vadászott éppen. Címke böngészés közben mindenki kóstolgatta aktuális sörét, volt, aki legendásat, volt, ki mást. Én Armando barátunk legújabb találmányát, a hidegmálnázott, búzasör élesztős IPA-t, a Freaky Wheaty Gribanc-ot (1929.). Akkora a tobzódás egy-egy ilyen fesztiválon, hogy a főzdebuszos Zsófit, aki ezúttal kabrióból mérte a nemes nedűket és soltvadkerti barátunkat, az ifjabb Kárpit éppen csak köszöntöttük, miközben vettünk egy-egy üveg Alakort, az első magyar bio sörként hirdetett itókát. Igazság szerint a monori sörgyárnak volt korábban egy bio söre, így az „első” jelző mellé én még odatenném mindenképpen a „kézműves” szót is. Igaz, nem tudjuk biztosan, hol készül, egyelőre mindnyájan Orgoványra tippelünk. Miközben a Reviczky utcában a Pirítós rozsnyói söröket kínáló pavilonjánál begyűjtöttük a sörfőzde magyar nyelvű prospektusát belekóstoltunk a designes pultos fiúk által csapolt  Blues IPA névre keresztelt fekete india pale ale típusú sörükbe (1930.). Az íze nem volt rossz, de nem felelt meg igazán a típusjegyeknek. A másik újdonságukról sajnos lemaradtam, mivel szombatra már nem maradt belőle. 4-5 lépés és máris a tapolcai Stari standjánál találtuk magunkat. Márti kedves mosolya és egy meglepetés újdonság, a fűszeres Apolló fogadott minket (1931.). Úgy látszik, divatba jöttek a fűszerezett sörök. Nem baj, csak győzze az ember az íz orgiát! Újabb pár lépés és Tapolcáról máris Kiskunfélegyházára értünk. Hiába, ebben az országban nincsenek távolságok! Jubileum 20 (1932.). Beszédes márkanév! 20 éves a Domján Sörfőzde. Szépen emlékeztek meg róla ezzel a sörrel. Menet közben egyik kanizsai klubtársunk is átviharzott rajtunk a maga megszokott, „messze lakom, hosszú út vár még rám” stílusában. Köszönjük a sört Lajos! Ezután a Mikszáth térre, a ZIP’s-hez mentünk, bár ekkor már újra több felől kezdtünk el söröket válogatni párhuzamosan. Miskolci barátaink ezúttal egy mobil sörkimérő hellyel és két dekoratív ifjú hölggyel készültek a Fesztiválra. Náluk a ZIP’s Oktoberfest Bier (1933.) volt az újdonság, míg Fóton, Sörapunál szintén készült egy Oktoberfest Bier (1934.), ami szerintem már tavaly is volt, de akkor én sajnos lemaradtam róla. Az’ ’szem, utóbbiból Csaba hozott egy pohárral, így egymás után tudtuk megkóstolni őket. Mind a kettő jól sikerült, de nálam a fóti győzött. Hopszi, hopszi! Ecser kimaradt! Pedig ott is mindig kedves mosoly és finom sörök várnak minket! A Brandecker Keserű Meggyes (1935.) ráadásul itt debütált. Igen jól sikerült kompozíció! Na, szóval a Mikszáth téren letáboroztunk egy időre. Jóska hozott Dühös-t (1936.). Amikor Rozsnyón, „másnap” reggel kóstoltam a versenyen részt vett, házi készítésű verzióját nem igazán jött be. De ez szerintem a nem túl megfelelő alkalomnak volt inkább köszönhető. Most minden esetre piszok jó volt a Duvel magyar reinkarnációjának ez a legendás bérfőzéses változata. Időközben Andi is csatlakozott, Gyula pedig egyre szomjasabban, autóval vadászta a relikviákat egyelőre. Szerencsére azért a fiúk sem maradtak otthon a ZIP’s-től, így velük is összefutottunk, sőt a sörfőző sráccal hosszasan el is beszélgettünk az „utcán heverő” témáról, a Fesztivál kínálta sörökről. Mivel az Élesztő standja előtt alakítottuk ki bázisunkat, egymást követték a gerilla sörök. A Vörösbegy (1937.), egy altbier a Kecskeméti Sörmesterektől. A nemzetközi díjnyertes Távoli Galaxis (1938.), galaxy komlós IPA Róth Zoltántól. A KontinentALE (1939.) a nem rég meglátogatott, épülőfélben lévő tárnoki sörfőzdétől „legendás” kivitelben. A Der Fehler (1940.) a Kétbalkezes „A Sikertelen” névre keresztelt koránt sem rossz düsseldorfi altbierje. Valaki hozott egy pohár Kissler Feketeberkenyés sört is (1941.). Ezzel is úgy jártam, mint legutóbb a Fitoval. Túlkésőn kóstoltam meg, így már nem igazán tudtam értékelni a fűszeres ízét. Azért idővel feladva bázisunkat tovább indultunk, csak úgy, sör mentén. Alulu (1942.), Kiss Hopfanatic Tamás legújabb őrülete egy kókuszos APA. A komlót ebből sem spórolta ki. Ez után kicsit lágyabb ízek következtek. Szarvasi Ír Vörös (1943.). Nem az egykori Jäger Sörfőzde remeke, hanem az Aranyszarvas új vörös söre. Békésszentandrást soha nem lehet kihagyni! Ezúttal két gyümis cuccot hoztak a megszokottakon felül. Fekete Áfonyás (1944.) és Kék Szilvás (1945.) sörrel készültek. Mivel nem viccelnek, ha sörről van szó, bizony a szilvás színe valóban meghökkentően kék lett, amit Otelló szőlő héjával értek el. Közeledett az este nyolc óra, az „aranylábú fiúk” bukaresti fellépésének időpontja, ezért Csabával megpróbáltunk helyet találni a meccsnézéshez. Sajnos a Darshan udvarban előre le volt már foglalva minden szék, így más alternatívát kellett találnunk. Menet közben elveszítettem Csabát, mert megálltam valahol egy sörért. De hol és milyenért? Valószínűleg még sem vettem ott semmit, bárhol is voltam, mert végül a Léhűtőnél szereztem be egy pohár Csupor-t (1946.), amit a Tántorgó Paripa „művésznévre” hallgató újdonsült ismerősünk főzött és ajánlott még 1-2 órával korábban. Remek kis IPA! A válogatott teljesítménye viszont szörnyű volt! Nem tudom a véndöglátó hely nevét, ahol megálltam a meccset nézni, minden esetre a Feszt Kálvin felőli végén találtam. Rendes volt tőlük, hogy kintre helyezték az LCD TV-t! Így akinek nem jutott hely, mint például nekem, az is végig tudta nézni a meccset. Félidőben visszatértem a Léhűtőhöz és begyűjtöttem egy pohárral Németh Antal (2T) White Shadow (1947.) névre keresztelt, Rozsnyón bérfőzött búza IPA-jából. Bármennyire is finom volt, természetesen nem tudta feledtetni a válogatott gyatra teljesítményét. Sajnos leszerepeltünk! Meccs után újra egyesült a csapat, legalábbis azok, akik még kitartottak késő este is. Andi, Gyula, Gyuszi és – mint kiderült, a tőlem nem messze szunyókáló – Csaba is megkerült. Elég fáradtak és csalódottak voltunk, de úgy alakult, hogy még 1-2 órába beletelt, mire nyugovóra térhettünk. Gyula később kezdte a fesztiválozást, így később is jött el számára a pizsama fellövés ideje. Igaz addigra már egyetlen porcikám sem kívánta az általa hozott, egyébként remek Legendás söröket, annak azért örültem, hogy sikerült egy jót beszélgetnünk az Olasszal. Egy szokatlan stílusú, de a megszokott, baráti áron fuvarozó Nemzeti Taxi repített minket „haza”, ami ezúttal is Gyula és Andi otthonát jelentette. Részemről itt véget is ért az első nap, amit már egy kevésbé intenzív követett. Szombat délelőtt szokás szerint Gyula volt a „bármixer”. Ezúttal kíméletes volt hozzánk és nem pálinkákkal, hanem csak gyümölcsös sörökkel kínált minket eleinte. A Legenda gyűmisei kerültek terítékre, a korábban általam is vett Füge Sör (1948.), Ribizli Sör (1949.) és Birsalma Sör (1950.), plusz még egy-két korábban piacra dobott változat. Háááát, egyik sem volt rossz, de így egymás után elég kemény volt ez a rengeteg ízesített itóka. Talán szerencsésebb őket más, más időpontokban megkóstolni. A gyümölcs orgiát Németh Anti kereskedelmi forgalomban nem kapható sörkülönlegességei követték. Külön köszönet érte Gyulának, hogy velünk osztotta meg őket! Első a Sun of Beach (Son of a Bitch) volt (1951.), amit a korábban már megismert Charlie Firpo követett. Harmadiknak a White IPA (1952.), zárásként pedig a Rodeobohóc (1953.) került terítékre. APA-k után IPA-k, utóbbiból előbb búza, aztán „sima”. Szépen felépített, izgalmas kóstoló volt. Hideg disznóságok, rögtönzött sült gomba és rántott hús segítette a különböző sörök íz világának elkülönítését. A kiadós házi kóstoló után azért a Főzdefesztre is kinéztünk újra. Én megint egy kis kitérővel indítottam. A Kapucinus Sörfőzde két új sörének üveges változatát kellett begyűjtenem egy a fesztiválhoz közeli vendéglátóipari egységben. Erre a napra már nem sok betervezett újdonság maradt. Inkább a régi és új barátok, ismerősök társaságának, néhány jól ismert íz felelevenítésének lett szentelve ez a nap. Csatlakozott Peti és Robi a korábbi főzdefeszteken megismert két barátunk, akikkel már pénteken is összefutottunk, Zsiráf, Gyuszi, Timi, találkoztunk a korábban már szóba került gerillák némelyikével is, pl. Németh Antival és Róth Zolival. Remek sörös relikviákhoz is sikerült hozzájutnunk és azért pár új söröcskét is bevéshettem a listámra. Professor von Mannheim (1954.), IPA Möszjőéktől, Bäder Áfonyás Sör (1955.) Kiskunfélegyházáról, Porter sör (1956.) a Serforrástól, egyenesen Vaskó Gyuri bátyám csapolta nekem és egy hirtelen gondolat által vezérelve megkóstoltam a cseh Lobkowitz Sörgyár Fűszeres Sör-ét is (1957.), aminek sajnos nem jegyeztem fel a hivatalos nevét. Békésszentandráshoz visszatérve kellemes meglepetésben volt részünk. Az egykori Szarvasi Jäger Sörfőzde tulajdonosával, Ari János úrral találkoztunk. Az természetes volt számomra, hogy egyből megismertem, az viszont nagyon megtisztelő, hogy ő is emlékezett rám. Pár szót váltottunk egymással. Örömmel hallottam, hogy nem véletlenül bujkált bennem a kisördög, amikor az új Szarvasi Vörös sört kóstoltam, bizony az ő közreműködésével készült ez is. Az első napihoz hasonló jó hangulat, finom sörök és a végén egy nagyon nem kívánt haza buszozás. Röviden így tudnám lezárni e két tartalmas nap krónikáját. Ezúton is köszönöm minden érintettnek a finom étkeket, söröket, szállást, címkéket, egyéb relikviákat, jó hangulatot, jó szót, jó társaságot, jó szervezést, jó időt! Jövőre veletek (és remélem sok más cimborával is) ugyanitt!     

 

2013. szeptember 4.:

Ma már ittam egy Kortyot: Corvinus Rex. 1927.

 

2013. szeptember 3.:

Egy korty nem sok, annyi sör sem csúszott le ma a torkomon, úgy alakult, mégis 3 sörrel gyarapodott a listám. Megerősítést kaptam Söraputól, hogy az összes palackozott sörük pasztőrözve van, még akkor is, ha ez nem mindig derül ki egyértelműen a címkékből, így utólag hármat is fel kell vennem a lajstromba:

1924. Keserű Méz, palackozott, pasztőrözött verzió, amit 2012. szeptember 11-én tutira ittam, amikor a Bauerba beugrottunk a Magyar-Holland meccs előtt.

1925. Kéményseprő, palackozott, pasztőrözött formában idén augusztus 28-án megdézsmálva. Érdekes, ebből ez a verzió jobban ízlett!

1926. Hammurapi 21+, palackozott, pasztőrözött kiadásban, augusztus 30-án Szentpéteri Gábor barátommal közösen megkóstolva. 

 

Oldal: 2013. szeptemberi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat