2013. augusztus 31.:

Két újdonság a nap alatt:

1922. A Fóti Pils pasztőrözött, palackozott formában is kifejezetten finom.

1923. Neumarkter Lammsbräu Alkoholfrei. Régi vágású, nem túl jó alkoholmentes sör.

 

2013. augusztus 30.:

Ezen a napon sörkóstoló várt rám Szentpéteri Gábor barátomnál. Közösen dobtuk össze a nap anyagát. Hazai kézműves és olasz, illetve Olaszországból kapott sörök kerültek porondra. A tíz sör közül az alábbi hét lett új számomra:

1915. Narancsos – Mézes Gyömbér Sör Söraputól, palackozott, pasztőrözött formában. Ez most nem jött be nekünk.

1916. Nastro Azzurro, 5,1-es fűnyíró sör Padovából.

1917. Tuborg Green olasz kiadásban, Lainate-ből. Ez is fűnyíró.

1918. Classica von Wunster. Comun Nuovoban is készítenek fűnyíró sört.

1919. Tennent’s Super. Na, azért annyira nem! Erős, világos lager, elméletileg Glasgowból.

1920. Cimbra. Olasznak beállított, de valószínűleg inkább osztrák világos sör a Brauerei Hirttől.

1921. Black Jack, finom fekete IPA a Legendától.

 

2013. augusztus 29.:

A sógornőmnek köszönhetően a közelmúltban kaptam ajándékba két kupont, amiket remek csapolt Hoegaardenre és Márkházi pálinkákra lehetett beváltani. Két nehézség volt a történetben. Egyrészt nem szoktam pálinkázni, másrészt Pesten, a LochNess Pubban lehetett csak beváltani őket. Szerencsére vannak ám nekem barátaim, akik szeretik a páleszt és a jó söröket is, ráadásul még a burájukat is csípem, így szívesen osztottam meg velük a két db A4-es lapért kapható nedűket. Mivel augusztus 31-ig kellett felhasználni a kuponokat, már eléggé szorított az idő, nehezen találtunk megfelelő alkalmat és gazdaságos utazási módot, hogy ne vesszenek kárba. Végül úgy alakult, hogy ezen a napon Csepi és Szabi is délelőttösök voltak, el tudtak szabadulni, ráadásul a kisfőnök bácsim, Géza szintén délelőttben nyomta és – engem már nem először- felvitt minket Pestre. Szabit útközben szedtük össze Pest határában, mert a céges buszuk kicsit megnyekkent. A Blaha környékéig tudott elvinni minket Géza. Onnan úgy döntöttünk, sétálunk egy jót a Szerb utcáig, ami nagyon jó döntés volt, hiszen belebotlottunk útközben a Hrabal Sörözőbe. Túl sokat nem tudtunk ott időzni, de azért egy sörre mindenképpen be kellett ugranunk! :-) Természetesen olyasmit választottam a gazdag kínálatukból, amivel gyarapodott a listám: Postřižinské Sváteční Speciál Nymburk városából, a mára már kultikussá vált Sörgyári Capriccio helyszínéről. 1913. Utána egész könnyen odataláltunk a LochNess Pubhoz, ahol leittuk a kuponokon lévő Hoegaardeneket, a pálinkák nagy részét pedig átkonvertáltuk egyéb italokra, mivel az első kóstoló a szilvából nem jött be a srácoknak. Most voltam itt először. Hangulatos, kicsit kopott, de pont ettől autentikus kis kocsma, teleaggatva söralátétekkel, amiket lelkesen vizslattam, akad-e köztük számomra érdekes darab. Egyet ki is szúrtam, amit, ha minden jól megy, hamarosan el tudok velük cserélni. :-) Miután végeztünk a „kötelező” leinni valókkal, rávettem a srácokat, hogy ugorjunk át 1-2 sörre a nem messze lévő Élesztőbe. Még soha sem voltam ott, így nem hagyhattam ki ezt a lehetőséget. Az üllői úton bandukolva a Rácz és Társa Kft. társaságában megálltunk egy percre Lechner Ödön szobránál, tisztelettel adózni nagysága előtt a magunk kissé spicces módján, de aztán visszatértünk az eredeti kerékvágásba, illetve útfelbontásba. Hallani róla, hogy egyszerre 17 csapon vannak különböző kézműves sörök az Élesztőben és látni azt ég és föld! Fantasztikus hely! Kár, hogy csak két sörre tudtunk beülni! Érdekes, de csak egy olyan itókát találtam a kínálatban, amit még nem kóstoltam, ez a kiskunhalasi Hopfanatic Celeste nevű, 8%-os, finom dupla bakja volt. 1914. Persze azért sok finomság lapult a hordókban, köztük a Serforrás IPA-ja, ami talán még soha nem volt ennyire tökéletes, mint most. A második körnél Szabi barátom meglepett engem egy Élesztő emblémás korsóval, amit ezúton is nagyon szépen köszönök, :-) így aztán pláne elégedetten indultunk hazafelé, mivel „másnap” mindhármunkra várt még egy délelőttös műszak…       

 

2013. augusztus 28.:

Egy bajor finomság jutott mára is: Aktien Zwick’l, szűretlen fickósör Bayreuthból. 1912.

 

2013. augusztus 27.:

A hétvégén mondták a cimborák, hogy most már a Staropramen Premium is nálunk készül, Bőcsön. Végül is, ha Romániában főzhetik, akkor nálunk miért is ne? Például azért, mert az eredetinél jobb nincs?! No, mindegy! Tulajdonképpen egész jó. Szerencsére nem kezdték rögtön egy lebutított verzióval. Remélem, nem fog a Spaten és a Löwenbrau sorsára jutni! 1909.

No, ez viszont nem licensz, eredeti! Mönchshof Naturtrübes Kellerbier. Egy kis szűretlen pincesör Kulmbachból, természetesen Viktor barátomnak köszönhetően. 1910.   

Pont egymásba botlottunk Viktorral a neten. :-) Ennek örömére bontottam még egy bajor sört! Neumarkter Lammsbräu Urstoff. Amolyan jófajta házi sör íze volt. 1911.   

 

2013. augusztus 23-25.:

Végre újra Savaria Karnevál! :-) Sajnos ezúttal nélkülem! :-( Két remek program lehetőség adódott egyetlen hétvégére, a közelebbit választottam közülük. Kassai barátunk, Adrián invitált meg minket ismét egy közös, bográcsozós, sörkóstolós, sörfőzős hétvégére. Gyula, Taxis, Krisz, „Steve” és Doni alkotta velem együtt a csapatot. Ezúttal senkit sem kísért el a párja, így kan bulit tartottunk. A főszakácsunk Taxi-Maxi volt, aki finom betyárost, majd egy remek bográcsos lecsót „dobott össze” nekünk. A sörfőzés eléggé elhúzódott, az IPA és különösen a barna búza elkészítése igen csak hosszú folyamat volt. Szokás szerint jobban bele kellett másznom a történetbe, mint ahogy azt terveztem, de legalább újabb tapasztalatokkal lettem gazdagabb. Adi, ne feledd! Palackozásnál 1-1 üveget feltétlenül címkézz fel nekem! Túl sokat vesződtem velük ahhoz, hogy ne igyak belőlük! :-)

Ahogy a szilárd, úgy a folyékony táplálékunk is minőségi és gazdag volt. Adrián legutóbbi főzetei mellett egyéb magyar, cseh, német és szlovák sörök is terítékre kerültek, amik közül 12 lett új számomra az alábbiak szerint:

1897. Posthaer IPA Simka (37/B). Egy egykomlós IPA, aminek Adi számos sörével egyetemben én adtam jobb híján fantázia nevet, hogy be tudjam integrálni a listámba. A hétvége talán legfinomabb itókája, bár szerencsére voltak versenytársai gazdagon.

1898. Posthaer IPA Citra (37/A). Újabb egykomlós IPA. Kevésbé éreztem harmonikusnak, mint az előzőt, de ez is finom volt.

1899. Posthaer Irish (39). Vöröses, félbarnás, ír típusú ale. Még elég fiatalka, mindössze 2 hetes főzet, így az íze még formálódóban van.

1900. Posthaer IPA Summer (33). Ebbe az IPA-ba a másik kettő mindkét komlója bele lett téve még anno, amikor legutóbb együtt főztünk. Íz világra, minőségre számomra pont a kettő közé is esett. Finom volt ez is, első kísérleti IPA-nak kifejezetten jó, az pedig pusztán a véletlen műve, hogy pont ez lett a jubileumi 1900.

1901. Black Light IPA. Gyula hozta a Legenda Sörfőzdéből. Eddig is kíváncsi voltam a Black Jack IPA-ra, de ez után a sör után pláne!

1902. Posthaer Kriek (36/B). Saját termésű meggyel együtt érlelt világos sör Adi boszorkány konyhájából. Vékonyan érződik benne a meggy, de kifejezetten finom sör. Sajnos a másik változatról, amelyikbe bele lett főzve a meggy lemaradtunk.

1903. Posthaer Weizen (34). Ez az 50% búza maláta tartalmú világos söröcske volt a másik, amit legutóbb együtt főztünk. Egész jól sikerült, bár Adi nincs megelégedve vele.

1904. Opat Absinth. Ezt az abszintos cseh sört még én hoztam a prágai út alkalmával. Gondoltam, együtt megkóstoljuk, de a többiek pechére, az én szerencsémre Taxis pont „belenyúlt”, amikor valami ihatót keresett a hűtőben, így egyedül fogyasztotta el majdnem az egészet, ami elég kemény menet lehetett figyelembe véve a sör igen különleges ízét, hogy finoman fogalmazzak. Egy korty még pont maradt belőle számomra, így hál’ Istennek, nem kell vele újra próbálkoznom.

1905. Weihenstephaner Festbier. Viktortól kaptam ezt a remek bajor fesztivál sört. A sok különleges íz világú nedű között kicsit elveszni látszott, de azóta visszakóstoltam, nagyon jó.

1906. Goliáš Jantár. A vadonatúj, Kassa közelében lévő Vojčicei (Vécse) Goliáš Kézműves Sörfőzde nem pasztőrözött, szűretlen, felső erjesztésű félbarna söre. Adinak köszönhetően ez és két társa színesítette hazaindulás előtt az utolsó napunkat.

1907. Goliáš Medovy Špeciál. A főzde mézes különlegessége. Kellemes itóka, csak úgy, mint az előző.

1908. Goliáš Porter. Nem mondanám klasszikus porternek, inkább „sima” barna sör íze volt, de ez se rossz.

Ismét gazdag hétvégénk volt. Köszönet érte mindenkinek! Adinak a vendéglátásért és a söreiért, Taxisnak a finom étkekért, Gyulának a háztól, házig szállításért és az egész társaságnak a jó hangulatért! :-) Remélem, hamarosan folytatjuk, csak kevesebb üresjárattal a sörfőzés közben! Jó dolog kicsit lazítani időnként a gyeplőn, de ha lehet, ne az én káromra! Legközelebb nem szeretnék 17 órán át bíbelődni a témával!

 

2013. augusztus 22.:

Jó ez a bajor vonal! Nem győzöm megköszönni Viktornak! Mönchshof Original Pils Kulmbachból 1895-nek és Willibald’s Schlossweisse Au-Hallertauból 1896-nak. Egy remek, markáns pilzeni és egy nagyszerű szűretlen búzasör. 

 

2013. augusztus 20.:

Újabb bajor itóka, Auer Radler Au-Hallertauból. Klasszikus citromos radler enyhe, sörösen, komlósan kesernyés ízzel. 1892.

Még egy hasonló nassolni való, Weihenstephaner Natur-Radler Naturtrüb Ingolstadtból. Ezt már Tóth Gabival ittuk közösen, mielőtt csatlakoztunk volna a sörkóstoló csipet csapathoz. 1893.

Rácz Szabi barátomnak köszönhetem az Argus Rubi-t. Erről maradtam le legutóbb a Lidl akciója során. A RateBeer szerint a Van Pur csoport egy másik sörgyárában, Jedrzejówban készült. 5%-os málnás radler. Elég édes és amúgy lengyel módra jó erős. 1894.

Szabiéknál kóstolgattunk különböző kézműves söröket a két napos sörfőzde túra terméséből, változó minőségben. Sajnos kettőt ki is kellett önteni, mert már meg volt savanyodva. Hiába, a PET palack nem a legmegfelelőbb csomagolás! Fedje jótékony homály, melyik kettő volt az. Számomra úgy is régi jó ismerős volt mindegyik.

 

2013. augusztus 19.:

A finom hazai kézműves sörök kóstolgatása közben egy kis bajor kitérő. Martinecz Viktor barátomnak ismét jó pár érdekesnek ígérkező német sört köszönhetek. Ma kettőt vertem közülük csapra:

1890. Neumarkter Lammsbräu Weisse, kellemes, kiegyensúlyozott íz világú szűretlen világos búzasör.

1891. Neumarkter Lammsbräu Dunkle Weisse Alkoholfrei, közepesnek mondható alkoholmentes szűretlen barna búzasör. Csak miután már jócskán belekóstoltam vettem észre, hogy alkoholmentes. Furcsállottam is az ízét, de így már helyére került a történet.

 

2013. augusztus 17.:

Egy ismeretlen ismerős a sörfőzde túra anyagából: Vörös Ászok. Ilyen néven most találkoztam először az Er-Pé vörös sörével. A más márkanév más sör elv szerint újdonság a listára, ráadásul új címke is a gyűjteménybe. Egész jó! 1889 fajtánál járok.

 

2013. augusztus 15-16.:

Két nap, 13 sörfőzde, cirka 60 féle sörös címke, amik közül kb. 40 lett új, 26 fajta hazacipelt remek kézműves sör és még megannyi megkóstolva a helyszíneken, valamint (egyelőre) 10 újdonság a kóstoló listámra. Röviden így tudnám összegezni a Tóth Csaba barátommal, sörfőzde túrával töltött napok krónikáját.

Rövid, de bíztató előkészületek után csütörtök reggel vágtunk neki a Budapesten és környékén lévő sörfőzdék többségének végigjárásához. Aszód volt a találkozási pont, onnan indulva Domonyba tértünk be először. Szomorúan tapasztaltuk, hogy a sörfőzde zárva van. Szerencsére sikerült telefonon elérnem a régi tulajdonost, Sisa István urat, aki elmondta, hogy cirka 3 hónapja zártak be, de hamarosan, új vezetéssel ismét beindul a sörfőzés.

Ezzel a bíztató hírrel, üres kézzel és porzó vesével indultunk tovább, mivel a főzdéhez tartozó söröző is zárva tart egyelőre.

Második állomásunk a miskolci Gyertyános Sörfőzde veresegyházi sörözője volt. Elfogyasztva első pohár habos bambimat már kisimultabb vonásokkal pakoltam be a kocsiba két flaska itthonra szánt finomságot, nem is beszélve a garnitúra címkéről, amikről csak utólag fog kiderülni, vajon akad-e köztük újdonság.

Harmadik megállónk egy rég bezárt sörfőzdénél volt, a Keszinél Dunakesziben. Némi kóválygás után sikerült megtalálnunk az egykori sernevelde épületét. A Keszi Sör embléma még büszkén őrzi a szép emlékű múltat, de a jelen már sokkal szomorúbb. Már sörözőként sem üzemelnek. Azért egy kedves ifjú hölggyel sikerült találkoznunk, aki bár rohant, ígéretet tett rá, hogy felkutatja a maradék relikviákat. Kíváncsian várjuk a fejleményeket!

Negyedik úti célunk Sörapu volt, a Fóti Kézműves Sörfőzde. Mivel 11 utánra vártak minket először, szinte szó szerint betévedtünk a (mint kiderült) egykori sörözőjébe, ami megőrizte a nevét és szerencsére a sörkínálatát is. Egy korsó Keserű Méz, egy gyors telefon, hogy már tutira mehetünk-e és máris a díszes székely kapuval ékesített bejáraton túl Gyenge Zsolt várt minket, hogy megmutassa, hol is, hogyan is készülnek különleges sörei. Szegény Csaba barátom, ahogy azt előre megjósolta itt már „rendesen utált” engem, ami nem csoda, hiszen míg ő sofőrként csak nézelődni tudott, én bizony Sörapunak hála jó pár korsó finom söröcskét is legurítottam kóstoló gyanánt. Kezdtük a Fóti Pilssel, jött a Fóti Zwickl, a Keserű Méz és zárásként a Hammurapi +21. Az első jó volt, a két középső nagyon finom, az utolsó pedig szenzációs! Közben nagyon jót beszélgettünk, érdekes információkkal, anekdotákkal lettünk gazdagabbak. Ekkor derült ki az is, hogy Domonyt bizony Sörapuék vásárolták meg, ők fognak ott várhatóan remek, felső erjesztésű söröket készíteni hamarosan. Az is a beszélgetésből derült ki számomra, hogy az üveges söreik a hosszabb eltarthatóság érdekében pasztőrözve vannak, ami nálam már ugyebár különbségnek számít két sör között, így az említett Fóti Zwickl (1879.), amit eddig „csak” palackozott formában kóstoltam most pasztőrözetlenként újdonság lett a listámon. Remek sörökkel felvértezve és gazdag címke zsákmánnyal a tarsolyunkban lelkesen indultunk tovább következő célállomásunkra.

Ez pedig a Mister Sörfőzde volt Rákospalotán. Mivel jócskán ebédidőre járt már az óra, először az étterembe tértünk be, ahol nagy meglepetésünkre két új sörrel is találkoztunk. Az új szelek sugallatára a közelmúltban elkészült a Mister Meggysör (1880.) és a Mister Szilvasör (1881.). Elég szirupos ízű volt mindkettő, de egy kóstolót mindenképpen megérnek, aztán mindenki el tudja dönteni, bejön-e neki ez az íz világ, vagy sem. Hagymás rostélyossal kísértem le a két pohár söröcskét, majd leugrottunk a sörfőzde bejáratához, ahol szokás szerint meg lehet venni az aktuális szortimentet palackozott formában. Örömünkre az új sörökhöz új címkék is dukáltak, igaz, a szilvásé még nem készült el.

A nekszt sztésön az Er-Pé Sörfőzde volt. Ludas Péter úr már számított ránk Csaba előzetes bejelentkezésének köszönhetően. Itt is megnézhettük a sörfőzdét, ráadásul én egy izgalmas kóstolóban is részesültem. Jelentem, elkészült az első gerilla sör az Er-Pé-nél is! 2T módra, Chilis Sör-t (1882.) hoztak a világra, ami minden bizonnyal megkóstolható lesz a hamarosan következő Főzdefeszten. Megismerve a Lúdas Matyi ihlette címke trilógia történetét, sörökkel felpakolva, címkékkel megtűzdelve indultunk tovább erről az állomásunkról is.

A Legenda Sörfőzdét természetesen nem lehetett kihagyni! Én először jártam itt, Csabának már volt hozzá szerencséje többször is. Röpke 1-1,5 hónap alatt 5 új sörrel, 5 új címkével rukkolt ki ez az elképesztően innovatív sernevelde! Kóstolás szempontjából le is maradtam némelyikről, igaz olyannal is találkoztam, aminek meg még címkéje nem volt, minden esetre három újdonsággal is sikerült gyarapítanom a listámat az alábbiak szerint: A Kelet India Társaság IPA-ra (1883.) már régóta fentem a fogamat, most végre megízlelhettem. A belga stílusú Eper Sör-ről (1884.) már Sziki barátomtól hallottam, most ez is a zsákmányok közé került. A Zöld Király (1885.) brit-amerikai hibrid ale viszont még annyira új volt, hogy pont azokban a percekben került először csapra verésre, amikor ott jártunk. Hihetetlen ez a sörfőzde! A legújabb bővítésnek hála részben már kültérivé vált, ami azt hiszem, egyedi az országban. Azt gondolom, mondanom sem kell, hogy innen is remek sörökkel és nagyszerű címkékkel indultunk tovább, bár Szandival a pult mögött és remek sörökkel a pult alatt nem könnyű ettől a helytől megválni! ;-)

Hazafelé, azaz Csaba otthona felé menet még egy percre betértünk Ecserre is. Itt még az új címkék nem készültek el, de a sörök továbbra is finomak.

Az első nap sikerétől elégedetten és az elfogyasztott kóstolóktól kicsit pityókásan én viszonylag korán nyugovóra tértem, míg Csaba barátom bepótolta lemaradása egy részét a napi zsákmány vizslatása közben.

Második napunk Üllőn indult. A tulajdonos, Nagy Pál úr szívesen látott volna minket, de temérdek teendői miatt nem sikerült összehoznunk a személyes találkozót. Nagy kár érte, mert Csaba még nem látta belülről ezt a sörfőzdét, ráadásul a nemrég piacra dobott gyömbéres sörükről is lemaradtunk így, mivel az egyetlen üllői Üllői sör lelőhelyen, a piacnál lévő húsboltban „csak” a világos és a barna volt kapható.

Azért majdnem egy órát vártunk Nagy úrra, hátha befut az előre jelzett várható érkezéséhez közeli időintervallumon belül, de aztán végül tovább indultunk, mert még hosszú nap várt ránk.

Érd volt a következő úti célunk, ahol Bölöny Jóska barátunk és párja Erzsi várt minket. Jóskának köszönhetően két meglepetés sörben is részesültem! Mivel nem rég Csehországban járt, egy remek cseh sör lapult a hűtőjében a Medvěd Sörfőzde Berounsky Klepáček (1886.) névre keresztelt remek szűretlen fekete söre, amit egy újabb meglepetés, egy a Legendában, Zentai Balázs által bérfőzött különlegesség követett, az Eretnek Ale. (1887.) Ez egy kandiscukorral és korianderrel fűszerezett felső erjesztésű, 24 fokos söröcske volt, aminek elképesztően érdekesre sikeredett az íz világa.

Innentől már hárman folytattuk a felfedező túrát. Beugrottunk Bandusz barátunk érdi Köleses sörözőjébe, ahol bár vele sajnos nem sikerült találkoznunk, azért Jóskával legurítottunk egy-egy korsó Dupla Kölesest, majd a hűtőszekrény üveges sör kínálatából is szemezgetve elindultunk Tárnokra. Itt az épülőfélben lévő Bázis Sörfőzdét kerestük fel, sajnos útközben egy defekttel téve izgalmasabbá a kiruccanást. Azért hárman szerencsésen kicseréltük a sérült kereket, de az biztos, hogy a rengeteg túlméretezett fekvőrendőr, ami utunkat állta menet közben nem tett jót az autónak! Végül azért megérkeztünk a készülő félben lévő épülethez, ahol érdeklődve jártuk végig a leendő alkotó műhely formálódóban lévő helyiségeit. Első lépésben az egykori kalocsai sörfőzde berendezései fognak itt újjászületni, újra remek söröket teremteni és dédelgetni, de odakint már egy újabb adag érlelő tartály is várja sorsa jobbra fordulását.

Az utazási idő lerövidítése érdekében a fővárost elkerülve Pilisvörösvár felé vettük az irányt. Jóska helyismeretének köszönhetően csak úgy cikáztunk a Budai hegyek között. Vörösvárra nem jelentkeztünk be, mivel hamarosan úgy is Klubostól fogunk felvonulni, így pechünkre Jáki Andrást sajnos elkerültük, de ez nem volt akadály a remek szűretlen sörük megkóstolására és szokás szerint címkével is elláttak minket kedvesen.

Szűkös időkeretünk miatt csak egyetlen korsó sörre tudtunk megállni, aztán iparkodnunk kellett a Lehmann Sörfőzdébe Óbudára, mivel ide kora délutánra ígérkeztünk és azon bizony már jócskán túl voltunk. Lehmann úr jóvoltából azért még így is bebocsátást nyertünk ebbe az impozáns sörfőzdébe. Nem tagadom, amikor a pékségből az udvarra lépve elindultunk a hátsó épületben lévő sörfőzde felé és megláttam hatalmas kuvasz típusú kutyájukat póráz nélkül, kicsit meglepődtem, viszont amikor Lehmann úr nem azt mondta, hogy „nyugalom, nem bánt”, hanem azt, hogy „siessünk, siessünk…, azért egy kicsit tele lett a gatyám, bármennyire is szeretem a blökiket. Csaba barátom saját bevallása szerint először nem értette, miért hajtom én annyira, hogy meg tudjuk nézni belülről is ezt a kis kézműves műhelyt, de amikor meglátta a szépen elrendezett, fa- és részben rézburkolatú saválló berendezéseket a tágas helységben már nem maradt benne kétség, megérte. Külön örömömre itt is bővült a kóstoló listám, mivel Lehmann úr megengedte, hogy megkóstoljam az Aranyhegyi Világos Szűretlen (1888.) változatát is, közvetlenül tartályból csapolva. Természetesen innen is érdekes címkékkel és pár flaska finom helyi sörrel távoztunk, majd végére érve a túrának lassan elváltak útjaink. Jóska még Budán, én Pesten szálltam ki a kocsiból, miután belekóstolhattam a hamisítatlan péntek délutáni pesti dugóba is. Fáradtan, de igen elégedetten tértem haza. Csabával pedig megállapodtunk, hogy ennek a túrának még lesz folytatása a jövőben, de legközelebb már más fog vezetni! :-)

Gyűjtői és egyéb szempontból is kimaradt néhány igen érdekes részlet ebből a kis beszámolóból. Azokat majd személyesen elmeséljük, ha érdekelnek valakit… :-)               

 

2013. augusztus 14.:

1877. Argus Gold. Múltkor tévedtem, ez volt az utolsó a szériából. Húúú! Nagyon szar!

1878. Starij Melnik Krepkoje, a prágai orosz szerzemények (tényleg) utolsó darabja. Ez is pocsék volt.

Viktor, Orsi sajnálom, hogy pont ezekkel sikerült megkínálnom titeket! :-( Ha legközelebb itthon jártok, igyekszem jobb kóstolóval szolgálni! :-)

 

2013. augusztus 13.:

Amikor beültünk a Kavicsosba Szabiékkal, Csepivel és Gyurival nem gondoltam, hogy ezen a napon még gyarapodni fog a kóstolólistám. Egészen addig, amíg meg nem láttam a pult mögött, a hűtőben néhány üveg besztercebányai félbarna Kaprál-t. Már egy ideje fentem rá a fogamat, de eszembe nem jutott volna, hogy pont Gyöngyösön fogok belebotlani! Nem nagy szám, viszont az tetszett benne, hogy egyedi íze van, nem emlékeztetett más, korábban kóstolt félbarna sörre. 1876. 

 

2013. augusztus 12.:

1874. Argus Unpasteurised, a széria utolsó darabja, legalábbis azok közül, amikhez sikerült hozzájutnom. A málnásról sajnos lemaradtam.

Feltűnt a Lidlben, hogy a Grafenwalder Radler új dobozt kapott. Hááááát, nem tudom, jó öntés volt-e, hogy megvettem?! A lista gyarapodott, mert ez Oettingenben készült, a régebbi változat meg Unnában, viszont csak egy hajszálon múlott, hogy nem öntöttem ki! 1875.

 

2013. augusztus 9.:

Az Argus széria cseh darabja az Argus Maestic Protivínből. Ittam már sok jobb cseh sört, de azért ez sem rossz. 1873.

 

2013. augusztus 8.:

Argus el Bravos, ez a tequilás változat a kollekcióból. Nem biztos, hogy ilyen nagy melegben kellett volna meginni. Minden esetre egész finom. 1872.

 

2013. augusztus 7.:

Elkezdtem a Lidl újdonságainak kóstolását. Az Argus Unfiltered finom szűretlen világos ser ital. 1870. Az Argus Honey pedig egy tipikusan lengyel stílusú, kifejezetten édes mézes sör. 1871. Meggyőződésem, hogy más néven már kóstoltam ez utóbbi itókát. Lomža városában készült mindkettő a RateBeer-en lévő információk alapján, ami csak megerősíti azt, hogy a mézeset már volt szerencsém megízlelni más külcsínbe burkolva, azonos belbeccsel. Hiába! Az eltérő márkanév, új sör elv szerint ennek is a listámon van a helye.

 

2013. augusztus 6.:

A neve alapján akár egy osztrák pornó színész is lehetne, de valójában „csak” egy könnyű, alacsony alkohol tartalmú (3,5%), kalóriaszegény világos sör Unterradlbergből, amit Szentpéteri Gábor barátomtól kaptam: Egger Sprizz. 1869.

 

2013. augusztus 5.:

Még a prágai út hozománya a pilzeni Gambrinus Dry. Olyasmi szándékkal és célközönségnek készülhetett, mint a Borsodi Super Dry, de szerintem még annál is rosszabb. 1868.

 

2013. augusztus 4.:

Ritkán járok a Dobó utcai Sparban, ezért éltem az alkalommal és vettem egy üveggel a Gyöngyösön csak náluk kapható belga sörök egyikéből:

1867. Chapeau Kriek, a Brouwerij De Troch spontán erjesztésű meggyes söre Wambeekből. Nekem kicsit fanyarabb volt a kelleténél, de azért finom cucc.

 

2013. augusztus 2.:

Ez a hónap is jól kezdődött! :-) Szentpéteri Gábor barátommal kóstolgattunk ma egy kicsit a csehországi szerzeményekből. Kilenc sör került terítékre, nyolc cseh és egy orosz. Ezek közül 6 lett új számomra, az alábbiak szerint:

1861. Zázvorové Pivo (Exclusive Gingers Beer), Nova Paka gyömbéres világos söre. Gábornak ízlett, én elég furcsának éreztem az ízét, pedig szeretem a gyömbéres söröket.

1862. Starij Melnik Zolotoje, moszkvai „arany”. Sajnos csak a „bolondok aranya”!

1863. Opat Bitter (Extra Chmelené), erősen komlózott világos sör Broumov Olivětínből. Bár csak 4%-os, a nagy halom komló, amit belefőztek jót tett neki!

1864. Opat Tmavé Třešňové, azonos forrásból egy meggyes barna sör. Csak 3,5-es, amúgy cseh módra, de kellemes kompozíció.

1865. Bohemia Regent Kníže, „hercegi” sör Treboň városából. Erős, 7,2-es világos. Minőségi darab dekoratív, dombor nyomott üvegben.

1866. Merlin Černy, Protivín barna söre modern névvel ellátva. Hiába, ez a divat! A Kinizsi is eltűnt, van helyette 1895. Persze amíg a sör jó, addig nagy baj nincs, de azért szerintem érdemes lenne megtartani a régi, tradicionális márkaneveket, persze nem úgy, hogy szutykot töltünk a neves palackba, ahogy egyesek…! Szerencsére ez a barna sör akár modern neve van, akár nem, elég jól sikerült!    

 

Oldal: 2013. augusztusi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat