2019. szeptember 29.:

A Fradi - Kisvárda (1:0) meccs apropóján bontottam egy-két sört:

6571. Oettinger Festbier. Az Oettinger cégcsoport gothai gyárában készült 5,4%-os festbier. Balázs barátom gyűjtötte be nekem az Aldiból. Közepes, áruházlánci minőségre számítottam, de szerintem baromi jó! Testes, zamatos, harmonikus főzet.

6572. Warsteiner Dunkel. A dunkelektől mindig félek, mert belefutottam már jó pár pocsékba. Na, ez nem az, sőt! Testes, pörkölt malátásan kesernyés, minimális, diszkrét édeskésséggel. Ezt is Balázsnak köszönhetem és az Aldinak.

6573. Sapte Coline Triplu H. Nagyon meglepődtem, amikor kibogarásztam a címkéről az alkohol tartalmát! Elvileg csak 4,75%-os, pedig én jóval erősebbnek, testesebbnek éreztem. Nagyon gazdagon van megkomlózva. A RateBeer szerint pilzeni, szerintem inkább hoplager, illetve az íze alapján imperial pils, vagy ilyesmi. Jászvásári román kézműves sör. Messze a legjobb a szortimentjükből. Ezt már az Atlétikai VB nézése közben kortyolgattam el, ahhoz is jól passzol a sör!

 

2019. szeptember 28.:

Napra pontosan ma 10 évvel ezelőtt, másfél nappal azután, hogy hazatértem első Oktoberfestemről felbontottam az elsőt - majd kisvártatva a másodikat - a kintről hazahozott 30 egynéhány bajor sör közül. A Klosterbrauerei Andechs két söre volt az, Andechser Spezial Hell és Andechser Dunkel. Érdekes módon - így utólag visszanézve - utóbbi egyáltalán nem jött be, mégis ez volt az a nap, amikor elhatározásra jutottam és létrehoztam egy excel táblázatot, megkezdve a  jegyzetelést, milyen söröket kóstoltam attól a naptól fogva egészen mostanáig. Szóval jubilálok, ráadásul Balogh Balázs barátomnak köszönhetően egy remek bajor sörrel tehetem ezt.

6570. Dunkler Hirsch. Szűretlen sötét bajor búzasör a Sulzbergben, a Bajorországi Oberallgäu járásban található Höss Brau sörfőzdéjéből. Itthon az Aldi forgalmazza. Tartsák meg jó szokásukat! Nagyon szépen összerakott, klasszikus darab a típus minden jellegzetes vonását magában hordozza.

Röstellem, de sajnos még nem értem utól magam a listám frissítésében, szerencsére mozgalamas hetek, főleg hétvégék vannak a hátam mögött, ezért (amíg csak ,,xxxx” látható sorszám helyett a sör neve előtt) nem tudom pontosan, hányfajta sörig jutottam el a 10 év alatt, de amint behozom a lemaradást hamarosan le lesznek cserélve az x-ek egy ölég szép számra...  

Hálás köszönet mindenkinek, aki az elmúlt 10 év során segített gyarapítani a kóstolólistámat!

 

2019. szeptember 26.:

6569. Argus Original Pils. A RateBeer és a Pivnici szerint is Protivínben készült ez a 4 / 10 %-os cseh világos láger sör. Meglepően, vagy talán nem is annyira meglepően jó.

 

2019. szeptember 20-22.:

Pilzenben jártunk. Másodszor tettem meg a hosszú utat tömegközlekedéssel Gyöngyös és Pilzen között. Ezúttal itthonról Bölöny Jóska barátom kísért el, Bajorországból pedig Viktor és élete párja, Orsi csatlakoztak. Az éjszakai belügyi zavargások miatt nem mertem sört vinni az útra, így Jóska túlélő készletéből éltünk Prágáig. Ott sikeresen elértük a legközelebbi pilzeni csatlakozást a vonatunk késéses ellenére. A belföldi jegyvásárlás után, még egy útravaló sört is volt időnk venni, így összességében jó, szerencsés utunk volt. Viktorék már a vasútállomásnál vártak minket Pilzenben. Megkerestük, kisebb nehézségek árán megtaláltuk és elfoglaltuk az egyébként igen korrekt kis szállásunkat. A hűtőszekrényben 4 üveg ajándék Pilzeni várta a csapatot. Ráadásul Viktorék meg frankó bajor sörökkel leptek meg minket. Gyorsan lecuccoltunk, bedobtunk egy-két sört, aztán elindultunk a városba. Csülkeink voltak foglalva az U Salzmannůban. A csapolt Pilzenijük nem volt nagy szám, bármennyire is neves helyen jártunk, de a csülök elég jó volt igaz, nem U Blahovky minőség. Azért sikerült megbírkóznom az egésszel. Innen a Groll Sörfőzdét céloztuk meg, ami pár perc sétára volt, de már csak volt! Sajnos bezárt és a jelek szerint nem is a napokban, hanem már jóideje. Következő alternatíva az 1. Roudensky  Pivovar lett. Ehhez sem kellett sokat gyalogolnunk, ráadásul így elsétáltunk egy négy évvel ezelőtti másik állomáshelyünk mellett, ami szintén úgy nézett ki, mint ami már bezárt. Születés és elmúlás, a sörfőzésben, vendéglátásban is meg van az örök körforgás. Az új sörfőzde egybként nem tűnt rossz helynek. A saját sörökön felül főleg sztékekkel operálnak, de mi csak sört kóstolgattunk. Azok viszont elég gyenguskák voltak! Ha így folytatják ők sem fogják tovább húzni mint a Groll! Három sörük volt csapon.

6528. Roudeňák. Jellegtelen, túlhűtött 10-es világos láger. Ekkor még nem gondoltuk, hogy ez lesz a legjobb a három közül!

6529. Maršoun. 12-es világos láger. Ennek szebbre sikeredett a habja, de az illata savanykás volt. Az ízében is érződött, hogy valami nem frankó.

6530. Sobol. 13-as félbarna láger. Ez egyértelműen meg volt savanyodva. Meg se ittuk.

Finoman fogalmazva sem voltak túl jók az első kézműves söreink Pilzenben, így picit csalódottan indultunk vissza az óváros felé. A következő helyet nem terveztük be előre, csak belebotlottunk. (Nagyon) szabad fordtásban Malacbráner. U Malické Brány. Azaz valójában a Kis Kapuhoz. Talán itt lehetett anno az egyik régi városkapu, arról kaphatta  a hely a nevét? A rusztikus helyhez klasszikus pilzeni szortiment tartozott, köztük az egy ideje már megszokott pilzeni havi kísérleti sörrel.

6531. Master American Amber Lager. Lehet, hogy Volba Sladkut kellene írnom Master helyett. Számomra kicsit homályos a sorozat elnevezése. Mindegy! Ez az amerikai stílusú borostyán láger is azt hozza, amit a kísérleti sorozat általam korábban kóstolt tagjai. Jó, jó, de azért nem kézműves minőség, vagy max. annak a pozitív alja.

Viktor már járt a Beer Factory névre keresztelt sörfőzdében, pontosabban annak a modern éttermében. Az első benyomásai nem voltak túl jók, de a viszonylag késői időpont miatt és persze kíváncsiságunkra való tekintettel azért csak betértünk. A többiek haraptak is pár jó falatot, én maradtam a sörözésnél. Még tartott a csülök. Rengeteg saját sörük volt, csak a savanyítottat hagytuk ki.

6532. Beer Factory Světly Ležák. Jól összerakott klasszikus darab.

6533. Beer Factory Polotmavy Ležák. Ez kicsit gyengébb volt a mga kategóráján belül. Karamellás jegyeket hordozott, ami nem meglepő.

6534. Beer Factory Pšeničny Speciál. Érett sajt és hagyma illatot éreztem rajta. Ízében a klasszikus banános ízjegyek jöttek. Jó darab.

6535. Beer Factory Nevada Ale. Enyhén citrusos illatú APA. Mindössze  3,9%-os, de nagyon kellemes.

6536. Beer Factory IPA. Itt már kifogytam a jegyzetelésből, de igen magas pontszámmal zárt nálam.

6537. Beer Factory California Ale. Ő is csak egy árnyalattal maradt el.

6538. Beer Factory Juicy Bravo. Egy újabb APA. Ő pedig szintén megugrotta azt a szintet, mint az IPA. Összességében elmondható, hogy nagyon jó újhullámos söröket főztek, de a klasszikus vonalba is beletaláltak. A colos, agyonsminkelt pincércsaj meg akkor és ott valamiért nagyon bejött, pedig abszolút nem ez a típus a zsánerem, sőt!

Első napra a hosszú utazás után elég is volt ennyi ,,kaland” mindegyikünknek, visszasétáltunk a szállásra és nyugovóra tértünk.

A második napot új lendülettel kezdtük. Az óváros szívében, a Köztársaság téren a dóm lábánál belebotlottunk egy kézműves vásárba. Sparhelten sütött fokhagymás pirítós, sajtok, kolbászok egyéb kézműves termékek és persze köztük sör is volt kapható. A helybéli U Lenocha sörfőzde csapolta két sörét.

6539. Lenoch Ležák. 12-es világos láger.

6540. Lenoch Speciál. 13-as félbarna láger. Alap sörök, elég jó minőségben.

Vacilláltunk, merre folytassuk utunkat. A sörmúzeum és a sörgyár volt a két alternatíva. Végül először elmentünk a múzeumhoz, mivel útba esett. Amíg hárman azon gondolkodtuk, ki szeretné megnézni, ki nem (Viktor és én már láttuk), addig Jóska fogta magát és alternatív útvonalon két részletben gyorsan végig is járta az egészet. Mindig tudtam, hogy nem egy elveszett ember! Orsit inkább a sörgyár érdekelte, viszont már éhesek voltunk, így először megebédeltünk a múzeum éttermében, a Šenk na Parkánuban, ahol Viktor bevállalt még egy egész csülköt. Mi többiek óvatosabb duhajok voltunk. 4 éve itt volt a legfinomabb a Pilzeni szűrt és szűretlen változatban is és a tatárjuk is nagyon bejött, így most újra ezt választottam menünek. Ezúttal sem kellett csalódnom és a többiek is elégedetten vették magukhoz a szilárd és a folyékony betevőjüket is.

Utána már tényleg a sörgyár felé vettük az irányt. Útközben az egyik véndöglátó helynél igen érdekes, kicsit talán bizarr, vagy gusztustalan grillezőt láttunk. Egy bazi nagy fém szemetes konténer volt átalakítva grillsütővé. Egyrészt jó ötlet és ügyes kivitelezés, másrészt azért... Mindegy! Egyedi darab volt, az biztos!

A sörgyár területén volt valami kisebb fesztivál. Talán pont ezért, sajnos már nem volt több turnus gyárlátogatás a nap folyamán, pedig még csak kora délután járt az idő, így a gyárudvarra kitelepült pavilonokat tudtuk megvizslatni plusz betértünk az ajándékboltba egy kis szuvenírért.

Innen a Purkmistr Sörfőzde felé vettük az irányt trolival, ahol kézműves sörfesztivál volt a hétvégén. Igazából ez a fesztivál volt az apropója az egész kiruccanásnak. A megállóba menet sikerült megtalálnunk Spejbl és Hurvínek szobrát is, ami rajta volt a pilzeni bakancslistámon. Nem utaztam még japán metróval, de ahogy a TV-ben láttam, hasonló érzés lehet, mint itt volt trolizni egyet. Eszméletlen sok ember akart ugyanazzal a járattal kijutni a fesztiválra. A sofőr úgy tolta neki, mint ha az élete múlott volna rajta, így kicsit közelebbi kapcsolatba kerültünk időnként utastársainkkal, mint terveztük, de legalább így hamarabb jutottunk újra friss levegőhöz. Maga a fesztivál a területi adottságokból kifolyólag három részre tagolódott. A térre, ahol a sörfőzde van, a főzde udvarára és egy bazi nagy parkolóra pár házzal odébb. Eleinte úgy tűnt, hogy cseh módra főleg klasszikus láger sörökkel készültek a főzdék, de aztán sikerült rátalálni a különlegességeket készítő kisüzemekre is. Rengeteg újdonságot kóstoltunk, kicsit talán túl sokat is rövid időn belül, ami elsősörben az én kívánságomra volt. A többiek asszem szívesebben kóstoltak volna kevesebb fajtát, kicsit nagyobb mennyiségben, mint így ezt a nagy katyvaszt, de azért remélem, nem haragszanak rám. Elvitt a hév, pedig arrafelé nem is jár! Volt egyébként rengeteg reklámanyag is az egyes pavilonoknál igaz, gyakorlatilag minden pénzért, de legalább volt! A sörfőzde szabadon hirdethették, reklámozhatták magukat. Címkék, alátétek, poharak, korsók, névjegykártyák, prospektusok, volt ott minden! Példát vehetnének az ottani szervezőkről azok, akik a hazai sörfesztiválokat rendezik, mert nálunk sajnos még jellemző, hogy kifejezetten tiltják az egyedi reklámanyagokat, azért hogy a szervezők által kiadott holmikat vegyék a népek ezzel is a rendezők bukszáját hízlalva! No, de akkor a sörök:

6541. RH + Red Ale. A pilzeni Rodinný pivovar Radobyčice markáns, igen finom vörös ale-je, talán vörös IPA-ja.

6542. RH + Pšeničny. A bajor stílusú szűretlen búzasörüket is szépen összerakták.

6543. RH + Svétlé Vyčepní. A 10-es ivósörük kicsit középszerűre sikeredett.

6544. RH + Světly ležák. A 12-es már egy fokkal, illetve kettővel többet adott.

6545. Purkmistr Punk IPA. A rendező sörfőzde 6,5%-os IPA-ja. Mivel 4 éve nem voltam elégedett a söreikkel én csak ezt vállaltam be. Alapvetően nem volt rossz. A srácok kikértek egy-egy korsóval a barna lágerükből. Az sajnos most is csalódást okozott. Nehezen tolták le mindketten.

6546. Baštyř Višňovy Ležák. Obořiště Energon névre keresztelt sörfőzdéjének cseresznyés söre. Ittam már jobbat a típusból, de ezzel sem volt semmi baj. Hirtelen felindulásból egy szép talpas poharat is vettem hozzá.

6547. MadCat Mango-Piňa-Coco-Sour-us. Ezt a kamenicei berliner weissét Orsi választotta. Nem emlékszem már, mennyire volt tudatos a döntése, de úgy rémlik, egészen megbarátkozott az ízével. Tulajdonképpen tényleg nem volt rossz.

6548. Pansky Svetly Ležák. A bojnicei Pansky  Pivovar világos lágere. Szépen összerakott klasszikus darab.

6549. Benedikt Barrel Aged Porter. A prágai Břevnovsky Klášterní Pivovar 18-as hordóban érlelt porter söre. Nem savanyította be a hordó, jó kis cucc lett belőle.

6550. Benedictus Furiosus. Ugyanaz a forrás, viszont ez egy direkt savanyított izé. Megmondom az őszintét, én választottam ki igaz, csak 1,5 dl-es kóstoló adagban csak úgy, mint a főzde többi sörét. Ez és az előbbi lettek újak a listára. A fogyasztható, de minek kategóriába sorolnám.

6551. Elektrolyt. Jablonec nad Nisouban van a Volt sörfőzde. Ez és a következő három az ő sörük. Egy újabb savanya, egy újabb jó, jó, de nem köll ízű sör (Erdélyi Tamás barátom után szabadon).

6552. Elektron. 12-es New Zealand pale ale. Nagyon szépen komlózott történet.

6553. Jiskra. 11-es világos láger nagyon korrekten összerakva.

6554. Zesilovač. 14-es IPA. Ezzel is simán megvettek.

6555. Písecky Cardu-US. Písecky  Pivovar Písek. 14-es, a honlapjuk szerint APA. Ott volt ez is.

6556. Juicy Summer Ale. Pacovi 10-es nyári ale. Ez nem volt rossz, de az előtte kóstolt négy sör egyenletesen magas minőségétől egy kicsit elmaradt.

6557. Thornbridge Jaipur. Amerikai IPA.

6558. High Wire. APA. Két angol sör, amiket benéztem. Nem terveztem ilyeneket inni a csehek rovására, ráadásul egyik sem volt jó.

6559. APA - Cascade. A prágai Badflash APA-ja.

6560. Bikini Ale. Summer ale. Szintén Badflash főzet. Ez a főzde árulta az angol söröket. A sajátjaik is középszerűek voltak.

6561. Mostra IPA. Egy prágai gerilla sörfőző, a Potmehúd jó kis amerikai IPA-ja.

6562. SMaSH the Simco. APA Potmehúd módra.

6563. Mariarut. Šťáhlavický Pivovar U Šenkýřů Stáhlavice. 12-es félbarna láger.

6564. Kamenický Rytíř. Pivovar Kotouč Česká Kamenice. Barna láger.

6565. Kamenické Medovné. 12-es mézes sör.

6566. Kamenický Granát. 18-as vörös ale. Egy főzde három söre. Ezekkel zártuk a fesztivált. Ha jól emlékszem, Viktorék választották őket. Szerintem jók voltak, de az az igazság, bár még viszonylag magasan járt a nap, a végére eléggé elfogytam.

Mivel Viktor és Orsi csak egy éjszakát tudtak Pilzenben maradni és a fesztivál tömegnyomorából ennyi egy napra amúgy is elég volt, együtt tértünk vissza a szállásra. Pontosabban mi Jóskával pár perccel korábban, mert Viktorék megálltak az útjelző kebabosnál. Én is kértem onnan kaját, hogy még egy darabig talpon tudjak maradni. Ezután sajnos útjaink elváltak. Viktorék hazaindultak, mi pedig a Raven City Pub-ba, ahol még két újdonságot megkóstoltunk.

6567. City APA.

6568. White Mountain. Vörös ale. Mind a kettő méltó a Raven hírnevéhez. Jóska itt bedobott egy adag jóképű sült kolbászt és hermelinjük is lett volna, ha kicsit türelmesebb lettem volna a vacsorával.

Harmadnap reggel mi is útrakeltünk hazafelé Jóskával. A visszaútra már utólag vettünk helyjegyet a Prága - BP járatra, még Pilzenben, szerencsére volt rá lehetőség, így kényelmes utunk volt. Jólsikerült kiruccanást zártunk ismét!

 

2019. szeptember 19.:

Nádudvari Zoli barátom és cimborája Schetman rendszeresen szoktak közös fénykép nézegetős délutánokat, estéket tartani, - amikor Zoli nagy ritkán itthon van - a kinti várlátogatós kiruccanásai anyagából. Már egy ideje felmerült bennem az ötlet, jó lenne csatlakozni hozzájuk. Egyrészt azért, hogy ne ,,csak” a képek kivonatával találkozzak, másrészt azért, mert kommentárral együtt még érdekesebbek. Most először össze jött, remélhetőleg új hagyományt teremtve ezzel. Jó volt bekapcsolódni a srácok programjába, kicsit felvenni ezeknek az alkalmaknak a ritmusát, még ha a másnap hajnalban kezdődő cseh utam miatt nem is tudtam végig ott maradni. Nagyon tetszett, hogy Schetman villám gyorsan átlátta a fényképeket és pillanatok alatt rátalált a rajtuk, bennük rejlő érdekes apró részletekre, amiken én simán átfutottam volna. Közben az általa hozott sushi is meglepően kellemes (íz) élményt nyújtott, bár élek a gyanúperrel, hogy az éjszakai hí..... hirtelen gyakorivá vált technikai zóna látogatásaim annak voltak köszönhetőek. A lényeg, hogy végül nem lett belőle úti baleset. Közben néhány ivó sör mellett megkóstoltun egy-két érdekességet is, amik közül Zoli kedvenc gyömbér söre lett új a listámra.  

6527. Appenzeller Ginger Beer. 2,4%-os svájci történet. Az első olyan gyömbérrel készült sör kóstolásaim során, amin nem csak az édeskés íz jött át, hanem a nyers gyömbérre annyira jellemző csípős íz világ is. Mivel a csípős sörök nem tartoznak a kedvenceim közé, ezt sem sorolnám közéjük, de nagyon érdekes, egyedi élményt nyújtott. Remélem, legközelebb folytatjuk srácok!   

 

2019. szeptember 14-15.:

A kecskeméti klubos sörfőzde látogatós bulink hétvégéje. Megérne egy hosszabb beszámolót, de ez az oldal a kóstoló listám miatt jött létre, arra pedig most csak egy sör kerül fel miatta. Azért pár mondatban összefoglalom a történteket.

Igazából már péntek 13-án indult volna a történet, mert úgy volt, leugrok meló után Csabihoz, Bicskére, hogy egy szolid esti kóstolgatás után reggel együtt menjünk Kecskemétre vele és kisfiával, de balesetezett a busz, amivel mentem volna, még azelőtt, hogy felszálhattam volna rá, így a pénteki program stornózva lett.

Szombat hajnalban így BP felé kellett vennem az irányt. Felhúztam a Stadionokig, átsétáltam Zugló vasútállomásra, vártam a vonatra egy csomót, mert helyből késett vagy 20 percet, aztán csatlakoztam PPPéterhez, hogy együtt vonatozzunk le Kecskemétre. Itt rögtön el is lőttem a hétvége egyetlen újdonságát.

6526. Dreher Félbarna Hidegkomlós. A Hungárai és a Thököly sarkán lévő kis ABC-ben vettem az útra két doboz hideg seritalt. Ez volt az. Gyöngyösön ekkor még nem volt elérhető. Mire ezt a pár sort worldre vetem még két alkalommal kóstoltam rá, így árnyaltabb lett a véleményem róla. Elsőre, dobozból a vonaton nem volt nagy szám, másodikra, szépen, gusztusosan kitöltve nagyon bejött, harmadszorra meg valahol a kettő között végzett. Semmiképpen sem rossz próbálkozás szerintem.

A folytatásról röviden:

A vonaton jót beszélgettünk PPPéterrel. Sok érdekes infót tudtam meg tőle sörös és vonatos témákban.

Megérkezve Kecskemétre először a Gomba Sörözőbe vettük be magunkat, ahol már várt minket gyűjtő barátaink egy része. A tulajdonos hölgy a PET palackos és csapolt orgoványi sörökön túl egy-egy egyedi saját sörözős söralátéttel is meglepett minket.

A sörfőzde látogatás remek volt. Nem először voltam bent a Kecskeméti Sörmanufaktúra szentélyében, de jó volt újra látni, ráadásul egy halom új címkéhez jutottunk.

Utána ismét benéztünk egy körre a Gombába kiegészülve a többi gyűjtőcimborával, ők se maradjanak ki a jóból!

Jött aztán a fő program második fele, a Kecskeméti Sörház elfoglalása. Nagyszerű ebédet kaptunk, cserélgettünk kicsit, jókat dumálgattunk és remek helyi söröket ittunk. Én főleg az alap Pilsre buktam rá, mert szerintem a dekokciós eljárásnak (is) köszönhetően pazar volt, de az IPA és a búzasörük is nagyon jól esett.

Estére még befuvaroztak minket a Vasútparknál lévő Sörteraszukhoz, ahol egy helyi tehetséges, feltörekvő akusztikus zenekar, a Sex in the black hole adott koncertet.

A saját Barkasukkal utaztunk oda-vissza vazki! Nagyon nagy élmény volt! Sajnos Barkas Csabi nélkül!

Aztán utána jó szokásunkhoz híven még az éjszakában kortyolgattunk kicsit a helyi termésből a Sörház fölötti szállásunk konyhájában, sőt Taximaxinak hála harapnivaló is akadt a nemes serital mellé!

Másnap reggel, na jó, délelőtt, miután összeszedtük magunkat és megittuk a maradék söröket testületileg kivonultunk a helyi zsibvásárra vendéglátónk képviselőjének felvezetése mellett, majd beugrottunk a Kecskeméti Guri Serházba is, ahonnan végre meg lettek az első guris  üvegből készült sörös ivó alkalmatosságaim. Az egyikből az utolsó darabot nekem tartogatták. Ezúton is nagy, nagy köszönet érte! :-)

Innen én már hazafelé vettem az irányt. Robertóék némi TV-s városnézéssel egybekötve elvittek kocsival az autóbusz állomásig, így utána már csak cirka 3 órányi buszozás várt rám a jól megérdemelt itthoni pihenés előtt... Remek hétvége volt! Köszönet érte mindenkinek, aki így, vagy úgy hozzájárult a megvalósulásához!      

 

2019. szeptember 12.:

6524. Tropical Swinger Summer. A Lidlben bukkantam erre a nagyszerű nyári finomságra. 4,5%-os gyümölcsös ale a HopTop-tól. Igazi, szépen komlózott sör diszkrét gyümölcsös jegyekkel.

6525. Tripick. 6%-os belga blonde ale a beszédes nevű Lupulus sörfőzdéből, Bovignyből. Kellemes illatú, meglehetősen alkoholos ízű, kicsit szúrós, elég erőteljesen kesernyés söröcske.

 

2019. szeptember 6-8.:

Szokás szerint nagy csúszásban vagyok a lista frissítésével. Szeptember 25-én kezdem el megírni ennek a hétvégének a történetét, s mint utólag kiderült csak 28-án fejezem be. Már, amire emlékszem még belőle! Az Óbudai Kisüzem volt a fő attrakció. Na nézzük, hogy is épült fel ez a történet! Melóból lepattanva, kora délután mentem fel Pestre, szokás szerint busszal. A Stadionoknál bedobtam egy lángost ebéd gyanánt, aztán kivillamosoztam a fesztiválra. 15 óra körül értem ki. Gyakorlatilag azonnal belebotlottam a cimborákba, Gyulába és Csabiba, akik még nálam is korábban kezdtek annak dacára, hogy papíron csak 16 órakor nyitott a fesztivál. Éppen a Kecskeméti Sörmanufaktúránál kvaterkáztak, ahol már üzemképesek voltak a sörcsapok. Igaz, hivatalosan még nem adhttak ki fesztivál poharat, amibe a söröket szabadott volt csapolni, de nekünk a korábbi rendezvényekről már volt belőle készletünk, így nem fenyegetett minket a szomjhalál veszélye. Az IPA-juk ezúttal is remek volt, ráadásul egy újdonság is akadt.

6504. Kecskeméti Summer Ale. Hmmm, az igazat megvallva ez kicsit fanyarkásabb volt a kelleténél, de az alapja nem feltétlenül rossz.

A túlélés érdekében lassan kortyolgattuk a sörünket, ráadásul próbáltuk diszkréten, hogy se mi, se a főzde ne kapjon ki Söraputól a korai kezdés miatt, de azért csak véges volt a poharunk tartalma, ezért a Gyula által már feltérképezett, a fesztivál határán elhelyezkedő Bán Kocsmába tértük be elhagyva az illegalitást. A Dreher szortimentjével és egy jófej, feltehetőleg tulajdonos csapossal találtuk szembe magunkat. A csapolt Red Ale-től nem dobtuk el az agyunkat, de összességében nem bántuk meg, hogy betértünk. Aztán megkezdtük a legális fesztiválozást. Beköszöntünk a 972-höz egy kis ismerős söröcskére, aztán jöhettek az ösmeretlenek...

6505. Fögel. A domonyi Bigfoot piacra dobott egy fekete IPA-t. Jól tették, nagyon jól tették! Szépen hozta a stílusjegyeket.

Nem kellett sokat várni rá és összefutottunk még jónéhány baráttal, gyűjtő cimborával, így innentől már változó összetételben, de többnyire még többen bóklásztunk együtt. Nekem külön fontos volt, hogy ,,Maláta” Kovács Gáborral is sikerült találkoznunk, mert így végre át tudtam venni tőle egy igen ritka, remek söröspoharat, amit régóta őrizgetett már, de a kedvemért lemondott róla. Ezúton is szeretném megköszönni neki! :-) Kb. Este 8-ig bóklásztunk, kóstolgattunk, vadászgattunk, miközben az alábbi pár újdonságra leltünk még:

6506. Cherrific. Belga meggyes ale HopTop módra. Volt valami furcsa az ízében, de ezzel együtt is fogyasztható cucc.

6507. Big Red Button.  A Synthesisnek erről a tőzegen füstölt söréről korábban lemaradtam. 6,4%-os, nagyon szépen kitalált, harmonikus főzet. A tőzegtől igazi istálló szaga volt.

6508. Új-Zélandi Komlós Világos. Nem ez a hivatalos neve, de a lényeg benne van. Ludas Péter ezúttal egy új komlót próbált ki sörfőzdéjének, az Er-Pé-nek alap világos láger söréhez Takács Péter aktuális komlókínálatából. Nagyon korrekt kis ivósör lett belőle.

6509. Felső Erjesztésű Málnás Búzasör. Egy újabb Er-Pé főzet. Eddig valahogy kimaradt. Csajos, málnaszörp illatú, ízú holmi. Jól esett a kesernyésebb sörök között.

6510. HBH Fekete Meggy. Kazincbarcika is képviseltette magát a fesztiválon. Egész kellemes volt ez a meggyes feket sörük.

6511. Kísérleti Nyúl Ipaly Paradiso. A Fehér Nyúl paradicsomos New England IPA-ját ugyan a fesztiválon, de nem a hivatalos szortiment részeként kóstoltuk. Sziki hozott belőle +1 üveggel, amire én csaptam le, majd gyorsan meg is nyekkentettük. Féltem tőle, de az az igazság, hogy nagyon korrekt kis cucc, pedig ha valami van, amit nem keresek a sör ízében - no persze sok minden ilyen van - akkor az a paradicsom.

Menet közben egyébként valamikor rácsodálkoztunk az igen míves poháröblítő alkalmatosságra is, konkrétan egy slagra szerelt alkalmi csap volt hozzárögzítve egy jelzőtábla oszlopházoz diszkréten a kukák mellett. MIlyen jó, hogy a fényképek segítenek visszaemlékezni?!

Az esti tömegnyomorban már nem maradtunk kint a fesztiválon. 8 körül Gyuláék felé vettük az irányt.  Rég voltunk már náluk Csabival, jó volt kicsit beszélgetni a késő estében, kora éjszakában pár Brew Your Mind sör kíséretében, amik közül az egyik új lett.

6512. Double Peach Please. Az ő söreik nem szoktak csalódást okozni, ez a dupla IPA sem tette. Hozta az alap Peach Please aromáit kicsit erősebb kivitelben.

Reggel Gyula szokás szerint pálinkával ébresztett volna minket, amiket aztán végül ő ivott meg. Mi Csabival maradtunk a sörnél, mert tudtuk, hogy egy újabb hosszú nap vár ránk. Három igazi különlegességgel kínált meg minket Gyula, 3 saját sörükkel, amiket PZS-vel közösen főztek Korondon. Pontosabban a címkék tanúbizonysága szerint PZS és Andi főzték őket Gyulának.

6513. XXIX - XXX. Kutyvasz Chilis-Csokis Turbó Fickó. A 29. és a 30. Kutyvaszok másodmáslásából készült, 4,9%-os megbolondított barna mild ale. Mivel nem szeretem a chilis söröket nem forgattam meg rendesen a számban, hogy ne tudjon kiteljesedni a paprika íze. Így nagyon bejött.

6514. XXIX. Kutyvasz Butyka Portver. 6,9-es porter.   

6515. XXX. Kutyvasz Butyka Tószt. 6,2-es stout. Sajnos nem jegyzeteltem róluk le semmit a pontszámukon kívül, ami egyébként nagyon jó lett mindkettő esetében. Ha jól emlékszem, Gyulának a stout jön be jobban közülük, nekem nagyon szimpatikus volt mind a kettő, csak még félig az ágyban feküdve nem éreztem késztetést a jegyzetelésre. Kaptam(tunk) belőlük egy-egy üveggel itthonra is, akár megnyekkenthetném most őket, hogy kicsit részletesebben írjak róluk, de sajnálom elpazarolni ezt a két jól sikerült és kismennyiségben főzött sört egymagamra.

Gyulának ezután útra kellett kelnie, céges bulira volt hivatalos, mi viszont még egy kicsit boldogítottuk Andit, amíg össze tudtuk szedni magunkat. Csabi is beszerzett pár BYM sört, azokkal hangolódtunk közben a nap elkövetkező megpróbáltatásaira.

6516. Candy Flip. Málnás, tejcukros imperial IPA. Ábrahám Mátéval főzték közösen - most már szekszárdi - barátaink. Átgondolt recept, harmonikus ízek. Nekem most valahogy ez a ,,milkshake” stílus annyira nem hiányzott, de el kell ismerni, hogy jó kis sör.

6517. Double Yellow Haze. A zászlós APA-jukat is lefőzték erősebb változatban a srácok. Jól tették! Ez is meg tudta tartani az alap sör eredeti karakterét.

11 óra körül aztán szép lassan útrakeltünk. Zolival a Kinizsi utcai Kaltenberg közelében találkoztunk, ahol már évek óta nem jártunk. Most betértünk egy-egy pohár sörre.

6518. Kaltenberg Fekete. Egy kis egyszerű sötét lágersör. Ez és a szűrt, szűretlen világosok is túl voltak hűtve. Nem sok élményt nyújtottak, de ihatóra sikeredtek.

Következő állomásunk a Corvin sörfesztivál volt. Pontosabban, mint utólag kiderült, annak a fele. A franc se gondolta volna, hogy egy szinte átláthatatlan szakadék van a fesztivál két része között! Mivel időközben rázendített az eső, behúzódtunk egy napernyő alá és onnan kacsintottunk néha ki sörökért azokhoz a pavilonokhoz, melyek gazdái a rossz idő ellenére is bevállalták a korai nyitást. Egy újdonságba sikerült belebotlani.

6519. Thomas Menner APA. Elég jó átlagot hozott, de nem fogott meg igazán.

Innen pulóver kölcsönadás címszóval Zoli felcsalogatott minket hozzájuk, s ha már arra jártunk, a tőszomszédságukban lévő kínaiba is betértünk ebédelni egyet. Folytatva utunkat aztán benéztünk 1-2 üveges szarvasi sörért az Aranykorsó Sörözőbe a Karinthyn. Nem nyekkentettük meg őket azonnal, az elsővel talán még vagy 2 percet is vártunk, de útközben nem nagyon jegyzeteltem, így inkább sörrendben ide írom be mind a kettőt.

6520. Jaroslav Kutilek. 5/12-es szűretlen pilzeni a sör nevét is adó cseh sörmesterrel közösen megalkotva. Kicsit hőkezeltnek tűnt, de az alap íze kellemes.

6521. Favágó Barna Grizzly. 6,1 / 14,5 %-os sötét él. Útravalónak jó volt ez is.

Bóklászás közben egyébként rájöttünk, hogy az umami és Takács Péter 6. íze után már feltalálták a hetediket is, a Csabi ízt egy falatozóban, de szerencsére zárva voltak, így hálistennek fel sem merült, hogy kipróbáljuk, ezért a következő megállónk az Édes Érzés lett a Bartók Bélán. Még soha sem jártam itt, Csabi savanyított söréért kellett beugranunk, amit egy 7 x 7-es sorozat részeként a helynek főzött a Yeast Side. Ha már ott jártunk, azért ittunk is valamit, miközben jót beszélgettünk az igen színes egyéniség tulajjal. Innen kijövet vettem észre, hogy máris elhagytam Zoli felsőjét, amit kölcsönadott a viszonylag hideg időre való tekintettel, de rá kellett jönnöm, hogy már korábban, még az Aranykorsóban felejtettem ott. Szerencsére még nem távolodtunk el tőle, így seperc alatt kiderült, hogy érintetlenül nyugszik még a bárszéken, ahova letettem.

A folytatásban a Grand Monyo is belekerült a napi útvonal tervbe. Zoli szép emlékeket őriz innen, engem elsőre nem fogott meg különösebben. A csapolt sörök nem voltak valami frankók, az általam annyira szeretett Flying Rabbit kifejezetten pocsék volt.

6522. Radical - Can't take my tongue off of you. Egy újdonságot találtam a Monyo csapjain, ezt a hidegkomlózott bajor búzát, ami sajnos már savanyodásnak indult.

Az Ogre bácsiban már finomabb söröket sikerült kóstolnunk, majd ezt követően Orosz Zolit látogattuk meg a Zeneakadémiánál. Átvettem tőle egy igen szép pohár, korsó pakkot, aminek sajnos egyik ritka darabját, ami nem is az enyém volt végül nem sikerült épségben hazahoznom. Mea Culpa Balázs!

Aztán a ,,zenés” kitérő után átmenetileg elváltak útjaink Zolitól. Ő ment a Kobuci Kertbe koncertre, mi meg elfoglaltuk óbudai szállásunkat némi keresgélés után az újra eleredt esőben, majd átvágtáztunk a Kisüzemre, ahol Andival kiegészülve újra hárman kóstolgattunk az egyre jobban zuhogó eső ellenére. Domján sörökkel kezdtünk, majd átrobogtunk a Horizonthoz, ahol az előző nap beígért legújabb sörös poharaikat sikerült épségben átvennem, majd hosszabb időt töltöttünk el a Sümegi Sörfőzde sátra nyújtotta menedék alatt Bacsó Andráséknak hála jót beszélgetve, finom söröket kóstolgatva velük, tőlük. Még csapolhattunk is magunknak, ha már egyszer az időjárásnak köszönhetően bekeveredtünk a sörcsapok túlsó oldalára.

Én azért közben kikacsintottam egy lángosra, mint kiderült szinte az utolsó pillanatban, mert a standok többsége korán zárt a szakadó esőre való tekintettel, majd az Ugarnál legurított finomságok után utolsó állomásként még átruccantunk miskolci barátainkhoz, a Gyertyánoshoz Anditól búcsút véve, Zolival pedig újra kiegészülve mindeközben valamikor az este homályában. Itt is folytatódott a bolondozás, amiben nagy szerepe volt egy szimpatikus, jókedélyű, jódumájú pultos lánynak, aki nem hagyott minket tétlenkedni, mindig rábeszélt minket egy-egy újabb sörre, amit persze azért nem bántunk.

Végül az eső miatt korán záró fesztiválról rommáázva trappoltunk át cirka negyedórára lévő, elfogadható alkalmi szállásunkra. Csak azt sajnálom így utólag, hogy olyan szobát sikerült foglalnom, aminek folyosóról nyíló mosdója volt, mert így veszélyben forogtak a poharaim, korsóim, de végül számottevő újabb káresemény nélkül átvészeltük az éjszakát.

Vasárnapra volt még két fontos programpontunk, amik megvalósítása igen nagy veszélyben forgott. Igyekeztünk időben magunkhoz térni, de végül csak rész(l)egesen sikerült. Szabi vett részt váltóban a Wizz Air Félmaratonon, őt akartuk megnézni, buzdítani és megitatni futás közben. Ez sajnos nem teljesen jött össze! Pár percen múlott, talán, ha egyel korábbi villamost érünk el sikerül, de végül csak a befutó után tudtunk gratulálni Szabinak a sikeresen teljesített távhoz. Az alábbi jól sikerült szűretlen világos sörrel segítettük a folyadékpótlását, amit Gyuláék szereztek be Csabinak a Kis Kapucinusban.

6523. Kapucinus Sörfesztivál. Mint utólag kiderült, ez lett a hétvége záró söre. Csak egy-egy kortyot ittunk belőle, a többit meghagytuk Szabinak.

Közben átkísértük a futóverseny kiinduló pontjára, majd mikor beláttuk, hogy sajnos túl sokat vállaltunk erre a napra és nem fog összejönni a Zöld Kapu nevű étterembe tervezett zabálás végül elbúcsúztunk futóbajnok barátunktól, s a felső visszaadásának ürügyén még egyszer összefutottunk Zolival egy újabb adag kínai kaja elfogyasztása mellett, majd aztán haza indultunk. Jól sikerült, de az igazat megvallva kicsit túlhúzott hétvégét zártunk.

 

2019. szeptember 4.:

6500. Pietra Rossa. Egy korzikai triót kezdtem meg ezzel a sörrel. Azt hittem, vöröskét bontok, de tévedtem. A színe mondjuk meg volt, de ez egy meggyes sör, az édes, gyümölcs koncentrátummal készült változatból. Egyébként egyáltalán nem rossz.

6501. Colomba Biére Blanché de Corse. Azaz korzikai witbier, bár lehet, hogy páran megköveznének ezért. Laikusként azt mondom, azonos a két típus. Nem volt rossz sör, de kicsit unalmas  a típusán belül.

6502. Colomba Rosée. Az előző gyümölcsös változata. Nincs kedvem az apró betűket bogarászni, de úgy érzem, málnás. Nem annyira geil, mint a Hoegaarden hasonló tüneménye, de azért ezzel sem vettek meg igazán.

6503. Beck’s Red Ale. Németországi bazimulti szűrt vörös szmötyi. Egy kalap szamócát sem ér!

 

2019. szeptember 3.:

6499. Gorun. A kolozsvári Klausen Burger kiváló barna láger söre. Mindössze 4,5 / 11 %-os, mégis kellemesen testes, harapni való, klasszikus barna sör.

 

2019. szeptember 2.:

6497. Irish Lager. Az ír The Crafty Brewing Co. újabb söre a Lidlben, a Lidlből. Egyáltalán nem rossz, de előtte egy Ogrét ittam, az magasan verte!

6498. Samburger Premium Lager. Szatmárnémeti 4,5%-os pasztőrözött világos láger, dobozán ,,bere artizanală”, azaz ,,kézműves sör” felirattal. A szatmárnémeti Auchanban vettem. Nem emlékszem az árára, de a neve és a dobozon lévő infók alapján valami nagyon gagyi cuccra számítottam. Meglepő módon nem az. Szerintem kifejezetten kellemes. Szatmárnémetiből eddig még csak egy sört kóstoltam, még 2013-ban a sparos S Budget-t, ami ölég pocsék volt, finoman fogalmazva! Ahhoz képest ez nagy előrelépés. Kár, hogy szinte semmi infót nem találtam erről a sörgyárról!

 

2019. szeptember 1.:

Éljen a tanévkezdés! Amióta nem járok suliba, sokkal jobban szeretem az őszt és benne a szeptembert! F1-ben végre újra Ferrari futam győzelem! A Fradika némi nehézségek árán legyűrte a Diósgyőrt, szóval jó ez a vasárnap! Még a címke rendezéshez is újra hozzáfogtam hosszú idő után! Mondjuk a DVTK-t kicsit sajnálom! Bár fradistaként ,,ellenségként” kellene kezelnem őket, de ez fel sem merülhet! Egyrészt családi és baráti kötődésem is van BAZ megyéhez, másrészt nagyon kellenek a vidéki fellegvárak a magyar focinak és ezek közül Diósgyőr szerintem talán a legnagyobb! Remélem, összekapják magukat és stabil NB1-es csapat lesznek! Pár román sör is lecsúszott a nap folyamán...

6493. Sara Bere Blonda de Casă Nefiltrată. Tavaly kóstoltam már tőlük egy világost hasonló néven, de az baromira fűszeres ízű volt és kifejezetten pocsék. Ihatatlan. Ez most túlpörgött, de még így is fogyasztható, sőt, élvezhető volt.

6494. Sara Bere Blonda de Casă Nefiltrată IPA. Semmi IPA íze nem volt és ez is túlfejlődött már. A lefolyóban végezte.

6495. Sara Bere Bruna de Casă. Szintén tavaly volt már listázva ezen a néven egy fekete sör. Ez 8 / 13,5-es. Az előző azonos ballinggal alacsonyabb alkohol tartalmú volt, de ami nagyon fontos, az még iható volt, ez meg baromira jó! Szépen tolja a KV-s kerserűséget pusztán a pörkölt malátának hála úgy, hogy semmi fanyarkásságot nem adott hozzá a festőmaláta. Ez az eddigi legjobb sörük.

6496. Sapte Coline Neagră. Az előző után kicsit visszahőköltem tőle az első kortyot követően, de igazából ez sem rossz, csak meglepően édeskés. Az mondjuk zavar, hogy szinte egy román sör címkéjéről sem tudom eldönteni, hogy ale, vagy lager típusúak. Tudom, tudom, illene felismernem az íze(k) alapján...

 

2019. augusztus 29.:

Szép nap ez a mai! A Fradika bejutott az Európaliga csoportkörébe! Nem volt egyszerű szülés, de a lényeg, hogy MEG VAN !!!

Eredetileg ma nem akartam listázandó sört bontani, de végül nem tudtam megállni! Talán nem a legjobbat választottam az alkalomra, mert kicsit nyálas, de zöld logós pohárból egy Fehér Nyúl sör talán még sem teljesen ,,off”.

6492. Fehér Nyúl Queer Bunny. 5,2 / 12-es mangós, maracujás búzasör.

 

2019. augusztus 24.:

Sörkóstolós lángosozásnak álcázott WC tartály javítás volt a mai program. Gabika barátomnak volt egy fölös Dömötör belsője. Felajánlotta, hogy nekem adja, sőt ki is cseréli. Ennek apropóján tartottunk egy kis kóstolgatást, plusz életemben először megpróbálkoztam a lángos sütéssel. Ha már így alakult, Csepit és Szabit is sikerült átcsábítani, Csabi viszont végül sajnos nem adta be a derekát. A tartály jó lett, a sörök többségével nem volt baj és a lángosok is fogyaszthatónak lettek minősítve. Egyetlen szépséghiba csak az lett, hogy a röplabdás lányok közben kikaptak a románoktól. Ketten kezdtük Gabival a történetet, aztán apránként csatlakoztak a srácok. 9 új sör került terítékre:

6483. Zăganu Rosie. 7%-os román vörös ale. Baromi édes volt, miközben kicsit már savanyodásnak indult. A savanya íz nélkül se tetszett volna, így viszont kifejezetten pocsék volt!

6484. Zăganu India Pale Ale. Ez már egy kicsivel jobbra sikeredett, de nem igazán típus azonos.

6485. Corsican IPA. A Brasserie Pietra korrekten összerakott főzete. 6%-os korzikai IPA. Ezt már Csepivel együtt kóstoltuk.

6486. Kabrón 12°. Az egyetlen sör, amit Brnoból hazahoztam, A Kavárna Tro3jkaban pont kifogyott csapról, így vettem belőle egy üveggel. Nem okozott csalódást. Korrekten összerakott világos láger. A klasszikus régivágású magyar házisörökre emlékeztetett.

6487. Blahalouisiana. A székesfehérvári 972 maracujás New England IPA-ja. A srácokat kicsit zavarta a fanyarkássága, én számítottam rá. Szép, harmonikus söröcske.

Közben Szabi is megérkezett, kóstoltunk pár már korábban listázott román csodát, majd jött még néhány újdonság.

6488. Sapte Coline Pils. Jászvárosi szűretlen pilzeni. Nem volt kellemes a karaktere.

6489. Hajnali Farmer. A Hajnali Sörfőzők 4,5%-os szezonja. Nem tudom, hogy alapból el lett-e cseszve, vagy csak ez az üveg nem bírta a gyűrődést, de ez meg volt savanyodva, már pedig a saison-okhoz az nem szükséges. Már a szaga jelzett, az íze meg még borzalmasabb volt. Kiöntöttük.

6490. Horizont Morning Joe. Kávés stout, illetve breakfast stout, ahogy tetszik. Tudom, nem este kellett volna inni, de a lényeg, hogy remek volt.

6491. Radical - Have you ever been to Monyo Grand? A Monyo 4,7%-os bergamottos session IPA-ja. Nagyon szépen lett összerakva, de azért ez nem kifejezetten az én világom.

 

2019. augusztus 21.:

30 éve ezen a napon született bátyám első gyermeke, keresztlányom Kingus. Napközben még a szemüveg javítattás miatt rohangáltam a városban, így sajnos ma személyesen nem találkoztunk, de azért sokat gondoltam rá az egész nap során. Nem kifejezetten ő a célközönsége a blogomnak, de azért csak ide írom, Isten éltessen sokáig! :-)

Még jóval korábban, (szemüveg törés előtt) több időpont egyeztetést követően megbeszéltük Szentpéteri Gábor barátommal, hogy ezen a napon tartunk egy kis sörkóstolót. ,,Szakmázunk” egy kicsit, amire az utóbbi időben nem nagyon tudtunk együtt időt szakítani. Így a napközbeni rohangálás után kora estére hozzájuk voltam hivatalos. Idén először voltam náluk. Gábor olyan isteni grillezett húsokat, zöldségeket készített, hogy a fal adta a másikat, Puszedli meg csak rohangált a labda után! Az sem érdekelte, hogy megperzselte a bundáját a grillező állvány. Frankó söröket sikerült összeválogatnunk az aktuális pakkba! Grillezés közben egymás után csúztak le, s mindeközben néha Gábor családja is bekapcsolódott egy-egy szó erejéig a beszélgetésbe.

6476. Artfully Crafted Bile Nefiltrovane 2003. Az ukrán INBEW csernigivi sörgyárában korábban is készült már szűretlen búzasör, de ez most finomabbra sikeredett és az alkohol tartalma is emelkedett kicsit. 5%-os.

6477. Pedavena Baci-Bocca-Birra. Meg voltam győződve róla, hogy a Birra Castello ezen söre már rég listázásra került és megint nyomzgatnom kell majd, más-e ez a Pedavena főzet, vagy csak a dizájn újult meg, de nyomát sem találtam a táblázataimban. Korrekt kis 5%-os világos láger.

6478. Birra Antoniana Marechiavo. Villafranca kézműves sörfőzdéjének 5,2-es blonde ale-je. Ez is kellemesre sikeredett, de nem adott érdemben többet, mint az előző gyári sör.

6479. Saturday Night Vision. Holland Ultje söröket eddig kizárólag Csabinál kóstoltam. Most felbukkant egy újabb nagyszerű főzetük, ezúttal Gábornál. 10,5%-os imperial / double stout. Mit jelent itt a ,,/”? Vagy, vagy...? Nem tudom, melyik elnevezés illik rá jobban, de csodálatos kis söröcske!

Általában , ha távoli, egzotikus országokból sikerül sörökhöz jutnunk, azokat ha tehetjük, együtt kóstoljuk meg. Én most 3 ausztrál sörrel járultam hozzá a nap fényéhez, amiket meglepő módon Erdélyben sikerült beszereznem. Féltem tőlük, hogy nagyon kommerszek lesznek. Komoly meglepetést okoztak!

6480. Coopers Original Pale Ale. 4,5%-os szűretlen világos ale. Harmonikus, ízes, élettel telt főzet. Nagyon jól esett!

6481. Coopers Sparkling Ale, A neve alapján attól féltem, túl szénsavas lesz, de tévedtem. Magasabb, 5,8%-os alkohol tartalommal, de hasonló kerek ízélményt nyújtott ez a szűretlen világos is.

6482. Coopers Best Extra Stout. 6,3%-os feketeség. Ezzel is abszolút megvettek mindkettőnket. Lehet, hogy Ausztráliában a nagyobb gyárak is rendes söröket főznek?

Nagyon szép estét zártunk! Köszönöm a meghívást!

 

2019. augusztus 17-20.:

Elég nehezen jött össze idén nyárra a ,,szokásos” cseh út, de végül azért csak nekiindultunk, ezúttal Brnonak! Gyöngyösről Gabika kísért el, Pestről később csatlakozott Zsiráf és barinője, Klára. Új ,,hobbimra” való tekintettel direkt kicsit korábban indultunk Gyöngyösről, hagytunk magunknak 1,5 órát Pestre, hogy kényelmesen érjünk át a Nyugatiba és még egy lángos is beleférjen reggelire, nem beszélve a metrópótló buszról, a jegyváltásról, a vonatjegyek kiváltásáról, stb... Ehhez képest a buszunk késett majdnem fél órát! Először rosszul lett egy srác a buszon, utána meg beállt a 3-as, de így is maradt elég időnk mindenre. Apró szépséghiba, hogy a lángosos még nem volt nyitva a Stadionoknál. Mindegy! A vonaton ritka jó útitársakat fogtunk ki! Két harmincas párt egy picurkával. Valahogy úgy alakult, hogy pillanatok alatt szóbaelegyedtünk. Ez rám nem jellemző, Gabi indította el a beszélgetést egy köz-beszólással. A srácok a prágai Metallica koncertre mentek, a párjaik meg elsősörben várost nézni. Ezen a nyomvonalon haladva elsztorizgattunk egész úton. Zene, sör és utazás... Odáig fajult a dolog, hogy végül - igaz KV-zás címszó alatt, de - szóba került, hogy el kellene ugrani a büfékocsiba. Gyakorlatilag az egész vonaton át kellett rágnunk magunkat, ami ráadásul dugig volt ámberekkel, de végül célba értünk. Mint kiderült, kicsit megkésve! A csapolt Pilzneri elfogyott, be kellett érnünk a dobozos Gambival. Így nem ütött akkorát a fél ing, de azért jól esett az indulástól eddig megivott Hidegkomlós Dreher és Ciuc IPA után.

Kiérkezve várt ránk egy kis séta, mivel megint a Dolnyn állnak meg a nemzetközi vonatok a Hlavny helyett. Láttunk útközben lángosost is, de nem volt szimpi a sajtos ketchupos verzió, rendes, magyar meg nem akadt, így nem vállaltuk be. Sőt, végül addig variáltunk, - plusz elég sokat késett a vonat - hogy újabb sört sem ittunk a szállás elfoglalásáig, ami azért ritkán fordul elő! A Piramidaban szálltunk meg, ahol pár éve már voltunk Csabival és Bazsiékkal. Innen nekiindulva a városnak adja magát az első véndöglátóipari egység, a Pivnice Wings és a remek Rampušák megtoldva egy Hermelinnel. Utána viszont sajnos továbbra sem nyitott ki az egykori éjjel-nappali kocsma sőt, lassan nyoma sincs, szemben a késdobáló meg nem igazán vonzott minket csak úgy, mint ahogy a közelben nyílt modern lópikula sem. Két utcával feljebb egy másik régi ismerős hely sem nyitott ki újra, a talponálló kocsma meglepestésünkre zárva volt, a vár oldalába meg még nem akartunk felmászni, így a Pivnice u Kocourába tértünk be egy jó IPA-ra.

6432. Kocour Grapefruit IPA. Valószínűleg nem ez a hivatalos neve, de most először a kerthelyiségében ültünk le a sörözőnek és az itallapon csak mint ,,denní nabídka” szerepelt. A lényeg, hogy nagyszerűre sikeredett! A grapefruit íze passzol az IPA-khoz, ha nincs túltolva. Ebben nem volt!

A Pivnice Dobré Pivo kezd törzshelyünkké válni, ráadásul tök közel volt, így oda tértünk be a Kandúr után. Ezúttal a szokásos 5 fajta csapolt sör között csak egy érdemleges darab akadt.

6433. Cobolis British Golden. 13-as, gondolom golden ale. Korrekt darab.

A Morva Csakajósör után a Két Barát nevű hely felé indultunk el, mivel úgy tűnt, a senticei mézes Kvasárok sörözője sajnos megszűnt. Az átjáróházon, vagy sikátoron, vagy nem is tudom min áthaladva viszont bújkált bennem a kisördög, hogy mindig elmegyünk itt egy söröző mellet, ahol rendre rengeteg ember iddogál. Be kellene térni ide is egy sörre! U Poutnika a hely neve csapolt pelhrimovi Poútnik sörrel. Ez utóbbi gondolom nem meglepő! Legurítottunk belőle egy-egy korsóval, aztán már az u Dvou Pratel következett. Első alkalommal alig jutottunk be az ajtón nyitvatartási időn belül, most voszont már tárt kapukkal vártak minket (is), az új sörökről már nem is beszélve! Ja, de! Pont az új sörökről beszélve!

6434. Non Summer. 4,8 / 11%-os blond ale. Zlínben van egy sörfőzde, de ez nem az ő főzetük, hanem egy ottani gerilla sörfőzőé, a Podřevnický Pivovaré. Volt valami kavirnyázás benne, de azért nem volt rossz.

6435. Pivečka American Pale Ale. Egy rousínovi gerilla sörfőző szűrtnek tűnő APA-ja. Még így is jó volt.

6436. Nachmelená Opice IPA 14. A kocsmákban gyakran nincs kiírva a rendes márkaneve egy-egy sörnek sőt, sokszor maguk a főzdék sem adnak igazi márkanevet egy-egy főzethez, így nehéz a listázásuk. Ez is ilyen volt. Krnovban van ez a sörfőzde. Kár hogy ez is szűrt volt, vagy legalábbis annak tűnt és érződött!

Innen tovább haladva pár métert belebotlottunk egy koncertbe. Egy cseh zenekar, a Clamortis csapott a húrok közé. Folkrocknak mondanám a stílusukat. Lehet, egyben nemzeti is, nem tudom. Minden esetre nagyon jó volt! Nem tartottunk ki teljesen a végéig. Az első gabingolást még túlélte a történet, de a második miatt már tovább mentünk a Pegasba. Itt az alkalmi sör egy már ismert amerikai stílusú amber ale volt. Talán egy picit alacsonyabb alkohol tartalommal a kiírás szerint, de most ezt nem listázom újra. Én zebrát, azaz sült oldalast vacsoráztam, Gabi maradt a klasszikus rántotthúsnál sültkrumplival. Nem volt még túl késő, de hosszú volt a napunk, így ezután szép csendben visszaballagtunk a szállásra és eltettük magunkat holnapra.

Direkt nem másnapra-t írtam, mert annak szerencsére nyoma sem volt! Megnéztük, milyen reggelit adnak a szálláson, majd elindultunk csülökiránt, felfelé, miközben volt ,,szerencsénk” egy csomó még, vagy már zárva lévő kocsma előtt elmenni szomjasan. Az U Zlaté Konve volt az első biztos pont, ahol sörre számíthattunk. A szűretlen Krušovice búza nem okozott csalódást, az viszont már egy kicsit igen, hogy hermelinjük ezúttal nem volt, ami jó alapozás lett volna a csülök előtt. Új felfedezés viszont a kerthelyiségé, s a nem tervezett stroboszkóp a WC-ben. Sok időnk volt még a 13 órai foglalásig, még 11 se volt, így tovább bóklásztunk. A közelben lévő park egyik sarkánál így botlottunk bele a Pivnice U Čapaba. Az előzetes felkészülések során többször szemet szúrt már nekem a térképen, de még soha nem kerestük fel. Ajtaja kitárva hívogatott minket, de hivatalosan még vagy 15 percig nem voltak nyitva, amit egy magasnyomású mosóval bíbelődő fickó is megerősített, amikor látta, hogy már az ajtóban állunk. Bólintottunk, aztán úgy döntöttünk, hogy erre a kis időre már nem távolodunk el nagyon, inkább megpihentünk a park egy viszonylag árnyasabb szegletében. Adtunk a személyzetnek +5 percet, így végül nem mi lettünk az első vendégek. Bár tartályból csapolt Pilzenijük volt, ami ígéretes, mivel később a csülkösben is azt ittunk, itt inkább egy újdonságot választottunk elsőre.

6437. Master Country. A pilzeni multi kísérleti sorozatának újabb darabja. Szűretlen világos láger. Elvileg valami új nemesítésű cseh komlóval főzték. Illatos, lágy ízü söröcskét ismerhettünk meg személyében. Mindent egybevetve semmi extra.

Utána még jött egy fekete Kozel a túlélés jegyében, majd betértünk egy olyan helyre, ami már nagyon tűzközelben volt, s pont ezért eddig még soha sem léptük át a küszöbét. Restaurant Úvozna. Hamburgerekre specializálódott étterem elsőosztájú szlovák kézműves sörökkel a Wywar Sörfőzdéből, ami a szlovák-cseh határ mellett, Holicsban található néhány km-re Hodoníntól.

6438. Pilsner Mängel. 11-es láger. Egy szépen összerakott klasszkus világos.

6439. Martin. 12-es világos láger. Karakteresebb, illatosabb az előzőnél, de kategóriáján belül mind a kettő nagyszerű.

6440. Jozef. Egy újabb sima világos láger. A honlapjuk szerint Jozef II. 10-es ballinggal, de az étteremben még 10,5-esnek volt kiírva. Mindegy! A lényeg, hogy ez is nagyon szépen volt megkomponálva.

6441. Mad Blondie. 11-es világos ale. A komlózásának köszönhetően nagyobbat dobott az ízlelőbimbóinkon, mint az előzőek, viszont a végére kicsit döglött szaga lett. A remek íze szerencsére kitartott végig.

6442. Session IPA. 11-es, eléggé szűrtecske. Illatos, kellemes. Nagyon egyenletes és magas szintet hoztak a Wywar sörök.

Aztán jött a mennyei egészben sült csülök mustárral és frissen reszelt tormával, plusz az elmaradhatatlan, isteni Pilzneri az U Blahovkyban! Itt már azonban négyesben múlattuk az időt. Zsiráf barátom és barátnője Klára itt csatlakoztak hozzánk először. Ezúttal egyáltalán nem kellett küzdenem a csülökkel, simán lecsúszott az egész. Na jó, a csontokat azért nem ettem meg!

Az utóbbi években a csülközés után rendre elvesztünk a közeli kézműves söröző bermuda háromszögben, Zastávka, JBM Brew Lab Pub, Lucky Bastard Beer House. Csak ezen a három helyen 25 fajta csapolt sör kapható. Idén viszont máshogy alakult mert a korábbi 15; 16 és 17 órai nyitásokhoz képest, amire szépen fel lehetett építeni a délutánt ezúttal sajnos - vasránap lévén - a Zastávka is  csak 16 órakor nyitott ki. Mivel a környéken máshova nem akartunk betérni, elindultunk inkább az óváros felé. Azért az U Zlaté Konvéba így négyen is betértünk egy sörre, illett már inni egy Starobrnot! Legalább kipróbáltuk a frissen felfedezett kerthelyiséget! Aztán belebotlottunk egy Zahrada Ambrosia nevű kiülős helybe. Soha sem jártunk még itt, hát betértünk. A 11-es Poličkával nem volt semmi baj, sőt.

Ezt követően egy igen speciális sörkóstolóban lehetett részem. Zsiráf barátja, Adönci a közelmúltban otthoni sörfőzésre adta a fejét. 4 féle, Monoron főzött seritalt cipelt Gábor egy fél napon át a hátijában, hogy együtt kóstolhassuk meg őket. Kerestünk egy erre alkalmas helyet. A várdomb oldalában meg is találtuk. Volt ugyan ott is valami véndöglátó hely, de egy nagyobb rész ki volt alakítva a kirándulók, piknikezők részére, ahol nyugodt körülmények között tudtunk kóstolgatni nyulak és csirkék társaságában.

6443. Strázsahegyi Müncheni. Ez a müncheni malátás félbarna ale még cirka 20 C°-osan is tökéltese volt. Elvileg Adönci első főzete. Csak gratulálni tudok hozzá!

6444. Strázsahegyi Világos. Ez a világos ale már nem dobott akkorát, de korrektre sikeredett ez is, csak volt benne valami kis furcsa, amit a magas hőmérséklet is okozhatott. Azért az nem túl hízelgő, hogy azt írtam mellé, ,,körbepisilt árkád szaga van”!

6445. Strázsahegyi Fekete. Kávés jegyeket hordozó, asszem inkább stout, mint porter. A második helyet megszerezte a négyből.

6446. Strázsahegyi Búza. Nem ez volt a legjobb sör a pakkból, mégis ennek lett kirobbanó sikere! A másik három csatos üveges volt, azokat Zsiráf nyekkentette meg. Erre koronazár került, ezért rám bízta a felnyitását. Mivel volt már a sörök között olyan, ami futott, nem a megszokott kéztartással pattintottam fel, nem fogtam le közben a kupakot, s mint utólag kiderült, sikerült kicsit belenéznem, így mivel szinte egy puskagolyó sebességével hagyta el a kupak az üveg száját sikerült leamortizálnom vele a szemüvegemet. Először csak azt hittem, hab fröccsent a bal lencsére, de nem, sikerült ripityára törnöm az üvegét. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy bár pár üveg darabkát kisöpörtem a szemem alól, a szemembe nem került szilánk, megúsztam sérülés nélkül a nem tervezett kalandot. Vicces következménye volt az esetnek, hogy az összes közelünkben sétáló ember egy szempillantás alatt eltűnt a környékről. Nem csak sebességében, hangjában is puskalövésre emlékeztetett ez a remekül sikerült sörnyitás, így szegények vallószínűleg elmenekültek. Minden esetre szerencsére nem hívta ránk senki a rendőrséget!

Innentől az út hátralevő részében vagy belevesztem a félhomályba, vagy félszemmel tekintettem a Világra. Akár morcos is lehettem volna, de annak mi értelme lett volna? Mentünk, ittunk tovább, legfeljebb innentől vak vezetett világtalant! A várdomb aljában haladva elsétáltunk az egykori bunkerrendszer bejárata előtt, amiben jelenleg a turhista útvonalon felül szállás és étterem is működik. Milk Bar! Állítólag segít a tej a káros vegyi anyagok lekötésében... Mi azért persze nem tejet, sört ittunk. Černa Hora valamelyik különlegességét elvileg. Lehet, hogy a jubileumi sörüket, de nem volt egyértelműen kiírva, nekem meg még nem volt igazán kedvem bíbelődni félszemmel a nyomozgatással, így ez most lemarad a listáról ha új volt, ha nem. Amúgy nem sikeredett túl jóra a csapolás igaz egy ilyen dohos helyen nehéz lehet az élelmiszerek, köztük a sör minőségének megőrzése. Klára ennek ellenére bevállalt egy vizihullát, én meg a helyes pincérlány unszolására egy hermelint. Előbbibe is belekóstoltam, mindkettő finom volt.

Ezt követően újra ketté vált csapatunk. Zsiráfék mentek dómot nézni, mi meg megkezdtük a napi Gabingolást. A bunker kocsmától néhány 10 méterre betértünk a Pod Špilberkem névre keresztelt étterembe.

6447. Hostan. 10-es világos láger. Egykori znojmói márka, de sajnos ott a sörgyárat már jó ideje bezárták. Valószínűleg ezt helyben, a Starobrno főzte. Nem volt rossz, de igazán jó se.

Meghalt a király, éljen a király! Megszűnt a vonatos soröző Brnoban, viszont nyílt a helyén egy új, sokcsapos kézműves söröző Malt Worm néven. Betértünk feltérképezni.

6448. Matuška Tmavy Speciál. 5,8 / 14 %-os barna láger. Nagyon szépen összerakott alap sör, amit ritkán sikerül összehoznia a Matuškához hasonló újhullámos sörfőzdéknek, így dupla öröm volt elfogyasztani.

6449. Matuška Tropical Rocket. 7 / 17-es amerikai IPA. Karakteres, piszok jó kompozíció!

6450. Juicy Lucy. Ilyen néven még csak hamburgert ettem még anno a Mátralepénytől. Ez most a Zichovec New England IPA-ja volt. Finom, de semmi extra, bár Gabinak ez jött be jobban a Matuškával szemben.

6451. Morrigan. A pilzeni Raven dry stoutja. 4,8 / 13-as.

6452. Blackout. Jablonec nad Nisou Volt névre keresztelt sörfőzdéjének foreign extra stoutja. 6,5 / 16-os. Ezeket is párban kóstoltuk. Furcsa, vagy nem, a gyengébb volt az erősebb, pontosabban a jobb, karakteresebb.

Sokféle sör volt még a csapokon, de több nem keltette fel az érdeklődésünket, így tovább álltunk, hogy felkeressük, megkeressük a talán legújabb brnoi sörfőzdét. Pár perc séta után újra gabingoltunk egy kicsit. A Nok Nok étterembe kopogtunk be. Gabira várva próbáltam félszemmel kiskubizni milyen söreik vannak. Szerencsétlenkedésemet próbáltam enyhíteni a pincér szemében azzal, hogy jeleztem, eltört a szemüvegem, azért vagyok ilyen nehézkes, de erre csak rezignáltan annyi választ kaptam tőle, hogy ez nem optika. Végül kikértem egy-egy pohár Pilzenit és Kozelt a rend kedvéért. Utóbbi barna volt, bár ez a sörcsapról nem derült ki. A világos logoját tették rá. Ez a hely is hozott azért újdonságot! Mint kiderült, saját alátétjük van.

Innen már tényleg az új sörfőzde következett, a Tomana, aminek persze végigkóstoltuk a teljes kínálatát.

6453. Emanuelova. 10-es szűrt világos láger. Kicsit talán túl egyszerű, de korrekt darab.

6454. Otakarova. 11-es barna láger. Ez méguncsibbnak tűnt.

6455. Tomanova. 12-es világos láger. No, ez már karakteresebb, szimpatikusabb darab volt, de mind a három láger kicsit szúrósabbra sikeredett a kelleténél.

6456. Weizen. 11-es szűretlen bajor búzasör. Finom volt, átlagosan finom.

6457. Moničin. 11-es világos, vagy inkább kicsit borostyánba hajló ale. Vastagon malátás, nem a komlóra helyezték a hangsúlyt. Sajnos megszűrték! Kicsit unalmas volt ez is, unalmasan finom.

Összességében nem voltak túl izgalmasak a helyi sörök. Korrekten összerakták őket, de valami kis plusz hiányzik belőlük. Az is furcsa, hogy 12-esnél erősebbet nem főztek még az ale vonalon sem. A sörök megszűrése se túl szimpatikus. A személyzet udvarias volt, a hely dizájnja modern, elég jó. Nagy kiülő része van a Szabadság téren. Mindenképpen érdemes betérni, ha az ember fia, vagy lánya erre jár! Legközelebb talán a konyháját is leteszteljük...

Innen az U Alberta felé vettük az irányt. Egyrészt, mert így közeledni kezdtünk a szállás felé, másrészt azért, mert ez az általunk csak bicajos helynek nevezett söröző, amit mindig igyekszünk beiktatni a brnoi kiruccanásokba. Zárás előtt nem sokkal értünk oda. Még belefért 1-1 pohár frankó söröcske és egy jóvágású hermelin.

6458. Amerika APA. 11-es.

6459. Saison (Belgičan). 12-es szezon. Nagyon jó volt mindkettő, de már nem nagyon csúsztak. Nem volt kiírva, de valószínűleg a hely nevét is adó Albert gerilla sörfőző saját sörei lehettek. Jól esett utánuk a pihenés...

A harmadik nap reggelén ki akartunk villanyosozni a külvárosi lakótelepen lévő Líšeňský Pivovarba. Felpattantunk a 8-as villamosra, ami egyenesen oda viszi a szomjazókat a központból cirka 20 perc alatt. Gyanús volt útközben, hogy a hangosbemondón indokolatlanul sokat karattyolt a hang, aztán egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy végetér, pontosabban visszakanyarodik alattunk a sínpár. Végállomás, leszállás! Nos, gondolom pályafelújítás miatt elterelték, lerövidítették a 8-aska útvonalát. Ha nem lett volna a mizéria a szemüvegemmel és normálisan tudok tájékozódni, talán megpróbáltam volna kideríteni, milyen alternatíva áll rendelkezésre a főzdébe való kijutásra, de így félszeműen nem volt kedvem vacakolni vele, hát visszatértünk inkább az óvárosba. Útközben több verziót is feldobtam Gabinak, végül úgy döntöttünk, hogy először visszatérünk az első nap már meglátogatott Kocourba.

6460. Kocour Sětly Ležák. Nagyszerű 12-es szűretlen világos láger. Már első nap is feltűnt, hogy mások lelkesen fogysztják a többi asztalnál, ezért visszacsalogatott, de az igazat megvallva az is sokat nyomott a latban, hogy volt ,,tatárbífsztek" az étlapon. Kipróbáltam. Szenzációsan jó volt! A cseheknél szokásos zsiradékban kisütött pirítóssal adták. Apró poén, hogy amikor megkérdeztem a pincért, van-e tatárjuk mondta, hogy igen, csak nincs fokhagyma a pirítóshoz. Na most a napi menü levese, amit Gabi is evett, fokhagyma krém leves volt. Mondtam is neki, hogy majd beletunkolom a pirítóst a levesébe, de aztán persze nem tettem...

Nagyon sok kézműves söröző van már Brnoban, viszont egyre több köztük az olyan hely, ami csak délután 3-4-5 óra felé nyit ki, így egyre nehezebb az egyszeri sörissza élete a belvárosban! Lassan úgy kell vadászni az iddogáló helyekre, ha túl korán ébredünk reggel! A Kandúr után is kellett kicsit keresgélnünk. Végül a Kavárna Tro3jkaban kötöttünk ki. Eddig ez is azok közé a helyek közé tartozott, amik mellett rendszeresen elmentünk, de soha sem tértünk be. Mint kiderült, annak ellenére, hogy kávézónak titulálják magukat, 5 féle csapolt, nem is akármilyen sörrel dicsekedhetnek! Mondjuk az egyik pont kifogyott, de még így is maradt négy. Arról inkább ne beszéljünk, hogy csapolt ciderük is volt...!

6461. Tro3jka 11°. Valószínűleg a Kočovny Kozi brnoi gerilla sörfőző söre. 11-es világos láger. Sőt, inkább hoplágernek mondanám. Nem rossz, nem rossz!

6462. Krakonoš 11°. Világos láger Trutnovból. Kicsit furcsára sikeredett, vagy csak nem volt túl friss. Elvileg ez volt az egyetlen gyári sör csapon, a többi a gerilla barátunk főzete. Valószínűleg azok jobban pörögnek.

6463. Kabrón 10°. Első osztájú szűretlen tizeske!

6464. Kozi Pšenice. Korrekten összerakott 11-es szűretlen bajor búzasör.

Ideje volt már egyszer végre a Stopková Pivnicébe is betérnünk! Ez a nap pont alkalmas volt rá. A túlárazott Pilzeni jó volt, de semmi extra. Az meg kifejezetten furcsa és elgondolkodtató, hogy a budiban a WC fülkében a papír mellett miért van náluk folyékony szappan (vagy valami hasonló) tartó is?!

6465. Mazák Letní Den Ale. Dolní Bojanovice sörfőzdéjének 10-es APA-s ízvilágú nagyszerű ale-jét már a Vyčep na Stojákában ittuk. Jól emlékszem? Akartunk egy hermelint is tolni mellé, csak nem volt?  Pedig tavaly Gyula nagyon dícsérte!

Kicsit csapongtunk! A Lokál u Caiplaba is betértünk. A szűretlen barna Kozel itt mindig elvisz minket, pedig a tankból csapolt Pilzeni lehet, hogy több fgyelmet érdemelne! Viszont annyi a jó hely a közelben, hogy ide mindig csak egy sörre térünk be. Legalább megint új lett az alátétjük!

Még a Kandúr felé menet vettük észre, hogy a megszűntnek hitt U Žiznivyho Pupíku, azaz a senticei mézes Kvasarok sörözője új helyre költözött. Időközben kinyitott, hát ide is bevettük magunkat. Maga a hely ölég nyomasztó. Pincekocsma, amivel nem lenne semmi baj, de egy nagyon pici ,,gödörbe" zsúfoltak be túl sok (3 db) asztalt vagy 15 túlméretezett székkel. Le se lehet rendesen ülni. A belső székekről, ha egyszer valahogy bemászott az ember meg nem lehet kijutni. Ráadásul most először a söreik sem voltak jók.

6466. Senticky Kvasar medové pivo svétly ležák. 4,6 / 11 %-os szűretlen, mézes világos láger. Több, mint 10 éve kóstoltam először, még a listakészítés elkezdése előtt. Most borzalmassan rossz, punnyadt volt. Utána javítási lehetőséget adva megkóstoltuk a legmarkánsabb, 15-öst is, de ezúttal az sem volt bejövős, ráadásul még szűrtnek is látszott, érződött. A hermelinjük viszont nagyon jó volt, Gabi be is tolta fél perc alatt. Azért egy falatot sikerült kirimánkodnom belőle, az utopenec meg tele volt b....szva ecettel. Szóval összességében sajnos csalódást okozott a hely!

Gabi anno saját elmondása szerint Brnoban itta a legfinomabb Guinnesst. szerette volna újra átélni ezt az élményt. Csak azért nem cikiztem érte (nagyon), mert sok, sok évvel ezelőtt az első belga Hoegardenemet én is a cseheknél, Prágában ittam. Mentségemre szóljon, hogy akkor már túl voltam az esti első hányáson (még rutintalan Csehország járó koromban) és valami lágy ízre vágytam... A Két Barátban idén nem volt Guinness, így betértünk egy ír kocsmába. St. Patrick Irish Pub. Ahogy ez általában lenni szokott, a Guinness most nem ütött akkorát és az én szűretlen Krušovicém sem volt nagy szám. Halványan punnyadásnak volt már indulva.

Innen visszatértünk még egy Mazákra a talponállóba, majd már Zsiráfékkal újra kiegészülve -akik időközben állatira megnézték a kertet - átsétáltunk a Pegasba. Kaja, pia, ahogy kell. Én az alap világossörükre kattantam rá. Egyrészt baromi jó, másrészt abból a korsó 6 dl, ami igen szimpatikus!

Let's Steaking! Nem kezdtünk el sztékezni, csak megálltunk megint egy helyen, ahol még soha sem jártunk.

6467. Lucky Bastard Ale. 10-es világos. Illatában nem, de ízében meglepően füstös volt. Az meg pláne meglepő, hogy még így is kifejezetten ízlett. A fene se gondolta, hogy itt is újdonságba fogunk botlani!

Innen a Pivnice Dobré Pivoba sétáltunk át, mivel Zsiráfnak is szép emlékei vannak onnan. Ezúttal izgalmasabb volt a felhozataluk, mint két nappal korábban.

6468. Baran Malej Tonik. 3,5 / 10 %-os világos ale. Talán APA. Remek! Jól tolják a cseh gerillák.

6469. Meruňkový Kyseláč. Némi nyomozás árán derült ki ez a márkanév. Csak a fele volt kiírva a sörözőben. Sárgabarackos savanyított tünemény. Én ki akartam hagyni, de ,,szerencsére" Klára kíváncsi volt rá, így egy korty nekem is jutott belőle. A Permon agymenése.

6470. Centennial IPA. Megint belebotlottunk egy szlovák, Wywar sörbe. Bőven befér  a csehek közé! Remek!

Nagyondurva, de az ezen a napon meglátogatott számos söröző, kocsma, étterem, kávézó mind, mind az óvárosban volt. Az egymástól két legtávolabbi is max. 10 percnyi sétára, ha lassan mentünk. A morva Csakajósörből sem gyalogoltunk tovább sokáig. Visszatértünk a Malt Wormba. Kellett, vagy kettőt lépnünk hozzá az utcán! Na jó, lehet, hogy hármat, de annál többet biztos nem!

6471. Matuška Desítka. 4,2 / 10 %-os világos láger. Ebben is jók!

6472. Monologue Topaz. A pilzeni Raven 5,5 / 13-as APA-ja. El kell mennem egyszer ebbe a sörfőzdébe (is)!

Meg sem emlékeztem az előző helynél a cuki pincér lányról! Ide jött át ő is, hogy igyon egy ,,jó" savanyított sört! Aranyosan pironkodott, amikor ráköszöntünk ,,régi" ismerősként!

6473. Mina. Anno, még januárban, Prágában a Trilobit sörfőzde főzetei finoman fogalmazva nem fogtak meg. Ez a 6,6 / 14 %-os IPA-juk sem volt kiemelkedő, de bár csak legalább ilyen lett volna az összes sörük!

6474. Waffle Dance. Egy újabb Raven főzet, ezúttal kollabban, a The Sisters-el. 6,3 / 14-es ízesített amber ale. Tibicsokis íze volt, amit gyerekkoromban egyáltalán nem szerettem, ez a sör mégis nagyon bejött!

Utolsó állomáshelyünk a Talponálló másik kocsmája volt, a várdomb lábánál. Az igazat megvallva én már azt hittem, hogy ez bezárt, mert első nap nyitvatartási időben elmentünk előtte, és nyoma sem volt benne életnek, de szerencsére tévedtem, működik!

6475. Galakticky Kozy. A Kočovny Kozi egy újabb gorilla főzete. 12-es India pale lager. Ez lett az út záró söre. Az igazat megvallva bármennyire is jó volt, már nem nagyon csúszott.

Itt aztán elváltak útjaink. Gabival visszatértünk a szállásra.

Másnap korábbi vonattal jöttünk haza, mint ahogy általában szoktunk. Nem is volt teljesen őszinte a mosolyunk, de legalább kora délután hazaértünk. Remek kiruccanás volt!

Azért egy tanulság az útról! Legközelebb olyan szállást kell keresni, ahol van hűtő a szobában, hogy nyugodt szívvel tudjak menet közben üveges kézműves söröket venni itthonra, vagy Uram bocsáss, a másnap reggelekre, főleg nyáron...! ;-)   

 

2019. augusztus 10.:

Ezen a szombaton ritka (jó) - azért remélhetőleg megismételhető - csapat jött össze Tápióbicskén! Eredetileg úgy volt, hogy én kimaradok belőle, de a picit rövidebbre vett erdélyi utunk végül lehetővé tette, hogy együtt lógjak egy napot Csaba bátyánkkal, Csabival, Steffel, Bogesszal, Csáki Lajossal és Mozs Krisztiánnal. Azt hiszem, utóbbi két cimbi még nem szerepelt a blogomon, bár Luidzsival már többször is találkoztunk és Bogesz elmondása szerint Krisztiánnal is őriztünk már együtt libát, valószínűleg nem túl szomjasan... Megható volt, hogy könnyes szemmel fogadtak a srácok! Persze lehet, hogy csak a hagymapucolás miatt, de akkor is! Igaz, a házigizda viszont késett egy csomagmizéria miatt, ezért az első sörömről, sőt a munkárafogott srácok első söréről is nekem kellett gondoskodnom. Jól sikerült választanom Csabi hűtőiből Peter 2 személyében. Bográcsos tyúkpörkölt és ,,vénemberes” nosztalgiázás mellett kóstolgattunk, - a csocsózásról (inkább) már nem is beszélve - igen változatosan a nap során. 45 különböző sör lett csapraverve, de szerencsére csak 14 lett közülük új a listára. További újdonság volt, hogy Kormos nevelése kezd eredményt hozni. Lassan igazi társasági eb lesz a helyes kis blökiből! No de akkor a sörök:

6418. Zámolyi IPA. Elvileg 7%-os, bár két alkohol tartalom szerepel a címkén. Az 5% valószínűleg csak elírás, mert a ballingja 15,5. Annak ellenére, hogy lepasztőrözték szépen hozta a stílust. Megmaradt a kellemes keserű lecsengése.

6419. Bicskei Ribi. A közelmúltban főzött meggyes, ribizlis búza ale. Na, ilyennek kell lennie egy gyümölcsös sörnek! Szépen leerjedt a benne lévő összes cukor, így nem édes, de falsch fanyarkásság sem került bele. Frissítő, üdítő, igazi nyári sör!

6420. Király Családi Sör. Balatonszentgyörgyön újraélesztették az egykori balatonberényi márkát. Krisztián hozott belőle kóstolót. ,,Ivósörnek”, aminek szánták nem lenne rossz, csak kicsit hőkezelt íze volt.

6421. Horizont Herr Lager. Bár egyiket sem én vettem, biztosra veszem, hogy ár / érték arányban nem ez győzne a két világos láger közül. Nem rossz, jobb mint a Király, de nem túl meggyőző az árfekvését is figyelembe véve.

6422. House wife. A Sörművek lidis márkáinak új darabja. 4,1%-os meggyes ör. Nem volt vele gond.

Én pár erdélyi és román sört dobtam be a pakkba. 3 jászvásári (Iasi) lett közülük új, amik ráadásul igen megdöbbentő következtetésre vezettek minket! Nehéz volt a típusukat beazonosítani, de mint tudjuk, a gugli a barátunk...

6423. Oaia e Prea Creata. Közepesnél valamivel jobb 6,2%-os cseresznyés sör. Ekkor még nem tudatosodott bennünk, de nem véletlenül szerepel a juh ennek a sörnek a nevében.

6424. Vaca e Prea Inalta. 7,5%-os cikóriás sör. Ennél már beszédes volt a fordítás: ,,A tehén túl magas...!”   

6425. Magarita e Prea Capoasa. 6,2%-os vörös áfonyás sör. Nos, ekkor jött a megvilágosodást jelentő következő fordítás: ,,A szamár túl szőrös...!” Hááááát! Nem szeretnék megbántani senkit, de a fentiek alapján ugye senki sem gondolja hogy negatív érzések vannak bennünk a románokkal szemben és ezért jutottunk arra a következtetésre, hogy kecskeb......szók?! Hiszen ők maguk burkoltan ráírták a söröscímkéikre! No mindegy! Egészségükre!

6426. Horizont Darkness. Újra hazai vizeken. Talán a nap legjobb söre. Chocolate cake imperial milk stout. 9%-os finomság.

6427. ezerYO! A székesfehérvári 972 és a Csetvai Pince Ezerjóval házasított söre. Az ilyenektől mindig félek. Ez remek volt! Megtalálták a harmoniát a sör és a bor között. A zámolyiakkal együtt ezt is Bogesznak köszönhetjük. Örülök, hogy itthonra is jutott belőle egy üveggel!

6428. Hajnali Szüret. A Hajnali Sörfőzők Yeast Side által főzött málnás saison-ja. Nekem túl fanyar volt. Savanyított lenne, vagy csak a gyümölcs tette túl savanyává?

6429. Duplaa Meggy. Steff emődi sörökkel lepett meg minket. Ez a meggyes volt az egyik. Általában szeretem a Fekete Péter söröket, de ez szerintem túl műre sikeredett.

6430. Narancs Gina. A másik emődi újdonság. Elvileg New England IPA. Én nem találtam meg benne.

6431. Hunter’s Gold. Asszem, a Pointer’s Pub-nak készített 4,5%-os világos láger. First főzet. Nem volt rossz, de két korábban már listázott IPA közé keveredett be, így nem dobott nagyot.

Közben persze a tyúkpörkölt elkészült. Sajnos elfelejtettem hozzá erdei gombát vinni, de így is remek lett Csaba bátyánknak hála! A 1,5 kg nokedlit is sikerült kiszaggatni(nom). Megjártuk a Zöld 6-ost az utca túloldalán Bogesz nagy örömére (csak kicsit baszott le minket utána). Lett egy új borsodis poharam. Még kényelmes alvóhelyem is akadt Steffnek köszönhetően a szokásosnál magasabb létszám ellenére. Szóval volt minden, mint a búcsúban! Kiváló napot zártunk! Remélem, még lesz pár hasonlónk, de akkor már a helyi erőkkel kiegészülve, mert  azért nagyon hiányoltuk őket mindannyian! Vasárnap aztán szép csendesen összeszedtük magunkat és könyves búcsút vettünk egymástól. Szerencsém volt! Steff és az ő kis sárga angyalkája, Hannácska egészen hazáig hoztak! Köszönet mindenkinek mindenért!   

 

2019. augusztus 9.:

Bár az utóbbi napok mindkettőnk számára tartalmasan és sok ,,elfoglaltsággal” teltek, végül azért legalább 2-3 órára sikerült találkoznunk Viktorral. Beszélgetés közben két román újdonság csúszott le.

6415. Ciuc Weizen. Hát, szegény bajor búzasörökhöz szokott barátomat lehet, hogy nem ezzel a sörrel kellett volna traktálnom! A közepes minőségű, unalmas, áruházlánci búzasörökre hajazott.

6416. Sapte Coline Märzen. Az azonos nevű jászvásári (Iasi) sörfőzde szűretlen 5,75%-os lágere. Nem igazán volt meggyőző! Nem kézműves minőség.

Estefelé sajnos már megint egyedül kóstolgattam. Terítékre került a csíki IPA-k egyike.

6417. Ciuc IPA. Szűrt, 4,7 / 10,7%-os, pasztőrözött IPA. Ezek alapján pocséknak kellene lennie, van, aki szerint az is, de nekem tulajdonképpen bejött. Első kortyra a Dreher Hidegkomlósra emlékeztetett, másodikra inkább már a Dreher Pale Ale-re. Persze bőven lehetne jobb, de azért nem bánom, hogy többet is vettem belőle!

 

Oldal: 2019. augusztusi és szeptemberi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat