2022. június 24-28.:

Elindult Prága Pesten! Már mint hogy a nulladik napon kicsit bóklásztunk Pesten, Prágába indulás előtt. A Keletinél találkoztam Csabival. A Rosenstein Vendéglő volt az első állomásunk. Ezúttal sem ültünk be, csak a Monyoban főzetett saját márkás söreikből vásárolt be Csabi, amiket menet közben szép sorban el is fogyasztottunk kulturáltan, az utcán, dobozból, miközben a One Beer felé tartottunk.

8419. Duvdevan. 4,3%-os kosher meggyes ale. Jéghideg volt, de lecsúszott gyorsan.

8420. Barhesz. 4,8%-os kosher witbier. Egész markáns volt a komlókeserűje és a fűszereket is tolta rendesen.

8421. Thrash IPA. Csupor Marci 4,9%-os újdonsága, amit a The Beertailor-ban főzetett le. A dög melegben ideálisnak bizonyul. Nem erős, de van teste és frankón keserű.

Ez már a One Beerben csúszott le, ahonnan az InVitro BeerBar-ba mentünk tovább, ahol már Zoli is csatlakozott hozzánk.

8422. Sultana for Life. 6,3%-os amerikai IPA. Még az elején jártunk a napnak, ennek ellenére csak egy jó pontszámot írtam hozzá, semmi mást.

8423. Death. 6,5%-os zab stout a Lazarvs zenekarnak főzve. Ugyanígy jártam ezzel is, csak nem kapott annyira jó pontszámot.

Ezután hosszú bóklászás következett. Meg akartuk nézni a 360° Bar-t, de péntek, szombat belépős, annyit meg nem ért meg nekünk a történet, majd a MÜPA felé vettük az irányt, ahol meg már lemaradtunk a közelmúltban nekik készült Karl sörökről. Mindeközben csak a Rosenstein utolsó söre tartotta bennünk a lelket.

8424. Kipa. 6,5%-os kosher IPA. Jól hozta az alap IPA ízvilágot minden flanc nélkül.

A MÜPA után még hosszabb bóklászás következett. Kaja után kajtattunk. Az Etele Plázában nem jártunk sikerrel, nem volt mindenki számára szimpi kaja, így tovább mentünk egy kínai kajáldához, ahol végignéztük Csabit, amint betolt egy adag vegyest, majd egy másik véndöglőhöz zarándokoltunk el, a MgTels Pizzéria és Kisvendéglőhöz amit Zoli javallott, mint minőségi étkezési lehetőséget. Ide nem fértünk be, de sebaj, megrendeltük házhoz a kaját! Sétafikálás közben egyébként külföldi söröket kortyolgattunk, amiket még a plázában vettünk egy szaküzletben.

8425. Blurry Vision. 6,5%-os hazy IPA a berlini Brlo-tól. Hááát, elég felejthető darab volt.

8426. Stone Delicious IPA. 7,7%-os gluténmentes IPA. A Stone valamelyik amerikai főzdéjében készült. Vadkeserű, furcsa alap ízzel. Nagyon kellemetlen volt!

Az utazás előtti alkalmi szállásunk Zoli munkahelyén volt. Mivel családi házból lett kialakítva, kényelmes körülmények között időzhettünk el reggelig, amit ezúton is szeretnék megköszönni Zoli főnökének és kollégáinak! A vacsoránk hamar megérkezett, remek volt és bőséges. Zoli rittyentett kivetítőt, így meg tudtuk nézni a vízilabdás lányok soron következő VB meccsét Kanada ellen, amit megnyertünk 11:7-re, ezzel továbbjutva a csoportból és még finom Brew Your Mind söröket is kóstolgattunk mind e közben.

8427. German Pils Two. 4,8%-os szűretlen pilzeni. Ez a jó, de ilyen áron ne főzzenek ilyeneket kategória.

8428. Human Experiment Twenty Six. 8,6%-os West Coast dupla IPA. Volt benne valami más, egy csipetnyi egyéniség, de javarészt ugyanazt az egyen ízvilágot hozta, mint a sorozat korábbi tagjai.

Már készültünk nyugovóra térni, amikor végszóra befutott Csepi is. Kidolgozta, kifocizta magát, majd Kornél barátunknak köszönhetően gyorsan áthidalta a Gyöngyös-Budapest távolságot. Egy jó barát mindig jól jön! Összeállt a 4 fős csapat, hát aludtunk gyorsan egy rövidet.

Az 5:40-es vonatunk indulását szerencsére előrehozták 4:50-re, így nem kellett sok időt az alvásra pazarolnunk! Hajnali 4 óra 20 perckor már pattintottuk fel az első sörnek látszó tárgyat a Kelenföldi Pályaudvarra indulásunk előtt.

8429. Fehér Nyúl Mang-Anász. Mangó, ananász, banán, vanília és laktóz is került ebbe a 7%-o ssmoothie sour ale-be. Hát hogy is mondjam? Eléggé kiverte nálam a biztosítékot! Kacifántos lópikula.

Már a pályaudvaron várva a természetesen késésben lévő vonatot, elkortyolgatva egy cseh Mustang-ot szóba került Csabi és a floppy szájú ölelése nálam Csepivel. Aztán végül meg lett a vonat, de a kocsink nem volt rajta! Már megérte helyjegyet vennünk! Szerencsére ennek ellenére le tudtunk ülni és végül senki sem b@sztatott minket, hogy szerinte az ő helyén ülünk. Hogy ez a puszta szerencsének, vagy megnyerő külsőnknek volt köszönhető, azt nem tudom. Útközben cseh gyári és magyar kisüzemi söröket kortyolgattunk, majd miután elfogytak ráfanyalodtunk a büfékocsi aranyárban mért üveges 10-es Krušojára, amit Sopronban palackoztak.

8430. Horizont Selfish Games 18 Pistachio Barleywine. 11/21%-os pisztáciás árpabor. Hát, nem semmi ilyen masszív cuccot inni hajnalok hajnalán! Talán emiatt nem is tudtam maximálisan feltérképezni az értékeit.

8431. Horizont Sour Series Red Currant, Kiwi and Thyne Low ABV Sour Ale. 2,3/7%-os savanyított izé. Még jó hogy az előző és e között volt egy kis laza cseh átvezetés, mert még így is nehéz volt vele megbirkózni. Kutya egy savanyított cucc volt!

Közben hogy, hogy nem, Gabika prágai elvesztése volt a téma. Hogy a srácok szerint miért voltam a Főzdefeszten törpékkel, azt már nem tudnám megmondani. Győrbe érkezésünket Matula bácsi mondta be a hangosbeszélőn, de vajon miért álltunk ott oly sokáig? Kerülő útvonalon ment a vonatunk pályahiba miatt, így valószínűleg útban lehettünk...

Az isztambuli utunk is szóba került menet közben. Mivel odakint javarészt esős idő volt, mégis öléggé le volt sülve a buksim a srácok megállapították, hogy biztos barnítókrémes eső esett arrafelé.

,,Azért megnézném, hogy egy leszakított pufajka ujj hogy menne le ott!” Csepi a vonat budijáról.

Zoli alkoholista lett a MÁV miatt.

Csepi megtanított egy kislányt pisilni. Na jó, nem volt annyira kicsi és csak azt mutatta meg neki, hogy hogy nyílik a WC ajtaja.

Minden csillog, villog! (Felborult a söröm.) ,,Jobb ma egy leöntés, mint holnap egy beöntés!” Állapítottam meg ,,szellemesen”, mire Csepi elkeresztelt Tóth Coelho-nak. Erre Zoli: ..Ez lesz a roma neved.”

Na, közben szép lassan (a hangsúly a lassanon van) megérkeztünk Prágába! 50 perccel korábban indultunk, 40 perccel később értünk ki. Ez másfél óra késés, akárhogy is nézem, de a lényeg, hogy végre itt vagyunk! Vettünk 72 órás jegyeket, Csepi keresett egy széket az árnyékban, aztán gyorsan elfoglaltuk a szállásunkat. Az előzetes onlány becsekkolásnak hála egy perc alatt végeztünk. A szobánk ezúttal kicsit dohos volt, de alapvetően megfelelt az igényeinknek.

Már a megérkezésünkkor szomorúan nyugtáztuk, hogy a szállás mellett és a vele majdnem szemben lévő kocsma is megszűnt, így az éjszakai biztonságos, ágy közelben való dorbézolásnak annyi! Az első utunk így végül a Hostinec U Slovanské Lípybe vezetett. Jól bevált 9 csapos hely, ami azért most sem hazudtolta meg magát. Nem ez volt az első alkalom, hogy a kiírt sörlista fele sem volt tréfa, pontosabban a fele már nem stimmelt, így kicsit bizonytalanul listázom az alábbi söröket.

8432. Zvíkovský Rarášek. 4,9/11%-os bajor búza Písekből. Kicsit vékony, de finom volt.

8433. Černá Svině. Kostelec nad Černými Lesy 5,4/13%-os barna lagere a Černokostelecký  Pivovarból. Pörköltmalátás, testes, keserédes, remek cseh-szlovák stílusú barna sör.

Én közben egy remek három sajtos rántott sajtot toltam be. Asszem, a srácok is elégedettek voltak a saját kajáikkal. Csabi kacsázott egyet, arra emlékszem.

Innen átsétáltunk az alagúton Karlínba, ahol először a bakancslistás Pivo Karlín sörfőzdébe mentünk. Elsőre megijedtem, mert elég sötét volt odabent és mindenhol PU reklámok díszelegtek, de végül kiderült, hogy nyitva vannak és a sörfőzést sem adták fel, csak a finnyásak kedvéért tartják a PU-t. Megkóstoltuk mind a négyféle sörüket.

8434. Enigma 11°. Eléggé édes, mandarin illatú világos ale.

8435. Eldorado 10°. Kicsit büdi és ennek is édeskés volt a karaktere.

8436. Karlín 11°. Ez egy nagyon frankó kis alap világos lager volt!

8437. Kopřiva 12°. Csalános sör. Édeskés és diszkréten fűszeres. Összességében minden sörük meglehetősen édes volt. Kispórolták belőlük a komlót.

Innen a Dva Kohouti sörfőzde felé vettük az irányt, de még mielőtt odaértünk volna találtunk két érdekesnek látszó helyet egymástól néhány 10 méterre. Mindkettő kisüzemi söröket árult elvitelre és helyi fogyasztásra egyaránt, mint itthon a Beerselection. Az első A Beergeek Karlín volt.

8438. Czech APA. 5,2/12%-os főzet a Sibeeriától. Egy egyszerű alap sör szépen megkomlózva.

8439. Hazy Discovery Prague. A Lengyelországi Wieprzben főzte a Pinta és a Sibeeria. 6,5/16,5%-os hazy IPA. Volt valami érdekes a karakterében, amiről nem tudtam igazán eldönteni, hogy tetszik, vagy sem. Gondolom, a komlózása volt megcsavarva.

A másik hely a Pivoteka Vyčep volt.

8440. Stereo. India Pale Lager Dolni Bojanoviceből, a Mazáktól. Az illata nem tetszett, de jó kis laza íze volt.

8441. Rainbow of Death. Ez is Mazák főzet. Illatos, gyümölcsös jegyeket hordozó West Coast IPA. Ez nagyon betalált!

8442. KrIPL. Még egy IPL, ezúttal a prágai Beznoška sörfőzdéből. Az alap karaktere annyira nem jött be, de végre egy jó betapadósan keserű sör!

Innen már tényleg a Dva Kohouti jött! Három frankó hely egy utcában, a turhista útvonalaktól távol. Remek leosztás! Nagy örömömre ezúttal nem csak egy, hanem három saját sörük volt, így két újdonságot is kóstolhattam. Ez egyébként egy előre fizetős hely, ahol a blokk ellenében csapolják ki az ember sörét. Legutóbbi látogatásom óta fejlesztettek, mert kint a bejárat előtt elhelyeztek egy sörrendelő automatát, így még gyorsabbá vált a kiszolgálás.

8443. Dva Kohouti Mistní Letní. 3,8/9%-os világos lager. Könnyű nyári ivósör szépen megkomlózva. Zoli szerint volt benne valami töppedt íz.

8444. Dva Kohouti Mistní Táta. 3,8/10%-os session IPA, szóval még egy vékonyka nyári ivósör, csak felső erjesztéssel. Ennek az alap karaktere nem volt annyira bejövős, de egyik gyenge sör sem volt üres, ami igazán szép teljesítmény tőlük.

8445. Bílá Perla. 4,2/11%-os búzasör a Matuškától. Társtulajdonosok ebben a főzdében is, így a helyieken kívül még az ő főzeteik szoktak csapon lenni. Ez nem volt rossz, de elég enyhe, gyenge ízvilággal próbált operálni. Nem fogott meg igazán.

Innen a Pivovarsky Klub Benedictbe mentünk. Nem volt igazán tudatos, bár tudtam, hogy a közelben van. Tulajdonképpen csak egyenesen tovább kellett sétálnunk. Régebben ez a hely a Pivovarsky Dům neve alatt futott, most már inkább a Břevnovský klášterní pivovar sv. Vojtěcha söreire épül. Mielőtt betértünk még bedobtunk egy-egy Coca Cola-t útközben, hogy észnál tartsuk magunkat.

8446. Benedict 12°. 5%-os világos lager. Jó kis alap sör cseh módra, ahogy kell.

8447. Benedict NE IPA. 5,5/13%-os, nem ütős, de típus azonos, kellemes, csúszós főzet.

8448. New Zealand. Kamenice nad Lipouban készült ez az 5,2/12%-os New Zealand pale ale. Nem tetszett annyira, mint az előző két sör, talán kevésbé volt testes és a karaktere sem volt annyira kedvemre való, de azért messze nem volt rossz.

Közben bedobtunk négyen két Hermelint. Kicsit furcsán nézett ki, nem volt túl érett és szokatlan volt a fűszerezése, de nekem bejött.

A következő sörfőzdéig már kicsit többet kellett utaznunk, nem volt elég a lábbusz! A közeli Florenc metróállomáson megpróbáltunk lejutni a föld alá. Nem volt egyszerű! Felújítások miatt a legtöbb lejáró le volt zárva, így keringtünk egy darabig, míg megtaláltuk a helyes utat, aztán egy átszállással elmetróztunk az Osseg sörfőzdéig, de az előzetes feltérképezésemmel ellentétben sajnos egy órával korábban zártak, így ide már nem tudtunk betérni, így hát villamossal tovább csavartunk a Vinohradksy Pivovar felé. Bár szinte mellette van egy villamos megálló, a sötétben nehezen mértem fel a pozíciónkat, évek óta nem jártam erre, így kicsit korán szálltunk le,de sebaj! Jött még egy kis sétálás. Miután betértünk a sörkínálatukon is látszódott, hogy rég jártam már erre, három főzetük is új volt számomra.  

8449. Weiss. 11 ballingos bajor búza. Nem volt rossz, de hiányzott belőle az a kis plusz, az igazi banános zamatosság, a haraphatóság, amitől igazán jó tud lenni ez a típus.

8450. Hazy Galaxy. Karakteresen unalmas session IPA. Tudom, ez így ellentmondásos, de ez jutott róla először eszembe.

8451. Liberator. Egy nagyon szépen összerakott APA. Ma már valahol volt egy ilyen ízű sör. Érdekes!

Innen már a szállás felé vettük az irányt. Tömegközlekedéssel nagyon nagy kerülőt kellett volna tennünk, így inkább sétáltunk egy jót. Szerencsére végig lefelé kellett mennünk és útközben még egy gyorskajáldát is találtunk, ahol baráti áron baromi nagy adag sétálós flamót kaptunk Csepivel. Kebabot, vagy valami hasonlót. Egyúttal a TV tornyot is megcsodálhattuk éjszakai kivilágításban. Már évek óta nem jártam a közelében, pedig a kezdetekkor még egy tök közeli szállásunk volt általában. Örömmel konstatáltam, hogy visszakerültek rá a kis fekete bábuk, amik oly jellegzetessé tették az évek során.

Másnap reggel jól ébredtünk. A villamosozás viszont szívatósra sikeredett! A Zöld Bránerben készültünk bekapni valamit reggelire, a vár fölött, de a 22-es villamos pont aznap és pont délelőtt terelőútvonalon járt, amit csak nagy sokára vettünk észre, így vagy fél órát várakoztunk rá. Először egy kis bóti Braníkkal vigasztalódtunk, majd beültünk a megálló mellett lévő Stara Praha nevű étterembe reggelizni. A szomszéd asztalnál egy bennfentes törzsvendég valami bőségtál szerűt fogyasztott. Mi is el tudtuk volna azt viselni, de nem voltunk elég rátermettek hozzá, hogy ki tudjuk kérni, így végül sima sült kolbászt kaptunk tormával, mustárral és kenyérrel, de így is jó volt. Egy-egy félbarna Klostermannal kísértük le. ,,Apró” szépséghiba volt, hogy Zoli talált a kenyerek között egy penészes szeletet!

,,Harapnám, mint ló a tököt!” Jegyezte meg Csepi. Nem valószínű, hogy a penészes kenyérről beszélt! Lehet, hogy csinos volt a pincérlányunk? Ki emlékszik már minden részletre?

Közben kinyomoztuk, hogy hol tudunk végre felszállni a 22-es vilire, így legalább kicsit turhistáskodtunk is, amíg átsétáltunk a Vltava fölött vissza, a ,,pesti” oldalra. Mivel már megkajáltunk, az U Zelené Branyt kihagytuk, egyből a Břevnovský klášterní pivovar sv. Vojtěcha-hoz mentünk. Egyszer már jártunk itt Csepivel, jó pár évvel ezelőtt, így szép emlékekkel tértünk vissza. Ezúttal nem az éttermi, hanem a söröző részbe ültünk be. Míg mindenki más kint aszalódott a melegben a napernyők alatt, mi bent hűsöltünk a vastag ódon falak adta kellemes környezetben. Azért választottuk egyébként a söröző részt, mert ott jóval nagyobb volt a helyi sörválaszték. Igaz, elsőre volt egy kis félreértés, de végül Zoli is betalált közénk. Itt két kört is legurítottunk.

8452. Benedict Pšeničný. Ez a bajor búza amolyan áruházlánci színvonalat hozott ami nem rossz, csak hát egy kis főzdétől nem ezt várná az ember.

8453. Benedict Nachmelený. Már megint egy sör ami jó, csak van benne valami furcsa. Egyébként egy IPL. Valószínűleg az újonnan kifejlesztett komlóknak és az azokkal való kísérletezéseknek köszönhetők ezek a szokatlan ízek, de ez csak tipp, mert nem adtak meg róluk érdemi információt.

Közben egy Hermelint is lenyomtunk ami szerintem kevésbé volt jó, mint a tegnapi, majd újabb felfedező útra indultunk. Az Usedlost Ladronka volt a cél, ami ugyan légvonalban baromira közel volt, viszont igen jelentős tengerszint feletti magasság különbséggel, így igen csak lihegősre sikeredett a feljutás ráadásul úgy, hogy nem tudtuk biztosan, érdemes ide betérni. Megérkezve éppen valami verseny zajlott, görkorisok cikáztak jobbra, balra. Sörfőzde feliratot sehol se láttunk, de azért betértünk egy sörre.

8454. Heyl APA. Az utólagos nyomozás során derült ki, hogy ezt a márkát a Ladronka jegyzi, szóval elvileg csak sikerült egy helyi sört innunk, bár odabent sem utalt rá semmi, hogy itt sörfőzde működne. Egyébként egy igen finom APA volt, ami egy nagyon szerethető saját egyedi ízvilággal rendelkezett.

A netoszomban röviden így foglaltam össze ezt a kis kitérőt, jó eséllyel Csepi szavaira építve: ,,Tóth Pelikán Róbert és a már elfogyasztott sör megosztása őrült hegymászás után!”

Lefelé már könnyebb volt az utunk, mégis hamar megszomjaztunk! A villamosmegállóhoz visszaérve kiszúrtunk egy jóképű kiskocsmát, az U Kláštera-t. Egy szimpatikus, nem túl pörgős idős bácsi szolgált ki minket. Egyedül vitte a boltot. Jegyzeteléssel nem vesződött. Mi rendeltük 3 fajta sört, ő meg kihozott amit jónak látott. Kettő lett volna új közülük, de meggyőződésem, hogy az egyiket eltévesztette a kisöreg. Közben egy hermelint itt is betoltunk a történetbe.

8455. Černá Hora Medová. Ez az egykori Kvasar kicsit lebutított, de még így is nagyon finom változata. Mézes világos lager. A korsóink többségében szerintem ez volt. A méz elég jellegzetes aromát adott a történetnek.

Először egyébként pohár söröket akartunk kérni, de az öregúr tekintetéből és gesztusaiból gyorsan kiderült, hogy ez nem az a pityuzálós hely, főleg nem négy meglett férfiember számára! A végén még egy korsót is vettem. A Klášter márka három variációban is kikerült az asztalra, a legszebb, legnagyobb logós változatra mozdultam rá. Minden gond nélkül megvehető volt, csak elsőre sikerült a legkisebb logósat kihoznia a papának, majd miután jeleztem, hogy nekem igazából melyik kellene ,,futott” még egy kört és kihozta a közepeset. Sebaj, jó lesz az is!

A Szent Norbiban rég jártam már, így ideje volt ide is újra betérnünk! Csak a 22-es villamossal kellett visszamennünk pár megállót. Zoli a névadó templomra is szánt pár percet, mi mentünk a Balling fok után.

8456. Sv. Norbert Anniversary Lager. 4,6%-os, elvileg 25 IBU-s világos lager. Jubileumi főzet. Elég jó maláta alappal rendelkezett, de a komló keserűjével nem voltam elégedett.

8457. Sv. Norbert Cherry. 4,2%-os savanyított ale. Ha az a plusz savanyítás nem lett volna benne...!

Ittunk még náluk finom félbarna és barna lagert az alap szortimentből és nem tudom, hogy miért, de ettünk egy utopenecet. Finom kiflit és kenyeret adtak hozzá.

Innen a Fekete Ökör szinte csak pár lépés és a kihagyhatatlan helyek közé tartozik. Szabad asztaluk éppen nem volt, illetve csak a pult közelében, foglalt táblával, ami általában a törzsvendégek helyét jelenti, így a bejáratnál a talponálló résznél kezdtünk bele a jól megérdemelt világos Kozelunkba, amit természetesen most is tökéletes minőségben csapoltak. Aztán kisvártatva szabadult fel hely a belsőrészen, így gyorsan lehuppantunk és kértünk egy-egy pácolt Hermelint és Romadurt, meg persze még egy kanyar söröcskét. Csepi barnára váltott. Belekóstoltam, az is jó volt, de nekem most a világos jobban csúszott.

Ezt követően egy viszonylag alapos várlátogatás következett, elsősorban Zoli kedvéért. A dóm zárva volt, így kívülről jártuk körbe, majd lesétáltunk a vár alsó kapuján át. Közben sok szép fotótéma adódott, bár megoszlottak a vélemények, hogy kinek mi tetszett igazán...

Leérve a Vojanův Dvůrba tértünk be, ami a Három Rózsa társ sörfőzdéje és bakancslistás volt nálam. Mind az öt fajta sörüket kikértük, hatodiknak meg a radlerukat, vagy radlerjukat, vagy radlerüket, vagy mittomén, hogy kell írni, de ez utóbbit lefelejtették. Vagy nem nézték ki belőlünk, hogy tényleg meg akarjuk kóstolni. Mindegy! Valószínűleg nem sokat veszítettünk vele.

8458. Malostranský Ležák. Világos lager.

8459. Rubín. Félbarna lager.

8460. Black Raven. Sötét speciál, azaz barna lager.

8461. Session NE IPA. Az, ami a neve.

8462. American Wheat Ale. Az amerikait érezni lehetett rajta, a komolyabb komlózást, de a búza jelleget nem annyira.

Hát, sokat nem jegyzeteltem róluk! Egységesen magas pontszámot kapott mindegyik. Csak árnyalatnyi minőségbeli különbségek voltak köztük. Egyik sem okozott csalódást, sőt! Közben repcsikről, zuhanásról beszélgettünk. Viktor, ha itt lennél!

A rántott sajt itt is finom volt, csak sokkal kisebb adagot adtak.

Dolgunk végeztével a Víziló felé vettük az irányt, ahova sajnos nem fértünk be, ezért átsétáltunk a Károly-hídon. A Tigrisben zárt körű rendezvény volt, így az is kimaradt. Végül a Három Rózsába tértünk be, ahol miután kajálni nem akartunk kicsit szűkös helyet kaptunk bárszék jellegű ülő alkalmatosságokkal egy magas asztalka körül. Itt is kikértük a teljes szortimentet és körbekóstoltuk. Egyenletesen jók voltak ezek is, csak édesek. Kettő lett közülük listázandó.

8463. Výroční 10°. 3,7%-os jubileumi lager. Még csak 10 éves ez a sörfőzde?

8464. Klášterní Speciál No.5. 9,5/21%-os történet. Talán belga tripelnek mondanám.

,,Csepi túl van az 1000. csöcspáron, azért fáj a feje!”

Az U Flekut, mint turhista helyet általában kerülni szoktuk, de Csabi már az előző két közös prágai utunk alkalmával is szeretett volna ide újra eljutni, ami anno nem jött össze, ráadásul a covid hozott hozzájuk egy új sört, egy világos lagert, így ezúttal semmiképpen sem akartuk kihagyni! Ezen az estén sikerült oda elcsatangolnunk.

8465. Flekovsky Světlý Ležak. Az utóbbi helyeken kóstolt világosoknál kesernyésebb volt, ami nagyon jól esett az ízlelőbimbóimnak. Ez a sörük sem okozott csalódást! A barnát meg már régi jó ismerősként köszöntöttük újra.

Egyébként kint a kerthelyiségben ültünk, a belső termek nem is voltak nyitva. Nem volt túl sok vendég igaz, már talán csak egy óra volt zárásig. A szomszédos asztalnál ülő lányok egyike nem volt túl szégyenlős. Egy kis bugyi villantással, illetve a több perces időtartamát figyelembe véve inkább bugyi szellőztetéssel lepet meg minket. Kényelmesebb volt padra feltett egyik lábbal üldögélni a miniszoknyában no, hát van ez így! Az, hogy még közben a combját is simizte egy kicsit, hááát...., mondjuk úgy, hogy engem cseppet sem zavart, aki meg háttal ült neki, az így járt!

No, de lépjünk tovább! Még idefelé jövet elmentünk az utcában egy hely mellett ami szimpatikusnak tűnt, így visszatértünk, hátha még nyitva találjuk. Szerencsével jártunk, hát betértünk a Vajtfiš Barba. A Nachmelená Opice két már listázott finomsága, APA és IPA volt csapon a Budvar mellett. Természetesen a kézműves főzeteket választottuk. Egy hermelint itt is toltunk, kellemes, hangulatos helyen jártunk. Aztán, hogy miért írtam ide a netoszomba, hogy ,,Mérges sárkány!”? Ki tudja?! Valószínűleg nincs nagy jelentősége. Innen aztán már a szállás felé vettük az irányt. Szerencsére olyan villamos vonal mentén laktunk, ahol éjszaka is járnak a szerelvények, így könnyű dolgunk volt. Zoliék még egy kisebb utcai zongora koncertbe is bekapcsolódtak. Aztán leszállva a viliről még vettünk egy kis colát, én hirtelen felindulásból egy zöldalmát is kértem. Kívülről makk egészségesnek látszódott, belül tisztára meg volt barnulva az egész.

Napi zárásnak pedig álljon itt ez a mondat: ,,Magyarok magyarokkal brióst sz@ratnak Prágában!”

Reggel jó kis molylepkés Rehabbal kezdtünk. Szerintem egyikünknek sem volt rá igazából szüksége, inkább csak biztosra mentünk, meg ha már egyszer elhoztuk... Ezúttal a reggeli villamosozás zökkenőmentes volt. Csak azért is felmentünk a Zöld Bránerbe (U Zelené Brány = A Zöld Kapunál) bekapni valamit reggelire! A tankos Gambiról már lemondtak, ,,csak” PU volt csapon. Hogy hordós, vagy azt tették át tankosra nem tudom biztosan, de a minősége kiváló volt, az biztos! Én három korsóval gurítottam le a rántott sajtom mellé. Igen, már megint rántott sajtot ettem! Szerintem egyébként itt Csepi babos sült kolbásza volt a legnyerőbb kaja.

Közben a TV-ben szólt a biohere. Már a kóbor kutyák sem a régiek! Jimmy Somerville is rágyújtott egy nótára. Zoli: ,,Tipikus angol buzi." Csabi: ,,Ilyenekből sok volt Wolverhamptonban!"

Az is megállapításra került, hogy a csheknél nincs értelme magánhangzót vásárolni a Szerencsekerékben!

Gyalogos-villamos 0:3. Ez már az egyik villamos oldallára volt kiírva, miközben a következő söröző felé tartottunk. Kicsit morbid, de sokat mondó ,,reklám"! A Vízilóba csavartunk el. Ma már határozottabban tértünk be, így kinyitották a kedvünkért a szemközti helyiséget. Jó tudni, hoyg a ,,zártkörű rendezvény" felirat az ajtaján folyamatosan kint van, nem kell komolyan venni! Persze jobb lett volna a sörcsap közelében lehuppanni a hangulat kedvéért, de így sem volt okunk panaszra, illetve nekem mégis, mert nem volt sörsajtjuk! Itt csak két korsó PU-ig jutottunk el. Viszont azok tökéletesek voltak!

A szomszéd asztalhoz bejött 4 fős társaságot felosztottuk magunk között.

,,A pivo a világ leguniverzálisabb szava!"

Folytattuk a villamosozást! Behozva az előző napi lemaradást nem vacakoltunk, ugrottunk mindig egyet vilivel két hely között. Ezúttal a Pivovar Národnít céloztuk meg, ahol a kerthelyiségben horgonyoztunk le. Végigittuk a három alap sörüket, mind kiváló volt és akadt egy újdonság is. 

8466. Czech Lion Tropical Summer Ale. 11 fokos cucc, komlós csavarral. Ennyit írtam hozzá, meg egy frankó pontszámot. Minden sörük kifogástalan volt, így repetáztunk is belőlük.

Csepi: ,,Hú gyerekek! Vettem én már le falevelet pináról!”

,,Illatgyertya: más kutyák segglyuka.” Ezt vajon miért írtam fel?

Kifelé jövet, miközben vettem egyet a főzde saját korsójából összefutottunk a pultnál egy cseh sörcikkgyűjtővel. Hallomásból már ismertem Danielt, Bölöny Jóska jó ösmerőse. Örültem a találkozásnak, gyorsan összecimbiztünk!

Innen aztán az U Medvídkuba sétáltunk át. A felső, sörfőzdei rész zárva volt, így a főbejáraton hatoltunk be a földszinti vendégtérbe. Új sörrel nem tudtak szolgálni, de a már ismertek ezúttal is finomak voltak. Sajátokat ittunk náluk, nem Budvarokat. Lenyomtunk melléjük egy szenzációs tatárt és egy pácolt sajt mixet, ami túl hideg és éretlen volt.

Tovább indulva szenteltünk egy kis időt szuvenyírek vásárlására is, Csepi igen elegántos kulupot gyűjtött be magának. Aztán bevettük magunkat a Tigrisbe! A ló sem dob le kétszer egymás után a hátáról, a tigris meg pláne nem! Ööööö, ebből azért szerintem nem lesz szólás, közmondás, de még csak szállóige sem! A lényeg, hogy ezúttal befértünk! Két korsó PU-t vettünk magunkhoz per kopf, majd tovább álltuk. Csúszott volna még több is, de volt még bakancslistás helyünk, ami epedezve várt ránk! Gondoltuk mi..., de aztán kiderült, hogy a Pivovar L’od-ban, azaz a hajón lévő sörfőzdében már megint zárt körű rendezvényt tartanak! Jártam már így velük, fene a fülükbe!

Közben azért dolgoztak bennünk a korábbi sörök és kaják, így duplán volt őszintétlen a mosolyunk! Szerettünk volna mihamarabb kocsmát találni, de a hajó pont egy ilyen téren kicsit ,,sivatagos” környéken helyezkedik el. Azért pár perc bóklászás és telefonos, pontosabba internetes segítségkérés után rátaláltunk következő állomásunkra. Egy belga söröző lett kinézve jobb híján, de aztán még előtte akadt egy hangulatos kiskocsma, ahol hostomicei söröket csapoltak.

8467. Fabián 12°. Világos lager szépen összerakva. Azért nem voltam vele  maradéktalanul elégedett, de jól esett.

8468. Fabián 14°. Barna lager. Szépen hozta a cseh-szlovák barna sör jegyeket. Finom, tartalmas főzet.

Ha már itt jártunk, ki kértünk egy Hermelint és még egy kaját, amiről nem tudtuk, hogy mi lesz. Skvarkova Pomazanka. Mint kiderült, tepertőkrémet kértünk. Remek volt! Meg kell jegyeznem ezt a cseh kifejezést! Aztán menet közben Csepi úgy döntött, hogy kikér még egy adag Hermelint...

Csehországba nem a belga sörök miatt jár az ember, de ha már a Gulden Draak Bierhous mentette meg a becsületünket az egészségügyi okokból keresett legközelebbi kocsma terén, úgy éreztük, hogy illendő ide is betérnünk! Nem bántuk meg, mert nagyon kedves fogadtatásban volt részünk és a sörök is érdekesek voltak.

8469. Baptist Saison. A Van Steenberge 6,5/14%-os szezonja. Kicsit mentolos volt az illata és az íze is, ami részemről sokat levont az élvezeti értékéből.

8470. Bacchus Frambozenbier. 5/12%-os málnás lambic a Van Honsebrouck-tól. Sikerült vele elcsípniük a határt az édes és a fanyar ízvilág között.

8471. Green Killer. 6,5/14%-os belga IPA a Sillytől. Ez inkább volt szezon ízvilágú, meg hozzá azért egyben jó keserű is.

Innen újra céltudatosan haladtunk tovább. Az egyik külvárosi metróállomás mellett lévő sörfőzdét, a Pivovar Ládvít céloztuk meg. Anno egyedül voltam itt először. Jó volt társasággal visszatérni! A 10 fajta csapolt sörükből héttel még nem találkoztam, pedig első alkalommal 8 fajtát kóstoltam náluk.

8472. Cobolis Kouř. 5,6/14%-os félbarna rauchbier. Tolta rendesen a füstölt szalonnát! Ezt Szabi imádná! Nálam azért kérdőjeles volt.

8473. Cobolis Ďábelská. 1,9/6%-os summer ale. Igen, csak 1,9% volt az alkohol tartalma! Komlós víznek mondanám, bár csípős mustár után kóstoltam.

8474. Cobolis Bavorský Inkvizítor XIII. 5,4/13%-os félbarna bajor búzasör. Nagyon vékonyka íze volt. Vallatni lehetett volna vele, annyira semmilyenre sikeredett.

8475. Cobolis Kámen Osuda. 4/10%-os zab stout. Én erősebbre főztem volna, elég üreskére sikeredett, de azért kellemesnek mondható.

8476. Cobolis Sour Ale Brusinka. 6,5/14%-os búza alapú áfonyás savanyított sör. Nem volt illata, az íze elsőre inkább csak gyümölcsösen volt fanyar, másodikra már jobban jött a savanyítás, sajnos!

8477. Cobolis Vychodní Independent. 6,/14%-os New England IPA. Elég jól hozta a stílust, de egyéniség nélkül.

8478. Cobolis Relax Blues. 5,8/13%-os szezon. Talán ez volt a leginkább típus azonos, kerek darab.

Ennek a helynek bazi nagy a belső tere, de sajnos nem volt bent semmi légmozgás. Próbáltuk magunkat étlappal legyezgetni, de lenyúlta a pincér! Aztán visszakaptuk, mert Zoli az itallapot kezdte el inzultálni.

Csepi egy technikai szünet után: ,,Ez a hely annyiban különbözik a szarás Mekkájától, hogy nincs bent hűvös!”

A kóstolgatás közben kértünk négyünknek egy kicsontozott csülköt és egy tatárt. Előbbi finom volt, csak nekem hiányzott az egész csülökkel való küzdelem varázsa. Utóbbi is finomra sikeredett, hozta az alap tatár ízt, csak valahogy egyéniség nélkül.

Őrületesen fülledt meleg volt közben odabent! Végül kimenekültünk a teraszra ami már nem nagyon volt nyitva hivatalosan az eső miatt, de muszáj volt! Kivégzett mindenkit a kaja és a meleg!

Közben kiderült, hogy Zolinak a Tigris ,,féreglyuk volt a mennyországba”.

Csepi a beszorult fülledt melegre: ,,Szerintem ezt direkt csinálják, hogy menjenek haza!”

Innen aztán már a szállás felé vettük az irányt. A Vencel tér aljánál, a metróból feljőve Mariskával is találkoztunk. Komoly felhőben úszott egy fickó, pedig már elállt az eső. A szállás közelében ezúttal cseresznyét kértem az alma helyett, ki tudja miért? Valószínűleg kompenzálni akartam az előző esti gyümölcsös fiaskót. Még napokkal később is azt ettem itthon!

A hazaindulás napjának reggelén relative jól ébredtünk. Készülődés közben agyaltunk rajta, hogy hol fogyasszuk el utolsó prágai kajánkat a vonatra szállás előtt. A srácok előnyben részesítették volna, a Stara Praha-t, ahol két napja véletlenségből reggeliztünk. Nekem se lett volna kedvem ellenére, csak a villamosok időnként bizonytalan járására való tekintettel biztosabbnak láttam, ha olyan helyet választunk, ahonnan már gyalog is belátható időn belül oda tudunk érni a Hlavní Nadražira. Így végül a Ferdinandában kötöttünk ki, igaz némi kerülővel, mert eltévesztettem a villanyosunk útvonalát. Itt kifejezetten reggelizős kaják nem voltak, csak rendes főételek, emiatt végül nem kajált mindenki. Ha tudtam volna, hogy a srácok inkább rántottáztak volna, akkor nem ide hoztam volna őket. Én minden esetre betoltam egy juhtúrós sztrapacskát egy-két pohár söröcske társaságában.

Indulás előtt a pályaudvarnál lévő kisboltokban még bevásároltunk. Ezúttal RegioJet vonattal jöttünk haza. Kényelmes ülések, felszolgálás, olcsó is finom cseh sörök és korrekt árú finom kaják. Ezek jellemezték a hazautat csendes jókedvvel párosulva. El is határoztuk, hogy ha tehetjük, a jövőben az ő járataikat választjuk a MÁV helyett!

Hát röviden ennyi a prágai utunk története. Szerintem hibátlan volt! A fenti sorok nem is adják vissza igazán, hogy mennyire!

 

2022. június 21.:

Közeleg a prágai utunk! Szokás szerint készülgetek rá egy kicsit előre. Közben jólesnek a Viktortól kapott cseh sörök.

8417. Bohemia Regent Petr Vok. 5,3-as félbarna lager. Malátahangsúlyos, mégsem túl édes, mint amilyenek a hasonló német sörök szoktak lenni. Remek darab!

8418. Ze Sklepa. 12-es pardubicei világos lager, erősebben komlózva. Egy jó pilzeni.

 

2022. június 18.:

Sok év kihagyás után idén újra Főzdefeszt. Annak idején ez a fesztivál indította el a ,,sörforradalmat”. Ezt nehéz lenne elvitatni tőlük! Emlékeszem, hogy még az elsőn olyan sorban állás volt egy-egy sörcsapnál, hogy vettünk egy sört és egyből beálltunk egy másik sorba. A mögöttünk álló srácok meg a körúton vettek dobozos Aranyásót, hogy kibírják a sort állni. Nagyon szerettük, imádtuk! Igazi tobzódás volt egy ilyen fesztivál és gyűjtés szempontjából sem volt utolsó! Aztán totálisan elanyagiasodott! Egyre kevésbé érte meg a sörfőzdéknek részt venni rajta. Nagy volt a lehúzás! Abba is maradt. Most, hogy újjáélesztették kíváncsi voltam rá, hogy mit fog nyújtani, mely főzdék fognak részt venni rajta, főleg a régebbiek közül. Azért az igazsághoz hozzá tartozik, hogy nem véletlenül járok, járunk mostanság kevesebb sörfesztiválra a barátaimmal! Egyrészt a webshopoknak hála gyakorlatilag minden újdonság beszerezhető kényelmesen otthonról, másrészt a fesztiválárak egyre inkább kezdenek elszabadulni! Szóval nem sok, szinte semmi újat nem kapunk egy-egy ilyen rendezvénytől, viszont annak rendesen megkérik az árát! Akkor mégis miért mentem el pont erre a fesztiválra? Kíváncsiságból? Nosztalgiából? Az új fesztiválpohár miatt? Igen, 10%-ban e három miatt, 90%-ban pedig azért, mert Patyik Krisz barátom is eljött, akivel amióta a két kis tündéri kislánya, Zoé és Lilla megszületett alig találkozunk, max. csak a pösti börzéken, de ott meg nincs ideje az embernek beszélgetni! Valamit valamiért...! Na, nézzük miket kóstolgattunk! Kicsit korábban értem oda, mint Krisz. Sümegnél vártam be. Addig legalább dumálgattunk egy kicsit Bacsó Andrissal.

8406. Sümegi Őszibarackos IPA. Illata nagyon barackos, ízében viszont sörös, sőt IPA-s tudott maradni! Ez igen!

8407. Sümegi Meggy. Búzasör alapú egy ideje, ahogy Andris mondta. Ezért is kértem ki egy pohárral. Listázás közben jöttem rá, hogy az előző verzióját nem is kóstoltam! Nekem egyébként túl édes. Igazi kontyalávaló!

8408. Bigfoot Session IPA. Jellemző Gyuláékra, hogy a fesztiválokra kidobnak egy-egy sört, aminek nincs fantázianeve. Valami jó kis ivósat, amit lehet kipörgetni. Ez is egy ilyen.

8409. Blueberry Astronaut. Oázis kék áfonyás. Mindössze 2,5%-os. Az az igazság, hogy ilyen alkalmakkor hajlamos vagyok mindig az újdonságokat kikérni, még akkor is, ha emiatt túlsúlyba kerülnek az általam kevésbé preferált típusok. Ez egyébként meglepően kellemes, sörös volt. Cuki, jól felkészült ,,kislányok” csapolták. Kicsit vizsgáztattuk őket. Sajnos csak a sörismeretük terén!

8410. Fehér Nyúl Sweet Melony. 6,9%-os NE IPA sárgadinnyével és maracujával. Azt mondták a srácok, hogy a sárgadinnyét elnyomja benne a maracuja, ezért vállaltam be, hiszen utálom a sárgadinnyét. Igazuk volt! Ennek megfelelően ez egy tök kellemes sörnek bizonyult!

8411. Fehér Nyúl DDH Hoplager. 5,6%-os. Azt hittem, hogy ez valamelyik fantázianéven futó sörük, csak nem a rendes nevét, hanem a típusát írták ki, de tévedtem. Ez a sör ez. Amúgy baromi jó volt! Frankón komlós!

Közben Bíró Peti cimboránk is csatlakozott hozzánk. Őt én anno Főzdefeszten ismertem meg és azóta is mindig csak sörfesztiválokon futunk össze. Innentől vált igazán autentikussá a rendezvény! Kár, hogy Robi barátja nem tudott csatlakozni! Éppen a Gyertyánosnál jártunk. Szokás szerint nagyon csinos lányok mérték a söröket, bár talán most az átlagosnál kicsit  laposabbakat találtak. De ismerjük és valljuk a mondást férfitársaim! Aki a pici cicit nem becsüli, az a puncit nem érdemli! Mondjuk értelemszerűen a sörökön és a kedves kiszolgáláson kívül természetesen mást nem kaptunk, így nincs különösebb jelentősége a dolognak!

Menet közben ott felejtettem a telefonomat és a jegyzetfüzetemet az egyik asztalon. Pedig még alig ittunk valamit! Nem is ez a lényeg! Meg lett mindkettő. Viszont a noteszomba kaptam hozzászólást. Azt hitték, hogy az egyik főzde tette ki amolyan vendégkönyv gyanánt. ,,Minden OK, rendben minden!!!” Ennyire, plusz egy aláírásra futotta asztalutódainktól.

8412. Finish The Drawing. 8,2/19,5% os dupla IPA Kecskemétről. Csapolt és dobozos változatban is megkóstoltuk. Egy árnyaltnyival volt csak gyengébb a dobozos. Remek sör! Nem tudom, hogy most ki a sörfőző Kecskeméten, de meg kell tartani!

Közben úgy éreztük, hogy nem árt némi szilárd táplálékot is magunkhoz venni, hogy megőrizzük a ,,józanságunkat”! A menü tepertőkrémes kenyér szürkemarha töpörtyűvel és tepertős pogácsával. A töpit irgalmatlanul elsózták, kicsit talán kemény is volt, ami húsos töpinél nem ritka, de mindent egybevéve nagyszerűt falatoztunk!

Krisz: Nekem hót mindegy, hogy milyen zenekart hoznak ide...!

Peti: ...csak csendben legyenek!

Krisz közben mesélt a Mikulásroncsoló Fesztiválról a pavilonok között meg haladtunk szépen tovább. Az Alkimista és a Parabolic egy standnál voltak. Az utóbbi orosz tulaj fickója olyan sztendapot vágott le Krisznek, hogy még én is az ő - általam már jól ismert - söreikből kértem, pedig az Alkimistától akartam! Azért tudtam mégis egy újdonságot kóstolni, mert Peti nem hagyta magát!

8413. Prosit. Alkimista 5%-os kölsch. Hát ez baromi jó volt! Amikor egy főzde egy ennyire egyszerű ízvilágú sörből is ki tudja hozni a maximumot, az szerintem értékmérő!

Szeretnék még két fogalmat megosztani veletek. Tatabányai mértékegységek. Téli tízes: Presszó kávé unikummal. Nyári tízes: Presszó kávé pohár Dreher Bakkal. Mindkettő automatikus borravalóval. Ezek a szép dolgok! Amikor az embernek ilyen törzshelye van!

Menet közben azt is megtudtuk, hogy ha valamelyik pavilonnál folyóvizet is kértek, hogy poharakat tudjanak öblíteni, meg ilyesmi, az plusz 130.000,-Ft-ba került. Szerintetek?

Ööööö, néha még én magam is megrökönyödök rajta, hogy miket irkálok a jegyzetfüzetembe!

,,Kassán gyűjtik a rúzzsal megfestett punci lenyomatokat egy discoban (Anna Hanzelova)”.

8414. Süpa. 4,5-es session IPA a Hübristől. ,,Ippencsak...” Ezt írtam hozzá. Hogy ez mit jelent? Fogalmam sincs! De nem kapott rossz pontszámot!

,,A csantavéri kisbicskás! Nézzük a citromos vasalót! Na, a vasaló hozza ki!” Kétszer is szerepel a jegyzetemben valami, vagy valaki ,,Pereces”. Szerintem hozzá köthetőek ezek az utóbbi bejegyzések Kassával kezdődően!

8415. Rising Phoenix. Egy 6%-os porter a Hajnali Sörfőzőktől. Tejes illat, meggyesen fanyarkás íz. Nagyon jó!

Na, aztán eljött a búcsú ideje! Nem, nem jöttek vásárfiát áruló vándorárusok, meg körhintát sem állított fel senki céllövöldével! Sajnos dodgem sem volt! Csak ideje lett szép lassan hazaindulnunk! Miután elváltunk a srácokkal én még egy útravaló sört kikértem a Horizontnál. Nem bántam meg!

8416. Horizont Selfish Games Triple IPA Citra, Strata & Callista. 10,1%-os, ideális levezető darab! A villanyoshoz menet szép lassan elkortyolgattam. Közben belefutottam pár túlérett hölgybe. Nem tudom, hogy miért, de elbeszélgettem velük. Vagy ők kértek útba igazítást, vagy én, már nem tudom. Egyen jelvénybe voltak öltözve. Azt hittem, valami érdekes dolog, de csak politikai töltete volt, amivel én itt (sem) foglalkozom. Elcsavartam a villamoshoz, onnan a Stadionokhoz, ettem egy kebabot, amit az éppen bezárni készülő árus fickó gyrosként próbált népszerűsíteni nekem, de mondtam, hogy engem nem tud átverni, most jöttem haza Isztambulból! Gyorsan ,,barátok” lettünk!

Ami meg a Főzdefesztet illeti, én jól éreztem magam, de ez elsősorban nem a rendezőkön múlott. A lehúzás továbbra is nagyon nagy. Van-e jövője a rendezvénynek ezek után? Nem tudom! Majd az idő eldönti...!

 

2022. június 17.:

Most tervezettebben járt itthon Viktor. Iddogáltunk egy kicsit... Repcsiket skubiztunk a neten, meséltem Isztambulról, beszélgettünk a fociról (Angol-Magyar 0:4 !!!), stb...

8398. Grieskirchner Landl Bier. 5,3-as osztrák világos lager a pozsonyi börzéről.

8399. Grieskirchner Export. 5,4-es osztrák világos lager. Egyikük sem volt túl izgalmas, de soha rosszabbakat.

8400. Hobgoblin IPA. 5%-os angol főzet. Talán mondhatjuk is rá, mint típus megjelölést, hogy angol IPA. Szóval nem túl izgalmas, de rossznak semmiképpen se mondanám.

8401. Revolverhős. 5,5/12,7%-os amerikai lager. Így, hogy késéssel listázom ide tudom írni, hogy holnap sokkal finomabb lesz csapolva a Főzdefeszten! :-) A kiskunhalasi Oasis Sörfőzde amerikai stílusú lagere.

8402. Dögbeer. 5,2-es hidegkomlós gluténmentes lager. Gangszta Zolival fémjelezve, a Firstben főzve. Könyves Viktor gyűjtőcimborának köszönhetem a beszerzését, mivel csak Szentendrén fogalmazzák.

8403. Lucretia Schooner Your Czech Pilsner. 4,5/12%-os világos lager. Ez és a következő két sör sepsiszentgyörgyi kisüzemi főzet. A pesti börzén szereztem be őket Váry-Szilveszter Péter gyűjtőcimborának hála. Nagyon szépen összerakott alap sör. Szóval egyből kiderült, hogy sepsi barátaink tudnak sört főzni!

8404. Lucretia Schooner Your Irish Red Ale. 5,5/14%-os vörös ale. Ez egy árnyalatnyival talán gyengébb eresztés, de még így is hoz egy elég jó színvonalat.

8405. Lucretia Schooner Your Best IPA. 5,5/14%-os IPA. Ezzel megint egy az egyben megvettek. Szépen hozza az amerikai IPA típusjegyeket.

 

2022. június 16.:

Hajtányoztunk a bátyámmal, Sanyival és a legkisebb gyerkőcével, Ákival. Igazából ennek semmi köze a sörkóstoláshoz, csak már olyan rég volt rá példa, hogy jó érzés megemlékezni róla. Utána este itthon bedobtam pár bajor sört, köztük újdonságokat is.

8396. Giesinger Münchner Hell. 4,8%-os helles. Bár ez már a Giesinger gyárában és nem a kis főzdéjükben készült tartják a minőséget. Még egy remek faék!

8397. Maxlrainer Jubilator. 7,5-ről 7,8%-ra módosult ennek a duplabaknak az alkohol tartalma. 8 évvel ezelőtt ittam először, így nehéz összehasonlítani őket, de nagyjából ugyanazt a minőséget hozta ezúttal is a pontszámaim alapján. Finom sör, de nem kiemelkedő darab a stílusán belül. Kicsit lehetne harmonikusabb.

Közben a Messengeren beszélgettem Csabival és Csepivel:

Én: ,,Srácok! Nem megyünk ki Prágába, ha már így összejöttünk? Ja, de! Akkor jó!  “

Csepi: ,,Be vagy b@szva? ”

Én: ,,Elvileg nem. Csak 3 sört ittam, de az imént kurvára jólesett coopos csabai csípős lángolt kolbász E-szám mentes trappistával és csípős esetes reszelt tormával, szóval vagy terhes vagyok, vagy mégis becsíptem egy kicsit! ”

Csabi: ,,Ki csinált fel?”

Csepi: ,,Aszongyák részegen könnyű teherbe esni.”

Én: ,,Szűznemzésnek kellett lennie, mint Marinál! Egyrészt nem sajog sehol, másrészt a jó Istenke ezúttal elefánt formájában jelenhetett meg, mert nem hogy két éve vagyok már vemhes, hanem jó pár...! Mindegy! Ha fiú lesz Sörnek fogják hívni, ha lány, akkor Sörikének!”

Csepi: ,,Ezt jelentesd meg könyvben,szerintem. Annyira gyönyörű történet...”

Hát tessék, ha nem is könyvben, de...!

 

2022. június 15.:

8395. Tilmans das Helle. A müncheni Tilmans Biere-nek készült a Brauerei Gut Forstingban. 5,1-es bajor helles. Fa éket is lehet minőségi kivitelben készíteni. Remek sör!

 

2022. június 8-13.:

Elvileg 2021-ben rendezték volna meg az 5. Sörcikkgyűjtő Világtalálkozót Isztambulban, de a Covid járvány miatt egy évvel elhalasztották. Most így utólag azt kell, hogy mondjam szerencsére, mert ennek köszönhetem, hogy ki tudtam rá jutni a Klubunk által szervezett buszos utazás keretében. Szerda délután volt a gyülekező Pesten, a Szöglet Presszó közelében. Úri dolgom volt, Kalmár Józsi gyűjtőbarátomnak köszönhetően ,,háztól házig” voltam szállítva autóval, minden holmimmal együtt, így nyugodtan cuccolhattam a börzére! Ezzel együtt kicsit pechesen indult az utunk, mert pont a buszba való bepakoláskor leszakadt az ég, így inkább csak beszórva lettek a csomagok, de így utólag úgy tűnik, hogy emiatt senkinek sem lett komolyabb kára. Kelsch Robi barátomat és párját Editet Szegeden vettük fel. Fia Norbi kikísérte őket bringával. Taxis lenyúlta a bicót és ment egy kört a Tesco parkolóban. Sokáig úgy tűnt, hogy nyugodt utunk lesz. Útközben jókat beszélgettünk. Megkóstoltunk egy-két söröcsét. Vittem sajátokat. Edit rengeteg finom rágcsálnivalóval készült. Két határon gond nélkül átjutottunk. Az első újdonságot Bulgáriában vettem egy benzinkútnál.

8376. Zagorka 0,0%. Hát igen! Tudom, durva, hogy pont egy alkoholmentes sört vettem, de ez volt az egyetlen a kút kínálatából amit még nem ittam. Azért be kell vallanom, hogy végül megbántam! Pocsék, édes, régi vágású alkoholmentes volt, kb. mint anno a Borsodi Polo. Alig tudtam leküzdeni, de legalább lett egy új doboza Mucha Zsoltinak! Megkóstoltam hozzá Taxis félig-meddig sörpárlatát, amiben volt Synthesis sör (is). Gondoltam segít a nullás sörön, de csak rontott a helyzeten így hajnali 3/4 hétkor! Amúgy a bolgár utakon volna még mit javítani! Vagy be kell vetni őket, mert időnként olyan volt, mint ha a szántásban mentünk volna! Kár, hogy Vizslán Tibi nem csinos fiatal csajszi!

Aztán jött a feketeleves a török határon! Vagy túl későn adták oda a kenőpénzt a sofőrök, vagy keveset adtak, minden esetre több órányi alkudozás után elsőre visszadobtak minket a senki földjére, majd hogy nem szó szerint! Végül majdnem 6 óra várakozás után csak úgy tudtunk átjutni, hogy kaptunk egy török buszsofőr nőt, ő vitte át a határon a géperejű járművet. Hááát, mit mondjak! Ezek után nem volt túl nagy a csapat lelkesedése Törökországért!

8377. Tuborg Special. 7,5%-os világos lager. Amíg a senki földjén vártuk, hogy jobbra forduljon a sorsunk, a vámmentes boltban vettünk ezt, azt sőt, volt aki amazt is. Én értelem szerűen sört, kettőt, amik közül ez lett új. Hát, meglehetősen édes és alkoholos volt.

Közben Hérán Jóskának beakadt a lengyel lópisa Kis Schumi kapcsán. Simi a Bambi dalt énekelte. Szakadt az eső. Edit a sós finomságok mellett birsalmás sütivel is kényeztetett minket. Felhőszakadás, jégeső, az autók álltak a pályán. Mi hasítottunk tovább! Taxis a busz elejében aludt a közlekedőn végignyúlva, Hérán Jóska meg sztorizott nünükével. Sok vicces, pikáns sztori került elő, feldobta vele az utunkat! Isztambul elképesztően nagy város! Egy dolog tudni és egészen más dolog látni! Több tíz km-en át haladunk már a városon belül, mire a szálláshelyünkre értünk, a Hotel Troja-hoz. Parkolni nem lehetett előtte, így volt némi feszültség a környéken, amiért elállta a buszunk az utat, de végül azért csak megoldódott minden. A forgalmi helyzet és a csomagjainkhoz való hozzáférés is. Én Kalmár Józsival kerültem egy szobába, első nekifutásra egy ajtónyitó szerkezettel, így együtt indultunk neki felfedezni a környező utcákat. Némi oda-vissza kavirnyázás után sikerült pénzt váltanunk, majd vacsorára betoltunk 1-1 remek dönert. Az igazat megvallva elég zaklatottan telt ez az első este odakint! Elképesztő volt a kulturális sokk, az őrületes, látszólag teljesen kaotikus nyüzsgés ami körülvett minket! Kóbor kutyák, macskák mindenhol. Szerencsére sikerült venni pár hideg sört egy kisboltban, így azért nem indult teljesen szárazon az isztambuli tartózkodásunk. Némi kavarodás után átmenetileg Bölöny Jóskáék szobájában kötöttem ki, ahol Kelsch Robi is csatlakozott hozzánk pár perc erejéig. Igazából csak egy sört ittunk, aztán nyugovóra tért mindenki.

8378. Varim. 4,1-es világos lager a török Efes-től. Egyszerű gyári középszer.

Másnap reggel a hotel tetején lévő étteremben várt minket az első osztályú svédasztalos reggeli, pazar kilátással az Aranyszarv-öbölre. Jó pár fajta finom sajtot tálaltak fel, felvágottak terén viszont meglepően vékony volt a kínálat, de összességében nagyon jó volt a kaja. Reggeli után a buszunkkal mentünk el a börze helyszínére. Nem volt egyszerű menet! A forgalom is igen kemény volt, ráadásul nem olyan könnyű egy nagy busszal bekanyarodni mindenhova, ahova a GPS bevinné az embert! Azért bőven időben odaértünk a világtalálkozóra, ami számomra meglepő módon nyitott helyszínen volt egy rendezvény téren, ahol több színpad is körül vett minket. Gyűjtő sajnos kevés érkezett, a pesti börzén többen szoktunk lenni, de azért az első pár körben még találtam újdonságokat a gyűjteményem számára. Szükség is volt rá, mert igen csak meleg volt, sörhöz meg cirka délig nem lehetett jutni, mert hiába volt több büfé is, egyik sem nyitott ki. Kellettek legalább a gyűjtés terén a pozitív impulzusok. Közben Dóka Gyuri kicsit langyos dobozos Zipferje tartotta bennem a lelket. Na, aztán végül az egyik pultnál elindult a kiszolgálás! Innentől kezdve  én egész nap oda-vissza ingáztam a pult és az asztalok között. Igyekeztem végigkóstolni a teljes felhozatalt. Sajnos támogatást nem kapott a találkozó sem a hely tulajától, sem a török sörgyáraktól, így aranyáron ittam a nem túl izgalmas gyári söröket, meglepően nagy típus változatosságban. Olyan 1300 és 2000 Ft között volt egy sör átszámítva, ráadásul a többségük kis üveges és a csapoltat is kis pohárral mérték. Sztrítfúdok is rendelkezésre álltak a megéhezők számára. Én menet közben egy köftét toltam le.

8379. Carlsberg Luna. 5%-os szűretlen hidegkomlós lager a Türk Tuborgtól. Egész kellemesen megdobta a hidegkomlózás, gyorsan lecsúszott, de azért nem dobtam el tőle az agyamat. Igazi vékony multisör alapra tették rá a plusz komlót.

8380. Frederik India Pale Ale. 5,2-es IPA, Türk Tuborg gyártmány ez is, csak úgy, mint ahogy az ezután következő sörök. A mostani divatnak megfelelően ők is csináltak egy izgalmasabbnak szánt újhullámos sörsorozatot. Ahogy általában egyik multi sem, ők sem dobtak vele nagyot, de azért nem mondhatnám rossznak egyik sörüket sem, köztük ezt sem.  

8381. Frederik Yakima IPA. 6,5%-os IPA. Papíron markánsabb az előzőnél, a gyakorlatban hááát, talán valamennyire az volt.

8382. Frederik Wheat IPA. 5,4%-os búza alapú IPA. Keveset lehetett érezni abból, hogy elvileg teljesen más alapot komlóztak meg rendesen. Rendesen?

8383. Frederik Brown Ale. 5,8%-os barna ale. Nem írták amerikai stílusúnak. Jól tették, mert nem volt markánsan komlós. Kellemes, kis lágy sörre sikeredett.

8384. Frederik Märzen Lager. 5,7%-os félbarna lager. Na, ezt rakták össze a legjobban! Ezzel mondhatni elégedett voltam. A többi elég vékonynak bizonyult.

8385. Tuborg Amber. 5,2%-os félbarna lager. Nem volt se jobb, se rosszabb az előző sörök többségénél.

Ez ugye még csak a találkozó első napja volt, még kétszer nekilendülhettem volna, de én ezzel a magam részéről le is zárt a Világtalálkozót. Vettem pár frankó poharat, cserélni is sikerült igen érdekes darabokat, de úgy láttam, hogy ami nekem igazán fontos volt, azt sajnos  le tudtam rendezni egy napi börzézéssel, így innentől már inkább Isztambul megismerésével töltöttem az időmet. Szállásra visszaérve Józsival felmentünk a hotel éttermébe. Kuzu pirzolát, azaz báránysültet ettem vacsorára. Nem mondom, hogy maradéktalanul elégedett voltam vele, kicsit sok volt a csont és az ín a hús rovására, de ami ehető volt belőle, azt finoman készítették el. Utána csoportosan indultunk el az Aranyszarv-öböl felfedezésére. Lesétáltunk, mentünk egy nagy kört. Fotózgattunk, nézelődtünk, majd visszaindult a csapat a szállás környékére. Három brigád taxit fogott. Egy ment 28 buznyákért, egy másik 30-ért, a harmadik meg 150-ért vissza a szállásra, utóbbi jó nagy kitérővel, két hídon át és még csak el sem vitték őket egészen a szállásig. Hiába no, ennyit ért, hogy az olcsóbb taxikat Edit beszélte le a sofőrökkel felhasználva az elmúlt hetek során tudatosan felvett török nyelvtudását és kedves barátságos, udvarias személyiségét. Egyébként szerencsés volt a szállás választás! A Galata negyedben voltunk, ami mint kiderült egyfajta bulizóna, tele vendéglátó helyekkel. Ennek megfelelően a szállásunk közelében rengeteg bár közül választhattunk. Talán nem meglepő, hogy a Budapest névre kereszteltben kötöttünk ki, ahol egy mosolygós palesztin fiatalember próbált szórakoztatni minket. Azért nem mondom, hogy kiszolgálni, mert menet közben kiderült, hogy azt azért nem merték még rábízni. Ő is, a személyzet többi tagja is nagyon kedves volt! Szép apránként legalább 10-en gyűltünk össze a csapatból. Megittunk pár söröcskét, dumáltunk egy jót aztán szép lassan elfogyadoztunk.

8386. Bomonti Filtresiz. 4,8%-os világos, vékonyan szűretlen lager. Komlót nem sokat tettek bele, inkább a maláta édeskéssége dominált, de nem ütött ki belőle bántóan.

Kifelé menet fizetéskor szerettem volna megvenni egy söröspoharat emlékbe, de nem hagyták, megkaptam ajándékba! Míg ezután a csapat nagy része nyugovóra tért Bölöny Jóska és én nekiindultunk az éjszakának! Éreztünk még magunkban kraftot, így a nyugger bandával ellentétben mi még beültünk két további közeli bárba.    

8387. EFES Pilsen. 5/11%-os világos lager. Ez is egyszerű ízvilágú volt, ahogy az összes török sör, de korrekten összerakva, enyhe kesernyésséggel.

Igazából akár ez, akár bármelyik másik sör elég jó volt ahhoz, hogy mellettük kellemesen elkvaterkázzunk és ez volt a lényeg! Először egy olyan bárnál kötöttünk ki, ahol kint, előtte tudtunk leülni, így ott jót beszélgettük figyelve közben az utca forgatagát, a másiknál pedig szinte legbelül kaptunk helyet, ezáltal akarva, akaratlanul belekóstoltunk az isztambuli éjszaka mulatós részébe is. Először még élőzene szólt, majd egy DJ ragadta magához a pultot. Innentől kezdve nem sokat hallottunk egymás hangjából, de nem volt probléma, átadtuk magunkat a hely hangulatának. Tudom, nem szabad telhetetlennek lenni, de olyan szép korsóból sörözgettünk, hogy muszáj volt itt is megkérdeznem, megvásárolhatnám-e. Ugyanúgy ,,elutasító” választ kaptam. Nem eladó, tessék, ajándék! Éjjel 2 óra felé járt az idő és kezdett a határincidenst követően szép lassan visszabillenni a mérleg nyelve, kezdtem megkedvelni vendéglátó országunk barátságos népét.

Reggel újra a remek svédasztalos reggeli várt minket. Próbáltam megkóstolni pár olyan összetevőt is, amit előző nap még nem mertem. Egyik sem okozott csalódást, bár nem mindegyikről tudtam eldönteni, hogy mi az. Utána kiscsoportosan elsétáltunk a Galata toronyhoz, a városrész egyik nevezetességéhez. Csodálatos kilátás nyílt a tetejéről a városra! Innen visszatértünk a szállásra, majd a két Józsival, Bölönyvel és Kalmárral, valamint előbbi párjával, Erzsivel elugrottunk egyet kávézni. Bár lett volna lehetőség olasz kávézóba beülni, mi természetesen egy törököt választottunk és török kávét ittunk, egy kis csokis süti kíséretében. Azt kell mondanom, hogy finom volt mindkettő! Ki van ez a zaccos kávé találva! Igazából nem is jó kifejezés rá a zaccos, mert a minőségi kávé figyel a csésze alján, csak az a lényeg, hogy ne kavarja fel az ember, bár igazság szerint megkóstoltam és az is tök finom volt! Na, aztán ezt követően volt egy kis gyülekező, majd  több kisebb csapatra oszlottunk újra. Voltak akik elmentek a börze második napjára, mások pedig városnéző túrára indultak kisebb csoportokban. Így voltunk ezzel mi is. Robertó, Edit, Erzsi és Hérán Jóska két felfedezettje, Cseh Tomi és Debreceni Sanyi, meg persze jómagam. A Nagy Bazárt vettük célba sétálva, metróval és újra lábbusszal. Azóta se tudom 100%-ig eldönteni, hogy ez jó döntés volt-e?! Egyrészt maga a bazár engem nem érdekelt, mást mg nem sokat láttunk. Másrészt jól éreztem magam a nap során. Ugyan kicsit esős volt az idő, de amiatt nem zavartattuk magunkat. Dumálgattunk, nézelődtünk, a bazárnál kajáltunk egy jót. Talán kebabot ettünk? Tök egyforma mindegyik kajájuk! Rúdról levagdosott hús zöldségekkel, trutyival így, vagy úgy belerakva valami vékony szénhidrát lapba. Ha nem ezt választom, akkor a börzén már valószínűleg csak viszonylagos tömegáruhoz juthattam volna hozzá, olyan áron ami meg ott volt még egy napot végig sörözni anyagi csőd. Ráadásul még emeltek is 5 buznyákot kedvesen. Szóval 99%, hogy jól döntöttem! Visszamenet a szállásra trükköztünk egy kicsit. Mivel igen csak dimbes-dombos helyen voltunk egy megállóval később szálltunk le a metróról, hogy innen már csak lefelé kelljen sétálnunk. Ez be is vált, így a másik irányból közelítettük meg a szállást, mint amerről elhagytuk. A közelébe érve, kitikkadtan a sok bóklászástól végre leültünk egy sörre. Edit egyből magához ragadta a kezdeményezést és rendelt. Mi meg büszkék voltunk rá, hogy milyen fasza csaj, még szinte le sem ültünk már kéri is ki a sörünket. Hát nem! Edit első gondolta az volt, hogy ékes törökséggel hamutartót kérjen az asztalunkra! Na, ezen kicsit megrökönyödtünk és nevettünk rajta egy jót. Tuti, hogy emiatt egy életen át fogjuk húzni az agyát! Miközben az adott bár előtt sörözgettünk leakadt nálunk egy fickó, el akart adni nekünk valamit. Először le akartuk rázni, de aztán kiderült, hogy tök frankó kézi faragású, felnyitható rágcsatárolókat árul, így végül bevásároltunk nála. A szállásra visszaérve nem túl jó hírek vártak minket! Éjszaka feltörték a buszunkat! Mivel tőlünk messze tudtak vele parkolni, én végül csak a hazaindulás délutánján tudtam megbizonyosodni róla, hogy a cuccomban nem esett kár a művelet során. Szegény Taxis vámmentes cigijét nyúlták le. Estére megint össze volt toborozva a társaság fakultatíve. Úgy volt, hogy András elnavigál minket egy helyi sörfőzdéhez, ha már a szervezők nem tették meg előzetes ígéretükkel ellentétben! Összejöttünk, elindultunk, a Budapest Bárnál kötöttünk ki. Gondoltam jó, miért is ne ülnénk be megint egy sörre! Jó kis hely, barátságos vendéglátással!

8388. EFES Özel Seri. 4,5%-os világos lager. Robertó kérte ki, belekóstoltam. Olyan volt, mint a többi. Kicsit más, de semmi jellegzetes.

Aztán mikor már a harmadik kanyar sör lett kikérve csak rákérdeztem Andrásnál, mikor megyünk a sörfőzdébe? A válasz kicsit megdöbbentő volt! Semmikor, túl messze van! Nomármost! Ha ezt időben tudtuk volna, akkor páran nekiindultunk volna a városnak, ha kell tömegközlekedéssel. Sörszerető emberként ez lett volna az út egyik fénypontja. Így viszont, hogy már túl későn szembesültünk a dologgal sajnos ez az egy tervezett programpont elmaradt, némi hiányérzetet hagyva maga után az úttal kapcsolatban, mivel jó eséllyel én már soha többet nem fogok elutazni Isztambulba! No mindegy! Végül jobb híján túltettük magunkat a dolgon, majd amikor a társaság nagy része megint nyugovóra tért (vagy elment még bóklászni) mi Jóskával és ezúttal Erzsivel is beültünk megint az egyik előző esti bárba egy búcsúsörre. Bár igyekeztünk kívül leülni, végül belapátoltak minket a belső térbe, nehogy lemaradjunk az aktuális élőzenés programról. Megpróbált velünk együtt egy csótány is bejönni, de túl hangos lehetett neki a zene, mert visszafordult. A vendéglátóinktól kaptunk ajándékba valami mandula ízű töményet. Finom volt. Ekkoriban újította meg Jóska a már ismert mondást: ,,Nem akarásnak szarás a vége!” Az apropójára már nem emlékszem, de nem is lényeg! Ez az esténk is szépen zárult a török vendégszeretetnek hála!

Utolsó napunkra már mindenki számára városnézés volt tervezve. (A sofőrök elmondása szerint ekkor voltak legtöbben a börzén. Az isztambuli kóbor kutya se érti, hogy miért!) Átbumliztunk az Aranyszarv-öböl túloldalára, ott találhatóak a legnagyobb isztambuli nevezetességek. Hagia Szophia, bizánci építésű hajdani ortodox bazilika. Hát igen! Jó lenne bemenni, de szakad az eső és vagy 150 méteres sor áll előtte úgy, hogy négyesével állnak az emberek. Na, ezt elég hamar elengedtük! Kék Mecset, azaz Ahmed szultán mecsetje. Hát igen! Csak felújítás alatt áll! Kívülről, belülről fel van állványozva. Most könnyű bejutni, de szinte semmit sem lehet látni! Akkor ez is kimarad! Mi maradt még? Topkapi Sarayi, azaz Topkapi palota,vagy Ágyúkapu palota. Nézzük meg, hátha be tudunk jutni! Elindultunk hát efelé. Volt még közben egy-két látnivaló, bocsánat, hogy nem említem meg őket név szerint. A helyieknek biztos fontos nevezetességek, én átsiklottam fölöttük. A Topkapiba viszont végül sikerült bejutnunk. Változó intenzitású eső mellet sikerült végig járnunk, ki-ki ment a saját feje után. Miután a végére értünk újabb dilemma elé kerültünk. Végül ismét kettévált a csapatunk. Andrásék a bazár felé vették az irányt, amiből végül fűszerbazár lett, mivel a nagy az vasárnap zárva tart, majd elvileg elmentek a Boszporusz emblematikus nagy hídjának európai lábáig. Mi páran inkább a saját fejünk után mentünk, mert volt még egy nagy célunk az út során! Át akartunk jutni Ázsiába! Az előző délutáni csapattal keltünk útra, kiegészülve Bölöny Jóskával. Ő és Erzsi végül az első nehézségnél leváltak rólunk, érthető, sok volt már a caplatásból és még bizonytalan volt a vége, de összességében sajnálom, hogy így alakult, mert ugyan még kellett hozzá futni egy-két kört a környéken, de végül metróval át tudtunk menni Isztambul ázsiai oldalára. Szóval mostantól elmondhatom, hogy két kontinensen jártam életem során! Egyébként az egész napra jellemző volt, hogy időnként leszakadt az ég. Csak Ázsiában kétszer! Sebaj, már kezdtünk hozzászokni, hogy mire megszáradnánk újra bőrig ázunk! Az a lényeg, hogy az útra kitűzött bakancslistámról egy újabb tételt húzhattam ki, csak úgy, mit barátaim, akikkel együtt tartottunk! Innen már nyugodtan tértünk vissza a szállásra. Robertóék még Edit kedvéért kipróbálták a török Burger Kinget. Érthető, hiszen Edit sok rosszat olvasott róla! Én még (szinte szó szerint) futottam két kört a szállás környékén. Próbáltam elkölteni a maradék Lírámat. Vettem egy-két török kézműves sört és kajáltam még egy utolsót a városban. Valami vászon szerű cuccba tekerte bele a fickó a szokásos húscafatokat. Mint kiderült, az is a kaja része volt. Aztán meglepő módon mindenki időben ott volt a gyülekezőnél. A buszra kellett várni, de hát ez nem meglepő az Isztambuli forgalmat látva! Az alább listázott söröket már Robertóval közösen a várakozás, majd a hazaút során ittuk. Enyémek a Zikkimek voltak, a többit pedig ő válogatta össze.        

8389. Zikkim Weiss. 4,9%-os szűretlen búzasör Cerkezköy-ből, a Bira Tebligine-től. A legjobb török sör, amit kint ittam. Megállná a helyét bárhol. Szépen hozta a búzasörös jegyeket, pedig üvegből ittuk.

8390. Zikkim American IPA. 5%-os India pale ale. Eredetileg ez sem lett volna rossz, de sajnos már eléggé el volt oxidálódva.

8391. EFES Summer Blue. 4,1-es blonde ale. Na jó, ez versenyben volt a legjobb kint ivott sör díjért. Nagyon kellemes kis újhullámos ivósört ismerhettünk meg személyében.  

8392. Tuborg Filtresiz. 4,8%-os szűretlen világos lager. Jobb volt a kint tapasztalt átlagnál.

8393. Tuborg Summer Time. 4,6%-os világos, talán lager? Erre is azt tudnám írni, mint az előzőre. Soha rosszabb söröket ne kelljen innunk! Furcsa, hogy az út végén voltak a legjobbak.

Ekkor már ugye egy ideje úton voltunk hazafelé. A buszon iszogattuk őket, amíg hidegek voltak. Ezúttal szerencsére nem volt probléma egyik határátkelésnél sem! Bár volt aki sokallta időnként a várakozást, szerintem figyelembe véve, hogy hol be, hol kimentünk az EU-ból, ennyi belefért. Bulgáriában mondjuk vehettünk volna szántási engedélyt! Talán Belgrád volt az, ahol kicsit lassan haladtunk át a hétfő reggeli dugóban, de legalább megálltunk egy kútnál, ahol sikerült egy finom prosciuttos szendvicset venni és az út utolsó sörújdonságát, egy bosnyák sört.

8394. Banjalučko. 4,6/10,9%-os világos lager. Persze semmi extra. Egy egyszerű szűrt, pasztőrözött gyári világos egyenlager.

Hérán Jóska hazafelé se hazudtolta meg magát, jópofa kis anekdotákkal szórakoztatott minket. Taxissal felváltva meséltek vicceket sőt, Kránicz Lajos barátunk (Kis Schumi) is elengedett pár örökbecsűt. ,,Lajos, neked egyre több söröd van! Hogy csinálod? Időben elvetettem!” Lajos: ,,Amikor modernebb lettem már kocsival húztam a kutyát.” Mindeközben megtudtuk, hogy Taxis anno furulyázott a honvédségnél. Háát, asszem, hogy ennél szebb zárszót nem is tudnék írni ennek az érdekes, izgalmas és tanulságos útnak a sztorijához! Max még annyit, hogy Kalmár Józsi nagyon nagy köszi a Pestről való hazafuvarozásért is!

 

2022. június 7.:

Tartalmas nap volt a mai! Gombásztam egyet a Mátrában, Pirulógalócát sikerült szednem, egy jó kilónyit. A feléből remek tojásos gomba lett! Aztán délután Csepi segített elhozni Atkárról a Gálovits Józsitól kapott Blonder relikviákat. Egy söröző szétbontása után rakták le őket illegálisan. Sajnos nem sikerült kideríteni, hogy honnan eredtek! A rendőrség nem foglalkozott érdemben a témával. Egyúttal legalább megnéztük Ricsiék házát is. Amióta beköltöztek most láttam először. Nagyon klassz lett!  Visszaérve Csepivel megittunk egyet a Menyus ‘22 búzából. Ő először kóstolta,  neki is ízlett. Holnap indulunk Isztambulba, ekkor már rendesen be voltam sózva. Ja, meg még ráadásul Róbert nap is volt! Estére még megkóstoltam két ózdi főzetet. Balázstól kaptam őket. A szokásos 2 literes kiszerelésből vett le nekem 1-1 fél literes adagot.

8374. Füsti Fecske. 7,3/16,7%-os füstös világos lager. Meglepően édes volt, de szerethető! Ittam már harmonikusabb füstös sört, de soha rosszabbat! Első próbálkozásra tökre rendben volt!

8375. Bolyki Pilseni Szamócás. Hú! Ez viszont büntet! Ezt így ahogy van be lehetne tölteni Tesco Gazdaságos Szamóca szörpnek! Azért megittam, csak hígítva. Vízzel felesre hígítva már nagyon csúszott, mint üdítő ital.

Józsi, Ricsi, Csepi, Balázs, köszönöm mind a négyeteknek, hogy emeltétek a nap fényét!

 

2022. június 5.:

Keresztfiaim, Ricsi és Petya elhívtak, hogy tartsak velük egy kis kirándulásra a Mátrába. Petyával barátnője Csilla, Ricsivel meg az egyik haverja, Farki tartott. Így öten ültünk fel a kisvonatra Lajosházáig. Onnan másztunk fel Mátraházára. Nekem kicsit megerőltető volt, de ezzel együtt is nagyon jól éreztem magam. Vittünk söröket az útra, csak a hangulat kedvéért. Egy újdonság is akadt köztük.

8373. Lola. 4,3-as meggyes ale a Monyótól a BME Formula Racing Team támogatása céljából készítve. Abszolút hozta a hazai kézműves meggyes vonulat felső szintjét. Kellemes kis gyümölcsös söröcske. Kiránduláshoz mondhatnám, ideális!

 

2022. június 4.:

Csepi születésnapi bulija. Szokás szerint a patak mellett, a tömbházak mögött ültük meg. Csepi remek hamburgereket rittyentett nekünk faszén parázson sütve, hogy megágyazzunk vele a különböző folyékony szénhidrát bombáknak. Az általam vitt sörök között ,,véletlenül” akadt egy újdonság, hogy legyen legalább egy rövid kis bejegyzés erről a frankó napról! Isten éltessen sokáig Cseppibácsi!

8372. Mustang 11. 4,9%-os világos lager Ostravából. Eléggé íztelen, unalmas sör volt sajnos!

Volt nálam notesz, így egy-két örökbecsűt megörökítettem, hátha visszaadják a hangulatot!

Kornél: ,,Gabi, próbáltad már? Red Bullt beleöntöd a kávéfőzőbe és azzal főződ le. Még másnap is világít tőle a szemed!”

Csepi: ,,Mindjárt hidratálok egyet!” És legurított egy pálinkát!

Kornél: ,,Csepi! Olyan gazdag ez a hamburger, hogy Zimány Linda hozzámenne!”

Oldal: 2022. júniusi kóstolások
Egy sörcikkgyűjtő oldala, egy sörimádó naplója - © 2008 - 2024 - robier.hupont.hu

A HuPont.hu segítségével egyszerű a honlap készítés! Programozói tudás nélkül is: Honlap készítés

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat