2013. május 31.:

Ma Tóth Gabi barátommal kóstolgattunk egy kicsit. Négy dél-szláv világossal kezdtünk, aztán a rozsnyói szerzeményeimmel folytattuk. Az alábbiak lettek újak közülük:

1741. Jelen. Talán a legismertebb szerb sör Apatinból. Meg is voltam róla győződve, hogy már régóta a listámon van, ezért több alkalmat is elszalasztottam korábban a megkóstolására. Valójában csak most került fel.

1742. Ujlacké Bílé a Nyitrától néhány km-re fekvő Vel’ké Zálužie-ből. Házi készítésű szűretlen búzasör. Klasszikus íz világ, kellemes fanyarság jellemezte. Gabinak nem jött be, de szerintem finom.

1743. Kutivar Wheat Beer a Poprád közelében fekvő Svitből. Ez is házi készítésű szűretlen búzasör. Jó volt érezi, mennyire különbözik a kettő egymástól. Ez talán valamivel gyümölcsösebb, lágyabb ízű volt.

1744. L’Etape Róth Zoltán budaörsi boszorkány konyhájából. Kiváló, belga típusú búza sör, ami második helyezést ért el a kategóriájában a múlt hét végi rozsnyói sörversenyen.

1745. Róisin, gyümölcsös sör a skót Williams Bros Br. Co.-tól, Alloa városából. Ezt a sörfesztiválon árulták. Elég komoly szortimentet kínáltak a főzeteikből, végül azért választottam ezt, mert ebből már csak egyetlen üveggel volt. Mint utólag kiderült a címkén feltűntetett tayberry a málna és a szeder házasításából létrejött gyümölcs, ami a skót Tay valley régióban terem. Magyar neve vagy nincs, vagy egyszerűen csak nincs benne a Gugli fordítóban. Én elkereszteltem „máder”-nek, bár ez elég szarul hangzik.

A kóstoló viszont egész jó volt, figyelembe véve, hogy Gabit csak óvatosan mertem különleges sörökkel „terhelni”! :-)

 

2013. május 30.:

Találtam egy rozsdás kupakos sört a verseny „maradékai” között, aminek az üvegén két címke volt. Egy eredeti, klasszikus szocreál darab és egy új, a jelenlegi tartalmát főzőtől. Érdemes rákeresni a neten a Browar Pod Stara Pipa-ra! Egy lengyel srác Ostrow Wielkopolskiban, a garázsában alakított ki egy mini házi sörfőzdét. KEG hordókat alakított át főző üstté és érlelő tartállyá. Félautomata az egész rendszer. Elképesztő! No, az ő söre volt ez a bizonyos rozsdás. Warka 124 Josefikowy RIS. 22 B°-os, 9%-os imperial stout. Piszok jó! 1739.

Én idióta barom állat!!! Hogy bonthattam meg egy alma cider – sör mixet ez után a szenzációs fekete sör után! OK, hogy nem akarom gyorsan felélni a jó sör készleteimet, de ez a Staropramen Cool Cidermix azért nagyon durva ugrás volt! Ez valami kegyetlen szar! 1740.

 

2013. május 29.:

Árr Péter Stout. Ennyi info van mindössze az etikett címkén, amit az üvegre ragasztottak. Kiváló főzet! Remélem, jó helyezést ért el a versenyen! 1738.

 

2013. május 28.:

Újabb két sör a verseny résztvevői közül:

1736. WryStout Mezei Krisztián boszorkány konyhájából. Annyira sűrű, hogy szinte már szilárd! Alig tudtam kitölteni. A habja pedig sötétbarna. Látszik, hogy nem festő malátától kapta a színét. Az íze remekül hozza a klasszikus stoutos, pörkölt malátás stílusra jellemző keserűséget. Jó anyag!

1737. Pokrovar Docklands Porter, Jan Pokrievka barátom egy újabb koncentrátumból készült söre. Üüüüüüm. Már évek óta készít söröket konzervből, csodálom, hogy még nem tért át a rendes sörfőzésre! Az illata és a „savanyédes” alap íze kellemes, de aztán túlságosan is dominálni kezd benne a fanyarság. Azért, ha nem forgatom meg túlságosan a számban, akkor elfogadható.

 

2013. május 27.:

Sajnos még nem sikerült megtudnom, hogy az egyes kategóriákban mely sörök lettek helyezettek a hétvégi Slovak Hombrewing Star nemzetközi házi sörfőző versenyen, Rozsnyón, - kivéve a nagydíjas Katalin Cárnőt - viszont keresgélés közben a Kaltenecker Sörfőzde honlapján átnézve a korábbi eredményeket meglepődve tapasztaltam, hogy tavaly az India Pale Ale kategóriában egy gyöngyösi sörfőző (Marafkó M.)  PIPA névre keresztelt söre lett a harmadik! Milyen kicsi a világ! Remélem egyszer sikerül személyesen is megismerkednem a nemes nedű készítőjével!

Ma egy sört kóstoltam meg a hétvégi szerzeményekből. A kassai Benkovar, azaz Stanislav Zeman házi sörfőző Dark Pater Lager-ét nyekkentettem meg. Nem tudom, helyezett lett-e a versenyen, de nekem nagyon bejött. Harmonikus elegye volt a kesernyés és édeskés ízeknek. Jó sűrű, természetesen szűretlen, barna sör. Kiváló! 1735.

 

2013. május 24-26.:

Húzós, de remek hétvégébe kezdtünk bele Gyula, Andi, Dr. Tóth és én, amikor péntek délután elindultunk Rozsnyóra. Házisör verseny, gyűjtőtalálkozó és sörfesztivál várt ránk. Igaz, a háromból kettőt gyakorlatilag elpuskáztunk, mert a versenyről lekéstünk a börzére meg „másnap” nem sikerült időben odaérnünk, összességében még sem volt hiányérzetünk. Asszem nyugodtan mondhatom ezt mindannyiunk nevében. Pénteken a VII. Kaltenecker Beer Festival folyékony örömeiben merültünk el először, majd a sörfőzde éttermében kóstolgattunk egy keveset régi és új barátok társaságában. Három helybéli magyar sráccal is összehaverkodtunk és az itthoni csapatunkat erősítő négy „gengszter” is csatlakozott hozzánk „Btata” vezetésével. Záróráig, sőt azon túl beszélgettünk, sörözgettünk jó hangulatban. Éjjel 3 körül oltották ránk a villanyt a pincér lányok, majd amikor látták, hogy ez sem győzött meg minket maradéktalanul a távozásról, udvariasan megkértek rá minket. :-) A hagyomány szerint a sörversenyre beadott, de a kóstoláshoz fel nem bontott söröket a verseny után baráti áron meg lehet vásárolni. Bár a szemfülesebbek előttünk már sok érdekességet kiszemezgettek a kínálatból, azért még mi is számos – várhatóan finom – sörhöz tudtunk hozzájutni, amik javának a kóstolása még az elkövetkező napok feladatai közé tartozik. A korábban említett „másnap” reggelén Gyula barátom nem hazudtolta meg magát és az éjszaka a kocsiban ideális hőmérsékletre hűlt verseny sörök némelyikét megnyekkentette. Bár egyetlen porcikám sem kívánta azokban a percekben, órákban a sört, természetesen nem engedhettem meg magamnak, hogy lemaradjak ezekről a különlegességekről. Az utolsó már majdnem jól is esett! :-) Mire végre túlestünk a kóstolókon és a fürdőszoba meglátogatásán is mindannyian átbattyogtunk a közeli iskolába, ahol a börze volt, de bizony az már mire odaértünk véget ért. Még éppen elcsíptük Andrást, Gabit, Jóskát és Erzsit, amint kifelé jöttek a találkozóról. Arra azért jó volt a pillanat, hogy megbeszéljük a folytatást. Először beültünk egy reggebédre a Kaltenecker éttermébe – én jófajta babgulyást és juhtúrós sztrapacskát burkoltam mézes-gyömbéres sörrel – majd Gyula bá’-val és Dózsás barátunkkal, Gáborral kiegészülve nekiindultunk felfedezni Rozsnyó belvárosát. Néhány perces tekergőzés után a Fő téren lyukadtunk ki, ami az éppen javában tartó felújítás ellenére is csodálatosan néz ki. Tettünk egy kört, majd a csapatunk 80 %-a beült egy-két sörre az egyetlen épkézlábnak tűnő vendéglátóipari egységbe, ami nyitva volt. Vissza séta és rövid szieszta után újra belevetettük magunkat a sörfesztiválba, ahol ezúttal a torkunk mellett a fülünket is elkényeztették két – gondolom környékbeli – zenekar segítségével. Magyar, szlovák és angol nyelven egyaránt remek, nótákat, elsősörben rock zenéket nyomattak, bár Karel Gott Lady Karneválja is felcsendült. Természetesen itt is újra összeverődött maroknyi magyar csapatunk, így a koncertek rövidebb hosszabb szüneteiben, amikor végre újra hallottuk egymás szavát, jókat beszélgettünk. Vasárnapra a hazaút maradt két rövid kitérővel a tornaljai Tescoba és az ózdi Bolyki Serfőzdébe. Szerencsére még mindig főzik a világos és barna sörüket, de sajnos továbbra sem készíttetnek hozzájuk reklámanyagokat. Útközben még átvészeltünk két kisebb és egy húzósabb jégesőt. Hazaérve pedig pont elcsíptem a Forma 1-es futam kezdetét, majd megnéztem a Debrecen – Fradit, aztán nekiültem felvezetni a hétvégén kóstolt újdonságokat a listámra, miközben legurítottam egy friss beszerzésű alkoholmentes gyümölcsös „izét” a hétvége zárásaként. Persze a fentiek csak rövid, kivonatát képezik eme remek három napnak, csak úgy, mint az alábbiakban felsorolásra kerülő 18 fajta sör, amelyekkel a kóstoló listám gyarapodott:

1717. Svijany Barón 15° Csehországból. Elsőre tökéletes választás volt! A csehek nagyon értenek a 15-16 fokos, erős világos sörökhöz. Szinte harapni lehetett a habját.

1718. Sessler Weizen. A nagyszombati sörfőzde finom szűretlen búzasöre.

1719. Anticrist, azaz Antikrisztus. Amerikai stílusú IPA egy szenicai vándor sörfőzőtől, a Kočovny Pivovar Hellstorktól. Valószínűleg a pozsonyi Richtár Jakub Sörfőzdében készült bérfőzet. Fantasztikusan finom India Pale Ale! Számomra tökéletesen hozta az IPA-k jellegzetes íz világát. Elég alaposan meg is kóstoltuk! :-)

1720. Kras 10° már bent a sörözőben fogyasztva. Levezetésnek pont jó volt ez a kis gyengécske világos sör.

1721. Dühös. Tibeer különleges, erős belga apátsági stílusú világos söre. A címke szerint a Legenda Sörfőzdében készült, de ez a főzet még otthoni készítésű kell, hogy legyen, mivel másként részt sem vehetett volna a versenyen. Gyula barátom ezt nyekkentette meg először szombat reggel. Sajnos túlságosan is magam alatt voltam ahhoz, hogy értékelni tudjam! Remélem, még lesz rá alkalmam, hogy újra kóstoljam!

1722. Pokrovar Imperial Stout. Martini barátom, Jan Pokrievka saját készítésű birodalmi stoutja koncentrátumból erjesztve. Még ez is áldozatául esett a másnaposságomnak.

1723. Óceániai IPA. A 2T Sernevelde „egyik felének”, Horváth Antal Zsoltnak a különleges, óceániai stílusú IPA-ja. Gondolom új-zélandi komlót használhatott hozzá. Ezt már kezdtem értékelni, de még mindig nem működtek rendesen az ízlelő bimbóim.

1724. Amerykanski IPA Jan Krysiaktól, egy lelkes lengyel otthoni sörfőzőtől. Ennél már majdnem kedvem támadt a sörözéshez.

1725. Šariš Radler Červeny Pomaranč. Csapolt vérnarancsos radler Rozsnyó főterén fogyasztva. Meglepően finom volt, bár én alapból azt hittem, hogy grapefruitos.

1726. Sandorf Belgicky Špecial Prievalyból. 12-es szlovák belga specialitás. Tökéletes volt rá, hogy visszarázódjak a rendes kerékvágásba újra betérve a sörfesztiválra.

1727. Pelikán 16°, egy remek IPA a Pivovar Nomádtól, azaz egy prágai székhelyű vándor sörfőzőtől.

1728. Bíly Idol, az Antikrisztus megalkotójának witbierje, azaz belga stílusú búzasöre. Igen jól sikerült főzet és a márkanévben rejlő szójáték is találó.

1729. Chopper IPA, a Rozsnyói Sörfőzde második IPA-ja. Az első, évek óta kapható verzió se kutya, de ez talán még jobban sikerült. Kevésbé markáns a keserűsége, mint más sörfőzők IPA-ié, de kellően harmonikus, remek itóka.

1730. Rožňavsky Porter, szintén a Kalteneckertől. Testes, markáns porter sör. Szinte hihetetlen, hogy még csak most kóstoltam először!

1731. Avar Světly Ležak a csehországi Hlučín városából. Átlagos világos sör. Levezetésnek vettem. Meglepő, hogy ilyesmit is árultak a sok különlegesség között.

1732. Bolyki Világos, az ózdi sörfőzdéből. Az az igazi klasszikus házi főzésű világos sör.

1733. Bolyki Barna. Kifejezetten finom, testes, karakteres, pörkölt malátásan kesernyés barna sör.

1734. Birell Pomerol & Grep. A levezető „sör” alkoholmentesen, itthon, jegyzetelés közben a tornaljai Tescoból. Cseh gyártású, a Radegast gyár egyik legújabb üdvöskéje. Citurosos radler. A Pomerolt a Gugli fordító citrancsnak transzlétölte le. Hmm. Nem is tudtam, hogy van ilyen szavunk!

No, egyelőre itt a vége! Nagyszerű hétvége volt és a fényképeken túl a hűtőmben lapuló finomságok is újra és újra vissza fogják még idézni ezeket a szép napokat! :-)

Hoppá! Az egyik legfontosabb dolgot lefelejtettem! A sörverseny abszolút győztese idén is, csak úgy, mint tavaly magyar sör lett! Horváth Antal Zsolt imperial stoutja, a Katalin Cárnő. Egy palack a hűtőmben lapul belőle! ;-)

 

2013. május 23.:

A tegnapi kóstoló folytatásaként ma az alábbiak kerültek terítékre:

1713. PAN Zlatni Premium. Hmmm, elvileg jobbnak kellene lennie, mint amilyen a sima PAN, de szerintem nem az. 5%-os, közepesnél egy kicsit jobb világos sör Čelarevoból.

1714-1715. Laško Lemon & Lime és Laško Orange. Két szlovén radler. A címkék tanúbizonysága szerint mindkettőben igazi gyümölcslé van. Az állaguk és ízük alapján hihetőnek is tűnik a dolog. A citromos kifejezetten frankó üdítő és a narancsos se sokkal marad el tőle.

1716. Nektar Limun. A bosnyák Banja Luka verziója a citromos radlerre. (Vagy radlerra?) Kicsit már kezd sok lenni a gyümis üdcsikből, de mentségükre szóljon, hogy mindegyiknek más íze volt! Ez a bosnyák kifejezetten érdekes. Olyan bosnyák íze van, ha lehet ilyet mondani. A kint tapasztaltakat idézi fel bennem. Ez is, csak úgy, mint az egész ország egy kicsit félkésznek, kiforratlannak tűnik. Egyik sem tökéletes, de jó úton halad mindkettő! 

 

2013. május 22.:

Egy kis tobzódás a dél-szláv újdonságokban:

1079. Ožujsko Horvátországból, Zágrábból. 5%-os világos sör. Nem nagy szám, de legalább érzem rajta, hogy másfajta sört iszom, mint eddig.

1710. Ožujsko Cool azonos forrásból, viszont alkoholmentesen. Kategóriáján belül egész iható.

1711. Karlovačko Radler Limun. A szintén horvát Karlovac 2%-os citromos üdcsije. Kifejezetten finom limonádé.

1712. PAN Radler Limun. Ez már szerb 2%-os limonádé, de ez is nagyon jól sikerült kompozíció a kategóriáján belül.

 

2013. május 21.:

Osječko Eszékről. 4,5-es, unalmas, átlagos világos sör. Magyar felirat is van a dobozán, gondolom elsősörben a déli országrészben nálunk is kapható, de én egy horvát benzinkútnál szereztem be. 1708.

 

2013. május 18.:

Igen kemény, hosszú buszozással megjártuk 28 óra alatt oda-vissza a bosnyák Jajce (Tojáska) városát a bratyómmal. Sok szépet, s jót és egy-két rosszat is lehetne mesélni az útról. Természeti látványosságok (vízesések, tavak, fantasztikus hegyi szerpentin alagutakkal, hidakkal) és történelmi nevezetességek az Oszmán Birodalom, a Monarchia és Tito Jugoszláviája idejéből tették felejthetetlenné a kiruccanást. Természetesen én azért a helyi sörök felkutatásával is aktívan próbálkoztam, de egy kb. 1-1,5 órás időszakot leszámítva végig a turistacsoporthoz voltunk kötve, ahogy ez már csak lenni szokott az ilyen utakon, így nem jártam túl sok sikerrel. Bosnyák sört mindössze négy félét láttam az egész út során, inkább horvát és szerb sörökkel van tele az ország azon része, amerre mi jártunk.

Az ebédre elfogyasztott, borjúhúsból készült „Cséplőmunkás” (Muckalica) mellé először egy jól sikerült Sarajevsko Premiumot gurítottam le. Utólag, a net segítségével kibogozva a történetet kiderült, hogy a Szarajevói Sörgyár párhuzamosan használja a Sarajevsko és a Sarajevsko Premium márkanevet egyazon sörére, így ez most nem kerül be újdonságként a kollekciómba.

A másodiknak választott 4,9-es Preminger viszont már listázandó darab! A Bihacka Pivovara világos söre kifejezetten jól csúszott a kora nyárias melegben. Kár, hogy boltban nem találtam egyikből sem! 1706 fajtánál járok, de apránként gyarapodni fog még a dél-szláv kollekcióm a hazahozott szortimentnek köszönhetően.

Ezúton is köszönöm az utat a sógornőmnek, Jutkának! :-)

Hoppácska! Most nézem, hogy a városnézés közben elfogyasztott PAN Lager-t is fel kell vennem a listámra, mert a Sarajevskoval ellentétben ennek ugyan azonos a neve egy korábban már kóstolt sörömmel, viszont míg ez 4,8-as, az 5,2-es volt. Jaaaa! Még alaposabban megnézve kiderült, ez ráadásul nem horvát, hanem szerb! Ez a nyüves globalizáció! Így legalább megemlítésre került mind a három kint fogyasztott söröcske. Egyikre sem lehet rossz szavam, jó anyag volt mindegyik. Akkor ez az 1707. 

 

2013. május 17.:

Nagyon örülök, hogy a szerencse úgy hozta, hogy Hugai Pali bácsit is megemlíthetem az oldalamon. Kedves ismerősöm, nagybátyám jó barátja. Tegnap meglátogattuk nagynénémmel. Jót beszélgettünk, ráadásul egy új sörrel is gyarapította a kollekciómat. A Borsodi Sörgyárban készült dobozos Lauvenburg Helles ugyan nem tartozik a világ legjobb sörei közé, számomra mégis kedves, mivel Pali bácsitól kaptam. :-) Ez az 1705. és egyben a 400 magyar.

 

2013. május 16.:

Rögtön egy helyesbítéssel kell kezdenem ezt a bejegyzést! A gyümülcsös Arany Ászokok még sem temesváriak, azok is a Felvidéken, Nagysároson készültek, mint a gyümis HB-k.

Ma két újdonsággal próbálkoztam. Nem tudom, miért éri meg jellegtelen, sablonos ízű alkoholmentes radlerokat elcipelni a földrész túlsó felére? A magamfajta kóstolgatós népeken kívül ki az, aki megveszi a San Miguel Sin Limón-t? Persze, elmondhatom magamról, hogy még egy spanyol „sört” ittam, de ezen kívül semmi érdekes nincs benne. 1703.

Második versenyzőnk az osztrák Edelweiss Weizenbier Alkoholfrei. Elsőre meglepően testesnek tűnt, de ahogy jobban belemélyedtem, inkább a szokatlanul édes íze kezdett dominálni. A vége felé már nagyon vártam, hogy elfogyjon. 1704.

 

2013. május 14.:

Furcsa jubileumot ülök ma! Az akciós címkéje miatt vettem egy üveg Velkopopovicky Kozel-t. Ittam már többször is, általában csapolva itt Gyöngyösön a Sziesztában, - ami egyébkén kifejezetten jó kis hely - de csak ma tűnt fel, hogy még rajta sincs a listámon. Elvileg Kőbányán készült, bár csak forgalmazóként vannak feltűntetve a címkén. A feledékenységem miatt ez lett az 1700. söröm.

Az 1701. is kötődik a Dreherhez. Arany Ászok Citromos. Az ízesített HB-kkal ellentétben ez nem a Felvidéken készült, hanem Erdélyben, Temesváron. Amúgy semmi extra. A kategóriáján belül átlagosnak mondanám.

Úgy döntöttem, egy füst alatt letudom a másik ízesített Aranyásót is, ezért megpattintottam egy doboz Arany Ászok Vérnarancsos-t. Szintén temesvári gyártmány. Uhh, ez nekem nagyon nem jön be! 1702.

 

2013. május 13.:

A Tescoban vettem egy doboz De Helder Premium Lagert. A neve alapján akár holland is lehetne, de valójában lengyel gyártású. Sajnos ennél pontosabb info nincs rajta az eredetét illetően. Keresgéltem kicsit a neten. Nagy nehezen a Sörkóstoló blogon találtam rá utalást, hogy elvileg a Van Pur csoport terméke, igaz, én teljesen másnak éreztem magát a sört, mint az imént említett oldal szerkesztője. Ő vizesnek és túlságosan is keserűnek írta le, én viszont testesnek éreztem, szinte keserű íz nélkül. Valószínűleg idővel változott a receptúra. Talán a gyártó is? Ki tudja! Mindegy! Egyelőre Van Pur, Rakszawa. Amúgy nem lenne rossz sör, csak túlságosan édes. 1699.

 

2013. május 12.:

Ma először sikerült kiugranom a gyöngyösi bolhapiacra. Két új és egy csere korsó és egy Kőbányai 125’-ös hordóvég fali dísz mellett egy új sörhöz is sikerült hozzájutnom. Egy szimplán Panaché névre keresztelt francia radlerhez Saverneből. A címke alapján limonádé van benne, azaz elvileg citromos, de én inkább zöldalmásnak éreztem. Átmeneti szomjoltónak minden esetre jó volt hazafelé jövet. 1696.

Mivel a piac az OBI parkolóban volt, ami a Tesco mellett van, utóbbiba benéztem. Mata Miki említette a napokban, hogy látott néhány újdonságot, így célirányosan keresgéltem és a vártnál több érdekességet találtam. Egy egész jópofa TV reklámban is nyomatják a Borsodi Super Dry-t. Amikor megtudtam, hogy csak 4%-os, nem fűztem hozzá nagy reményeket, hogy finoman fogalmazzak. „Gazdaságos ízű” sörre számítottam, de inkább úgy jellemezném, hogy az ausztrál Dry Beer-ekre hajaz, amire a nevével is utalnak. Kétségtelenül hamar elhaló, vékony íze van, de egyáltalán nem kellemetlen. A várható nyári nagy melegben szerintem népszerű lesz, ráadásul a promóciónak köszönhetően sokkal magasabb áron tudják majd eladni, mint amennyi az előállítási költsége és adó tartalma alapján reális lenne. Ügyes húzás a bőcsi multitól! 1697.

A köbányai multi is versenybe szállt! Dreher Summer Moment néven piacra dobtak egy 4,5-es, enyhén citrusos, elég vékony alap ízű, de kellemesen kesernyés világos sört. Nekem az első korty a megboldogult Soproni Szőke Ciklont juttatta az eszembe, bár a Dreher verziója a témára sokkal kevésbé citrusos és sokkal komlósabb, ami pozitívum, viszont gyengébb az alap íze, ami negatívum. Szerintem ez is népszerű nyári frissítő lesz! 1698.

Egy liverpooli pintes pohárból gurítottam le mindkettőt. Jó választás volt, illett hozzájuk! :-) 

 

2013. május 3.:

Már egy ideje tudom, hogy az Arany Ászok-ot lebutították 4,3-asra, de kicsit megcsúsztam a listára vételével. Aranypéntekeztünk egyet Tóth Gabi barátommal. Alaposan megkóstoltuk az új verziót. Hááát, lehet, hogy a csapolás nem volt tökéletes, minden esetre nem túl meggyőző a történet! 1695. 

 

2013. április 27.:

Hmm. Azt hittem, a James’ Brown Ale már rajta van a listámon. Úgy rémlett, Gyuláéknál ezt is megkóstoltuk, de a jegyzeteim szerint nem. Akkor ez is újdonság! :-) Legendás, Jóskától. Piszok jó szűretlen barna felsőerjesztésű sör. Jó sűrű, testes, karakteres finomság. Szinte harapni lehet. 1694.

 

2013. április 24.:

Fraaaaaaaaadi!!! Fraaaaaaaaaadi!!! Fraaaaaaaaadi!!! Fraaaaaaaaadi!!! Fraaaaaaaaaadi!!! Fraaaaaaaaaaadi…!!!!!!!!!!!!!

5 – 1-re lemostuk a Vidit! Végre újra trófeát nyertek a fiúk! Persze ez „csak” a legkisebb a hazai palettán, de meg kell becsülni ezt is!

LIGAKUPA GYŐZTES A FERENCVÁROS !!! :-)

Az ünneplő sör: Zlaty Bažant Roggen. Egy barna rozs sör Ógyalláról. Szarka Gyula barátom tette félre nekem ezt a különlegességet, amit a felvidéki Fradistáktól kapott jó pár héttel ezelőtt. Azt hiszem, méltó alkalmat választottam a felbontására! 1693 fajtánál járok. (Hmmm, kár, hogy már nem lehet monori Roggent kapni! Rozs sörből az volt számomra az etalon. Mondhatni a megboldogult Ilzer Sörgyár (számomra) egyetlen igazán jó söre volt.)

Vasárnap újra le kell győzni a Videotont!!!

Csak Feeeeeerencvááááááros, küzdeeeeeeeni kell!!!

 

2013. április 23.:

Six Fingers Weisse. Ez is Legenda, ez is Jóska barátomtól. Karakteres, félbarnába hajló szűretlen búzasör. Kicsit másabb íz világra számítottam, hagyományosabbra, ami valószínűleg naivság volt tőlem ismerve a sörfőzde különlegességeit. :-) Jó anyag! 1692.

 

2013. április 21.:

Még anno a pesti gyűjtőtalálkozón, illetve utána 6 féle remek kézműves sörhöz jutottam hozzá a Legenda Sörfőzdéből. A ma megkóstoltat Bölöny Jóska barátomnak köszönhetem. Pokerface Pale Ale. Piszok jó, sűrű, testes, markáns, „férfiasan” keserű világos felsőerjesztésű sör. 1691.

 

2013. április 20.:

Ma ismét fotós vonat volt Lillafüreden. Nagyszerű programot szerveztek a helyi erők. 4 vonat volt kint a pályán egy időben, láttuk Lillát is, sajnos csak kiállítva és rengeteg fotó megállót tartottunk. Ezúton is köszönet a szervezőknek a remek napért!

Hazafelé a Bratyómnak hála be tudtam ugrani három helyi sörfőzdébe is. Sok ismerős finomságot sikerült hazahoznom és a Rauschbergnél a kóstoló listám is gyarapodott. Legurítottam egy pohárral az A Fekete Rauschberg-ből. Sajnos az idő szűke miatt nem volt rá időm, hogy szép lassan kortyolgassam el, de így kutyafuttában is érződött rajta, hogy jófajta fekete sörre találtam. 5,5-es alkohol tartalmával pont azt a szintet hozza, ami elég testessé teszi ahhoz, hogy az igazi barna sör kedvelők szívesen fogyasszák, viszont még nem túl erős, így nem szezonális itóka, egész évben fogyasztható. Reméljük a megalkotói is így gondolják és ezen túl folyamatosan szerepelni fog a sörfőzde palettáján! 1690 fajtánál járok.

 

2013. április 16.:

Ajándékba kaptam még szintén a pesti börzén egy doboz örmény sört. Ez már az ötödik fajta a listámon: Kilikia Lager. Kifejezetten finom 4,8-as (12,5-es) világos. (1689.)

 

2013. április 14.:

Ma megkóstoltattam a sörünket Gabival, Csepivel és Szabival. Ha már úgy alakult, hogy összeröffentünk, a második kísérleti, sütőélesztővel leerjesztett maláta italomat is csapra vertük. A fantáziátlan neve: Robi 2. (Feldschlösschen Malz Klassik) Igen pocsék lett! (1687.)

Patyik Krisszel jó boltot csináltam a börzén. Fél liter Arany Fácánért kaptam 1 liter Dunai Ászok-ot. Hiába, kemény a címkegyűjtők élete, igaz Krisz?!:-) Ez már nem Er-Pé-s, hanem orgoványi főzet. Ezt is együtt ittuk meg a srácokkal. Kifejezetten jól csúszott! (1688.)

 

2013. április 13.:

Újabb nemzetközi börze a Drehernél! Azt már előre sejtettem, hogy ismét remek gyűjtőtalálkozó elébe nézünk, de arra nem számítottam, hogy egy kisebb sörfesztivállal is fel fog érni ez a nap! :-) Miközben Csabával igyekeztünk minél több cimborával megkóstoltatni a Tóthok Sörét, minket is megleptek egy-két házi készítésű érdekességgel.

Jimmy két koncentrátumból erjesztett sörével indult a kóstolgatás. Először a Nagykanizsai Szent József Sör-t ízleltem meg (1676). Erős, testes, 8%-os apátsági barna sör. Szerintem kifejezetten jól sikerült! Aztán a Kanizsa Prémium Lager következett Muntons Premium konzervből (1677.). Ez is teljesen fogyasztható volt. A folytatásban Simacsek-Kun Laci kínált meg a saját, szintén koncentrátumból erjesztett világos sörével. Szabadhegyi Barley Wine névre keresztelte, ami ugyan barokkos túlzás, mert erősségét tekintve messze volt az árpaboroktól, de azért izgalmas újdonság ez is a gyűjtők saját készítésű söreinek palettáján (1678.).

Börze után Gyula és Andi barátaink láttak vendégül néhányunkat. Szokás szerint íncsiklandozó falatok és izgalmas sörök vártak bennünket! :-) Az Er-Pé Sörfőzde három érdekességével kezdtünk. Talán nem teljesen volt új mindegyik valójában, inkább csak a más piaci szegmens megcélzása hívta életre az alábbi márkaneveket, de azért úgy érzem, mindenképpen a listámon a helyük. Első volt a Lúdas Matyi Söre, 4,6-os átlagosan jó világos (1679.). Második a Döbrögi Fekete Söre, 4,8-as nevében fekete, de inkább barna söröcske (1680.). Majd a szimplán csak Meggyes Sör névre keresztelt, címkéjében azért ludas motívumú itóka következett, aminek 4,4-es alkohol tartalma is bizonyítja, hogy szerencsére rendes, gyümölcsös sör, nem radler (1681.). Az elmúlt években kóstolt Er-Pé-s sörök közül számomra ez volt a legfinomabb. Kifejezetten jól sikerült kompozíció!

Gyula barátomnak sikerült három féle spéci házi sört is beszereznie a 2T Sernevelde névre keresztelt kísérletező kedvű formációtól. Nem akármilyen finomságokkal folytattuk a habos bambikban való tobzódást! Első volt a sörben az Égtelen. Ez egy 7%-os búza IPA. Nagyon érdekes próbálkozás! Az illata szín tiszta IPA, az íze 97,8%-ban búzasörös (1682.). Újabb remek a Sötétszoba. 8%-os, erős, testes barna, vagy inkább fekete sör (1683.). Sajnos nem emlékszem pontosan, hogy csak én hanyagoltam a jegyzetelést a címkéjéről a típus megjelölést illetően, vagy tényleg nem volt rajta?! Minden esetre talán ez volt a nap legjobb söre! A Bud Spencer és Terence Hill filmek kedvelői számára sokat mondó nevet kapott a következő sörmárka: Charlie Firpo. 5,4-es világos amerikai ale (1684.). Bizony, ez is igen jól csúszott!.

A (számomra) záró körben áttértünk a közelmúltban nyílt legújabb budapesti sörfőzde, a Legenda finomságainak megkóstolására. A Dieselből talán már az első is a sörfőzdében készült, így azt most „csak ismétlésként” kóstoltam, viszont a Brutal Bitter korábban csobánkai főzetként szerepelt nálam, így most újra listán a helye (1685.). 8,2-es amerikai IPA. Imádom! A Folyékony Kenyér abszolút újdonság (1686.). Egy 12B°-os felső erjesztésű világos sör. Ez is igen jól csúszott. Emlékeim szerint még egy kis Téli Boszi is került a poharamba a Fradi-Siófok meccs megnézése közben, aztán viszont már gyorsan hazafelé vettem az irányt, mert elszállt felettünk ez a remek nap.

Köszönet érte minden szervezőnek, lebonyolítónak és résztvevőnek! :-)       

 

2013. április 12.:

Szentpéteri tanár úr barátommal nekiültünk kicsit átdumálni az utolsó sörkóstolónk óta eltelt hónapok eseményeit, az elkövetkezendő hetek terveit. Természetesen néhány érdekesebb sör is terítékre került az eszmecsere során Gábornak köszönhetően, amik közül kettő lett új számomra. Az igen vékonyka osztrák anyagomat bővíti mind a kettő.

1674. Puntigamer Panther Grazból. 5,2-es világos lager sör. Semmi extra, de kellemes.

1675. Zipfer Orangen Radler mit Lemongras Zipfből. 2%-os narancsos radler citromfűvel fűszerezve. Ügyes kis üdítő ital.

 

2013. április 6.:

Végre eljött a nagy pillanat! Mielőtt nekiláttunk volna a második adag lefőzésének, megkóstoltuk első közös sörünket. A Tóthok Söre nevet kapta a keresztségben. Ez az 1673. a listán. Csak annyit vártunk tőle, hogy ne legyen durván íz hibás, savanyú, de sokkal többet kaptunk! Nem azért, mert mi főztük, de szerintem (szerintünk) kifejezetten finom lett. Egy gyönyörűen aranyló, gusztusos, vastag hab koronával ellátott, kellően testes, utóízében finoman kesernyés világos sört sikerült létrehoznunk. :-)

A képet már két nappal később készítettem. Nem tudtam megállni, hogy a hét első műszakját letudva, ebéd után a szép, napsütéses időben legurítsak egy korsóval!

 

 

2013. április 4.:

Ha ez így folytatódik, lassan csinálnom kell egy külön üdcsi kóstoló listát! :-(

1671. Borsodi Friss Citrom Zero Alkoholmentes.

1672. Borsodi Friss Grapefruit Zero Alkoholmentes. Tulajdonképpen egész iható mind a kettő.

 

2013. április 3.:

Tovább gyűrűzik a radler őrület!

1669. Borsodi Friss Feketeribizli-Lime. Olyan az íze, mint a szódával túlságosan vékonyra hígított feketeribizli szörpnek.

1670. Hofbräu Grapefruit. A Dreher forgalmazza, de a Felvidéken, a Nagysárosi Sörgyárban készül, csak úgy, mint a citromos verzió. Azt most utólag át is mozgattam a listámon a magyaroktól a szlovákokhoz. A citromos szerintem sokkal jobb. Ennek elég unalmas íze van. 

 

2013. április 2.:

A mártoni kiruccanás utolsó újdonsága a helyi Kauflandból: Stephans Bräu Cola Beer. Ez a második dízelem. Ölég szar. 1667.

Bő három hete kóstoltunk Tóth Csabával egy kis Olaszházi Bitument. Azóta sikerült kiderítenie, hogy ez a főzet már nem Csobánkán, hanem Pesten készült. Tartva magam a saját „játékszabályaimhoz”, ennek így ismét listán a helye! Még mindig, vagy már megint (?) remek itóka! 1668. 

Oldal: 2013. áprilisi és májusi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat