2013. október 31.:

Ezen a napon nem akartam új sört kóstolni, mert a honlap oldal kapacitása már megtelt októberre, de csak belebotlottam egybe, amikor beültünk meló után a Bellaggioba Csepivel, Gyurival és Flórival. Hofbräu Münchner Weisse. Szűretlen világos búzasör. Jófajta bajor termék. 2065.

2013. október 30.:

Ma két újdonságot találtam a Belvárosi Csemegében. Sajnos mindkettő dobozos. Először a Dreher Winter Moment-et bontottam meg. Amikor először hallottam róla, egy komoly, a minőségi malátáktól és komlóktól gazdag félbarna sör jelent meg lelki szemeim előtt, valahol félúton a Dreher és a Dreher Bak között, de sajnos tévedtem. Ez csak egy 4,5-es forralt borhoz, vagy almakompóthoz való fűszerekkel, meg aromával ízesített lötty, förtelmes ízzel. Bocs Sziki, de ez nagyon szar! Talán forralt sör alapnak fel lehetne használni, már csak egy kis rum kell hozzá, a fűszerek benne vannak. 2063. Pécsi Radler Kontroll. Alkoholmentes meggyes radler. Vicc, de ez sokkal ihatóbb az előbbinél, persze nem sörként, csak, mint üdítő ital. 2064. Azért most már egy rendes sört is kellene innom!

2013. október 29.:

Mivel az első albán söröm kritikán aluli volt, gondoltam a másodikkal nem „mérgezek” senkit, megiszom egyedül. Hááát, ezt kellett volna társaságban megbontani! Kifejezetten finom, markánsan komlózott világos sör. Stela Selekt a Stefani & Co-tól. Remek pilzeni! 2060. Szerencsére amilyen volt a kezdés, olyan lett a folytatás is! A Rinkuškiai Seno Rusio egy karakteres világos sör, egyedi íz világgal. Nem is tudom igazán leírni, milyen. 5,4-es tartalmas, gazdag itóka. 2061. Gondoltam csavarok egyet a történeten, elő egy barna sörrel! Dikanszki Vecsori Ukrajnából, Poltavából. Karácsonyi kiadás, ezért sokat vártam tőle, de sajnos keveset kaptam. Legjobb esetben is csak középszerű barna sör. 2062. 

2013. október 27.:

Izgalmas sörkóstoló remek társaságba! Gabi, Gyuri, Csepi és Szabi csatlakozott hozzám, hogy együtt ízleljünk meg néhány söröcskét. Főleg a Gabi és Csepi által Brnoban vett itókákra alapoztuk a degusztációt, de akadt magyar és Gyurinak hála francia sör is a pakkban. Ráadásul a 11 fajta sör közül az alábbi öt új is lett számomra: 2055. Mazák Jantar, szűretlen, nem pasztőrözött világos sör Dolni Bojanovicéből, a Mazák Sörfőzdéből. Papíron még egy nap volt a szavatosságából, de sajnos valószínűleg megártott neki a hosszú utazás Brnoból, mert éppen csak iható volt. 2056. Zlinsky Švec, szűretlen, nem pasztőrözött világos sör Zlin – Malenovicéből, a Pivovar Malenovicétől. Egy nappal volt hosszabb a szavatossága, mint az előzőé. Ez szerencsére kibírta az utazást! Nem túl markáns, de kellemes söröcske. Mindkettőért köszönet Tóth Gabinak! 2057. Kronenbourg világos sör Strasbourgból. Régebben nálunk is árulták, aztán néhány éve lecserélték a boltok polcain a Kronenbourg 1664-re, ezért eddig hiányzott a listámról. Gál Gyurinak köszönhetően most már rajta van! 2058. Stark Chili, 5%-os világos sör, chilivel megbolondítva az Er-Pé Sörfőzdétől. Elég jól rakták össze, de nekem továbbra sem jönnek be a paprikás sörök. 2059. Pesti Szamócás, világos sör szamócaízesítéssel, szintén az Er-Pé-től. Üdítő jellegű, de annak kifejezetten finom itóka. Az utóbbi kettőt Gyula barátomnak köszönhetem.

              

2013. október 26.:

Kis „Hopfanatic” Tamás facebookos bejegyzésére, ami a lengyel gyártású Tesco Strong Lagerről szólt egész érdekes kis beszélgetés indult el, amitől megjött a kedvem, hogy én is bontsak egy-két polski piwot. 2053. Kaper, erős, 8,7 %-os világos sör Zywiecből. Markáns, testes, nem tökéletesen, de azért kellemesen harmonikus itóka. Nagyjából egyensúlyban vannak benne az édeskés, kesernyés és alkoholos ízek. 2054. Amber Chmielowy, pilzeni típusú világos sör Kolbudyból. Valószínűleg fordított sorrendben kellett volna megkóstolnom őket, de így sem volt rossz! Teljesen korrekt kis söröcske. Ha nem lett volna lemerülve a fényképezőgépem, fel is töltöttem volna a képüket az Arckönyvre! :-) 

2013. október 24.:

Egy lvivi kis ukrán sörfőzde, a Persa terméke a Bocskove, ami egy jól összerakott, 4,5-es pasztőrözött világos sör. 2052.

2013. október 23.:

Két Világtalálkozós szerzemény: 2050. Zwierzyniec. Sajnos nem az eredeti, azonos nevű egykori sörgyárból, hanem Lublinból. Sima világos sör, aranyásó szindróma Lengyelországból. 2051. Senas Kaunas. Litván szűretlen világos sör a Kauno Alustól. Volt valami furcsa csavar az ízében.   

2013. október 22.:

A cseh finomnságok után talán nem a legjobb ötlet, de ma két francia sört nyekkentettem meg: El Tequito Beer a Brasserie Licornetől. A Lidl „tukmálta rám”. Kár, hogy csak négyesével lehetett megvenni. 2048. Meteor Biere Blonde Hochfeldenből. Még a Felvidéken találtam egy Kauflandban. Gyenge eresztés. 2049.

2013. október 19-21.:

Brno. Másfél nap városnézéssel egybekötött sörözés + egy kis utazás, ha már egyszer úgy alakult, hogy 400 km-re lakunk tőle. Csepi, Gabika, én. Nem nagy csapat, de annál jobb! Volánbusz, majd Student Agency. A kettő között egy sajtos tejfölös lángos, vagy éppen hamburger, ki mit kívánt meg, aztán néhány fotó az épülő Fradi stadionról. Az út jó. Filmek, sorozatok, zenék számos stílusban, játékok, wifi, kinek mire van szüksége útközben. Kapható sör is a buszon, de a 10-es Gambrinus dobozos verziója nem finom. Pont Brno előtt kell pihenőt tartania a sofőrnek? Persze! Így legalább ihatunk egy sört! A srácok 12-es üveges Gambrinust én egy 12-es dobozos Radegastot választottam a benzinkútnál. Csepi „sérteget”: „Szerinted felbontják nekünk az üveges sört?” De hát a jó Isten mindent sörnyitónak teremtett, csak van, amit másra is lehet használni! Első sörnek ponjó! Még pár perc és máris Morvaország fővárosában vagyunk. Délután fél három. Négyig nem lehet elfoglalni a szállást. Két megálló a Panzió, menjünk gyalog. Útközben majd csak lesz egy kocsma, elvégre ez Csehország! Nem kellett csalatkoznunk. Egy-két nem túl szimpatikus játéktermet kihagyva végül egy igazi késdobálóban kötöttünk ki. Herna Bar Sindibad. 10-es Braníkot csapolnak. Mint tudjuk, ez már rég nem az, ami… Azért egy korsó, kevesebb, mint 20,- Koronáért baráti. A kiszolgálás kiváló. A szokásos mogorva morva mama amint beléptünk: „Tři piva?” Ano! És már csapolja is őket. Utána még karattyolt valamit csehül, valami delegációról, de azt sajnos nem értettem. A törzsvendégek bármelyik itthoni zugkocsma alkoholistái közé beillenének. Jó a hangulat! Azért itt elég egy sör. Keressünk egy másik kocsmát! A következő sarkon be kellene fordulni, de egyenesen meg van egy kocsma nem messze. Menjünk egyenesen! Kabul Bar. Két arab származású srác szolgál fel. Hangulatos kis szabja hajigáló! 3 korsó Starobrno Nepasterizované rendel. Aha, majd ha hordót cseréltek, amiért valószínűleg a sörgyárba ugrott el az egyik srác, mert ölég sokáig tartott, amíg visszaért vele. Nem baj, a lényeg, hogy finom a sör, 22,- Čk-ért! Le is csúszott belőle kettő. Na, menjünk a szállásra! U Heligonky. Kapu zárva. Biztos? Biztos. Áhh, már jön a recepciós! Róbert Tóth Mad’arsko. Dobrě! „Szép” lila-fehér az épület. Még jó, hogy én választottam, így nem szidhattam miatta mást! A tetőtéri szoba tiszta, hangulatos, igaz az ágynemű is lila-fehér. Na, mindegy, kibírjuk! Szerencsére a dekorációban van zöld elem is gazdagon! Cucc le, irány a Richard Sörfőzde belvárosi sörözője, mert vasárnap nem lesznek nyitva! 4-es villamos, kb. 5 megálló az óvároson keresztül és már ott is vagyunk. Hely van, sör van 7 fajta. Mennnnyiiii? Korábban csak 4 féle volt. Na, akkor had szóljon! 2035. Richard Tmavé. Érdekes, hogy régebben nem volt barna sörük! Nem kiemelkedő, de korrekt darab. 12-es. Új alátétjük is van. Remek! 2036. Richard Polotmavy. Félbarna lager. Csak ismételni tudnám az előbb leírtakat. Közben megjöttek a kaják. Csepi – fűszeres sültoldalas. Gabika – hússal töltött, sajtszósszal nyakon öntött tészta, én – mexikói stílusú vörösbabos akármi. Nagyon finom volt mindhárom! 2037. Richard Vídeňsky Speciál. Vienna stílusú söröcske. Ez eddig a legfinomabb. Újdonságok kilőve, jöjjön egy már jól bevált Višňovy Ležák. Jó lenne még kóstolgatni, de sok finom sör vár ránk máshol is. Ideje tovább állni! Majd vezetem a srácokat emlékezetből, gondoltam én. Végül is csak egy sarkot tévesztettem el! Nem baj, egy kis városnézés ránk fér! Szép az óváros az esti fényekben. Azért idővel meglett a helyes út! Na. Aaaaarra van a Szabadság tér, akkor már tudom, merre van a Pegas. Hangulatos, rusztikus, mégis elegáns sörfőzde, söröző, étterem. Réz üstök a vendégtérben, antik üvegek és reklámtáblák a falakon mindenfelé. Én már jól ismertem, a srácoknak is tetszett. Na, akkor egy korsó (6 dl-es) világos kezdésnek! Még mindig nagyon jó! Csepi a búzasört választotta. De van ám itt újdonság! 2038. Pegas Amber Ale. Hódítanak a felsőerjesztésű sörök Csehországban is. Igazi borostyán ale. Markáns, illatos, zamatos, karakteres. Még egy kis Pegas Gulaš is elfért mellette, igaz a végén Csepi azért besegített az utolsó falatoknál. A barnára, a búzára és a Goldra már nem maradt erőm. Nézzünk be még valahová egy sörre! OK! U Zelená Kočka. Közvetlenül a Pegassal párhuzamos következő utcában a Česká felé. Dalesicei söröket csapolnak. Ide sem véletlenül tértünk be. Pont van egy szabad asztal a sarokban. Milyen sört kérünk? Milyen van? Jedenáctka, dvanáctka, pětnáctka. A 15-ös jó lesz! Egy korty, aztán….hoppácska! Ez egy IPA! Méghozzá a legfinomabbak közül! 2039. Dalešické IPA. Sajnos már csak egy korsónyira volt erőnk, pedig jó lett volna alaposabban is megkóstolni! Irány a szállás. No, de merre? Mertek még követni srácok a kis kitérőnk után? Mertek! Nem bánták meg! Egy frissítő séta és éjfél után pár perccel már nyugovóra is tértünk. Kell az erő holnapra! Másnap nyoma sincs a másnapnak. Gabika nem hitte, hogy így lesz, Csepi már tudta. Igaz, nem keveset, de minőségi söröket ittunk, jókat kajáltunk, sokat sétáltunk, mi bajunk lenne?! Gabi nem reggelizik, mi igen. Egy pohár tej, két kifli, vaj, kockasajt, szalámi, sonka, sajt, főtt tojás. A szokásos „kontinentális reggeli”. Semmi extra, de jól esett. Sokat nem szabad enni! Egyre menni kell csülközni! Kaja után kis pihenő, frissítő zuhany és már megyünk is újra a belvárosba. Egyenesen át az óvároson a Dóm felé. Kistérkép segít tartani a helyes útirányt. Gyönyörű épületek, szobrok, krokodilos átjáró ház. Egy-két kisvárosi sörfőzde reklámtáblája megkísértett minket, de az első néhány hely sajnos zárva volt. Pedig Csepinek már nagyon fájt a foga egy-két Dudá(k)ra! Hoppácska! Egy házi sörös hely! Csak délben fog nyitni. Nem baj, majd estére visszatérünk ide! Szemben meg egy Vytopna? De hát a vonatos söröző a sörgyár mellett van! Nyitottak még egyet a belvárosban. Akkor majd ide is benézünk! A dóm lábánál meg Varnsdorf sörfőzdéjének logoja csábított minket. No, ezt már nem lehet kihagyni! Nyitva vaaan! Usgyi be! Mit igyunk? Kocourt. De van szűretlen Pilzeni is! Ja, akkor először azt! 2040. Pilsner Urquell Nefiltrovany. Asszem ez önmagáért beszél! Még délelőtt van, de azért jöhet egy Kocour Kubik. 2041. Ez is IPA! Nagyon finom! A hely nevét nem jegyeztem meg, de nagyon hangulatos és a söreik izgalmasak. Érdemes lesz legközelebb visszatérni! Na, most már tényleg irány a Dóm! Gyönyörű! Nem könnyű körbefotózni, mert rendesen be van építve a környék. Bemenni nem tudtunk, éppen mise volt. Merre tovább? A Špilberk várkastély volt a következő tervezett célpont, de eliszogattuk az időt az előző helyen. Akkor menjünk egyből az u Blahovkyba! Régi vágású, egysörös kocsma Pilzenivel, meg friss, ropogós bőrű, egészben sült csülökkel. Persze csak annak, aki előre bejelentkezik. Mi megtettük. Illetve Viktor barátomon keresztül Kiss Gábor cimborája intézte nekünk a helyet és a csülköt. Ezúton is köszönet érte mindkettőjüknek! Szokás szerint mesés a csülök és a Pilzeni is. Gabi és Csepi ketten nyammognak egyen, én egyedül bevállaltam, szokás szerint. Két falaton múlott, hogy legyőzött. Nem akartam már leerőltetni, nehogy kárba vesszen az egész. A szomszéd asztalnál egy gyönyörű cseh nő sörözget a barátaival. De hát Csehországban minden kocsmában van egy gyönyörű cseh nő a szomszéd asztalnál! A pincér azzal vált el tőlünk, hogy mennyünk máskor is, csak csörögjünk oda előtte és foglalnak asztalt. Ez baromi jól esett! Nem vettek turista számba annak ellenére sem, hogy külföldiek voltunk. 4 korsó Pilzeni és egy egész csülök megdolgoztatja az ember gyomrát. Hosszú séta nem fért bele. Szerencsére egy saroknyira van egy kocsma, ahol 5 kisebb sörgyár 6 féle sörét csapolják. Jól esik egy korsó szűretlen Klášter 11-es és a mellékhelység diszkrét bája. Most már mehetünk a Várba. Jót is tesz egy kis hegymászás! Belülről még sosem láttam, legutóbb kapuzáráskor értünk oda. Szépen felújított és a kilátás is remek a városra. A távolban a Starobrno Sörgyár is látszik már. Az lenne a következő célpont, de elvileg van a közelben egy kocsma, ahol senticei mézes Kvasart csapolnak. Gabika kíváncsi a mézes sörre. OK, menjünk inkább oda először. A várhegy oldalában, a park és a házak határmezsgyéjén van az u Alberta. Totál jellegtelen hely, ha nem lett volna címünk, hogy hova szeretnénk eljutni simán elmentünk volna mellette. Nagyon nagy kár lett volna! A bennfentes helybéliek törzshelye lehet. Fiatalok, idősek, családok vegyesen. Sok köztük a kerékpáros. Bringázás közben megszomjazik az ember. Mint eddig mindenhol, itt is találtunk szabad asztalt. Ugyan mézes Kvasar nem volt éppen, de három különböző Brno környéki kis sörfőzde sörét csapolták. 2042. Ruprenz Jantar. Uhřinovice félbarna söre. Remek! 2043. Valášek IPA. Všetín india pale alenek szánt finomsága. Az illata virágos, gyümölcsös, ahogy kell, de a markánsan keserű utóíz hiányzik belőle. Inkább mondanám APA-nak. Mint sör kiváló, még ha a stílus megjelölésének nem is felel meg teljesen. 2044. Slavkovská Desítka, Slavkov u Brnaból. Sima, egyszerű, jól összerakott 10-es szűretlen világos. Pont azt hozta, amit vártam tőle. Ez után megint jól fog esni egy kis séta. Azért még kinéztünk a hűtőből két flaska házi sört. Talán nem meglepő, hogy mindkettő más, más sörfőzdéből való volt a csapoltakhoz képest. Jó kis kóstoló lesz belőlük itthon! Kicsit elment az idő. A sörgyárhoz már nem megyünk ki. Majd legközelebb! Fel kell még térképezni a délelőtt talált két helyet a Dóm közelében. Krčma u Všech Čertů. Hangulatosnak tűnő, több vidéki sörfőzde termékeivel felszerelkezett hely, elvileg. Belülről is jól néz ki. No, nézzük mi az aktuális kínálat! Négy féle sör Oslavanyból. Mint utólag kiderült, egyik sem túl izgalmas, így végül a harmadiknál megálltam(tunk). 2045. Zámecká Nefiltrovaná Dvanáctka. Az illata már enyhén savanykás, az alap íze még nem, de a szájpadlásomon már érzem, hogy valami nem frankó benne. Pont annyira iható még, hogy ne reklamáljak a pincérnél, bár lehet, érdemes lett volna szólni neki, hogy holnapra már ihatatlanul savanyú lesz a 12-es bambijuk. Mostanában túl gyakran botlom megsavanyodott sörökbe! 2046. Zámecká Nefiltrovaná Desítka. Ez egészséges, de közepesnél alig jobb, könnyen felejthető. 2047. Zámecká Nefiltrovaná Polotmavá. A korábbiakkal ellentétben ez a félbarna kifejezetten unalmas volt. Háát, a hely tetszett, Csepi rablóhús szerű vacsorája jól sikerült és a WC-ben, a piszoárok fölött elhelyezett fejtámaszok is szimpatikusak voltak, de remélhetőleg legközelebb jobb sörök lesznek csapon! Irány a szemközti Vytopna. Vasútmodell szállítja ki az asztalokhoz az italokat. A mi esetünkben a szűretlen Krušovice Mušketyrt. Hosszú volt a nap, egy korsóval elég belőle. Azért valahová még üljünk be egy búcsú sörre! Jó, de hová? Az első napi záró IPA remek volt, menjünk megint a Zöld Macskába! OK! Hoppá! Vasárnap tízkor bezárt. A fenébe! Nem baj, akkor menjünk a Pegasba! Még éppen ki tudtunk kérni egy-egy sört zárás előtt. Mivel az Amber Ale alkalmi kiadású, ráadásul nagyon finom, a mellett döntöttünk. Gabikának meg jól fog esni egy Světly Ležák. Záróra, irány a szállás. Sajnos a panzió közelében a Kabul Bar nincs nyitva. Pedig jó lett volna még egy utolsó, utolsó sör! Nem baj, holnap úgy is korán kell kelni! Csendes pihenő reggel hétig, pontosabban a srácoknak zajos pihenő. Nem tehetek róla, horkolok, mint állat. Reggeli, mint előző nap, csak most még egy kis virslit is „ránk tukmáltak”. Rövid bevásárlás a közeli Inter Sparban, két megálló villamosozás, hogy tutira elérjük a buszunkat, aztán irány Budapest. Szomorúan váltunk el Brnotól, pláne, hogy az odafelé kapott tündéri utaskísérő leányzó helyett most egy „cuki fiúcskát” sodort az utunkba a Student Agency. Kényelmes út Pestig, egy újabb lángos és még pont elcsíptük a következő buszt Gyöngyösre. Délután 4-re már itthon is voltunk. Még beültünk a Bellagioba egy Staropramenre, amúgy lezárandó ezt a remek hétvégét, aztán ki-ki hazatért otthonába. Nagyszerű hétvége volt! Remek étkek, többnyire kiváló sörök, hangulatos város, rengeteg jó hely, ahová még vissza kell térni, nem is beszélve azokról, amik ezúttal kimaradtak, mint a már említett Sörgyár, a Magistr Sörfőzde, vagy a Mamut, ahol magának csapolhatja az ember fia, lánya a Pilzenit. Jövőre veletek és remélhetőleg még néhány cimborával ugyanitt, vagy más cseh vidékeken folytatjuk!                        

2013. október 17.:

Annak ellenére, hogy tudtam, már egy éve lejárt a szavatossága, mégis elcseréltem két magyar sörre egy doboz KEO Premuim-ot a Világtalálkozón. Ez a bót bizony nem szólt másról, csak a listagyarapításról, egy új ország - a 71. - begyűjtéséről, amely ebben az esetben Ciprus. Ma bontottam fel, abban a hitben, hogy egy korty után ki kell majd öntenem, de nem így történt. Bár érződött rajta, hogy jócskán túl van már élete csúcsán, azért még meg lehetett inni. 2033. A hír örömére, hogy hamarosan új, téli kiadású Dreher fog a boltok polcaira kerülni kedvem támadt bontani még egy sört. Mit ad Isten, pont volt egy vinterbírem! Communbräu Winterzoigl Németországból, Mitterteichből. Szűretlen félbarna. Nem rossz! Reméljük a Dreher is jó lesz! 2034. 

2013. október 16.:

2031. Banderbeer. Ukrán kézműves sör Kalush városából. Igazi házi sör íze volt, sajnos nem a legjobb fajtából. Ahhoz képest, hogy októberben szereztem elég gáz az augusztusi szavatossága. Hiába, az ukránokkal vigyázni kell a börzéken! Rendszeresen lejárt szavatosságú söröket hoznak! Ezt is figyelembe véve nem is volt olyan rossz.

2032. Port Night. Litván, barnának szánt, maximum félbarna sör a Rinkuskiai Alustól. Amolyan festőmalátás sötétkés.

2013. október 15.:

2029. Bosman Wiking. A doboza szerint limitált kiadású 5,5-ös világos sör a Carlsberg Polskától.

2030. Žalgirio Kalaviju. 5%-os „a kard” a Gubernijától Litvániából.

Hangzatos nevek mögött két sima, de kifejezetten jó világos sör minden flinc-flanc nélkül.

2013. október 14.:

2028. Pav Lager. Egy újabb ukrán világos sör Csernigivből. Elég rosszul indított nálam, aztán felküzdötte magát a közepes szintig.

2013. október 12.:

Sörkóstoló Gabikával az 1. Világtalálkozó anyagából:

2018. Rigas Alus. Ukrán világos sör Poltavából. A szovjet időket idézi ez a márkanév. Akkoriban volt szokás, hogy a Szovjetúnió teljes területén főztek bizonyos sörmárkákat. Ez is olyan volt, csak úgy, mint anno a Zsigulevszkoje, vagy a Russzkoje. Alapvetően nem rossz.

2019. Bozen Pils. Szlovák kézműves sör Bazinból (Pezinok). Egész jó, de egy kicsit többet vártam tőle.

2020. Ksiazece Czerwony Lager. Lengyel vörös sör Poznanból. Kifejezetten vékonyka. Előtte a Ksiazece széria búzasörét ittuk. Annak is ölég gyönguska íze volt.

2021. Dunkel’s. Liechtensteini sötét sör. Fanyar, egyáltalán nem frankó, sőt!

2022. Burmistro Sodrusis Juodasis. A polgármester fekete söre Litvániából. 7%-os, meglehetősen finom cucc.

2023. Kenbach Premium. Egy újabb macedón sör. Amolyan középszerű. Szegényt őt is öblítésre használtuk egy nagyszerű Prof. Von Mannheim IPA után. Tegnap azt hittem, csak egy IPA-m van, de szerencsére tévedtem. Így legalább kiderült, Gabika is IPA testvérünk! :-)

2024. Titanbräu Ambrata. Ismét egy új ország, San Marino! IPA-san virágos, gyümölcsös az illata, az íze viszont sima világos sör létére is egy kicsit vékony.

2025. Hammer. Erős lengyel világos sör. 7,2-es középszerű, könnyen felejthető ízzel.

2026. Romantikus Erőszak. A békésszentandrási szilvás sör alkalmi kiadása a nemzeti rockzene híveinek.

2027. Miloslaw Marcowe. Bár az előző sör volt utolsónak szánva, végül még megnyekkentettük ezt a 6%-os lengyel márciusit. Hááát, többet vártam tőle! Aztán fellőtték a pizsit…

              

2013. október 11.:

Sörkóstoló Csepivel az 1. Világtalálkozó anyagából:

2010. Trelupolli. A Carlsberg csoporthoz tartozó Poretti közepes minőségű világos söre. Mivel szomjasak voltunk mindketten, egész jól csúszott.

2011. Miloslaw Niefiltrowane. Lengyel szűretlen világos sör a Fortuna nevű sörgyárból. Szerencsé választás volt.

2012. Csernigivszke Bile. Ukrán szűretlen búzasör. Kicsit vékony volt az íze, csak úgy, mint az illata, de azért nem rossz.

2013. Lomža Export Pszeniczne. Lengyel szűretlen búzasör. Markánsabb, mint az előző, mégis kevésbé ízlett (nekem).

2014. Porter. A rozsnyói Kaltenecker Sörfőzde remeke, amit kifejezetten a Világtalálkozó tiszteletére főztek. Az este egyik legfinomabb söre. 19 B°-os. Érdekes kontraszt volt az előtt fogyasztott Ambrosius Darkhoz képest, ami egy gyenge, édes barna sör.

2015. Bitolszko Szvetlo. Új ország a listára, Macedónia! Öblítésnek szántuk ezt a „sima” világos sört a Porter után, de nem lett az. Csak 4,5-es, mégis kifejezetten kellemes söröcske.

2016. Kugalashe Birra Tirana. Még egy új ország, Albánia! Egy sima világos a legrosszabb fajtából. Azért kiönteni nem kellett. Egy szenzációs Távoli Galaxis után ittuk, így még nagyobb volt a kontraszt.

2017. Rinkuškiai Exclusive. 15%-os alkohol tartalmú litván világos sör. Nagyon frankón összerakták! Az erejéhez mérten jól harmonizált benne az édeskés, kesernyés és alkoholos íz. Még leöblítettük egy legendás Birsalma sörrel, aztán szépen nyugovóra tértünk. :-)

             

2013. október 10.:

2008. Corgoň 4 Sladovy. Négyféle malátából főzött 4,6-os világos sör Ógyalláról. Az első korty nagyon jó volt, kifejezetten íz gazdag, aztán a folytatásban valahogy eltűnt a varázsa. Azért egyáltalán nem rossz egy multitól!

2009. Obolon Premium. Hááát, ennek ukrán zászlóshajó létére se íze, se bűze!

2013. október 9.:

Megvannak a buszjegyek Brnoba! :-) Erre inni kell valamit! :-)

2006. Ternove Pole Szvitle Ukrajnából. Mivel nem pasztőrözött, ezt kaptam ki a hűtőből. Elsőre furcsának tűnt az íze, de aztán megnéztem a címkéjét, 7,1%-os. Így már mindjárt más a leányzó fekvése! Világos baknak teljesen jó.

2007. Nem mertem még egy erős sört megnyekkenteni, így egy laza 5,2-es litván mellett döntöttem. Rinkuškiu Baro. Elvileg ez valami ale féle. Nem rossz, de ittam már jobbat, nem is keveset!

2013. október 8.:

Folytatódik a tobzódás!

2003. Žaliakalnio Šviesusis Gyvas. Litván nem pasztőrözött világos sör Kaunasból. Jó kezdés mára.

2004. Lomza Export Lengyelországból. Ezt még nem bontottam volna meg, de sajnos sérült volt a doboz záró füle. Nem tudom mióta eresztett és ez mennyit rontott a minőségén, minden esetre elég pocsék volt.

2005. Trojan. Ukrán nem pasztőrözött világos sör. Hmm, ez nagyon jól esett! 

2013. október 7.:

Indul a mustra! A hétvége szerzeményei közül a Swieze névre keresztelt nem pasztőrözött világos lengyel sört nyekkentettem meg először Olsztynból. Jó kezdés! 2002.

2013. október 6.:

Már csak a hazaút maradt a találkozóból. Reggel közel egy időben indultunk el mi és a klubos busszal lévő gyűjtőtársaink, így még szerencsére el tudtunk köszönni a barátainktól. Hazafelé a szokásostól eltérően nem volt punnyadás, inkább sörözgettünk még egy kicsit Kelsch Robinak köszönhetően, mivel az ő remek Szögedi söreit dézsmáltuk meg ismét. A nagyobbik Nagynak, Sanyinak sikerült a börzén két egzotikus dobozos sört beszereznie, amikre megalkudtunk útközben. A bádog alkalmatosságok természetesen az övéi, de a beltartalmukat együtt, hozzám visszaérve kóstoltuk meg. Hááát, ölég pocsék volt mindkettő, de nem is csoda, mivel sajnos már rég lejárt a szavatosságuk, amit csak a megízlelésük után vettünk észre. Se baj! Attól a két új ország az két új ország a listára!

2000. Bourbon. Reunion zászlós söre és egyben a jubileumi 2000. a listámon!

2001. THB Pilsener. A Star Sörfőzdétől Madagaszkárról.

67 országnál járok és még van néhány a tarsolyomban az 1. Világtalálkozónak hála! Köszönet mindenkinek, aki részt vett e remek rendezvény megszervezésében és lebonyolításában! Nagy szerencse volt számunkra, hogy pont itt a szomszédban rendezték meg első alkalommal! Nem mondom, hogy két év múlva az USA-ban is ott leszek, de remélem lesz még Világtalálkozó hozzánk közel is újra!

2013. október 5.:

Na! Akkor a második nap! A szervezők előrelátásának köszönhetően az első nap kiváltott belépőnek és azonosító kártyának köszönhetően nem kellett újra sorban állni, csak kényelmesen besétáltunk a börzére, ahol az előző este otthagyott holmink érintetlenül, hiánytalanul várt minket. Gyors kipakolás és jöhettek is az újabb sörök hol palackozva, hol a helyszínen csapolva. Néhány izgalmas sörös relikviát is sikerült begyűjteni, pápua új-guineai korsót, moldovai címkéket, és még néhány új országból való söröcskét, hogy aztán fájó szívvel befejezve a börzét visszatérjünk a szállásra egy rövid pihenőre. A pauzát követően némi késéssel 11-en nekiindultunk felkutatni a helyi Victoria Sörfőzdét. Azért kellett keresni, mert bár foglaltam estére asztalt magunknak, a pontos címét, a városban való elhelyezkedését elfelejtettem megnézni, így a 2-3 évvel ezelőtti internet térképes emlékeimre kellett hagyatkoznom, merre is lehet a célállomásunk. Ennek ellenére egész könnyen odataláltunk, igaz hosszas, jó fél órás séta után egy kis útbaigazítással fűszerezve. Igen impozáns hotel és étterem-söröző várt minket, plusz a foglalt asztalunk a fél órás késés ellenére is. Egy kör 12-es Victoria Pils mindenkinek és máris tovább fokozódott az amúgy sem rossz hangulat. További finom söröcskék és remek étkek, sztrapacska, knédlis sült hús és egyebek követték egymás szépen sörben, majd kibéreltük a két bowling pályát is, ahol tovább folytatódott az ökörködés. Rég volt már, hogy ennyit nevettem, még az arcizmaim is belefájdultak! :-) Este 10-kor a pályákat ugyan lelőtték, ne zavarjuk a nyugovóra tért szálló vendégeket, de a söröző még nem zárt be. Ahol abba se hagytuk, ott folytattuk a kóstolgatást, miközben a két helyes pincérlány egyikét is sikerült kicsit zavarba hoznunk. Vagy értette, amit beszélgettünk, vagy csak jól olvasta szavaink hanglejtését, tekinteteink beszédes mivoltát. Taxisból lett Csonti barátunk még legurított egy kis Popsi Kólát az asztalon lévő mécses tartóból, mi többiek pedig az utolsó kör sör után kidumáltunk magunknak még egyet, amit gazdag borravalóval háláltunk meg, aztán szépen csendben visszatértünk a szállásra, ahol a kitartóbbak még szinte hajnalig buliztak lengyel barátainkkal. Szóval összességében remek napot zártunk, amiket az alábbi söröcskékkel sikerült megspékelnem: 1993. Katka. A Richtár Jakub Sörfőzde barna söre. A neve alapján konty alá valónak szánták, ettől függetlenül nekem is ízlett. 1994. Česky Ejl. Nomád barátunk cseh jellegű, de felső erjesztésű világos söre. Ennek sem volt semmi baja. 1995. Česky Honza. A Belveder Sörfőzde 16-os mézes világos söre Železná Rudából. 1996. Sandorf Pšenica. Remek szűretlen világos búzasör Prievalyból. 1997. Victoria Pšeničné, kiváló szűretlen búzasör, végre rendes üvegpohárból, csak úgy, mint előtte a 12-es Victoria Pils, ami már rajta volt a listámon. 1998. Victoria Opat. Belga stílusú, 20 fokos világos söröcske. Olyan nyálas, hosszúszárú pohárban kaptam (én egyedül), hogy egy pillanatra „meleg” lett a helyzet! :-) 1999. Victoria Pils 10B°, a helyi világos gyeszítka. Ezzel kellett volna kezdenem a sörfőzdében, akkor még jobban csúszott volna.       

2013. október 4.:

A Világtalálkozó számunkra első napja természetesen utazással kezdődött, amit néhány finom Szögedi söröcske legurításával tettünk kellemesebbé. A Martin felé vezető utat Besztercebányán szakítottuk meg, ahol szervezett formában meglátogattuk a helyi Urpiner Sörgyárat. Pár perccel a Martinból indított busz előtt értünk oda a helyszínre, gyakorlatilag pontos volt az időzítés. Bár szocreál stílusú épületben található ez a sernevelde, a főzőháza igen impozáns látványt nyújt belülről. Gyönyörű rézüstökben főzik a sört. Sajnos a kapacitásuk töredéke van jelenleg kihasználva, így látogatásunkkor nem működött a gyár egyetlen szekciója sem. Második lépésben az ászok pincébe vittek le (át) minket, ahol a csempézett falak mögé rejtett tartályokból csak az ajtajuk látszódott. Láttunk még szűrőt, hordó fejtőt, palackozó gépsort pasztőrözővel, göngyöleg és készáru raktárt. Az éppen fokozatos lecserélés előtt álló palackozó gépek közé le is sétálhattunk, testközelből vizslathattuk meg őket. Sokan ki is használták az alkalmat és begyűjtöttek néhány címkét. Jó látni, hogy nem csak mi magyarok, minden más náció is szeret gyűjtögetni, ha szabad, ha nem. Volt, aki egyenesen néhány üres sörösüveget vett magához. No, azért persze mi sem voltunk restek! Mivel vendéglátóink rugalmasan álltak a témához, begyűjtöttünk egy pár rekeszcímkét az érdekesség kedvéért. Egyetlen dolgot hiányoltunk a látogatás során, a kóstolót. Jó lett volna megízlelni szűretlen formában az Urpinerek valamelyik változatát! Elvileg a buszos csapat még egy szervezett ebédre is hivatalos volt, de mi úgy döntöttünk, hogy nem várjuk ki, míg mindenki végez a sörgyár mintaboltjában, inkább indulunk tovább Martin felé. Egy út menti étteremnél álltunk meg ebédelni, amúgy találomra. Hááát, mit mondjak! Nem fogtunk mellé! A csapolt Pilzeni sem volt rossz, a kaják pedig kifejezetten remekek voltak. Igaz, kicsit nehezen választottunk közülük, de miután második körben már többnyelvű menüt is kaptunk áthidaltuk a nyelvi nehézségeket. Annak ellenére, hogy idáig jó hangulatban telt a nap én kicsit morcosan érkeztem meg Martinba. Első apró negatívum az volt, hogy az áruházakban átállították az üveg visszaváltó automatákat, így nem tudtam megszabadulni a felhalmozott üres üvegeimtől, aztán még egy SMS-t is kaptam, ami szerint nem azokkal vagyok egy szobában, akikkel kértem. Ez még nem is lenne baj, de megijedtem, hogy a párban foglalt háromágyas szobákkal is probléma lesz, ami viszont már komoly gond lett volna. Szerencsére a kollégiumhoz érve kiderült, nincs semmi baj! Sőt, a bejelentkezés minden idők leggyorsabbika volt, ami a szlovákoknál igen nagy szó! Az elmúlt években már többször rendesen megszívtuk a dokkolási folyamat ezen részét. Ennek ellenére kicsit nehezen oldódtam, bennem maradt a feszültség még órákon át, amit a finom söröcskék és a jó társaság is csak nagy nehezen oldottak. Csodálkoztak is a barátaim, nem nagyon szoktak engem ilyennek látni. Azért az este végére sikerült ellazulnom és élveznem a jó hangulatot és a remek söröket, amiket az alábbiakban részletezek:

1985. Albert Le Coq Imperial Ale. Észt felsőerjesztésű világos söröcske. Tóth Csaba barátom kínált meg vele még a börze legelején, mielőtt eljutottam volna az első sörömért. Kellemes kezdés volt.

1986. Buntavar AIPA. A szviti kézműves sörfőzde amerikai stílusú IPA-javal kezdtem meg a helyben csapoló 10 sörfőzde finomságainak tesztelését. Első osztályú anyag!

1987. Buntavar EPA. Angol stílusú, 14 B°-os ale. Egy árnyalattal gyengébb, mint az IPA, de még így is nagyon finom.

1988. Buntavar Blanche, 12B°-os belga stílusú világos sör, csak, hogy teljes legyen a Buntavar széria. Ez is remek söröcske, bár ha ezt a hármat fordított sorrendben kóstolom meg, talán szerencsésebb lett volna.

1989. Rugby Ale. A cseh Nomad gerilla sörfőző kiválósága. Patyik Krisz barátom kínált meg vele. Jó kis szűretlen habos bambi.

1990. Jakub. A pozsonyi Richtár Jakub Sörfőzde 12-es szűretlen, pasztőrözetlen világos söre. Eddig jó a lapjárás!

1991. Easy Rider. A Nomad amerikai ale-je csapolt formában. Remek!

1992. Kaltenecker Malinové. A Rozsnyói Sörfőzde málnás újdonsága. Gondoltam, az első nap levezetésének jó lesz. Ha minden igaz, utána már több söröcske már nem is követte, bár lehet, hogy amit a szombati nap elsőjének fogok beírni, még pénteki kóstolás volt. Megmondom az őszintét, nem vagyok benne biztos!

2013. október 3.:

Újra szép nap virradt rám(nk)! A mártoni utunk előestéjén a szokásos szegedi különítményt, Robit, Sanyit és Zolit, valamint Miskolcról Mikit vártam, hogy másnap reggel elindulhassunk az 1. Sörcikkgyűjtő Világtalálkozóra. Az esti sörkóstoló anyagát Kelsch Robi barátom prezentálta, méghozzá nem is akármilyet! Hopp! Egy kicsit előre szaladtam! Míg délután készülődtem, rendezkedtem várva a cimborákat megkívántam egy sört. Viszont, mivel estére már be volt tervezve a kóstoló, reggel pedig hosszú út várt ránk úgy döntöttem, csak egy alkoholmenteset bontok. Régóta terveztem, hogy veszek egy üveg borsodi Stella Artois NA-t, a héten a Zsákainál sikerült, hát megbontottam. Nagyon régen ittam már utoljára, jóval a listakészítés kezdete előtt. Jobbra emlékeztem. 1977.

Na és akkor a kóstoló anyaga: 1978. Altan Gobi, az első sör a listámon Mongóliából! 5,1-es világos. Teljesen korrekt sör. 1979. Borgio. Egy újabb mongol, 5,5-es lager. Ez is vállalható, bár egy kicsit jellegtelenebb az íze. 1980. Jalam Khar Gold. A harmadik mongol. Ez is világos és ez is vállalható, bár meglepő módon van némi almás beütése az ízének. 1981. Boxer Old. 5,2-es világos. Egy újabb svájci sör, ami megerősíti az ország alkoholos maláta italainak nem túl jó hírét. 1982. Grans Premium Pils. Az első darab Norvégiából! 4,7-es világos. Hmm, mondjuk, hogy közepes. 1983. Niislel. Ez már a negyedik mongol! 5%-os világos. Na, ez nem volt jó! 1984. Sengur Beer. Az 5. mongol! 4,8-as világos. Hááát, ez sem volt nagy szám.

Az újdonságokon felül egy pár már jól ismert, finom söröcske is terítékre került. Izgalmas kóstoló volt és két új országgal is bővült a listám! Nagyon szépen köszönöm Robertó Barátom! :-)  

              

2013. október 2.:

A mennyből a pokolba. Hunyadi Mátyás tovább butított, már csak 4%-os verzióban a Borsoditól. Kellett a címke! :-( 1976.

2013. október 1.:

Az utolsó keresztes lovag: 1975. St. Lucas Stout. Ez a stout nem az a stout, amit első alkalommal kóstoltam a Szentektől! Ez egy újabb verzió. Amikor kitöltöttem már a látványa megfogott. Igazi koromfekete sör, gyönyörű, krémes állagú, barna színű habkoronával. Minden egyes kortynál - számomra kicsit meglepően – először az édeskés íz jelentkezett, ami szép fokozatosan átment a pörkölt maláta adta markáns keserűségbe, hogy aztán a komlós keserűség tegye még kerekebbé, hosszan tartóbbá az utóízét. Az előző verzió sem volt rossz, de ez nekem jobban ízlett. Nagyszerű főzet!

Oldal: 2013. októberi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat