2013. március 30.:

Két thaiföldi sör, mert megérdemlem:

1665. Leo Beer. 5%-os, középszerű világos sör a Singhatól.

1666. Chang Classic. Egész jó, 6,4%-os világos bak sör a Cosmostól.

 

2013. március 25.:

1663. König Lager. Szlovén gyártású 4,2-es sutyormarkec sör.

1664. Soproni Citrom Zéró. Csak most tűn fel, hogy a citromosból is van alk.ment.

 

2013. március 22.:

Ismét bővült a hazai radler kínálat. A HB grapefruitos változatát még csak reklámban láttam, de a Soproni Meggy-en már túl vagyok. Egyelőre sajnos csak dobozosat találtam belőle. Üdítőitalnak teljesen jó. 1662.

 

2013. március 19.:

Háááát, nem vagyok büszke a mai kóstolásaimra!

1659. Königsburg Alkoholfrei, a pécsiek alkoholmentes förmedvénye. Nem is tudom mi a francnak vettem meg!

1660. Ambrosius Free, a lengyel Van Pur csoport szintén alkoholmentes söre. Ez mondjuk egész iható volt!

1661. Stephans Bräu Hefeweizen Grapefruit, a Kaufland saját márkás kollekciójának egy újabb darabja. A korábbiak Mannheimben, ez Frankenthalban készült. Nem rossz, nem jó, iható búzasör alapú grapefruitos radler.

 

2013. március 17.:

Szabi, Gabika és én alapoztunk egy kicsit a Szandra által főzött-sütött rakott krumplihoz és persze utána le is kellett öblíteni valamivel.

Terítékre került egy 1 literes PET palackos Soproni, amin 8-assal kezdődő vonalkód van. Egyesek szerint osztrák gyártású lehet, de szerintem inkább szlovák, ők használják a 8-assal kezdődő vonalkódokat. Mivel a Heineken felvidéki gyára Ógyallán van, elvileg ez a Soproni ott készült (1656.). Ahogy végignéztem az elméletileg Sopronban készült sörök címkéit a gyűjteményemben meglepően sokat találtam köztük, amin csak forgalmazóként van feltűntetve a soproni sörgyár, viszont mindegyiken 5-össel kezdődik a vonalkód. Az ízesített Sopronikon, a Steflön, a Heinekeneken. Utóbbinál érdekes, hogy míg a Magyarországon kaphatókon csak forgalmazóként van feltűntetve Sopron, addig a Szlovákiában kaphatókon gyártóként szerepel a Heineken Hungária Sörgyár. Ez nekem már sok! Gusztustalan ez a nyüves globalizáció!!!

Már régóta kacérkodtam a gondolattal, hogy egyszer megkóstolom a Spár S Budget Pivo névre keresztelt „izéjét” (1657.). Mellette szólt, hogy eddig minden SB termék ízlett, amit kóstoltam, ellene, hogy 3,5-es az alkohol tartalma. Egymagamra sok lett volna a 2 liter, így szegény barátaimat kárhoztattam a közös kóstolóra. Egyébként már régóta terveztük, hogy megejtjük a tesztet, csak eddig mindig túl józanok voltunk, amikor bevásároltunk ahhoz, hogy megvegyük. Igazából most sem volt másként, csak már szerettem volna túlesni rajta. Hááát megtörtént! Maradjunk annyiban, hogy nagyon kilóg az S Budget termékek közül és sajnos nem fölfelé! Ráadásul az eredetét is vadászni kellett! A címke szerint román gyártású. A Ratebeeren lévő információk alapján elvileg Szatmárnémetiben készült ez a „műremek”.

Azért izgalmasabb cuccot is kóstoltunk! Igaz, már ölég vastag porréteg fedte, mert közel egy éve lejárt a szavatossága, de mi azért bevállaltuk a lengyel Tatra Grzaniec-et (1658.). Ez egy forralt sör volt, amit befűszerezve palackoztak. Nekünk csak felmelegíteni és elfogyasztani kellett. Még tavaly tavasszal szereztem Mártonban, csak aztán túl jóra fordult az idő és nem volt hangulatom forralt sört inni. Most is majdnem kicsúsztunk a szezonból, pedig kár lett volna hagyni, tönkremenni! A rég lejárt szavi ellenére is kifejezetten finom volt, méltó a „100. lengyel söröm” kitüntető címre. :-)

 

2013. március 16.:

1655. Kilikia Dark Beer. Ez a negyedik örmény söröm, köztük az első barna. Viktorral kóstoltuk meg. Engem az Er-Pé Sörfőzde tulajdonosváltás utáni első fekete sörére emlékeztetett az íze, amelyik már inkább félbarna volt. Nem rossz!

 

2013. március 15.:

1653. Steiger Radler. 1654. Corgoň Radler. 

 

2013. március 14.:

1650. Bruncvík Original Czech Lager, a Kaufland „büszkesége”. Háááát, valami pilzeni forgalmazó van rajta, de a valós származási helye nem egyértelmű. Gyenge közepes.

1651. Lubusz Piwo Jasne Lengyelországból, a Browar Witnicától. Átlagos világos sörre számítottam, de valami elképesztően fura íze van. Uhhh.

1652. Stella Artois N.A. Ez a Csehországban, a Staropramennél gyártott verziója az alkoholmentes Stellának. Szomorú, de a három közül még ez volt a legihatóbb. :-(

 

2013. március 12.:

Csepi barátommal nekiültünk egy adag Mártonból begyűjtött sörnek a Barca-Milan meccs apropóján, az alábbiak szerint:

1641. Natakhtari. 4,5%-os, kifejezetten finom, kellemesen kesernyés grúz világos sör. Remek kezdés!

1642. Gniewosz na Miodzie Akacjowym. Akácmézes sötét (szerintem inkább világos) sör Lengyelországból. A Browar Gontyniechez írtam be, de a címkén Czarnków is szerepel. Nem szeretem az ilyen bizonytalan eredetű cuccokat, de minden esetre finom sör. Elképesztően mézes az illata, de szerencsére az ízében egyáltalán nem dominál az édesség, sőt, kellemesen kesernyés a mellett, hogy azért érezni rajta a méz aromáját.

1643. Gniewosz Korzenne. Fűszeres barna sör az előzővel azonos forrásból. Mi szilvásnak, sőt aszalt szilvásnak gondoltuk az íze alapján, de a korzennét a gugli transzlétör csak gyökérnek fordította. A Ratebeeren sem találtam róla pontosabb infot. Erősen kesernyés, kifejezetten finom sör ez is.

1644. Krakowiak Ciemny. Krakkó egyik kisebb sörfőzdéjének szűretlen félbarna söre. Kitöltve nagyon ígéretesnek látszott, de az illata igen vékonyka volt, csak úgy, mint az íze.

1645. Celtyckie Ciemne. Egy izgalmas hármas fogat első darabja a lengyel Zelazkówból. Nagyon vékony illatú barna sör, amelynek az íze is bujkált eleinte, de végül, ha rövid időre is, azért kiteljesedett. Sajnos nem tudom szemléletesen leírni! Minden esetre nem egy szokványos barna sör.

1646. Celtyckie Ciemne Miodowe. Hasonló stílusú mézes barna sör, mint a másodszorra kóstolt. Már, már tolakodóan mézes illat, viszont kifejezetten kellemes, keserédes íz jellemezte.

1647. Celtyckie Ciemne Wisniowe. Meggyes barna sör. Az előző mintájára mondhatnám kesermeggyes. Frankó cucc!

1648. Tucher Helles Hefe Weizen. Gyerekkorom sörös doboz gyűjtő időszakában népszerűek voltak a tucheres fém hengerek, de most először sikerült nürnbergi sört kóstolnom. Meglepő módon az 500-as könyvben is benne van ez az itóka. Igazság szerint elég kellemetlen illata volt és az íze is csak addig volt viszonylag elfogadható, amíg meg nem forgattam rendesen a számban, aztán csatlakozott az is az illatvilágához. Nagyon nem jött be egyikünknek sem.

1649. Bracki Rauch Bock. Zywieci barna füstös bak sör. Féltünk tőle a korábbi rauchbier-es emlékeink miatt, de ennek sem illatában, sem ízében nem volt annyira domináns a füstösség, szerencsére. Egész jó, harmonikus kompozíció.

A kóstoló és a Barca győzelmének betetőzéseként még legurítottunk egy lengyel gyártású, amerikai típusú india pale ale-t, a Pinta Atak Chmielut. Nem emlékeztem rá, de ez már korábban felkerült a listámra. Az akkori pontszáma alapján régebben sokkal jobban ízlett, mint most, de azért mégis csak egy IPA! :-)

Folyt. köv. eccercsak…

 

2013. március 9.:

Új Sör született! Csabával ketten bábáskodtunk felette. Egyelőre még nem tudni, hogy életképes lesz-e. Még cirka 4 hetet kell várnunk az eredményre, de eddig bíztatóak az előjelek. Persze a bábáskodás fárasztó, hosszadalmas feladat, cirka 8 órán át tartott a vajúdás. Csaba szülei és cimborája Laci is besegítettek „lelki támaszt” nyújtva számunkra. Jó társaság, finom ebéd és számítva a hosszadalmas folyamatra jó pár finom sör segítette a munkánkat. Ha jól számolom, egy tucat különböző sört kóstolgattunk végig az alábbiak szerint.

Remek kezdés volt a Fóti Zwickl, Sörapu szezonális jellegű fickósöre (1634.), amit egy másik fóti, szintén alkalmi kiadású sör követett, a „talpon síelő” Zwölfer TEK (1635). Megmondom az őszintét, azt hittem ezekről a sörökről már le fogok maradni, alkalmi jellegük miatt, de Gyula barátunk segédletével Csabának sikerült beszereznie mindkettőt. 

Ezek után Kerekegyháza következett. Hasonló forrásból sikerült beszereznie Csabának az Elefánt Barnát és a Kereki Meggyest is. Előbbit először kóstoltam, így ez lett az 1636. a listámon. Utóbbit már tavaly csapolva megízlelhettem, így egyelőre nem vettem fel az újdonságok közé, bár a neve kicsit változott és elvileg az alkohol tartalma is, ha minden igaz, 3,7-ről 4 %-ra.

A hazai különlegességek után átruccantunk Csehországba, legalábbis azt hittem, hogy az általam vitt, Mártonban vett Zlatá Praha a csehek palettáját gazdagítja, de utólag alaposan megnézve a címkéjét kiderült, hogy ukrán sörről van szó, a kijevi Obolon Sörgyárból. (1637). Ezt az Olaszházi Bitumen követte, újra itthonról, aminél megint csak bizonytalan voltam a listára vételt illetően. Elvileg ez a főzet már nem Csobánkán készült, mint az, amelyik korábban felkerült a szortimentembe, de erről még meg kell bizonyosodnom…

A mártoni börzén beszerzett két érdekességgel folytattuk a kóstolgatást. Először az örmény Kilikia Celebratory következett (1638.), egy a neve alapján ünnepi világos, amit a címkéjén „különleges minőségűnek” írt lengyel sör követett, a Nakel, Nakloból. (1639.) Kóstoltunk még nagykátai Bauer világost és Karácsonyi barnát is, igen tisztes mennyiségben, sőt az orgoványiak szilvás sörét is volt szerencsém újra megízlelni, majd már befejezve a sörfőzést, a jól végzett munka örömére vacsora mellé megbontottunk egy thaiföldi dobozos sört, a Singha Lager-t. (1640). Sajnos ezzel az utolsó sörrel pórul jártunk! A sok finomság után igen pocsék ízzel „lepett meg” minket. Mint kiderült, már lejárt a szavatossága…

Összességében remek napunk volt! Már csak az kell, hogy négy hét múlva is mosolygósan emlékezhessünk vissza rá! :-)

 

2013. március 7.:

Mocne Polskie. 7%-os világos bak sör Zelazkówból, Lengyelországból. Kicsit vékony az íze. Többet vártam tőle. Sokkal karakteresebb sörre számítottam. 1631.

Czarny Boss Porter. 8,5%-os balti porter Witnicából, szintén Lengyelországból. Kicsit furcsállottam, hogy dupla áron adta a gazdája, mint a többi hasonló kiszerelésű sörét, de most már megértem! Igazi markáns, testes, harmonikus erős porter sör! Karamellesen édeskés alap- és pörkölt malátásan kesernyés utóízzel. 1632.

Levezetésnek egy alkoholmentes, holnap mégis csak munkanap lesz…! Schlossgold Premium. No, nem a hazai piacra gyártott 0,0-s verzió. Nem is tudom, lehet-e még azt kapni? Régóta nem láttam a boltok polcain. Ezt Mártonban vettem. 0,4% alkohol tartalmú. A kategóriáján belül nem rossz. 1633.

 

2013. március 6.:

Sajnos mindörökre lemaradtak a rimaszombati sörök a listámról, hiszen már jó pár éve a Gemer Sörgyár is áldozatául esett a globalizációnak. Utána még Nyitra és Ógyalla főzte tovább a különböző fajta Gemereket, aztán bezárták a nyitrai sörgyárat is, így mára a Heineken cégcsoport csak Hurbanovoban készít söröket a Felvidéken. Ráadásul igen csak lefaragták a Gemer szortimentet, csak egy gyenge, 3,1%-os fűnyíró kategóriás változatot hagytak meg. Pont emiatt sokáig nem is vettem meg, de most végre rászántam magam, hogy felvegyem a listámra. Nem az igazi, de legalább van egy Gemerem, egész pontosan Gemer Standard-om, amolyan szocreál „vidám barakkos” nosztalgiaként. 1628.

Gondoltam, azért kellene valami „komolyat” is innom, ezért megnyekkentettem egy lengyel érdekességet is. Irlandzkie Zielone Nakloból. Ahogy a neve mondja, zöld sör. Húúú, de még mennyire zöld! Már sajnálom, hogy nem fotóztam le! Mondjuk nem ez az első a praxisomban, mégis mindig megdöbbent a látvány! Az íze édeskés, cukros, de azért sörös is. A hátcímke szerint 83% sör és 17% üdítő keveréke. Az üdcsi összetételében nem találtam semmi értelmeset, csak cukrot és színezéket, ami elég lehangoló. Ezzel együtt nem rossz kotyvalék. 1629.

Na, az előbbi kutyulmány miatt most kénytelen vagyok inni még egy sört, hogy tényleg legyen a mai szortimentben egy igazi is! Még egy esély Naklonak: Irlandzkie Ciemne. 6%-os, 14 Ballingos barna sör. Nem tudom honnan szedték ezt az ír megjelölést a márkanevekben?! Szerintem semmi közük sincs az ír típusú sörökhöz. Minden esetre ez a barna kifejezetten finom. Karamellesen édeskés, de nem annyira, mint a felvidéki sörök, viszont jóval testesebb, erősebb azoknál. Frankó cucc, de azért egy kis kesernyés utóíz még elfért volna benne! 1630.

 

2013. március 4.:

Na, már megint elég hosszúra sikeredett a hallgatás! Ráadásul nem is tudom, jogos-e az újabb bejegyzés! Már réges-rég bezárták a pozsonyi sörgyárat. A vihnyei Steiger Sörgyár imitálja évek óta a nagy múltú Stein söröket, erre most kiadtak egyet a Stein Sörgyár 140 éves jubileumára. Nem gusztustalan ez egy kicsit? Vagy inkább örülni kellene, hogy megemlékeznek róla? Nem is tudom! Minden esetre a Stein 140 Rokov Pivovaru néven kiadott sör alkohol tartalma annyi, mint a „sima” 12-es Steiné, ráadásul a hátcímkéjük vonalkóddal, mindennel együtt teljesen azonos, így nem biztos, hogy tényleg vették a fáradtságot, hogy csináljanak egy alkalmi sört. Kíváncsiságból egymás után ittam a kettőt. Hááát, mondjuk a jubileumit sikerült egy kicsit elrontaniuk. Az alap íz hasonló, de van egy pici kellemetlen mellékíze. A Mártoni börzén árulták azok, akik a vihnyei sört csapolták a nagyérdemű számára. Az alap Stein Ležiak Svetly sincs rajta a listámon ezen a néven. Stein Premiumként van felvéve a 12-es világos verzió, de azt egy pányoki „szimpózium” alkalmával kóstoltam vakon, így elképzelhető, hogy csak bemondás alapján írtam fel a márkanevet és nem néztem meg a címkét utólag, ezért most ezt nem veszem fel a listára. Szóval akkor 1627 fajtánál járok, de a börzének köszönhetően van még vagy harminc újdonság a hűtőmben az elkövetkező napokra, hetekre… :-)

 

2013. február 12.:

Jó nap ez a kóstolásra! Neki is ültünk Csepivel végig csemegézni legutóbbi közös csakajósörös szerzeményeink „maradékát”. Alkohol tartalom szerint raktuk növekvő sörrendbe őket.

Mindjárt egy „kakukktojással” kezdtünk. Az orgoványi 4,5%-os Corvinburg Szilvás sör-t még Kassán kaptam Szarka Gyula barátomtól. Ez úton is köszönet érte! Elég jól sikerült konstrukció. Nem radler, hanem rendes, gyümölcsös sör. Az illata fantasztikusan szilvás. Az ízét először kicsit elnyomta a sok széndioxid, de hamarosan előbújt az is. Kellemesen kesernyés világos sör és zamatos szilva keveréke. 1619.

„Új illat, új íz!” Ez volt cimborám első reakciója, amint megízlelte az amerikai Anchor Brewing 6%-os Brekle’s Brown névre keresztelt barna sörét. Hát valóban! Nem hasonlított sem az íze, sem az illata egyik korábban kóstolt sörömre sem. Nagyon összetett íze volt, amit én nem tudok szemléletesen leírni, minden esetre egy kellemesen édeskés alap ízt komlósan, kesernyés utóíz követett. 1620.

„Egy újabb meglepetés az „Ökröktől”!” Öt féle Brew Dog sör került terítékre ezen a szép napon. Az első közülük a 6,2%-os Christmas Porter volt, ami egy kakaóval, chilivel és szezonális fűszerekkel ízesített barna sör és a fenti szavakat váltotta ki Csepiből. Tömény, nyers kakaó íz és illat árad belőle, a chili csak későn, nagyon halványan az ember nyelvén jelentkezi vékonyka, egyáltalán nem csípős utóízt adva ennek az elképesztő sörnek. 1621.

„Ez mi?!” A következő B.D. a beszédes nevű, 6,5%-os Never Mind The Anabolics. Először egy harmonikus, mondhatni szokványos kerek, édeskés íz árad szét az ember szájában, ami egyszer csak átfordul egy elképesztően összetett íz orgiába, mind ezt úgy, hogy nem tartalmaz semmi mást, mint vizet, árpamalátát, komlót és élesztőt. Megalkotói az alábbi megjegyzést tették hozzá: „Legalább az 50%-át tartalmazza a napi ajánlott és még elfogadott szarkazmusnak.” 1622.

Ez után egy az 500-as könyvben is helyet kapott német dupla bak sörrel folytattuk a kóstolgatást, a 6,7%-os Ayinger Celebrator-ral. Az illata savanykásnak tűnt, de az íze remekül hozta a dupla bak stílust. Testes, erős barna sör, igen száraz utóízzel. Egy kevésbé drasztikusan változatos íz világú kóstoló során valószínűleg még jobban ízlett volna, de így is finom volt. 1623.

Hoppy Christmas mindenkinek, de különösen a Brew Dog fanoknak! :-) „Robi, ez valami csoda, nem is sör!” Ez volt Csepi barátom reakciója az első korty után. Vagy már az illata váltotta ki belőle ezt a „kifakadást”? Nem is tudom pontosan. Nehéz beszélni róla! Ünnepi világos ale a típus megjelölése, de lényegében egy 7,2%-os IPA-ról van szó, annak minden összetettségével, markáns keserűségével. Remek sör! 1624.

Dogma – cat holnap. Mondjuk, ha jobban belegondolok, inkább fordítva! Amúgy macskásan megbújt, lopakodott az aromája eleinte, mivel túl hideg volt, viszont miután kellően felmelegedett kutyául jó íze lett! 7,8%-os, mézes, mákos, kóladiós, guaranás ízesített ale. De mi a lópikula az a guarana? Gondolom, valami egzotikus gyümölcs. Aki tudja, írja meg legyen szíves! 1625.

A kóstoló betetőzéseként a Paradox Jura karácsonyi kiadását, a Paradox Christmas 2012-t vertük csapra. Igen nagy ugrás volt az előzőekhez képest a maga 15%-os alkoholtartalmával! A címke szerint rumos hordóban érlelt imperial stout. Háááát, szerintem(tünk) amikor beletették a hordóba a söröcskét valószínűleg még volt egy kis rum az alján… Nagyon finom volt, de a nem karácsonyi változata nekem jobban ízlett, sokkal harmonikusabb volt. 1626.

Amúgy levezetésként még bedobtunk egy besztercebányai Urpiner Premiumot, ami most is kifejezetten finom volt, majd elcsomagoltuk az ízlelőbimbóinkat a következő kóstolóra.

Egy kérdés maradt a végére: Ki tudod-e még mondani, hogy dematerializálódott?! :-)

És a szortiment kép formájában, szokás szerint:

  

2013. február 10.:

Ma megfőztem életem első töltött káposztáját!

Töltött káposzta íze lett. Sőt! Finom töltött káposzta íze lett! :-)

Rendes sörökkel öblítettem le, ahogy illik, de azok már rajta vannak a listámon. Újdonságnak az alábbit tudom bejegyezni a mai naphoz, amolyan esti levezetés gyanánt:

Pandúr Radler. Ez a vihnyei sörgyár Tesconak palackozott citromos radlerja. Kellemes üdítő ital. 1618.

 

2013. február 9.:

Már tavaly tavasz óta várta a sorsa beteljesülését egy maláta trutymó, amit még a holland út alkalmával, hazafelé, Németországban vettem. Feldschlösschen Malz Klassik. Ez volt az utolsó darabja annak a kiruccanásnak. Szegény jó sokáig húzta, de nem csoda! Nem szeretem ezeket az émelyítően édes izéket. Csak 2-3 kortyot ittam belőle, a többit leerjesztem sütőélesztővel, aztán meglátjuk mi lesz belőle… 1617.

 

2013. február 7.:

2,5 újdonság a kassai Tescoból:

Popper Premium Nagybiccséről (Bytča) lebutított változatban. 12-es volt eddig, most is az, viszont korábban 5% volt az alkohol tartalma, most már csak 4,7. Szerintem a minősége is gyengébb lett a korábbihoz képest, legalább is a pontszámok ezt mutatják.

Mondjuk nem teljesen értem a történetet! Ha azonos eredeti extraktból több alkoholt akarnak kinyerni, akkor „megerőszakolják” a malátát egy kis extra enzimmel az íz világ rovására, ha pedig simán csökkenteni akarják az alkohol tartalmat, akkor az eredeti szárazanyag tartalom is csökkentve lesz, nem?!

Akkor miért jó a gyárnak, ha azonos alapanyag bevitel mellett kisebb alkohol tartalmat hoz ki? Tudom, tudom, az adója csökken, de ez már elég?

Sziki, Robertó, ha véletlenül olvassátok ezt a bejegyzést, érdekelne a véleményetek!

Kisebb főzdéknél talán előfordul, hogy éppen így, vagy úgy sikerül egy főzet, de ez a gyár ahhoz szerintem már túl nagy, ráadásul nem hiszem, hogy egy-két főzet miatt külön címkét gyártatnának. Bár a hátcímke talán nem olyan drága.

Érdekes az is, hogy Bytča helyett Vlkanová van feltűntetve rajta a gyártó címeként. A 90-es években Bytča, Illava és Martin egy cégcsoporthoz, a Konbierhez tartozott és a központjuk Vlkanovában volt, de az óta már rég bezárták a martini gyárat és asszem Illava is áldozatul esett a globalizációnak. Akkor most, hogy került megint elő ez a cím?!

Tudja valaki? Segítséééééég! Minden esetre ezt 1614-nek vettem fel a listámra.

Litovel Moravan a morvaországi Litovelből. 4,6-os dobozos világos. Semmi extra, tök átlagos. 1615. 

Bažant Citrón Nealko, Ógyalla (Hurbanovo) egyik újdonsága. Alkoholmentes, citromos radler. A vérbeli sörisszák biztosan megköveznek érte, de szerintem piszok jó íze van! Persze akkor kell ilyet inni, ha éppen, még, vagy már nem akar sörözni az ember, csak szimplán szomjas és inna egy üdcsit, de ilyen esetben szerintem ideális választás! 1616.

 

2013. február 2-3.:

Az év első kiruccanása a kassai börzére vezetett idén is. Mivel „jól megy”, Taxival mentem! :-)  Barátunk, Taxis (Sallai Dreher Péter) vitt minket, Gyulát és engem.

A Golem Sörfőzde szűretlen világos és barna söre szokás szerint remek volt, csak úgy, mint a baráti hangulat a börzén. Két dologra viszont nem számítottam! Egyrészt arra, hogy új országgal, méghozzá Francia-Guyanával fog gyarapodni a címke gyűjteményem, ráadásul kishazánkból, Kelsch Robi barátomnak köszönhetően, más részt arra, hogy az egyik szlovák gyűjtőtárs egy remek mézes világos sörrel fog megkínálni. Néhány hónapja nyílt a Kis-Fátrában, Terchovában, festői környezetben egy kis sörfőzde, amelynek a főztjét volt szerencsém megkóstolni. Vršky márkanévre hallgat, amit a Gugli transzlétör „felsők”-nek fordított, nem túl hitelesen. Gondolom, a hegyvidéki szülőhelyére utal az elnevezés. Ha valaki tudja a pontos fordítást, írja meg legyen szíves! Ez lett a hétvége első újdonsága és egyben a listám 1610. söre.

Börze utánra kassai magyar Barátunk, vendéglátónk Adi meghívott minket otthonába. Párja Reni szokás szerint remek juhtúrós sztrapacskát főzött nekünk, Adi pedig két saját főzésű sörével lepte meg kis csapatunkat. Tudtommal ezeknek sem adott nevet, így kicsit önhatalmúlag kereszteltem el őket. Először a Posthaer Kara Amber-t kóstoltuk meg, ami egy karamell malátával készült félbarna, barnába hajló kellemesen zamatos söröcske volt, utána pedig a pörkölt malátából főzött Posthaer Dunkel következett, egy frankó karakteres barna sör. Izgalmas próbálkozások voltak ezek is, csak úgy, mint eddig minden sör, amit Adrian saját kezűleg készített! 1611-1612. Adi nagy fia, Norbi sajnos nem sok időt tudott velünk tölteni, mert éppen edzésre indult, de kislánya Ria a „nyakunkon lógott” egész végig. Tündéri kis poronty! :-)

Köszönjük szépen a szíveslátást! :-)

Estére még leugrottunk a Téhány lakótelep egyik kocsmájába néhány korsó Šarišra, ha jól emlékszem, majd visszabuszoztunk a szállásunk melletti sörözőbe, ahol remek černa horai söröket csapolnak, köztük a 14-es mézes Kvasart, amit sikerült jó alaposan megkóstolnunk. Jót beszélgettünk, vitatkoztunk az élet nagy dolgairól, ahogy szoktunk, majd békében nyugovóra tértünk. :-)

Másnap némi sörvásárlás után még egyszer meglátogattuk Adiékat, majd hazafelé megálltunk Miskolcon A ZIP’s Brewhausnál, a hmmm….., azt hiszem tavaly tavasszal nyílt látvány sörfőzde, söröző, étteremnél. Taxis először, én másodszor, Gyula harmadszor volt itt, de ez volt az első alkalom, hogy nem csak én tudtam kóstolgatni, hanem Gyula is. Ezúttal Taxi Maxi töltötte be a sofőrök hálátlan szerepét. Szokás szerint négy féle helyben főzött remek sör volt csapon, a ZIP’s Weissbier, Pilsner, Golden Ale és Stout. Ezek közül az első volt újdonság számunkra, így ezzel kezdtük a kóstolgatást. Húúúú! Ilyen jól sikerült hazai búzasört még nem ittunk! Minden búzasörös jellemzője meg volt, amit megkíván tőle a válogatós sörissza, kellemesen fanyar, kesernyés, testes sör remek! Szerencsére nem rontották el teljesen feleslegesen ráaggatott citromkarikával! Az igazán jó búzasöröknek nincs szükségük íz módosításra! Először csak egy-egy pohárral kértünk belőle, de aztán ráküldtük még mindketten egy korsóval „kísérőnek”! Természetesen a többi maláta itókát sem hagytuk ki, de azokat már mi csapoltuk magunknak az asztalunk végében lévő négy fejes, pohár öblítővel és külön számlálóval ellátott sörcsapoknak hála.

Aki csak teheti, látogasson el erre a helyre! Jó alkalom rá például a február utolsó hétvégéjén megrendezésre kerülő Miskolci Kocsonyafesztivál!

A belső tér modern, feketébe burkolózó, de koránt sem szomorú, inkább elegáns, stílusos. A személyzet udvarias és jól felkészült szakmai kérdések terén is, a sörök első osztályúak, az étkek…, nos, az étkekről még nem tudok nyilatkozni, mert egyik alkalommal sem volt rá időnk, hogy együnk is, de a kínálat minden esetre igen ínycsiklandozó! Én már alig várom, hogy alkalom adtán megkóstoljam a konyhájuk főztjeit is! Nem tartozik az olcsó helyek közé, de hát a kiemelkedő minőséget meg kell fizetni, időnként érdemes megfizetni!

Kicsit elkalandoztam. 1613. söröm volt a remek szűretlen világos búza.

Mivel kora este a Fradi női kézilabda csapata játszott Romániában nagyon fontos BL csoport meccset, siettünk haza, hál’ Istennek és főképpen a lányoknak, nem hiába! Szép győzelem volt Csajok!

HAJRÁ FRADI !!!       

Szolgálati közlemény: Ez a kis iromány nem, vagy legalábbis nem így jött volna létre, ha nincsenek a Kassán vett finom söröcskék, a Zubr Premium, a Bakalář Světly Ležák és a Krušovice Imperiál!

 

2013. január 31.:

Idén először, hosszú, egy hónapos böjt után végre újdonságok kerültek az asztalomra a maláta bambik világából. Még decemberben Csepi barátommal együtt bevásároltunk a Csakajósörtől, de csak most jutott rá időnk, hogy nekiüljünk kóstolgatni. Sajnos ezzel a néhány sorral nem tudom visszaadni azt az élményt, amit az alábbi sörök megízlelése jelentett mindkettőnk számára! Megfordult a fejemben, hogy érdemes lenne egy diktafont vennem, mert a nélkül feledésbe merülnek a sörök által kiváltott spontán gondolatok, érzések, no, mindegy! Azért pár dolgot papírra vetek róluk:

Rögtön az első mindjárt egyben jubileumi, az 1600. söröm lett. Amikor észrevettem, hogy a skót Brew Dog sörfőzdének alkoholmentes söre is van, mindenképpen meg szerettem volna kóstolni! Egy ilyen különlegességekre specializálódott főzdének vajon milyen elképzelése van az alkoholmentes sörről? Hááááát, nem akármilyen! Már az illata is őrületes íz orgiát sejtetett, és nem is kellett benne csalatkoznunk! Rengeteg komló, fantasztikus, erőteljes, összetetten keserű íz világ próbálja benne pótolni az alkohol adta testesség hiányát. Persze 100%-ig nem sikerült, de ezt nem is várhatjuk tőle. Remek sör! A neve Nanny State.

Ezt egy rauchbier, azaz egy füstölt malátából készült sörkülönlegesség követte a sörfőzők és -ivók által méltán magasztalt német Bamberg városából, a Heller Brauereiből. Aecht Schlenkerla Rauchbier Märzen. Ezen a napon öt olyan sör került terítékre a tíz közül, amelyek benne vannak a Michael Jackson által jegyzett Nagy Sörlexikonban. Ez az egyik. „Mint ha a kéményből kiharaptam volna a füstöt!” Valami ilyesmi hangzott el a kóstolása közben. Gondolom ez így nem csinált kedvet senkinek sem a kipróbálásához! :-) Tény, hogy a füstös sörök íz világa igen speciális. Fel kell nőni hozzájuk! Nekünk még nem igazán sikerült, bár a vége felé már kezdtem egész megkedvelni az egyébként a füstösség mellet igen testes, összetett aromáját. Azért az illatáról el kell mondanom, hogy nagyon durva volt! Csepit egyenesen egy használt hamutartóra emlékeztette. 1601.

Ezután lágyabb ízekre vágytunk, így az 500-as könyv egy újabb üdvöskéje került terítékre, szintén Németországból. Weihenstephaner Hefeweissbier Dunkel. Ez a szűretlen barna búzasör eleinte rejtegette zamatát, valószínűleg elsősörben a túl alacsony hőmérséklete miatt, később igen gazdag ízek szabadultak fel belőle, de az utolsó kortyokra elveszítette diszkrét báját. A könyv szerint banán és alma aromát sikerült a sörfőző mesternek kicsalogatnia a felhasznált malátákból. Ezek közül én „csak” a banán nyomait véltem benne felfedezni. 1602.

A listám 1603. sörével újra bekeményítettünk! A Pearl Necklace Oyster Stout következett, azaz az amerikai Maryland államban található Flying Dog sörfőzde osztrigás, felső erjesztésű fekete söre. Nem ettem(tünk) még soha osztrigát, így nehéz megmondani, annak az ízét éreztük-e rajta, de az tuti, hogy volt valami kis  csavar benne! Érdekes módon hosszan beleszippantva először igen összetett, számomra megfejthetetlen aromát éreztem rajta, de a végére akárhányszor ismételtem meg, mindig zöldalma illat vált ki a kavalkádból. Az alap ízével nem tudtunk teljesen megbékélni, de a stoutokra jellemző pörkölt malátásan keserű utóíze miatt akár korsószámra is szívesen iszogattunk volna belőle.

„Igyad mikrózva!”

Ötödiknek egy újabb 500-as sör! Ez az 1604. Belhaven Wee Heavy. Skócia egyik büszkesége a sok közül. A könyv nemes egyszerűséggel külön sörtípusként kezeli, azaz a típus megjelöléshez a „wee heavy” került beírásra. Én laikusként erős félbarna skót ale-nek mondanám a maga 6,5%-os alkohol tartalmával. A kóstoló egyik kiemelkedően finom darabja! Hidegen az illata volt dominánsabb, kicsit melegedve pedig az íze teljesedett ki az ember szájában.

Eddig bírtuk! Ezek után már muszáj volt egy-két IPA-t is csapra vernünk, mindkettőnk kedvenc sörtípusát! A holland, bodegraveni de Molen sörfőzde Vuur & Vlam IPA-ja lett az első. Diszkrét csomagolás, elképesztő, csak az IPA-kra jellemző fantasztikus illat varázs és hozzá a remek, komlómámoros íz. Azért egy árnyalattal az illata ígéretesebb volt az ízénél, így nem érte el a max. pontszámot, de igen közel került hozzá! :-)  Szűretlen és egészen halványszínű 6,2-es finomság 1605-nek.   

Sierra Nevada Torpedo Extra IPA. Jól hangzik, ugye? :-) Ez 7,2-es volt és sokkal sötétebb, borostyános színvilágú. Igen jól sikerült ez is! Egyesült Államok, California, Chico. 1606.

1607.; a napi nyolcadik a Poperings Hommel Bier Belgiumból, Watou városából. Visszafogott csomagolás, aprócska, 2,5 dl-es üveg, de gazdag, komlós íz világ. No, nem IPA-s, de azért kellemesen markáns keserűség jellemezte ezt a sört. Ő is 500-as.

„Végre édeskés”

Az 1608-al átugrottunk Hollandiába. Az amszterdami ’Tij sörfőzde Ijndejaars névre keresztelt ünnepi söre igen jól csúszott 9%-os alkohol tartalma ellenére, kellemesen édeskés, kerekded íze miatt. Az előző három, markánsan keserű finomság után egy kis megnyugvást hozott az ízlelő bimbóinknak.

Az este” tizedik és egyben utolsó söre” megtisztelő címet a Bush de Noël nyerte el némi vívódás után a maga 12%-os alkohol tartalmával. Valószínűleg szelektíven sikerült kitöltenünk, mert míg Csepi az alkoholt alig érezte benne, az íz anyagai viszont annál intenzívebben bombázták, én pont az ellenkezőjét tapasztaltam. Számomra hiányzott belőle az erős alkohol ízt kiegyensúlyozó, keserédes, markáns íz világ. No, azért ez sem volt rossz választás! :-) 1609-ig küzdöttem fel magamat ezen a délutánon.

Remélem, mihamarabb jön a folytatás! :-)

 

Oldal: 2013. januári, februári és márciusi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat